Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-02-09 / 829. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 február 9. .... »mw ‘ ' Ál IMMII1B Még egy kis utóvonaglás naplótöredékemhez Fő a becsület és igazmondás. Legutóbbi cikkemhez hozzá kell még fűznöm, hogy január 5-én, délután levelet kaptam a belügyminisztérium jugoszláviai közjótékonysági osztályától, amelyben közli, hogy az összegyűlt félmillió pengőből részemre és 19 éves felnőtt, volt egyetemista leányom részére együttesen és összesen 20, mondd húsz pengőt fognak folyósítani. Jut tehát mindegyikünkre egy hónapi utánjárás és sürgetés, valamint adatfelvételezés után 10—10 pengő. A jótékonyság gyakorlása a következő szöveggel érkezett: M. Kir. Belügyminiszter ............... szám. Értesítem, hogy a Jugoszláviából kiutasítottak segélyezésére befolyt társadalmi adományból az ön részére 20 pengő rendkívüli segélyt engedélyezek, azzal, hogy további segélyben csak visszautazása esetén részesíthetem. Fenti összegnek a m. kir. Postatakarékpénztár utján címére leendő megküldése iránt egyidejűleg intézkedtem. A Népszavában megjelent cikkem után egy délutáni lap a kiutasítottak félmelliójárói Ke- resztes-Fischer belügyminiszter ur nyilatkozatát hozta. Régi tapasztalat, hogy a családapák nem szoktak foglalkozni kicsinyes családi dolgokkal. Amikor este fáradtan a napi robottól hazaérnek, reflexsze- rüen tudomásul veszik, hogy a családból senki sem hiányzik, megvan az asszony, megvannak a gyerekek, láz, baj nincs. A napi eseményeket a családban a mamák látják. A belügyminiszter ur nem mélyedt bele, számtalan egyéb elfoglaltsága folytán, a mérleg- készítés előzményeinek konyhájába, ő csak általánosan reprezentál, azt mondja, amit tisztviselői mondanak, ahogy őt informálják. A részletekről az osztályok vezetői és tisztviselői tudnának nyilatkozni, ami bizonyára nagyon-nagyon érdekelné a közönséget, pláne, ha a gyűjtött összegek kimutatása mellett a jótékonysági kiadványozott összegekről is beszámolnának nyilvánosan. Vagy minden héten leadnának egy kis részletes nyersmérleget, nem baj, ha esetleg elfoglalná ez egy, illetve bármely napilapnak esetleg egy teljes oldalát is, meg vagyok győződve, hogy újságjaink szívesen adnának helyet ingyenesen e közleményeknek, miután az a közönség, a drága,^ jó lelkesedő közönség érdeklődését szolgál- ná. A délutáni lap lojális, kedves riportere az intervjut igy írja le: (Kivonatosan közlöm, de istenbizony, nem fogok sem ferdíteni, sem rosszakaratuan magyarázni.) “Keresztes-Fisher belügyminiszter nem néz sem jobbra, sem balra, . . .megy a maga utján előre.” (Hát elég baj, hogy nem néz sem jobbra, sem balra, hanem csak megy előre, mert bizony igenis kell nézni jobbra, balra, mert igy tanultuk a háborúban is és minden óvatos, vezető egyénnek kötelessége körül is nézni, mert könnyen maradhat máskép végzetesen tájékozatlan, nem véve észre, azt, amit talán a referens véleménye szerint nem érdekli, holott talán éppen ezen nem referált ügyek érdekelnék legjobban.) Azt mondja a belügyminiszter ur: “. . . a szempontoknak a mérlegelésével igyekszem a nehéz kérdést megoldani ... a magyar társadalom nem azért adta ezt a félmilliónyi összeget, hogy pillanatnyi segélyekre szétosszuk . . . bizonyos szempontokat tisztán kellene látnunk, mielőtt a végleges megoldáshoz hozzáfogunk. . . . tudnunk kellene, kik térnek majd vissza, kik maradnak itt, kiket kell majd elhelyeznünk . . . . . . aki pillanatnyi segélyért folyamodik, meg is kapja azt . . . elrendeltem, hogy minden bürokrácia nélkül kezeljék a kérvényeket . . . . . . már most is folyamatban van néhány műhely fölállítása . . .” Hát én nagyon naiv optimista, szinte betegesen reménykedni tudó ember vagyok, amint ez kiolvasható 5-i cikkemből, de ez a nyilatkozat sehogyan sem tud megnyugtatni, minden alázatos, belémne- velt polgári tisztelettudás mellett sem tudom kritika nélkül tudomásul venni a belügyminiszter ur nyilatkozatát, amely — talán, ha eddig sohasem történt —, de ezúttal borzasztóan pongyola irályu, általános frázisokat tartalmaz. Én a belügyminiszter ur nyilatkozatával szemben a következő és meg nem cáfolható tényeket állitom föl és akkor az adakozó társadalom, a közönség olvassa el mégegyszer a nyilatkozatot, mérlegelve annak értékét. Mielőtt azonban fölállítom az én nyilatkozatomat, kérdezem én a belügyminiszter urat, honnan veszi azt a meggyőződését és a talán nem önkényes, de mindenesetre egyoldalú magyarázatot, hogy a társadalom nem azért adta a félmilliónyi összeget, hogy pillanatnyi segélyekre szétosztassék . . . Hát mire adta, miniszter ur. Honnan tudja igy a belügyminiszter ur? A társadalom adott és adott, minden föltétel kikötése és minden kommentár nélkül. Szeretnék látni olyan levelet a közönség részéről, ahol direktívákat adott volna a pénz föl- használására vonatkozólag. Ha én most elvérzek és talán el is fogok vérezni —, mit segít majd annakidején az úgynevezett végleges megoldás? Ha én sehonnan semmit sem kapok — mert mindenütt arra hivatkoznak, hogy forduljak az e célú alaphoz — és csupán ebből az alapból egyszersmindenkorra 10 pengőt kapok, akkor föl kell vetnem a kérdést, hol itt a gyorssegély, illetve szótagokra bontva: a “gyors” és a “segély?” Elrendelte a belügyminiszter ur, hogy minden bürokrácia nélkül kezeljék a kérvényeket. (Hát szükséges volt ezt külön is elrendelni?) Na de mégis, én és leányom, akik december 7-én, érkeztünk Pestre és 10-én, legeslegelsők voltunk a belügyminisztérium közjótékonysági osztályánál, ahol föl is vették adatainkat és december 18-án, újra kérvényeztünk, még ma, január 8-án, sem kaptunk kézhez semminemű összeget, csupán értesítést, hogy a segélyt ki fogják folyósítani, kettőnk részére 20 pengőt. Egy hónapja vagyunk itt, egyetlen filler segély, egyetlen jó szó nélkül, ellenben az adatoknak mindenféle hivatalokban való fölvételezéseihez már kilyukadt a cipőm. December 28-án, a belügyminisztériumban végre velem, tájékozatlan kiutasítottál közölte egész véletlenül, az én véletlenül megpendített ötletemre a miniszteri tanácsos ur, hogy most folyik a szervezkedés egy állásközvetítő intézmény fölállítására vonatkozólag, ahol csak adjam le adataimat. Leadtam, miniszter ur az adataimat és most tovább várok. Nagyon pedáns ember vagyok, értek is egy kissé, a múltamnál fogva, az adminisztrációhoz és föl jegyeztem magamnak minden eseményt ittlétem óta, még azt is, hogy kiknél voltam állásba, munkába ajánlkozni és ki mit válaszolt; a lényeg azonban — és ezt már most kijelentem —■ az, hogy e pillanatig még semminemű munkát, semminemű fizetési igényre vonatkozó kérdést nem kaptam. Talán rá kerül a sor arra is, hogy legközelebb erre nézve nyilatkozni fogok, nehogy azzal vádolhassanak, hogy munkakerülő vagyok, aki csupán a segélyekből szeretnék megélni. (Aláírás.) vwyvvyyyvvvvvvvvvyvvyvvyswvvvvvv'vvvyvvyvyvvvvywyvvvvvvvvvvv Idegen kolóniák New Yorkban f----------------A new yorki Welfare Council nemrégiben készült el egy érdekes tanulmánnyal, amely a világ legnagyobb városának faji és nemzetiségi összetételét és sajátos kolóniáit mutatja be. A kimutatás alapján megállapítható, hogy New York városában a családok fejeinek 78 százaléka idegenszületésü, vagy idegenszületésü egyén gyermeke. New Yorkban összesen 1.722.954 család él. Ezekből csak 17 százalék, azaz 290.809 bennszülött fehér található. A családfejek közül 5 százalék, azaz 81.184 néger, vagy szines- bőrü. Csak családfőket véve számításba a helyzet a következő képet festi: A legtöbb családfő 201.168 Olaszországban született. Ezeket követik az oroszok: 195.113; lengyelek 92.954; németek 64.993; Írek 55,969; osztrákok 55.000; angolok 50.428; skandinávok 30.764; magyarok 24.203 és csehszlovákok 14.830. Kerületek szerint 53.371 olasz család lakik Manhattanban, 88.734 Brooklynban, 30.865 Bronxban, 23.108 Queensben és 5.090 Richmondban. Az oroszok megoszlása: 97.150 Brooklynban, 30.485 Manhattanban, 58.979 Bronxban, 7.834 Queensben, 665 Richmondban. A németek: 23.318 Manhattanban, 22.478 Brooklynban, 18.198 Bronxban, 26.929 Queensben és 2.031 Richmondban. A magyarok: 7.954 Manhattanban, 4.545 Brooklynban, 7.984 Bronxban, 3.449 Queensben és 273 Richmondban. Az idegenszületésü családfők csoportjában a legkisebb számban a franciák szerepelnek, amennyiben egész nagy New York területén csak 8.021 francia születésű családfő lakik, a franciákat követik a görögök, akik New York területén összesen 10.594 családfőt számlálnak. A magyarok Manhattan területén főként a 60. és 120. utcák a Lexington és Ave. A közötti kolóniákban élnek. Ugyanezen területen van kisebb-na- gyobb kolóniájuk a cseheknek, szlovákoknak és németeknek is. A lengyelek úgyszólván kizárólag az alsó East oldalon laknak, mig az írek a West 14. utcában és azt keresztező Ave- nueken. FLIS. Az east Pittsburgh! Magyar Ház ügye Lapunk egyik számában megemlékeztünk a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség jelentése nyomán arról, hogy az east pittsburghi Magyar Ház, amelyben a Szövetségnek mortgage van reciver kézbe került, mivel annak tulajdonosai és bérlői munkásemberek lévén, akik nem voltak mentesek az ország többi területén levő munkások sorsától, akiknek vagy teljesen megszűnt a munkaalkalmuk vagy olyan rész időket dolgoztak, hogy a keresetükből a család fentartása is gondott okozott, hogy egyleteik és intézményeiknek a fentartására keveset fordíthattak. Most maga az east pittsburghi Magyar Ház bizottsága arról értesíti a Bérmunkást, hogy a helybeli magyarság nem adja fel az acéltelepeknek ezt a gyönyörű magyar kultur épületet, mert minden reménye meg van, hogy úgy a helybeli mint a környéki magyarok támogatni fogják az épület megmentésére való igyekezetüket. Ezt a célt szolgálja az a szinelőadással egybekötött tánc- mulatság is, amely február hó 16-án lesz tartva a Magyar Ház összes termeiben és amely csak egy része azoknak a kultur előadásoknak, amely még a télfolyamán a Házbizottság programját töltik be.
