Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-02-16 / 830. szám

1935 február 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal A reakciós “Elk” törvényteleni teni akarja a radikálisokat FRICSKÁK FRICSKÁZZA:...............r...............r. SEATLE, WASH. A fasciz- mus rohamosan terjeszti mér­ges fullánkjait szerte az Egye­sült Államokban. Ezen mérgező munkában az Elks Lodgek — melyeknek eddigi tevékenysé­gük abban merült ki, hogy né­hány elkopott ruhadarabbal tá­mogatták a munkanélküli és nyomorba levő munkásokat, — is segíteni akarnak. Az Elks-ek aláírásokat gyűj­tenek az ország területén levő 1.500 fiókjuk körében oly tör­vény hozatalára, mely törvény- telenitené az összes radikális mozgalmakat, mely aláírásokat ez év március 12-én, terjeszte­nek a kongresszus elé. Számí­tásuk szerint 500.000 aláírás lesz a kezükben február 22-re, melyeket Chicagóban levő köz­pontjukba jutattnak és onnan továbbítják Washingtonba a a kongresszus elé. A javaslat, ha törvényerőre emelkedne az összes radikális testületeket törvénytelenitené és bűnnek mi­nősítené, ha valaki ily szerve­zeteknek tagja lenne. A radikális sajtó és iroda­lomtól megvonná az Egyesült Államok postai szállítási jogát és az aktiv tagokat — ha azok külföldi származásúak — azon­nali deportálásra ajánlja. Két­ségtelen, hogy más fascista irányzatú alakulatok, mint az American Legion stb. készség­gel állnak ezen program mellé. Az Elks csoportok által terjesz­tett javaslat fővezérük — Mi­chel F. Shannon agyában szü­letett meg. A tervezett törvény értel­mében az Egyesült Államok igazságügyi hivatala felhatal­mazást nyerne a radikális szer­vezetek felülvizsgálására és jo­ga volna a szervezett munkás­ság ellen propagandát kezde­ményezni, valamint pellengére állítani a tagokat és az anya­gi forrásukat kikutatni. A ra­dikális szervezetek működése az ország területén illegális len­ne. Oly egyéneket, akik ellen­ségei a fennálló rendszernek ki­tiltanák az országból és végül ha az Elks és hasonló kapita­lista gyülekezetektől függne törvénytelenitenék a sztrájko­kat, akár radikális, vagy reak­ciós szervezet irányítaná is azokat. A munkásságnak nincs vesz­tegetni való ideje. Elő kell ké­szülni a forradalmi Általános Sztrájkra. Ezen munkában nagy segítséget nyújt angol- nyelvű hivatalos lapunk — az Industrial Worker — fascista és háborús ellenes száma, mely március 2-iki dátummal fog megjelenni és amely történel­mi fontosságú a forradalmi ipari unionizmus terjesztése te­rén. Aki most vissza húzódik, saját osztályának ellenségévé válik. Cselekedjünk, mielőtt ké­ső lesz. Le a diktatúrával, akár Shannon, Hitler, Stalin, vagy Mussolini gyakorolja azt. A szervezett munkásság mellé áll­junk, ne pedig a diktátorok mellé. Minden hatalmat a Vi­lág Ipari Munkásainak. G. A. KIK A BŰNÖSÖK Buffaloban, MÁRCIUS 3- ÁN, a LIBERTY HALL­BAN, 1995 Niagara St.-en kerül bemutatásra. Jegyek előre váltva 25c., a pénz­tárnál 35c. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A Saar völgyében aratott, nagy Nácy győzelemmel egyidőben kapjuk a hirt, hogy Hitlerék Németországá­ban teljeserővel bontakozott ki az Állatvédő Egyesü­letek mozgalma, melyet nemcsak a városokban, de még a tanyákon is érvényre akarnak juttatni. A német parasztnak nem szabad sőt nem is szükséges ezután “Herr-gott-ozni,” ha marhái nem masíroznak gyorsan és tempósan. De nem ám! Mert az Állatvédő Egyesü­let figyelme, még a szarvasmarhákra is kiterjed a jövőben. Olyan zsebben hordozható találmányokkal szerelik fel a csordás fiukat, melyek kis szárazbate- riából, két drótocskából és két kis gombocskából álla­nak és egyébb se kell a lusta marháknak, — mely nem akar tudomást szerezni mind a mai napig sem arról, hogy a Nácyk parancsát vakon kell követni — mint a farka tájékára illeszteni a gombocskákat ... — Tetszik tudni oda, ahonnan a round steaket vágják. — Ettől csiklandozásszerü érzelmeket kap és uccu neki iramodik veszetül. Csak éppen azt nem kiabálja, hogy “Heil Hitler.” Pedig csak tehén . . . Rákosi Mátyás életéért és szabadságáért, erőtlen korcsgyülések és még erőtlenebb, hírlapi nyávogások vannak napirenden. Hát tényleg azt hiszik az esdeklők, hogy a világ legvérszomjasabb, legkegyetlenebb desz- potáit meghatni fogja a sirám, vagy megijeszteni egy néhány távirat? ... És hogy van az, hogy a ha­talmas Szovjet Oroszország, a “milliós tömegek” fö­lött rendelkező III-ik Internacionálé, a tehetetlen szél­ütött szerepét játsza ebben a kínos ügyben? Rákosi Mátyás, mint kommunista is és mint az Oroszország­ból, Magyarországra küldött agitátor, duplán, két­szeresen Szovjet állampolgár! Mit csinál és mit keres még ma is Pesten a Szovjet konzul? És miért nem ke­resik fel az amerikai “elvtársak” Troyanowsky elvtár­sukat, hogy csináljon valamit? Nyikkanjon legalább egyet Rákosi Mátyás érdekében! $80.000.000. — Ez a kerek száma annak az összeg­nek, mely a legújabb gazdasági szerződés értelmében, Hitler és Stalin kézszoritásának zálogjegye. Több mint egy teljes hetet vártam. Türelmesen figyeltem az “elv­társak” lapjait gondolva, hogy erről a nagy politikai győzelemről, ha késve is, de tudatni fogják olvasóikat, hogy a gyűjtés annál nagyobbat lendüljön. Milyen óriási hordereje is lehetne — mondjuk például, — ha az “Uj Előre” azt Írhatná, hogy: Hitler Németorszá­ga, 200.000.000, mond és ird kétszáz millió márkát hi­telez a Szovjetnek! — De nem mondották . . . bizony nem írták meg. Pedig biz isten az a vacak 10.000 dol­lár csak pity-fity, amit ők kérnek a segélyeken tengődő magyar dolgozóktól, ha a Thyssenek, Stinnesek és a német pénz krőzusuk hitelével hasonlítjuk össze! No suce soon. Na mondjad már hogy: az üzletet nemsza­bad az elvvel össze keverni, nem szabad az elvvel összetéveszteni, mert a busines, az busines. A Hitler- Stalin busines az övék, ehez a világforradalomnak sem­mi köze! Hát van?! Radziwill hercegnő, egy amerikai hetilapban, szen­zációs cikksorozatott irt, Hitler hatalomrajutásának kulissza titkairól és a diplomáciai cselszövéseiről, mely a versailesi szerződés felrúgásához, Németország fel­fegyverkezéséhez és a Nácy Párton belüli véres ta­karításhoz vezetett. Nem várhatjuk el egy levitézlett, társadalmi pozíciójától megfosztot és kiebrudalt orosz “kékvérű” asszonytól, hogy hízelegjen Stalinéknak.. . Nem is ezt teszi. Nem is a gazdasági viszonyokra vezeti rá a tobzódó német eseményeket. Inkább plety- kaszerü, úgynevezett az ő társadalmi miliőjéből ka­pott információk alapján taglalja a dolgot. És éppen azért meglepő a látszólagos tárgyilagosság, mely min­den antipátia nélkül, Hitlerék közelmulti sikereiért, a Szovjettel kötött titkos katonai szerződésre vezeti vissza és Alexandra Kolontayt tünteti ki e sikerült dip­lomáciai manőverért a dicsőség pálmájával. A hölgy szerint, Hitler Németországa, úgy otthoni, mint euró­pai megerősödését, Kolontaynak, illetve a Szovjetnek köszönheti. Ámen . . . Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom