Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-03-09 / 833. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1935 március 9. Nagy siker volt So. Senden A “Kik a Bűnösök” harmadszori előadása a chicagói Modern Színkör által. — A Munkás Dalárda fellépte. — Egy árva leány esete. — Az isten szolgáinak szerepe. Február 24-én, vasárnap reg- i gél egy hatalmas vörös autó- 1 buss állott meg a chicagói c “Bérmunkás Otthon” előtt, 1 hogy South Bendbe szállítsa ] a “Kik a Bűnösök” szereplőit. 1 South Bend, Chicagótól száz 1 mértföldnyire esik keletre. Az elinduláskor valamint az 1 utón csatlakozott hozzánk több 1 chicagói munkástárs, akik el­kísérték a szereplőket, hogy újból végig élvezhessék azt a i társadalmi drámát amelyet Amerika osztálytudatos mun­kássága rajongással tett ma­gáévá. Az autóbuss minden ülése megtelt sőt még egy pár “Soap Boxot” is szorítottak be, amelyen munkástársaink szo­rongtak a száz mértföldes utón. Amint South Bend városát el­értük az utcákon mind sűrűbben láttuk a színes plakátokat, ame­lyek a “Kik a Bűnösök” elő­adását hirdették. Úgy éreztük magunkat mintha fehérruhás leányok százai fogadtak volna bennünket, amikor a vörös plakátok sorfalai között halad­tunk. Megválva őszintén néhány munkástársunk — és éppen azok akik a legjobban vélték ösmerni a south bendi viszo­nyokat — csúfos bukást jósol­tak. Félre ismerték a south bendi munkástársainkat, akik még minket is megleptek s a chicagói előadásokon is tultet- tök A Németh Hall, amelyben rendes körülmények között nyolcszáz ülőhely van, a dél­után 4 órára hirdetet előadás­ra már három óra 30 perckor az utolsó ülőhely is megtelt és a nép még mindég özönlött. Munkástársaink az épület min­den mozdítható ülését a te­rembe hordták. Négy óra előtt öt perccel Köhler munkástárs a pódiumra lépett és bejelenti, hogy az előadás kezdetét ve­szi. Bemutatja a south bendi Ma­gyar Munkás Dalardat, amely gyönyörű dalaival nyitotta meg az ünnepélyt. Ez utón is köszö­netét mondunk a fent említett dalárdának nemcsak azért, hogy felléptek, hanem azért a felejthetetlen szívességért, hogy ugyanaz napra hirdetett mulatságukat egy héttel ké­sőbbre halasztották. A dalár­dát követte a színdarab, mely­nek 4 felvonása gyors egymás­után peregtek le. Mondanunk sem kell, hogy a hatalmas te­remben szorongott tömeg, fül­siketítő tapsokkal jutalmazta a szerző munkáját és a szereplők művészies alakítását. Mari, névtelen Willi, Elza, Willi gyá­ros szivettépő drámai jelene­tein nem maradt szem szára­zon, mindenki sirt, mindenki zokogot. Saját sorsukat, a munkásosztály sorsát, keser­veit látták és hallották meg ebben a darabban. A harmadik felvonás végez­tével Pika Pál munkástárs le­pett a függöny elé, hatalmas tapsvihar közepette kezdte meg beszédét, elmondotta, , hogy mi késztette őt a szín­darab megírására. Tovább foly- * tatva rátért a Clevelandban fo- * lyó IWW vezetése alatt álló harcok és harcosok helyzetére, ( beszédét sűrűn hatalmas taps- • vihar szakította meg, felszóli- 1 tóttá a tömeget, hogy centjeik- ' kel is járuljanak a sztrájkolok : győzelméhez. Az eredmény ke- j rek harminchét azaz (37.00) dollár lett. A harmadik felvonásban, ahol a védőügyvéd a tanukat hallgatja ki egy kis balesett történt. Jim Kelley detektív 55 év körüli, hatalmas szál em­ber, a vallomás végeztével a bírói emelvényről a tanuszéké- vel együtt lefordult. A közönség tombolt örömébe, sokan meg­jegyezték “úgy kell neki, mi­nek esküdött hamisan.” A negyedik felvonás végez­tével, amikor már mindenki táncolt, mulatott, egy szomorú esetnek voltunk szemtanúi, a terem egyik sarkában egy jól kifejlődött leány sirt, zoko­got, többször megkérdezték, hogy mi a baja mig végre ke­serves sirás és zokogástól csuk­ló hangon elmondotta, hogy “ez a színdarab az én keserves életem történetét írja le, én sem ösmertem apámat, anyámat tiz éves koromban veszítettem el, amint azt e színdarabban elő­adták. A névtelen Willi sorsa csak a színdarabban volt, de az enyém a valóságban,” tovább nem tudta folytatni csuklása, zokogásban tört ki és véresre sirt szemekkel hagyta el a ter­met. South Bend városának lelké­széi minden követ megmozgat­tak, hogy a színdarab bukással végződjön, a szószékről prédi­kálták, hogy “Pika Pál a szín­darab Írója hazaárulásért bör­tönt viselt ember.” Köhler Sán­dor aki az itteni lapokban ha­zug cikkeit elhelyezte, felbujtó, mert nem igaz az, hogy a da­rabban férfiak s nők sírnak, senki sem sir. Az egész csak egy csalás. Ne adja senki sem izgatóknak, csalóknak, pénzét.” És most, amikor .már South Bend magyarsága előtt is le- , zajlott e szivettépő társadalmi ; dráma azokra bízzuk, akik je­■ len voltak, hogy igazat irtunk-e, ■ hogy kik a csalók, mink-e, vagy ■ a felhők mögötti üdvösséget • hirdető csuhások. : Erre .az estére mindkét hit­■ község csirkepaprikás vacsorát ■ rendezett, amelyre a jegy a l hitközség tagjainak kötelező : volt, igy vélték elvonni az agi- , táció folytán kiváncsivá vált ■ tagjaikat. Sajnos, a színdarab ■ után nagyon sokan elmentek,- de egy órán belül a terem uj- i ból zsúfolásig megtelt. Elmen- i tek megenni a hitközség csir­■ kepaprikását és visszajöttek ' táncolni, mulatni. South Bendben elért hihetet­- len siker arra kényszerit ben­- nünket, hogy felszólítsuk Cle- 5 veland, Buffalo, Philadelphia, i New York környékén lakó munkástársainkat a “Bérmun­kás” olvasóit, hogy eme meg­rendítő társadalmi dráma elő­adásának érdekében lépjenek érintkezésbe a közeleső város csoport titkárával, vagy a Bér­munkás lapkezelőjével. A fent említett városok mindegyiké­ben játszották, vagy játszani fogják s a szereplők készség­gel rándulnak ki, közeleső ma­gyarlakta vidékekre. A “Kik a Bűnösök” megrendítő társa­dalmi drámára bátran állíthat­juk, hogy az IWW magyar mozgalmának még ezideig nem volt szervezője, amely oly von­zó erővel ragadta volna meg az amerikai magyarság figyel­mét, s amely oly hatást ért volna el, mint Pika Pál “Kik a Bűnösök” társadalmi drámája. Chicago és környékén elért meglepő sikerek késztetnek bennünket a fenti ajánlat, avagy kérelem tételére. A chi­cagói Modern Színkör illetve a “Kik a Bűnösök” szereplői készséggel vállalkoznak Chica­gótól száz mértföldnyire eső magyarlakta városok bármelyi­kében fellépni. Erre vonatko­zólag lépjenek érintkezésbe a darab szerzője és rendezőjével Pika Pál munkástárssal kinek címe: 1120 Center St. Chicago, III. Hálás köszönettel tartozunk a szereplők valamennyiének áldozatkészségükért, azért a fá­radhatatlan törekvésükért, a mellyel hosszú időkre emléke­zetessé tették az IWW magyar tagjait s a Modern Szín­kört. Különös köszönettel tar­tozunk Nussbaum Sándornak, aki mint láthatatlan szereplő mind a négy felvonást a szín­padok alatt játsza illetve súg­ta végig. Majer B. Józsefnek aki a szereplők bámulatos maszkirozását fáradhatatlanul végezte mind a három előadás alkalmával. Végül pedig elismeréssel és köszönettel tartozunk a south bendi munkástársaink és mun­kástársnőinknek, akik önfelál­dozó munkát végeztek, mely­nek eredménye volt az a hatal­mas tömeg, amely zsúfolásig töltötte meg a hatalmas ter­met. Köszönet a bartenderek- nek, a konyha személyzetének, akik igazán nehéz munkát vé­geztek az éhes és szomjas tö­meg kiszolgálásnál. A south bendi néhány munkástársunk megmutatta, hogy lehet, csak akarni kell. m m Üzlet vagy szervezet DETROIT, MICH. — Az au­tó város munkássága élénk ér­deklődéssel várta febr. 23-át, amely napon volt esedékes az AFofL üzenetének nyilvános­ságra hozatala, melyet Wm. Green a szervezet központi el­nöke volt hivatva tolmácsolni. A Light Guard Armoryt zsú­folásig töltötte meg a hallga­tóság, akik között nagyszám­mal voltak disztingvált AFofL vezérek, de voltak kiváncsi munkások is a különböző tele­pekről, akik elvannak telve ezen üzleti szervezet megté­vesztő ígéreteivel. A kíván­csiság meglehetős tömeget von­zott oda, mert saját fülükkel akarták hallani az AFofL-nek kizárólag az autó munkások részére küldött üzenetét. Az emelvényen gömbölyűre hizott, pirosarcu, jól táplált ur van, aki nem más mint maga Wm. Green. Hosszasan idéz a Henderson-Lubin jelenetéből, melyet a kezében tart és az NRA adatai alapján rideg szá­mokkal és tényekkel bizonyít­ja, hogy az autó munkások mily mértékben vannak kizsák­mányolva és a viszonyok meny­nyire sülyedtek. “Nem bízhatjátok magato­kat érdemtelen csoportra — mondja Green elnök — sőt mi több, én nem ajánlom, hogy a kormányt ajándékozzátok meg bizalmatokkal.” (Helyeslés.) “Aki szabad akar lenni, ön­magának kell cselekedni.” (Méghangosabb helyeslés.) “Mi nem beszélünk sztrájk­ról — biztosit bennünket Green — mi a béke hívei va­gyunk. A mi szervezetünk csak tisztességes egyezséget akar az autó munkásoknak a kolektiv tárgyalások utján.” Felhatalmazásom van az United Automobil Workers of America bizottságától, hogy azonnal készítsek elő egy kon­ferenciát az automobil ipar ve­zetőivel.” “Ennek a konferenciának a célja megállapítani egy kölcsö­nösen — úgy a munkás, mint a kizsákmányolt — kielégítő egyezséget a bérek, munkaidő és a munkaviszonyokat illető­leg.” Beszédében foglalkozik az elmúlt évi általános sztrájk­ra való készülődéssel, ő mint egyén megvonja a bizalmát az elnök Automobil Labor Board- jától — melynek feje Profesz- szor Leo Wolman — amelynek hivatása lett volna elintézni a felsőbbségi jog kérdését, vala­mint a bérek és munkaidőre vonatkozó kolektiv egyezséget*"* mindjárt az elnök és az AFofL között kötött fegyverszünet után. Elitéli a gyári szerveze­teket, az ALB-ot és a szava­zásokat, melyek folyamatba vannak a különböző telepeken. “Az AFofL tagsága nem sza­vazott ezen választásoknál — mindja Green. Figyelmeztetve voltak, hogy ezen választások nem igazságosak és azokból semmi jó nem származhatik. Ez a gyártelepeken volt megtart­va, munkaidő alatt és a gyá­rosok felügyelete mellett.” Az elnök ur azon óhajának nyilvánításával fejezi be szó­noklatát, hogy az Automobil Labor Boardot és annak intéz­kedéseit helyettesíteni kellene a Francis Biddle-féle, vagy ehez hasonló National Labor Relation Boarddal, melynél a többségi határozat a győztes. A munkások, akik eljöttek meghallgatni Amerika “leg­régibb és legbefolyásosabb” munkásszervezete vezérének mondani valóját, figyelemmel hallgattak. A végén cigarettá­ra, vagy szivarra gyújtottak. Néhányan egyet köptek elége­detlenségük kifejezése jeléül. L. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom