Bérmunkás, 1935. július-december (23. évfolyam, 850-873. szám)

1935-07-13 / 851. szám

1935 julius 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. AZ ADÓ SRÓF működik. Buda­pesten az év első negyedé­ben 84.00 adóügyben foglaltak (tavaly ebben az időszakban csak 33.889 esett volt.) Árve­rést adóügyben ugyanezen idő alatt 536 esetben tartottak, (tavaly csak 49-et.) Az árveré­seket 359.000 pengő adóhátra­lék miatt tartották meg és be­folyt ezeken az árveréseken összesen 8.061 pengő. Na meg tönkretettek párszáz magyar családot egyben ezzel. Gömbös tehát gőzerővel védi a magyar fajt. BUDAPEST. (Az év első ne­gyedére értendő.) A születé­sek száma 3.989, (tavaly 4.023,) az elhalálozások száma 4239, (tavaly 3.396 volt.) Éhez nem kell kommentár. A GÖMBÖS féle reformkor­mánynak, már összeülésénél meglett a reformbotránya. Tar- pán Bajcsy-Zsilinszky Endrét a szokott módszerekkel kibuktat­ta a “választáson.” Kenyeres Miklós műszaki főtanácsos, re- formnemzedékes képviselő, aki­ről most kiderült, hogy nem Kenyeres, hanem Kaufmann, nem Miklós, hane mMózes, nem főtanácsos, hanem adós maradt egypár szigorlattal a műegye­temen. A reformképviselő va­lamennyi adata valótlannak bi­zonyult csak egy maradt való­di, hogy Gömbös nép-bizalmasa volt. Ugyanis kiléptették a párt­ból, de azért hatóság félreve­zetéséért, hamis név használa­táért az egyszerű embert le­csukják itt. Na de ez nem egy­szerű ember vagy mi a szösz nem igaz? Aki ilyen stilü ka­landor az itt is tud érvénye­sülni. A Kenyerest választot­ták meg ugyan, de a Kaufmann lett a képviselő. Most ezen rö­hög az ország népe, mig Gömbösék fogukat szívják. és a fejére tette legkedvesebb kalapját, egy fakult bársony­kalapot, amelyet valamikor még diákkorában vásárolt és azóta ilyen nevezetes alkalmak­ra kegy.eletesen őrzött. Amint Watson elindult, az asszony az ablakból utána né­zett és elfogta a keserűség, amikor látta, hogy a férje ilyen madárijesztő. Úgy látszik, a francia kollé­gával jól mulattak, mert Wat­son Richárd vacsorára se jött haza. Sőt nem is telefonozott. Az asszony dühös.en várta késő estig, de csak nem jött. Kilenc óra körül megszólalt a telefon. Idegen férihang kérdezte, hogy Watsonné őnagysága van-e a telefonnál és az igenlő válaszra igy folytatta: — Itt a Trinity-kórház irodá­ja beszél. Watson Richárd urat baleset érte. Egy autóbusz el­gázolta. Amint az asszony a telefont hallgatta, egy percre igazi ag­gódást fejezett ki az arca. Egy másodperc töredékéig fáradt, szürke szeméből az a lány né­zett ki ijedt pillantással, akit A HÍRHEDT “Ébredő Magya­rok Egyesülete” .elvileg már régebben, mig most pénzügyi­leg is csődbejutott 31.000 pen­gő tartozás miatt csődöt kér az egyesület ellen Colussi Béla. Ez a politikai brávók sorsa nem más. KEVESEN TUDJÁK külföldön azt, hogy a magyar kormány­zó 17 esztendővel a háború befejezése után még mindég a háború esetére szóló kivéte­les hatalommal kormányoz. Szóval háborút visel saját or­szágával szemben amelynek az élén áll. Mi az, hogy áll, lesem lehet vakarni úgy odanőtt. BUDAPESTEN. Radó Jánosné 31 éves munkásasszony 3 gyermekével a Dunába akarta Ölni magát, de útközben ösz- szeesett. A mentőorvos mikor megvizsgálta kijelentette: “Bor­zasztó, ez az asszony már na­pok óta nem evett. Az éhségtől esett össze.” Mikor magához téritették kijelentette az asz- szony: “Az a kisebbik baj, hogy én éheztem, de gyerme­keimnek sem tudtam enni ad­ni.” Budapest fürdőváros és Európa legszebb városa, hirde­tik külföldön az idegenforgalmi plakátok. Ezt a kis szépséget mint ez az eset helyezzük el Budapest propaganda )püakát- jaira, hogy lássák nem fenékig tejfel itt az élet, de nem ám. A NYOMOR nagy, igy a mun­kanélküliek levelezőlapokat stb. dolgokat árulnak az utcá­kon, hogy pár fillérhez jussanak. De itt csak éhenhaláshoz van jog (azt is csendessen.) Buda­pest rendőrkapitánya, most el­rendelte a gyakori utcai raz­ziákat, hogy mint a rendelete mondja: — szükségesnek lá­tom, hogy az utcai koldusokat és hasonló lézengőket a közte­Watson évek előtt úgy szere­tett. De újra felülkerekedett a mindent kifogásoló gáncsos- kodó szellem: — Baleset ? Remélhetőleg nincs komoly veszély ? Mindig olyan szórakozott volt, — fe­lelte. Egy percnyi csönd volt. Az­után a hivatalos hang újra meg­szólalt : — Félre tetszett érteni, Wat­son ur meghalt . . . Már út­ban van vele a halottszállító kocsi hazafelé . . . Watsonné másnap megdöb­benéssel látta, hogy az újságok hosszú cikkeket Írnak “a nagy veszteségről, amely az angol tudományos világot érte Wat­son halálával.” Egy előkelő kormánytisztviselő jelent meg a házánál és közölte, hogy a nagy tudóst az állam temetteti el. A koszorúk egymást érték. Éjjel-nappal hozták a távira­tokat, virágokat, koszorúkat és a holttestet a keleti tudóstár­saság palotájának díszes már­ványelőcsarnokában ravataloz­rületekről rendszeres razziák­kal eltávolítsák. — Főkapitány ur! A lézengőknek eltávolítá­sát talán saját magán gezdhet- né el, mert köztudomású, hogy az inproduktiv munkát végzők a lézengők és ezekhez elsősor­ban is (legelsősorban pedig) a rendőrség tartozik szőröstől- bőröstől. Tessék tehát itt kez­deni és békén hagyni azokat, kiknek amig azok dolgozhattak adójából az önhöz és testületé­hez tartozó — hasonló lézen­gőket — jól eltartották és el­tartják. HORVÁTH József kőbányai ,em- Uer kutyahus mészárszékre kért engedélyt. Haladunk a kor­ral .. . visszafelé. MAGYARORSZÁGON 10 év alatt 513.134 csecsemő pusz­tult el mielőtt az egy éves kort elérte volna. Az összes halot­taknak több mint egynegyed részét teszik ezek ki. 1924— 1933-ig 264.729 ember halt el tuberkolózisba, 1934—35 adó­évben a nagybirtokosok 28 mil­lió pengőt, mig az alkalmazot­tak (munkások és egyébb ma­gánalkalmazottak) kereseti és különadó címén 22 millió pen­gőt kellett, hogy befizessenek. Azért a földbirtokosok a haza­fiak, mig a munkások a hazát­lan bitangok. A HÁBORUELŐTTI 20.000.000 lakosú Magyarország mind­össze 48 millió korona nyugdíj terhet viselt addig a mai 8 milliós Magyarország lakosai­nak közel kettőszázmillió pen­gőt kell kiizzadniuk, hogy az állami nyugdíjasokat eltarthas­sák. GÖMBÖS szerint uj védelmi vonal van kialakulóban Var­só- Budapest- Bécs- Róma- Ber­lin között. A fascizmus tehát igyekszik kooperálni és ezzel ellensúlyozni még a polgári de­mokráciát. Sajnos hasonló vé­delmi vonalaknak az eredmé­nye a mai megcsonkított Ma­ták fel. De amikor a következő távirat jött, Watsonné ájultan roskadt le a pamlagra: “Őfelsége, a király megbí­zott, hogy Nagyságos Asszony­nak őszinte részvétét tolmá­csoljam . . . stb. Raldson márki, őfelsége főkamarásmest.ere.” “Ki lehetett Richárd? . . .” — ezt kérdezte magától az asz- szony és nem talált rá felele­tet. « Belépett a szobalány és je­lentette, hogy újabb részvétlá­togatók jöttek. — Mondja meg — felelte —, hogy senkit sem fogadhatok, mert a király gyásztávirata teljesen megrendített . . . S amint igy magára maradt, leborult az asztalra és keser­vesen zokogva kifakadt. — Óh . . . Richárd . . . mi­ért csaltál meg engem? Egy életen át úgy jártál, mint a madárijesztő, pedig milyen he­lyet foglalhattam volna el, ha te nem vagy olyan élhetet­len! .. . Ez volt az asszony gyászbe­széde. gyarország és igy joggal tehet­jük fel a kérdést vájjon őrült vagy gazember-e az, de az egy- gyik bizonyossana kettő közül aki egy országot tehát Magyar- országot ismét sakkfigurának akarja odatenni a germánság­nak. Olaszország beigazolta, hogy hit és szerződésszegés nála nem újság, a világháború­ban amikor mint szövetségese az osztrák-magyar monarchiá­nak pontossan Mussolini véres- hangú cikkeinek hatása alatt kezdette meg az ellenségeske­dést. Kátyúból pedig — és ezt a magyar nép tudja, ha Gömbös nem tudná — sohasem lesz sza­lonna, még ha közben a kutyá­ból herceg is lett. Vitális igazi arculata Régi igazság, hogy az embe­rek jellemét nem akkor ismer­jük meg, amikor mint barátok pózolnak, de akkor, amikor mint ellenségek állnak velünk szemben. Ez az igazság nekünk nagyon szomorú színben mutatja be Vitális Boldizsárt, a Munkás Betegs.egélyző Szövetség volt titkárát, aki a konvenció hatá­rozatát úgy respektálja, hogy nemcsak eggyes tagokat vezet félre az uj Intéző-Bizottság rosszakaratú beállításával, de mint arról hosszában-széltében már beszélnek, kísérletet tesz arra is, hogy a Szövetségtől osztályokat elszakítson, hogy azokat más betegsegélyzőkbe vigyen. Vitálisnak ez a cselekedete azt bizonyítja, hogy nemcsak hogy semmi reménye nem lehet ar­ra, hogy az uj alapszabályok értelmében három esztendő múlva újból a titkári hivatal­ba kerülhessen, de érdemtele­nül töltötte ott azt a hosszú esztendőket is, amelynek végén a Szövetség vagyonát a maga tulajdonának tekintette. Nemcsak a Szövetség tagsá­ga, de minden jóérzésü ember undorodva fordul el attól a Vi­tálistól, aki a neki huszonhat .esztendeig rendes megélhetést nyújtó testületet akkor és az­ért akarja tönkre tenni, mert uj embereket akar nevelni az ad­minisztrációs munkák végzé­sére. A Szövetség tagságának, mint egy embernek kell most az uj tisztviselők és az intéző bizottság háta meget lenni, hogy megsemmisitsék Vitális judás szerepét. Ennek eggyik legcsattanóbb felelete az lesz ha záros határ időn belül si­kerre viszi a tagság azt a tag­szerzési kampányt, amelyet az “Összetartás”-ban az intéző- bizottság folyamatba tett, hogy minden magyar munkás a mun­káján vagy azon kívül reá le­selkedő betegség vagy baleset esetére a Munkás Betegsegély- ző Szövetségben biztosítsa ma­gát. Minden eggyes uj tag szer­zése egy válasz arra, hogy a tagság elég érett arra, hogy testületében nem tűr meg töb­bé önérdeket szolgáló tisztvise­lőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom