Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-15 / 847. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 julius 15. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK---------------------------A. K. rovata--------------------------­A szocialista és kommunis­ta lapok a május derekán Cseh­országban lezajlott választások- kimenetelét, mint a munkásosz­tály fényes győzelmét igyekez­nek feltüntetni. A Csehszlovák parlamentben a külömböző hangzatos frázis alatt működő pártok képviselői, mind a “munkásosztály igaz barátja”- ként szerepelnek. Eggyik töb­bet igér mint a másik. A szo­cialisták és kommunisták kép­viselői vezetnek a legmesszebb menő ígéretekben. Füt-fát ígér­nek a munkás és kisbirtokos osztálynak, hogy csak reájuk szavazzon s mégis az elmúlt választásoknál a német szociál­demokrata párt huszonegy kép­viselőjéből csak tizenegy ke­rült vissza. A cseh szocialisták harmichét képviselőt küldtek a parlamentbe a munkásosztály érdekeit védelmezni. A kommunisták szintén a “munkásosztály érdekeit kép­viselik” és ők is harminc kép­viselővel vannak érdekelve. A cseh fascisták pártja hat kép­viselőt nyert. A cseh agrárius negyvenötöt. A “South German Front” párt, amely a Benes külügyminiszter pártja, huszon­nyolc képviselővel dicsekedik. A cseh parlament háromszáz képviselője közül több mint a fele elméleti harcot viv a mai társadalmi rendszer ellen, har­caik csak meddő szószátyárko­dás és az is marad mindaddig, amíg a cseh munkásosztály megérti a közvetlen cselekvés hatásos fegyverének használa­tát. Az 1919 május negyedikén Moszkvában nagy garral meg­alakult kommunista Internacio- nálé hét évi fegyverszünet után május 25-én, újból megnyílt. Eme tetszhalott hét esztendei hallgatásának mélyreható okai vannak, az Internacionálé ar­ra alakult, hogy a világ társa­dalmi forradalmát előkészítse és levezesse amely ezen Inter- nacionálé megalakulásakor he­tek, hónapok kérdése volt. 1919- ben a vén Európát a forrada­lom lángjai seperték végig, amelynek lecsapolását a társa­dalmat megváltó politikusok idézték el. Balgán hangoztat­ták “nincs idő szervezkedni itt a forradalom.” Ami tényleg nyakunkon is volt és annak el­odázásáért nagyban fellelős a moszkvai Internacionálé, amely megalakulásakor a “forradal­mi” láz hatása alatt minden ország munkásságának diktálni kívánt. Az Egyesült Államokra ki­mondották, hogy azon iparok­ban, melyekben az IWW szer­vezete kisebbségben van szűn­jön meg s mivel ezt a hamis érvágást az IWW nem engedte meg, nem tette magáévá az “elvtársak” “a világot megvál­tó forradalmárok” nem a ki­zsákmányoló osztály ellen hasz­nálták fel az Internacionálé ál­tal adott szubvenciót hanem Amerika egyetlen forradalmi munkás szervezete az IWW el­len. Ennek után indult meg az IWW elleni harc, amelyet a moszkvai Internacionálé tü­zelt. Nagy az öröm a kommu­nista berkekben, hogy újból életre kelt a “Kommunista In- ternationálé.” Nem azért mint­ha az az osztályharc javát szolgálná hanem reményked­nek, a vezérek, hogy újból “tiszteletdijban” részesülnek mint névleges szervezők, szer­kesztők, akik aztán arra hasz­nálták fel a kényelmes életmó­dot, hogy Moszkva parancsára kiadják a jelszót az IWW meg­szüntetésére, mert az nem volt hajlandó judás pénzért a moszkvai komiszárok fütysza- vára táncolni. 1922 -tői 1928-ig gyongyélet volt kommunista vezérnek lenni, mig végre 1928- ban a Kommunista Internacio- nálé végelgyengülésben kiszen­vedett. Az “elvtársak” azt hi­szik, hogy “tetsz” halott és új­ból szeretnék feléleszteni. Majd a most ülésező Internacionálé határozatairól későbben foglal­kozunk. A moszkvai Internacio- nálé meghalt, vérveszteségben, végelgyengülésben múlott ki. Az IWW itt van s ma is ép­pen úgy mint megalakulásának első percétől kezdve, az osz­tályharc kérlelhetetlen, bátor, elszánt és megvesztegethetet­len harcosa. 1928-ban kiszenve­dett moszkvai Internacionálét lehetetlenség életre kelteni, az az erőlködés, amelyet az “elv­társak” most véghez visznek kárba veszett idő pazarlás. Az orosz “munkás kormány” 1928 óta teljesen más irány­ban folytatja a “kommuniz­mus” tanításának magvát, “a világ munkásosztálya közzé szórni.” Minden igyekezete oda irányul, hogy a kizsákmá­nyoló kapitalista államokkal szövetségre lépjen, amint azt legutóbb létre jött orosz-fran­cia megegyezés, amely magá­ban foglalja nemcsak a gaz­dasági előnyök, kölcsönök stb. visszavonását, hanem azon esetben ha Franciaországot, német, angol, olasz vagy vala­mely más állam megtámadná a létrejött megegyezés szerint Oroszország köteles hadsere­gét Franciaország védelmére küldeni. “Elvtársak” milyen szép és üdvös dolog lesz az majd ha a német kapitalizmus hadat üzen a francia kapitalizmusnak és az orosz vörös hadsereg a francia kapitalizmus védelmének érde­kében gépfegyvereivel, ágyúi­val halomra lövi, repülő flottái­val mérges gázbombákat szór s a német bérmunkások száz­ezreit mészárolja le. Ez a köl­csönös megegyezés jött létre a francia kormány és a “Prole­tár haza” között az elmúlt na­pokban. Az orosz kormánynak minden igyekezete oda irányul, hogy a világ kapitalizmusával barátsá­gos viszonyban éljen a komi­szárok nem keresik a világ ki­tagadott munkásosztályának elösmerését, erre nincsen szük­ségük, ők a kegyetlen kapita­lizmussal kötnek egyezséget. A francia szégyenletes egység után a komiszárok Németor­szág elismeréséért esedeznek. Rövid idő kérdése, hogy meg­egyezésre lépnek a fascista Hitlerrel. A komiszárok a “proletár haza” képviselői hatszáz millió rubel készpénz bevásárlást esz­közöltek május első két heté­ben a fascista Németországban és május negyedik hetének el­ső napján hét esztendei mély­séges hallgatás után Moszkvá­ban újból megnyílott a “vörös” Internationálé. 1919-től 1928-ig lerombolta a világ forradalmi munkásmozgalmát, ha nem is teljes egészében sikerült is ez a komiszároknak, de el kell is­A történelmet csak hamisí­tani lehet, de a történet folya­mát megállítani nem lehet. Csak rövid pár esztendeje, hogy a világháború veteránjait, idegeiket felkorbácsolva vezet­tek a washingtoni Fehér Ház elé, bár az ügyeket mélyebben meglátó munkások már akkor megmondották, hogy nem ez az utolsó felvonásuk a veterá­noknak, ha ezen az utón vélik sérelmeik elintézését. Tanulságos leckét kaptak ezek a veteránok ott Washing­tonban már akkor, amikor sá­tortáborukat ugyan az a kor­mány perzseltette le, amely őket a végtelen veszedelembe vezette. Aztán jött Roosevelt és hogy a veteránok szavazatát meg­nyerje a Fehér Házba való be­jutására, mindent Ígért a ki­szolgált katonáknak. Most az­után Rooseveltről is megálla­píthatják ezek a veteránok is, hogy egy jottányival sem kü- lömb a többi politikusnál, mert amikor meg kellett volna va­lósítani ígéreteit, akkor úgy nyilatkozik, hogy nem lát kü- lömbséget azok között, akik abban az időben a bányák mé­lyében feküdtek a szén kiho­zatala céljából vagy azok kö­zött akik a sáncárokokban fe­küdtek a haza védelmében. Nekünk ez a beismerés töb­bet jelent a politikus alkal­mazkodásánál. Elismerése ez annak, hogy a termelő hadse­reg milyen fontos szerepet tölt be akár béke, akár háborús időkben. Ennek a felismerésére kíván­ja az IWW a dolgozókat taní­tani, ugyan akkor megértetni minden munkással azt, hogy a munkáltató és a munkásosz­tálynak semmi közössége nin­csen. A munkáltatóknak más az érdekük, akár milyen arcot is mutatnak a munkásoknak és a munkásoknak is más kell, hogy legyen az érdekük, ha helyzetüket megváltoztatni akarják. NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐ­FIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍT­SA AZT MOST MEG ÉS küld­je BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. mernünk, hogy a világ kapi­talizmustól dicséretet érde­melnek végzett munkájukért. A kapitalizmus az egész vi­lágon örömmámorban úszik és egymásután ölelik keblükre Oroszország a “proletár haza” iskáriát judásait. A francia-orosz megegyezés és Oroszország komiszárjainak a világ munkásmozgalmával szembeni gyalázatos viselkedé­se lehetetlenné teszi az 1928- ban kiszenvedett vörös Inter- nacionálé feltámadását. Egy újabb tanulság ez a világ mun­kásosztályának arra, hogy egy­szer és mindenkorra, saját ma­ga vegye kezébe ügyének inté­zését. Erre alakult az Egy Nagy Szervezet az IWW amely szervezetben nincsenek diktá­torok, komiszárok s nincs meg­alkuvás. Szervezkedni kell minden munkásnak, minden iparban dolgozóknak EGY NAGY SZER­VEZETBE, hogy egynek a sé­relmét valamennyi munkás or­vosolni tudhassa. Ez az IWW tanítása. Csatlakoz hozzá még MA! G. Bakos. Az erdei és fiirész- telepi munkások sztrájkja elmúló félben van (Folyt, az 1-ső oldalról.) nyösnek” tartott munkára men­tek. A kommunistáknak — akik ezen helyzet megteremté­sében segédkeztek — legkeve­sebb okuk van a következmé­nyek felett méltatlankodni. Az IWW mindig ellenezte az oly megegyezést, amely a szolidari­tás megbontását célozta, vagy­is az egész iparra kiterjedő sztrájknál, telepenkint meg­egyezést kötni. Ez azonban nem ipari szervezet sztrájkja volt és nem várhatjuk, hogy a mun­kások más felfogással rendel­kezzenek, mint a szervezet, amelynek tagjai. Azt sem vár­hatjuk, hogy a burzsoa közve- titő iroda még azután is vissza tartsa a közvetítést, miután a “kormány által is hivatalosan elismert” szervezet megkötöt­te a külön egyezményt. Józan ésszel könnyen felfogható, hogy ipari szolidaritást nem lehet megteremteni az itt uralkodó zür-zavarral. Az IWW kötelékébe tartozó 120. számú Lumber Workers Industrial Union sohasem volt ellene ezen, vagy bár mely más sztrájknak, hanem min­den törekvésünket latba ve­tettük, hogy segítségükre le­gyünk a munkásoknak — kö­zöttük saját magunknak — az­által, hogy rámutattunk a té­nyekre ezen uj alakulatokkal és hazug Ígéretekkel szemben. Iparilag szervezkedve és a helyes taktikát alkalmazva győzhetünk. hős An ff elesi levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom