Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-29 / 849. szám

1935 junius 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kenyér helyett golyót kap a munkás OMAHA, NEB. — Az áp­rilis 20-ika óta tartó közúti villamos vasút alkalmazottai­nak sztrájkja véres tragédia színhelyé vált az elmúlt héten, amikor a rendőrség sortüzet adott a sztrájkoló munkások­ra, amint azok kisérletett tet­tek a sztrájktörők által veze­tett kocsik megállítására. A lövések után egy halott és több mint kilencven sebesült maradt a színhelyen. A sztrájkolok sem tartózkodott a szerkesz­tőségben Hódin kívül. Habozás nélkül jelentkezett. Én vagyok itt, főszerkesztő ur. — Rohanjon rögtön. Most te­lefonálták, ég a Hungária-ma- lom. Hódi fogta a kalapját és in­dult. Életében sem rohant, hát szép csendesen ballagott most is. Kár lett volna a fáradtság­ért, igy is idejében a színhely­re ért. Tetszett neki a felséges lát­vány. Megvárta, amig a ma­lom beomlott, s hajnalban, ami­kor látta, hogy a tűzoltók kez­denek szedelőzködni, maga is sarkon fordult, otthagyta a tü­zet, hazament és lefeküdt. A lap lemaradt a nagy ese­ményről, mindössze öt sort kö­zölt a tűzvészről, azt is, mint lapzárta után érkező jelentést. A főszerkesztő tört, zúzott, ki akarta irtani az egész redakci- ót. Fuldoklott. látva a rendőrség brutalitását felfegyverkeztek és igy vonul­tak ki a picket vonalra, amely akciónak még több áldozata lett. A kórházak sebesültekkel vannak tele, akiknek száma felül van a 150-en és eddig két halott van. A sebesültek kö­zül többen veszélyes állapot­ban vannak. A rendőrség garázdálkodása az egész várost lázadásba bo­rította. A lakosság nagyrésze — Kapás!? — verte öklével az asztalt. Kapás jött. Lompos volt és fáradt. Hódira tekintett és megint rögtön megértett min­dent. — Mit parancsolsz? — te­kintett föl a nagyhatalmú fő- szerkesztőre. Az hörgött. — Ki az a barom? — mu­tatott Hódira. Kapás csodálkozó képet vá­gott. — Kicsoda? Hát az uj titkár, akit te magad vettél föl sze­mélyesen. A főszerkesztő megtorpant. Nem emlékezett ugyan a dolog­ra, de valami rémlett előtte. Szörnyűség, ő a marha, nem ismerte meg tegnap. — Takarodjatok! — fordult el tőlük, hogy tudomásukra ad­ja, undorodik és jól teszik, ha gyorsan magára hagyják. így történt, igy kezdődött, s ezen a napon, amikor Hódi még egy utolsó pillantást vetett a az utcára vonult és több he­lyen megtámadták a sztrájk­törők által vezetett kocsikat, melyek közül vagy nyolcat fel is égettek. A hatóságok látva, a helyzetet, táviratilag folya­modtak a kormányhoz a kato­naság kirendelését kérve, ami meg is történt és a várost ka­tonai uralom alá helyezték. A statárium kihirdetése után a kormányzó azonnal felszólítot­ta, úgy a sztrájkolókat, mint tükörbe, mielőtt .elindult a re­dakcióba, a kitűnő férfiú öt­éves fordulóját ünnepelte an­nak, hogy beállt a laphoz gép­irónak. Ma már titkár volt. Befolyá­sos, félelmetes férfiú, a főszer­kesztő bizalmasa. Amikor a szobájába lépett, fiatal hölgy­be ütközött. Megállóit a küszöbön. — Kit tetszik keresni? — kérdezte ellenségesen. A lány elpirult. — Kapás szerkesztő urat... — mondta zavartan. Hódi megfordult, kimutatott. — Tessék kint várakozni, A lány vörös lett, akár a láng Kiszédült a folyosóra. Amikor Kapás megjött, egy­szerre kitört belőle a zokogás. Kapás meghallgatta. Nem szólt semmit. Bement Hódihoz. — Te! . . . — szorította ökölbe a kezét. De nem tudta folytatni. Olyan indulat ragadta el, hogy a szeme szikrát szórt. A karja a villamos vasút társaságot békéltető tárgyalás megkezdé­sére, mely felszólításnak a sztrájkolok eleget tettek és megnevezték képviselőjüket, a társaság azonban nem adott választ, mire a kormányzó el­rendelte, az összes vasúti ko­csik megállítását. A villamos társaság kijelentette, hogy a tárgyalásokba csak bizonyos kikötésekkel megy bele, töb­bek között: nem hajlandó el­ismerni a felsőbbségi jogot a munkásság részére; a szerve­zet elismeréséről hallani sem akar és a 296 sztrájkoló közül 68 visszavételét megtagadja. A sztrájkolok követelése: magasabb munkabér; rövidebb munkaidő; a régebbi munkások felsőbbségi jogainak elismeré­se és a szervezet teljes kont­rolja a villamos kocsikon alkal­mazott munkások felett. RÁKOSI MÁTYÁS ÚJRA A BÍRÓSÁG ELŐTT Junius 18-án, a Patronati Bizottsághoz érkezett cabel je­lentés arról számol be, hogy Rákosi Mátyás f.eljebb-viteli tárgyalása junius 27-én, veszi kezdetét a Királyi Tábla Tö- reky Tanácsa előtt Budapesten. Mint ismeretes Rákosi Má­tyást a tél folyamán ítélték el életfogytiglani fegyházra mert résztv.ett a Magyar Tanács Köztársaság munkájában mint Népbiztos. Ezt a súlyos ítéletet a 8 és fél évi börtön kitöltése után hozta a magyar bíróság a régi vádak alapján. Ezt az ítéletet fellebbezte meg a véde­lem a Magyar Királyi Tábla elé. A Magyar Királyi ügyészség mindent .elkövet, hogy Rákosi halálra legyen Ítélve és ezt legjobban bizonyítja az, hogy a Főügyész nyilatkozatott adott ki melyben kijelenti, hogy Rákosira halált kér a Királyi Tábla előtt. meglendült és teljes erejéből ar­cul ütötte Hódit. — Te bitang te! Te mersz szemtelenkedni a menyasszo­nyommal ? Hódi falnak tántorodott. Egy­szerre a régi volt, a régi szo­morú arcú, a régi kutyahü sze­mű, a régi alázatos Hódi. — Hogyan tehetsz ilyet . . . — hebegte. — Megütni egy védtelen férfit. Kapás ránézett, szája meg- vonaglott, a következő pillanat­ban elkezdte rázni a hangos kacagás. — Hódikám ... — ölelte át a könyező ember nyakát — Hódikám, nagy ember vagy... Bocsáss meg, soha nem váglak pofon többet. ♦ Hódi- titkár ur este öt óra­kor már bent van mindennap a redakcióbán. Vár, hallgat és ül. A legnagyobb tudományu férfiú, akivel valaha találkoz­tam. FELSÖKÉPÜNK: AZ OMAHA, NEBR. egy összetört villamoskocsi. Alul: a katonaság készenlétben van vérontásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom