Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-01-26 / 827. szám
6 olda! BÉRMUNKÁS 1935 január 26. Az Általános Munkás Dalkör a Cleveland Public Auditóriumban NEM CSAK CLEVELAND, DE SZÉLES AMERIKA NÉPSZERŰ MUNKÁS DALÁRDÁJÁT SZŰNNI NEM AKARÓ ÓVÁCIÓban részesítette a közönség. — a “bíráló” bizottság MÁSNAK ÍTÉLTE ODA A DIJAT. Az elmúlt héten autó kiállítás volt Clevelandon. Az Egyesült Magyar Egyletek rendezésében magyar nap is volt, amelynek keretében dalversenyt rendeztek az Általános Munkás Dalkör vegyes kara, a Szent István Dalárda és az Általános Munkás Dalkör férfi kara közreműködésével. A dalversenyt a Vegyes Kar nyitotta meg. Már maga az a körülmény, hogy proletár asz- szonyok hatalmas dalos csoportja a Public Auditóriumban énekelhet, amely a város legnagyobb concert terme, lélekben felemelő volt és ez az érzés hatotta át elsősorban munkás asszonyainkat, no meg a hallgatóság ezreit, akik lélek- zet visszatartásával figyelték és élvezték azt a gyönyörű összhangot, amellyel ma a Vegyes kar énekelt. Percekig tartó taps honorálta a munkás asz- szonyok kitűnő ének számait. Ezután a Szent István Dalárda lépett előtérbe és Rud- nyánszky Sándor dirigálásával énekelték el műsor számaikat, amelyeket a közönség tetszéssel fogadott és a fiatal dalosokat szintén percekig megtapsolta. A dalprogram utolsó száma az Általános Munkás Dalkör férfi kara volt. Cleveland magyarságának számos alkalma volt már ezt a munkás Dalkört énekelni hallani, de olyan érzéssel, olyan kiforrottan tisztán mint ma este még nem hallottuk. Az első akkordok után, már a laikus előtt is megnyilvánult, hogy öreg dalosok csoportja van együtt és amikor a gyönyörű együttesből Cser- nus Károly és Fábián Lajos szólói csendültek meg a hatalmas terem minden jelenlevője a magyar dalosokra figyelt fel. Az Általános Munkás Dalkör dalosai valamint Tomási Károly ennek a testületnek a tanítója sok sikert könyveltek már el eddig is Cleveland közönségétől, de ma este a magyarsággal együtt ünnepelte őket minden náció, akik az autó kiállításon résztvettek. Szűnni nem akaró taps jutalmazta munkás dalosainkat. Az egyik gazolin company elnöke 100 dolláros dijat ajánlott fel a dalosok legjobbjának és igy nem csak meglepetést, de megdöbbenést váltott ki az estén résztvevőkből a “bíráló” bizottság döntése, amely a Szent István Dalárdát nevezte meg a legjobbnak. Nem ösmerjük személyükben a bizottság legtöbb tagját, ezért nem állíthatjuk, hogy részrehajlás vezette őket, de határozatuk után sok ezren kételkednek “bíráló” tehetségükben. Az Általános Munkás Dalkör csak a díjtól esett el, de annál jobban összeforrt e fellépése után Cleveland magyarságával, akiknek a véleményét ezúttal is mellőzte az urak “bíráló” bizottsága. MINDAZOKAT, akiknél eladásra Bérmunkás naptár van kérjük, levél utján tudassák a lapbizottságot, hogy mennyire vannak azok elhelyezésben, hogy záros határidőt tűzhessünk a naptár agitáció lezárására, az elszámolások meg- ejtésére. A LAPBIZOTTSÁG. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A textil munkáltatók a szervezet ellen SMITH VILLE, R. I. — Amint az események bizonyítják a kis városok textil gyárainak tulajdonosai a gyárak lezárásával akarják megtörni a munkásoknak a szervezettség felé való hajlandóságát. A nagyobb városokban ezzel nem tudják a munkásokat oly eredményesen gúzsba kötni, mert több alkalom van az elhelyezkedésre, azonban oly helyeken, ahol az egész várost csaknem ez az egy ipar és sok esetben csak egyetlen gyár uralja, úgy hogy nem csak az alkalmazott munkások, hanem a város ösz- szes lakosságától vonják meg a megélhetés lehetőségét, a kancsukánál is eredményesebb büntető eszköz a munkáltatók kezében. Az elmúlt héten szolgáltunk a hírrel, hogy a Hamilton Woolen Co. Southbridge, Mas-, telepét zárta le és január 15- re a részvényeseket gyűlésre hívták Bostonba, annak jóváhagyására, hogy a telepet teljesen lezárják. Hiába kérelmezték a város üzletemberei több ezer aláírással, és hiába zengtek imát a templomokban a főrészvényesek hajthatatlanok maradtak és a bostoni gyűlés a társaság liquidálása melleit döntött. Ezen intézkedéssel még a csiráját is kiakarják ölni a szervezkedésnek a város területéről és egyben intő példával szolgálni a többi városok munkásainak, hogy mi vár rajuk, ha szervezkedni mernek és ennek révén tiltakozni a rabszolgaság ellen. A southbridge-i példa követésre talált Smitfield, R. 1. városban, ahol az Esmond szövőgyárat zárták le bizonytalan időre, ugyan ily okból. A telep rendes körülmények között 1000 munkást foglalkoztat, az utóbbi időben azonban alig három százan dolgoztak ott. Amikor a munkások megbízottai megjelentek a gyárvezető irodájában, hogy a munkamegosztás lehetőségeiről tárgyaljanak, hogy ezáltal több munkás jusson munkához, az igazgató bejelentette, hogy a gyárat bizonytalan időre lezárják, arra sem engedve alkalmat, hogy a munkások ajánlatát tolmácsolják. A gyárvezetőség ezen tettével félreérthetetlenül bizonyítja, hogy nem enged beleszólást a munkások részéről, hogy azok mily viszonyok között dolgozzanak és még azt a laza összekötő kapcsot is megsemmisítik, amelyet a United Textil Workers jelenléte kölcsönöz. Az Esmond gyár már gyakorlattal rendelkezik e téren.. 1913-ban az IWW-ba szervezkedtek a telep munkásai és sikeres sztrájk után rövid időver lezárták a gyárat és sikerült a szervezetet megsemmisíteni. Most ugyan ez megismétlődik. Pár évvel visszamenőleg a vállalat bírta tulajdonul az egész várost. A lakóházak is mind a gyár tulajdonát képezték, mig 1933 novemberében eladták azokat a raszolgáknak. Az eladásnál a kompánia nem vállalta a mortgageot sem a házakra és most annál könnyebben bánnak el a munkásokkal. A gyár főigazgatója egyben alelnöke a National Association of Cotton Manufacturers — az egész ország hasonló munkáltatóit egybefoglaló szövetségnek és amint látszik ezen akciót általánosítani szándékoznak. Ezt annál könnyebben tehetik, mert az ily esetekben any- nyira szükséges szolidaritás hiányzik a munkásoknál, mely szerint “egynek a sérelme, valamennyi sérelmét jelenti.” Ahol szervezve vannak is a munkások a szakszervezetbe, ezen elv ott sem juthat érvényre. Ez esetben a nagyobb városok munkásainak kellene a kis városiak segítségére sietni, mert ezek nincsenek úgy kiszolgáltatva az egyes munkáltató kénye-kedvének. A gyárosok általános akciójának ellensúlyozására a munkások Egy Nagy Szervezetét kell kiépíteni, amint azt az IWW tanítja. Miért ott ne csaltak volna? A Saar-Völgyében az elmúlt héten tartott “népszavazását francia részről a Nemzetek Ligájához készülnek megfellebez- ni illetve az eredmény ellen óvást emelni, azt állítva, hogy a németek csalást követtek el, hogy hamis szavazó lapokat osztottak szét a német lakosság között. Minket meg az lepett volna meg, ha arról kapunk értesítést, hogy a Saar-Völgyében a szavazás tiszta volt, mert ez lett volna az egyetlen ilyen politikai akció. Amerikában ember emlékezett óta nem Volt szavazás, amelyre a kisebbségben maradt fél bizonyítani nem tudta volna, hogy halottakat, betegeket szavaztattak le. Az a körülmény, hogy a franciák panaszukkal a Nemzetek Ligájához akarnak fordulni, eszünkbe juttatja azt a találó magyar közmondást, hogy az ördögöt a nagyanyjánál panaszolják be, mert vájjon kik ülnek a Nemzetek Ligája tanácsában? Nem-e a politikusok, akik közül nem egynek az oda kerülhetése csaláson, hamisságon alapszik. Ezek nem fognak bűnt látni a német csalásokban sem. felülfizetések A BÉR M U N KASRA Jan. 13-tól — jan. 19-ig. IWW cs. Cleveland E. S. 30.20
