Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-03-09 / 833. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD vSlPy —-—Cleveland, Ohio pending------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­VOL. XXIII. ÉVFOLYOM. CLEVELAND, 1935 MARC 9. P ____________NUMBER 833. SZÁM. A tömeges letartóztatások sem bontják meg a National Screw munkások egységét CLEVELAND, 0. — A Na­tional Screw Mfg. Co. telepe ellen vívott harc ma is száz százalékos, annak dacára, hogy a gyáros részéről mindent el­követnek, hogy a munkások összetartását megtörjék. A gyáros legismertebb fegy­vere erre a célra az a hiób-hir, hogy a telep minden depart- mentjében elegendő munkása dolgozik. A sztrájkolók között keserű viccnek tartják ezt, mert hiszen ha igy lenne, ak­kor nem fizetnének tiz és több dollárokat a gangstereknek egy- egy kocsi rakományért, amely nem a termelést végzi, de a fenti hirt akarja terjeszteni. A munkaadók szövetségének aljas fegyvere a sztrájk demo- ralizálására az elmúlt héten abban nyert kifejezést, hogy az aktívabb sztrájkoló munká­sokat valamint a sztrájkban segítő IWW tagokat a börtön­be hurcolták. John Anderson és William Thomas mtársakat 2.500—2.500 dollár bail alá he­lyezték. Thomas mtárs bizto­sítékát még ezideig nem sike­rült összehozni. Marcus Dahl, William Feczkó, John Harkai, Steve Doychuk, William Vaughn, Albert Miko és Frank Cedervall mtársak 52 órát töl­töttek a börtönben a picket vonalból való elhurcolásuk után, amig a biztosítékokat a szerve­ző bizottságnak sikerült össze­hozni. A National Screw telepet picketelő munkások ellen kért tiltó parancsot az elmúlt hét csütörtökjén tartott tárgyalás után a biró nem adta ki, mert a munkások meghallgatása után nem látta indokoltnak a gyáros részéről a munkások ellen dön­teni. . Úgy a picket line, mint a sztrájkolók gyűlése látogatott. A győzelem biztos tudatát fo- kozza az a tény, hogy azok köz- zül a tényleges munkások kö­zül, akik megfélemlítés vagy egyébb okok miatt munkát vál­laltak a sztrájk alatt, mindég jelennek meg a sztrájk gyűlé­seken bejelentve, hogy szegyen- letes szerepüket megbánva a sztrájkolók közzé kivannak al- lani.' ‘‘Nem lehet így élni mondja egyik asszony, (aki ne­hány napot dolgozott, se ejje­Iem, se nappalom nincs az iz­galmaktól, a gyárban nem sza­bad senkihez beszélni, otthon meg mindig arra gondolni, hogy a munkások haragja hozzám is elérkezik, ez meggyőzött arról, hogy nekem is itt a sztrájkolók között a helyem.” így szöknek meg azok is a gyárból, akiket a polgári lapok mint dolgozókat szerepeltet­nek. A Terminal Towert pickete­lő munkásasszonyok vonala a sztrájk negyedik hónapjában sem gyengült. Minden este úgy a square főbejáratát, mint a posta épületnél levő bejára­tot megfigyelés alatt tartják. Hogy mennyire kellemetlen ez a vállalkozónak misem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt hét kedd estélyén a picketek szolidaritását látva a vállalkozó az egyik sztrájkoló munkásnőt a vonalból letartóz­tatta, azzal vádolva, hogy előt­te való este sértő megjegyzése­ket tett volna reá. Csak most tudjuk meg, hogy az, aki több gyermekes anyá­kat a házi munka legnehezebb- iében egy egész éjjelen át $2.50-ért dolgoztatni akar, hogy az ilyen egyén még szé­gyenkezni is próbál. Mary Swider, az igy elhur­colt munkásnőt még az este a szervezőbizottság a börtönből bail ellenében kihozta és a la­kására vitte. Másnapra kitű­zött tárgyalásra e munkástárs­nővel elment Tor Cedervall mtárs és a munkástársnő elle­ni panaszt a biró elejtette, de Tor Cedervall mtársat letar­tóztatták és bailt sem állapítot­tak meg reá, mig a vizsgálatot ellene le nem folytatták. Több mint két napig vonták el a mozgalomtól a clevelandi har­cok fiatal, agiis szervezőjét. A sztrájkoló munkás asszo­nyok bíznak benne, hogy ki­tartásukkal eredményesen fe­jezik be, ezt a nem minden na­pos harcot. Olvasd aBérmunkást! HÍREK AZ IPARI HARCTÉRRŐL CHICAGO, ILL. — Az AFofL által vezetett sztrájkok ma már csaknem általánosság­ban a sikertelen sztrájkok köz­zé sorozhatok mindjárt a kez­detüknél. Ha vannak is oly ipa­rágok, melyek kivételesen egy­forma munkát végzőket foglal­koztatnak, úgy hogy minden egyes ott dolgozó egy szak- szervezetbe tartozik és sztrájk esetén valamennyien beszün­tethetnék a munkát, valamely más körülmény játszik közre, hogy a munkabeszüntetés ne legyen általános és a sztrájk­ban résztvevők már előre a bu­kásra vannak kárhoztatva. Bár a jelen esetben véletlenül nem szorosan AFofL szervezet veze­ti a sztrájkot, de annak sok köze van hozzá, hogy sikertelen legyen. A szénraktárak soffőrjei minden jel szerint a legszo- rongatottabb helyzetben van­nak. Nehezen dolgozó munkás­emberek nagyobb darab kenyér­ért harcolnak és bár nézeteink, úgy a szervezetett, mint a har­cimódszerüket illetőleg eltérő­ek, szimpátiánk mégis velük van. Ha az ember a sztrájk folyá­sáról akar információt szerez­ni és felkeresi a szénraktára­kat, csodálkozva fogja tapasz­talni, hogy picketek nincsennek ott, ellenben a szénszállítás minden fennakadás nélkül fo­lyik. Ezt látva, önkéntelenül arra gondol a kutató, hogy mily módon akarják ezek a sztráj­kot megnyerni, ha helyeik tel­jesen elvannak foglalva sztrájk­törőkkel és még kísérletet sem tesznek annak megakadályozá­sára. Ezeket látva úgy tűnik fel, hogy itt nem is annyira a munkások érdekéről van szó, mint inkább a vezérekéről. Mint általában ismeretes a szakszervezetekben a döntőszó minden esetben cárok-e. Ily ha­talommal felruházva, bő alkal­muk van arra, hogy a munkál­tatók által felajánlott judás pénzekért a munkásokat kiszol­gáltassák, sőt sok esetben már nem is várják a munkáltatók ajánlatát, hanem ők követel­nek nagy összegeket és ha meg- nem kapják, sztrájkba rendel­nek egy csoport munkást és kint tartják azokat, amig a munkáltató beadja a derekát — nem a munkások követelésé­nek teljesítésére, — hanem a bussines agent zsoldjának le­fizetésére. Minden jel szerint a soffőrök sztrájkja is ily cél­ból folyik és csak azon csodál­kozunk, hogy akadnak munká­sok, akik hajlandók alávetni magukat ezen cárok rendeleté­nek, amikor nyilvánvaló, hogy a sztráj kólóknak ezen harcból semmi előnyük nem lehet. Egyébként a láthatatlan picketek serényen dolgoznak és eddig már hét sztrájktörőnek lövöldözték össze a lábát, mely­nek következményeként az ál­lami ügyész is beleavatkozott a sztrájkba és a szervezet egész vezetőségét letartóztatták. (Folyt, a 4-ik oldalon.) Az NRA egy esztendős sikeréhez WASHINGTON, D. C. — A kormány New Deal hivatala egy vaskos jelentést adott ki, amelyben beszámol a hivatal által elért eredményekről, ame­lyeket a nyitott szemmel figye­lő munkásoknak ezeken a papi­rosokon kivül a valóságban még nem sikerült felfedezni. De az eredményeket hangoz­tató jelentést magát megcá­folja az a körülmény, hogy vény télén elismerni, hogy_ az Egyesült Államok ^ 50 millió munkaképes férfi és nő mun­kás közül 1934 decemberében még mindig közel tizenégy mil­lió van munkanélkül, akik köz­segélyre vannak utalva. Nem szabad itt figyelmen kivül hagynunk, hogy a tizen­egy millióba nincsennek bele­számítva azok, akik naponta vagy hetenként csak egy pár órákat dolgoznak, akiknek a száma jó pár milliót teszen ki. Ha ehez hozzá adjuk azt az egymillió jfjuságot, akik éven­ként a dolgozni vágyók csoport­ját szaporítják, olyan ered­ményét kapjuk az újjáépítés tervének és lehetőségének, amely nem lehet kecsegtető a mai rendszer uraira. A kereset nélküli munkás el­vész a fogyasztás szempontjá­ból. Huszonöt millió lélek pasz- szivitása sokat jelent és súlyos probléma még Amerika szám­láján is, különös képpen akkor, amikor az éhes ember tanács­adóját, a gyomrát látjuk nyers megnyilvánulásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom