Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-09-28 / 860. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 szeptember 28. Megtörtént MINEAPOLISBAN ISMÉT VÉRES HARCOK DÚLNAK MINNEAPOLIS, MINN. — Még élénk emlékezetünkben van az elszánt harc, melyet Minneapolis teherautó vezetői vívtak az elmúlt évben két esetben is, mely egyike volt a legelkeseredetettebb 1 o k ál i s sztrájkoknak. Akkor se né­hány halott és számos sebesült­je volt a bérharcnak. Most ismét ahoz hasonló harc van itt folyamatban, bár ez al­kalommal nem a teherautó ve­zetők, hanem egyik helyi gyár — a Flour City Ornamental Iron Co. — alkalmazottainak több hete tartó sztrájkja fej­lődött idáig. A város rendőrsé­ge minden jel szerint roppant hűséges házőrző kutyái a mun­káltatóknak és készséggel on­tanak munkás vért, hogy zsold- jaikat kiérdemeljék. Az elmúlt napokban a picke­ted munkások oly nagy szám­mal vették körül a gyártelepet, hogy a munkáltatók háta bor­sódzott az ijedtségtől és sür­gős segítséget kértek a ren­dőrségtől. A rendőrség nem volt készületlen és az adott jelre éjjel 11 órakor megtá­madták a picket vonalat köny- gáz bombákkal és igy kénysze- ritették a munkásokat szétosz­tásra. A támadásból véres harc fejlődött és sok lövés dördült el. Amikor a levegő megtisz­tult, a munkások közül két ha­lott és számos sebesült feküdt a szintéren. A munkáltatók a sztrájknak úgy akartak végett vetni, hogy sztrájktörőkkel indították meg az üzemet, akik éjjelre is bent maradtak a telepen. A sztráj­kolok éjjeli zenét akartak adni a sztrájktörőknek és a kora esteli órákban felvonulást kezd­tek az utcákon, dalolva és köz­ben nem a leghizelgőbb üdvöz­leteket küldtek a sztrájktörők­nek. Tizenegy óra tájban már oly hatalmas volt a tömeg, hogy a gyár őrizetére tartott 100 fegyveres bérencet elnye­léssel fenyegette. A rendőrség becslése szerint 10.000 főnyi tö­meg tolongott az utcákon és amikor a gyárnak egy-egy ab­lakán kő repült be örömujjon­gás kisérte azt a sztrájkolok és rokonszenvezők részéről. A rendőrségnek hét uj pán­cél kocsi állt rendelkezésére és ezeket szabadították a tömeg közzé, könygáz bombákat do­bálva amerre elhaladtak. Ezen támadásra a tömeg szétoszlott és egy percig úgy tűnt fel, hogy a krízis elmullott. Kis idő múl­va azonban a picketek nagy csoportba vonultak előre a 26- ik Avenueról délre kövekkel felfegyverkezve, a tömeg ezt látva követte őket. A kövekkel nekiestek a gyár oldalának és alaposan helyben hagyták. A fojtó gáz nem tartotta vissza az elszánt harcosokat. A vezé­rek biztatták a tömeget és fi­gyelmeztették, hogy ne dörzsöl­jék a szemeiket, igy a gáznak nincs oly hatása. Féltizenkettőkor a rendőrség revolver és gyorstüzelő fegy-1 verekkel támadt a tömegre, hogy azt a gyár közeléből el­távolítsa. Az ütközet csak 15 percig tartott, de a guerilla har­cok reggel két óráig folyamat­ba voltak, amikor végre a picketek elvonultak. A halottak között volt egy 21 éves fiú, aki egy templomi bazárról volt hazatérőben tár­sával. A másik halott egy 18 éves iskolás fiú. A sebesültek között sokan voltak olyanok, akik véletlenül kerültek a harc zónába, ami azt bizonyítja, hogy a rendőrség vadul lövöl­dözött. Több letartóztatás történt az est folyamán, de az elfogot- tak nagyobb része kiszabadult, mielőtt a rendőrállomásra vi­hették volna. Legtöbb esetben a picketek szabadították ki el­fogott társaikat. Egy elfogot- tatt egy magános rendőr veze­tett a rendőrkocsi felé és a fo­goly odakiált társainak, hogy “kövezzétek meg őt, ne nézze­tek engem,” mire a kőzápor elől a rendőr lebukott a fogoly pe­dig kereket oldott. Az ütkö­zetből kifolyólag, fél tucat ren­dőr is orvosi kezelés alatt van. A sebesültek között van Jack Clark munkástársunk is akit súlyos sérülésekkel önkí­vületi állapotban szedtek fel a sztrájkolok az utcán és szállí­tották kórházba. BRIDGEPORTI AK FIGYELMÉBE ! Az IWW bridgeporti csoportja 1935 október 11- én, pénteken este 8 órai kezdettel nagy SZÜRETI BÁLT rendez a Rákóczi Hallban. Kérjük a Bérmunkás brid­geporti olvasóit, hogy agi­táljanak a mulatság érde­kében az ismerőseik kö­zött. Elsőrendű öttagú ze­nekar huzza a talpalá va­lót. Belépti dij 25 cent. Tisztelettel a vigalmi Bizottság. A NORTH SIDE PITTSBURGHI “ÖSSZHANG” DALKÖR 1935 október 5-én, szombaton este pont 7 órai kezdettel nagy­szabású SZÜRETI MULATSÁGOT rendez az International Socialist Lyceum termeiben, 805 James St. N. S. A “Körmagyar” táncot válo­gatott leányok és fiuk lejtik Kucher Olga közismert táncos­nő tanítása és vezetése mellett. A zenét Nagy Árpád köz­kedvelt zenekara szolgáltatja. Belépti jegy előre váltva 35 cent, a pénztárnál 40 cent, adó­val .együtt. ÚTIRÁNY: Pittsburghból jö­vők vegyék a 2 vagy 3-as szá­mú villamost a Penn Ave. és 7th Ave sarkán. Leszállás az E. Ohio és James St. sarkán. Onnan fel egy blockra van a terem. Minden bizonnyal sok forra­dalmi munkás kérdezhette ón­önmagától, ha nem is a hiva­tásos vezérektől, hogy miért nem tartották meg a 3-ik inter- nacionálé kongresszusát az utóbbi hat évben. A Kominter, melynek nagy­többsége orosz, ellenezte, még akkor is, mikor már minden országból a pártvezéreknek a felsőbb parancs ellenére is kel­let azt szorgalmazni. Elodázták, elnapolták, ameddig csak lehe­tett. Miért nem volt nemzetközi kérdés, a német názi uralom, a fascista terjeszkedés, a nyo­morúság. A munkanélküliség nem voltak fontosak, hogy a világ proletáriátusa nevében beszélő 3-ik Internatioáló ősz- szeüljön tárgyalni? Nem, mert ezzel a kongresz- szussal elrontották a kártya paklit. Amig Litvinoff Ígért, fogadkozott, hogy Amerikában nem fognak társadalmi forra­dalomra szítani, amit ha meg is tettek ugyan, d,e hát azért az itteni párt volt a felelős, az oroszokból álló 3-ik Internatio- nálé nem. Most a kongresszu­son, meg parancsot adtak ki, hogy Amerikában sürgetni kell a társadalmi forradalmat. De milyen vörös lett Litvi­noff elvtárs arca, ha ugyan a politikusok tudnak pirulni. Két hétig keresik és nem található, azt mondják Svájcba van, má­sok azt mondják, hogy Cseh­szlovákiában van egy fürdőhe­lyen. Litvinoff hallgat, csak a kisebb csatlósai mentegetődz- n,ek, magyarázkodnak. De minek is engedték meg ezt az Internationálé kongresz- szust, minek engedték meg, hogy világforradalomról be­szélhessenek azon, hiszen a Lit- vinoffoknak már nem kell vi­lágforradalom, ők ráértek 6 évig várni, még hatvanig is szívesen elvártak volna, csak ne kelljen a dilema elé állni. Ne kellett volna az agyon Sa­nyargatott német, amerikai, olasz, angol munkásság küldöt­teit is, no meg a polgári demok­rácia és ezeknek a zászlóvivő­jüket Amerikát kielégíteni, amit még szóval s.em lehetett. Most a proletáriátus sincs meg­elégedve, meg Amerika sincs. És aki mindezt csinálta, Lit­vinoff nem található, nyaral valamelyik átkozott kapitalista országban. De mit szólnak majd az ame­rikai kommunisták, akik évti­zeden keresztül harcoltak, hogy az orosz “Fatherland”-jukat amerikai “Fatherland”-juk el­ismerje, hogy barátságba, sze- retetbe csinálhassák meg a kommunista párt diktatúráját Amerikába is. Ez mind felsült, az agitációt nemsokára újra kezdhetik, Szo- viet Oroszország elismerése ér­dekében. De hát miért nem tudlak várni ezek az átkozott ango­lok, franciák, németek, spa­nyolok azzal a világ forradalom­mal, a kongresszussal? Csak várni Litvinoff-ra, ő mindent szépen vérnélkül és zavarnélkül elintézett volna, mert ő reá nem haragudtak volna meg a' német, angol, amerikai urak, hanem még meg is ünnepelték minden fele. Bankettoztak, csókolództak, megvolt a szent béke, és most ez a kongresszus, mindent felborított. Hiába kaptak 4 hónapot Sta- linék, hogy a delegációt meg- gyurják, szájukba adják, hogy mit szabad mondani, mit sza­bad elhatározni, mégis összeom­lott a kártya vár, melyet Lit­vinoff olyan óvatosan, diplo­matikusan felépített. Hiába ígérte meg a 3-ik In- ternationálé, hogy a polgári demokráciáért is fog harcolni, ugyan akkor mikor a kommu­nistáknak meg azt mondja, hogy a párt diktatúráért kell harcolni, sem a polgári demok­rácia, s.em a párt diktatúra hí­vei nincsennek megelégedve. Tudják mind két félnél, hogy ez lehetetlenség. Nem lehet pol­gári demokráciáért harcolni, ugyan akkor mikor pártdikta- turáért harcolunk. Tehát melyik fontosabb? Mi­ért is kell igazán harcolnunk? Kérdik a proletárok. Melyik igaz ? Igazán fognak a kommunisták harcolni a pol­gári demokráciáért, vagy a párt diktatúráért ? Kérdik az urak, angol, am,erika, francia, svájc, Csehszlovákia polgári de­mokrácia urai. Miért nem vol szabad a né­met munkásságnak a szociálde­mokrata, és a polgári demok­ráciát védeni ? Miért kellett nekik akkor Hitlerrel szövet­kezni a polgári demokrácia el­len? Miért? Ha párthivek önönmaguktól és nem a pártvezérektől 'fogják megkérdezni a fentieket, 'akkor még talán a közel jövő­ben kialakulhat a nemzetközi forradalmi Internationálé. Mert a harmadik is összeom­lott, felmondta a szolgálatot, cserbenhagyta a német és más országok munkásásgát. Lepak- tált a polgári demokrácia urai­val. Vi. NYUGTÁZÁS. Aug. 25 — szept. 14-ig. Előfizetéseket küldtek: A. Kucher, Pittsburgh......... 3 G. Stana útról........................ 7 A. Refi, Lodi......................... 2 St. Miklós, Detroit............. 1 P. Buchert, Phila..................... 1 A. Karácsonyi, Bridgeport.. 1 I. Sass, Milwaukee................. 2 L. Rost, Phila.................... 1 Rose Kunz, Cleveland.......... 1 J. Asztalos, Phila................... 1 S. Varga, Buffalo.............. 7 L. Fishbein, New York...... 4 J. Horváth, Chicago............. 2 L. Csernyi, Pittsburgh____ 1 G. Rauch, Akron.................... 1 J. Szimicz, Chicago................. 1 A. Hülber, Richmond......... 1 M. Beck, Buffalo..................... 1 Nyers-Nyirán, Cleveland....... 5 F. Czibula, Cleveland........... 1 G. Nagy, New York.............. 1 J. Havel, Garfield.................. 1 B. Krajnik, Trenton............... 1 A. Alakszai, Akron................ 2 A. Pachy, Huneme................ 1 A. Foris, New York.......... 1 St. Visi, Detroit................... 1 L. Ürge, Youngstown............. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom