Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-02-09 / 829. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 február 9. .... »mw ‘ ' Ál IMMII1B Még egy kis utóvonaglás naplótöredékemhez Fő a becsület és igazmondás. Legutóbbi cikkemhez hozzá kell még fűznöm, hogy január 5-én, délután levelet kaptam a bel­ügyminisztérium jugoszláviai közjótékonysági osztályától, amelyben közli, hogy az össze­gyűlt félmillió pengőből ré­szemre és 19 éves felnőtt, volt egyetemista leányom részére együttesen és összesen 20, mondd húsz pengőt fognak fo­lyósítani. Jut tehát mindegyi­künkre egy hónapi utánjárás és sürgetés, valamint adatfel­vételezés után 10—10 pengő. A jótékonyság gyakorlása a következő szöveggel érkezett: M. Kir. Belügyminiszter ............... szám. Értesítem, hogy a Jugoszlá­viából kiutasítottak segélyezé­sére befolyt társadalmi ado­mányból az ön részére 20 pen­gő rendkívüli segélyt engedé­lyezek, azzal, hogy további se­gélyben csak visszautazása ese­tén részesíthetem. Fenti összegnek a m. kir. Postatakarékpénztár utján cí­mére leendő megküldése iránt egyidejűleg intézkedtem. A Népszavában megjelent cikkem után egy délutáni lap a kiutasítottak félmelliójárói Ke- resztes-Fischer belügyminiszter ur nyilatkozatát hozta. Régi tapasztalat, hogy a csa­ládapák nem szoktak foglalkoz­ni kicsinyes családi dolgokkal. Amikor este fáradtan a napi robottól hazaérnek, reflexsze- rüen tudomásul veszik, hogy a családból senki sem hiányzik, megvan az asszony, megvannak a gyerekek, láz, baj nincs. A napi eseményeket a családban a mamák látják. A belügyminiszter ur nem mélyedt bele, számtalan egyéb elfoglaltsága folytán, a mérleg- készítés előzményeinek konyhá­jába, ő csak általánosan rep­rezentál, azt mondja, amit tisztviselői mondanak, ahogy őt informálják. A részletekről az osztályok vezetői és tiszt­viselői tudnának nyilatkozni, ami bizonyára nagyon-nagyon érdekelné a közönséget, pláne, ha a gyűjtött összegek kimu­tatása mellett a jótékonysági kiadványozott összegekről is beszámolnának nyilvánosan. Vagy minden héten leadnának egy kis részletes nyersmérle­get, nem baj, ha esetleg elfog­lalná ez egy, illetve bármely napilapnak esetleg egy teljes oldalát is, meg vagyok győződ­ve, hogy újságjaink szívesen adnának helyet ingyenesen e közleményeknek, miután az a közönség, a drága,^ jó lelkesedő közönség érdeklődését szolgál- ná. A délutáni lap lojális, ked­ves riportere az intervjut igy írja le: (Kivonatosan közlöm, de istenbizony, nem fogok sem ferdíteni, sem rosszakaratuan magyarázni.) “Keresztes-Fisher bel­ügyminiszter nem néz sem jobb­ra, sem balra, . . .megy a ma­ga utján előre.” (Hát elég baj, hogy nem néz sem jobbra, sem balra, ha­nem csak megy előre, mert bi­zony igenis kell nézni jobbra, balra, mert igy tanultuk a há­borúban is és minden óvatos, vezető egyénnek kötelessége kö­rül is nézni, mert könnyen ma­radhat máskép végzetesen tá­jékozatlan, nem véve észre, azt, amit talán a referens véle­ménye szerint nem érdekli, hol­ott talán éppen ezen nem re­ferált ügyek érdekelnék leg­jobban.) Azt mondja a belügyminisz­ter ur: “. . . a szempontoknak a mérlegelésével igyekszem a ne­héz kérdést megoldani ... a magyar társadalom nem azért adta ezt a félmilliónyi összeget, hogy pillanatnyi segélyekre szétosszuk . . . bizonyos szem­pontokat tisztán kellene lát­nunk, mielőtt a végleges meg­oldáshoz hozzáfogunk. . . . tud­nunk kellene, kik térnek majd vissza, kik maradnak itt, kiket kell majd elhelyeznünk . . . . . . aki pillanatnyi segély­ért folyamodik, meg is kapja azt . . . elrendeltem, hogy minden bürokrácia nélkül kezel­jék a kérvényeket . . . . . . már most is folyamat­ban van néhány műhely fölállí­tása . . .” Hát én nagyon naiv optimis­ta, szinte betegesen remény­kedni tudó ember vagyok, amint ez kiolvasható 5-i cik­kemből, de ez a nyilatkozat se­hogyan sem tud megnyugtat­ni, minden alázatos, belémne- velt polgári tisztelettudás mel­lett sem tudom kritika nélkül tudomásul venni a belügymi­niszter ur nyilatkozatát, amely — talán, ha eddig sohasem tör­tént —, de ezúttal borzasztóan pongyola irályu, általános frá­zisokat tartalmaz. Én a belügyminiszter ur nyi­latkozatával szemben a követ­kező és meg nem cáfolható té­nyeket állitom föl és akkor az adakozó társadalom, a közönség olvassa el mégegyszer a nyi­latkozatot, mérlegelve annak ér­tékét. Mielőtt azonban fölállítom az én nyilatkozatomat, kérde­zem én a belügyminiszter urat, honnan veszi azt a meggyőződé­sét és a talán nem önkényes, de mindenesetre egyoldalú ma­gyarázatot, hogy a társadalom nem azért adta a félmilliónyi összeget, hogy pillanatnyi se­gélyekre szétosztassék . . . Hát mire adta, miniszter ur. Hon­nan tudja igy a belügyminiszter ur? A társadalom adott és adott, minden föltétel kikötése és minden kommentár nélkül. Szeretnék látni olyan levelet a közönség részéről, ahol direk­tívákat adott volna a pénz föl- használására vonatkozólag. Ha én most elvérzek és talán el is fogok vérezni —, mit segít majd annakidején az úgyneve­zett végleges megoldás? Ha én sehonnan semmit sem kapok — mert mindenütt arra hivat­koznak, hogy forduljak az e célú alaphoz — és csupán ebből az alapból egyszersmindenkorra 10 pengőt kapok, akkor föl kell vetnem a kérdést, hol itt a gyorssegély, illetve szótagokra bontva: a “gyors” és a “se­gély?” Elrendelte a belügyminiszter ur, hogy minden bürokrácia nélkül kezeljék a kérvényeket. (Hát szükséges volt ezt külön is elrendelni?) Na de mégis, én és leányom, akik december 7-én, érkeztünk Pestre és 10-én, le­geslegelsők voltunk a belügy­minisztérium közjótékonysági osztályánál, ahol föl is vették adatainkat és december 18-án, újra kérvényeztünk, még ma, január 8-án, sem kaptunk kéz­hez semminemű összeget, csu­pán értesítést, hogy a segélyt ki fogják folyósítani, kettőnk részére 20 pengőt. Egy hónap­ja vagyunk itt, egyetlen filler segély, egyetlen jó szó nélkül, ellenben az adatoknak minden­féle hivatalokban való fölvéte­lezéseihez már kilyukadt a ci­pőm. December 28-án, a belügymi­nisztériumban végre velem, tá­jékozatlan kiutasítottál közölte egész véletlenül, az én véletle­nül megpendített ötletemre a miniszteri tanácsos ur, hogy most folyik a szervezkedés egy állásközvetítő intézmény fölál­lítására vonatkozólag, ahol csak adjam le adataimat. Leadtam, miniszter ur az adataimat és most tovább várok. Nagyon pedáns ember va­gyok, értek is egy kissé, a múltamnál fogva, az adminisz­trációhoz és föl jegyeztem ma­gamnak minden eseményt itt­létem óta, még azt is, hogy kiknél voltam állásba, munká­ba ajánlkozni és ki mit vála­szolt; a lényeg azonban — és ezt már most kijelentem —■ az, hogy e pillanatig még semmi­nemű munkát, semminemű fi­zetési igényre vonatkozó kér­dést nem kaptam. Talán rá ke­rül a sor arra is, hogy legkö­zelebb erre nézve nyilatkozni fogok, nehogy azzal vádolhas­sanak, hogy munkakerülő va­gyok, aki csupán a segélyekből szeretnék megélni. (Aláírás.) vwyvvyyyvvvvvvvvvyvvyvvyswvvvvvv'vvvyvvyvyvvvvywyvvvvvvvvvvv Idegen kolóniák New Yorkban f----------------­A new yorki Welfare Coun­cil nemrégiben készült el egy érdekes tanulmánnyal, amely a világ legnagyobb városának faji és nemzetiségi összetételét és sajátos kolóniáit mutatja be. A kimutatás alapján megál­lapítható, hogy New York vá­rosában a családok fejeinek 78 százaléka idegenszületésü, vagy idegenszületésü egyén gyerme­ke. New Yorkban összesen 1.722.954 család él. Ezekből csak 17 százalék, azaz 290.809 bennszülött fehér található. A családfejek közül 5 százalék, azaz 81.184 néger, vagy szines- bőrü. Csak családfőket véve szá­mításba a helyzet a következő képet festi: A legtöbb család­fő 201.168 Olaszországban szü­letett. Ezeket követik az oro­szok: 195.113; lengyelek 92.954; németek 64.993; Írek 55,969; osztrákok 55.000; angolok 50.428; skandinávok 30.764; magyarok 24.203 és csehszlová­kok 14.830. Kerületek szerint 53.371 olasz család lakik Manhattan­ban, 88.734 Brooklynban, 30.865 Bronxban, 23.108 Queensben és 5.090 Richmondban. Az oro­szok megoszlása: 97.150 Brook­lynban, 30.485 Manhattanban, 58.979 Bronxban, 7.834 Queens­ben, 665 Richmondban. A né­metek: 23.318 Manhattanban, 22.478 Brooklynban, 18.198 Bronxban, 26.929 Queensben és 2.031 Richmondban. A magya­rok: 7.954 Manhattanban, 4.545 Brooklynban, 7.984 Bronxban, 3.449 Queensben és 273 Rich­mondban. Az idegenszületésü családfők csoportjában a legkisebb szám­ban a franciák szerepelnek, amennyiben egész nagy New York területén csak 8.021 fran­cia születésű családfő lakik, a franciákat követik a görögök, akik New York területén össze­sen 10.594 családfőt számlál­nak. A magyarok Manhattan te­rületén főként a 60. és 120. ut­cák a Lexington és Ave. A kö­zötti kolóniákban élnek. Ugyan­ezen területen van kisebb-na- gyobb kolóniájuk a cseheknek, szlovákoknak és németeknek is. A lengyelek úgyszólván ki­zárólag az alsó East oldalon laknak, mig az írek a West 14. utcában és azt keresztező Ave- nueken. FLIS. Az east Pittsburgh! Magyar Ház ügye Lapunk egyik számában megemlékeztünk a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség jelenté­se nyomán arról, hogy az east pittsburghi Magyar Ház, amely­ben a Szövetségnek mortgage van reciver kézbe került, mivel annak tulajdonosai és bérlői munkásemberek lévén, akik nem voltak mentesek az ország többi területén levő munkások sorsától, akiknek vagy teljesen megszűnt a munkaalkalmuk vagy olyan rész időket dolgoz­tak, hogy a keresetükből a csa­lád fentartása is gondott oko­zott, hogy egyleteik és intéz­ményeiknek a fentartására ke­veset fordíthattak. Most maga az east pitts­burghi Magyar Ház bizottsá­ga arról értesíti a Bérmunkást, hogy a helybeli magyarság nem adja fel az acéltelepeknek ezt a gyönyörű magyar kultur épü­letet, mert minden reménye meg van, hogy úgy a helybeli mint a környéki magyarok tá­mogatni fogják az épület meg­mentésére való igyekezetüket. Ezt a célt szolgálja az a szinelőadással egybekötött tánc- mulatság is, amely február hó 16-án lesz tartva a Magyar Ház összes termeiben és amely csak egy része azoknak a kultur elő­adásoknak, amely még a télfo­lyamán a Házbizottság prog­ramját töltik be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom