Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-15 / 847. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 julius 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................... $2.00 One Year .................. $2.00 Félévre .......... 1.00 Six Months _______ 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ........ 5c ____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, Q. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ______ Cleveland, Ohio pending. ______________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORL D Az IWW programja (P) A munkásmozgalmat tanulmányozók, akik azzal a szánkai akarnak küzdeni, vagy tagja akarnak lenni a társadalom irányításáért küzdők táborának, hogy tényleg azt el is érjék akarva nem akarva el kell, hogy ismerjék, hogy z IWW programja a legtisztább és teljesen megfelelő a társadalmi átalakulás irányítására. Habár az IWW keretein belül nincsen szükség politikai pártokra, sem politikusokra és ezt sokan hibának róják fel és ezért nem helyeslik az IWW összetételét. Ha társadalmi átalakulásról beszélünk akkor nem a külsőségeket kell alapul venni mert ezek nem változtatnak a lényegen. A saját magukat kinevező hivatásos felszabadítók ütköznek meg elsősorban az IWW azon sarkalatos tanításán, hogy az iparilag megszervezett munkásosztály hivatása létre hozni azt a társadalmi változást, amit társadalmi forradalomnak nevezünk a nélkül, hogy szüksége volna a munkásosztálynak bármilyen politikai pártra. Ebben látják a hatalomra törekvők, hogy az IWW nem jár a helyes utón mivel nem ad alkalmat a munkásosztályon kívülállóknak a hatalomra jutáshoz. Az IWW abban különbözik minden más úgynevezett radikális — vagy munkáspárttól, hogy nem hatalomra vágyik hanem az emberiség történetébe a legdemokratikusabb rendszerre, ahol a termelésben résztvevők egyformán élvezik az összes megtermelt társadalmi javakat. Ez a sarkalatos pont amely megkülönbözteti az IWW végcélját minden más szervezetektől vagy pártoktól. Ezt azután nem tudják és nem akarják megérteni az államhatalomért küzdők táborába, pláne azok akik irányítani vélik azt az államhatalmat. Itten nyilvánul meg úgy a szocialisták — vagy a kommunisták vezéreinek ellenvetése az IWW ellen és mivel ebben a vezér urak nem látják biztosítani a hatalmat a saját részükre, a rájuk hallgató munkásokkal elhitetik, hogy a munkásosztálynak szüksége van egy külön politikai pártra, amely az állam gépezetet kell, hogy magáénak lefoglalja. Abban mindannyian megegyeznek, hogy a munkásoknak szervezkedni kell, még pedig iparilag; de az ipari szervezetek felépítése érdekébe nem tesznek egy lépést sem — sőt elgáncsolják minden törekvését a fejlődésben. Nem akarják, vagy nem tudják megérteni, hogy a kormányok csak az uralmon lévő kapitalista rendszernek osztály intézményei és a jelenlegi állam csak addig funkcionálhat amig a jelenlegi termelő eszközök tulajdonosai uralják a társadalmi rend gazdasági alapját. Nem akarják elösmerni, hogy a társadalom alapját és irányítását a gazdasági erő mozgatja — vagy sok esetben, ha el is ismerik mégis hátat fordítanak az igazságnak és nem a gazdasági alap megváltoztatása a fő céljuk, hanem kormányváltoztatásra törekszenek amelynek megszerzése után szocialista vagy kommunista államhatalmat létesítenek és mint ilyenek a kormányszékből akarják irányítani az államot. Az IWW tanítása a legtisztább és legcélravezetőbb, nem küzdünk az államhatalom meghódításáért — hanem egyenesen a kapitalista termelési rendszer megszüntetése a célunk. A termelési rendszer megváltoztatása csak a termelő hadseregtől függ ezt a termelő hadsereget igyekszik az IWW megszervezni az ipari szervezeteit összpontosító Egy Nagy Szervezetbe és az állam- hatalom amely mindig a gazdasági rendszert tükrözi vissza amelynek osztályintézménye. Ezért úgy látjuk, hogy a munkás- osztálynak az igazi célja az lehet, hogy a termelési rendszert változtassuk meg és az uj gazdasági rendszernek megfelelőleg állítsuk fel ezt az osztály intézményt amit ma államhatalomnak neveznek, amelyet az IWW egy ipari adminisztrációval fog helyettesíteni, de nem azzal a céllal, hogy diktáljon a minden javakat előállító termelő hadseregnek, hanem, hogy elvégezze a reá bízott adminisztrációt a közösség érdekébe — olyan hivatást fognak betölteni mint ma egy gyári üzem hivatalnokai azzal a külömbséggel, hogy nem magántulajdonosoktól fogják kapni az utasítást — hanem az üzembe dolgozó megszervezett munkások utasításait kell teljesiteniök. Egy mozgalomnak sem nincsen ilyen lefektetett programja az IWW-n kívül. Csak a munkásosztálytól függ ennek keresztülvitele, hogy mikor fog csatlakozni az Egy Nagy Szervezethez ennek megvalósítására. "MUNKÁSHIÁNY" CHICAGO, ILL. — Az NRA nem sokat adott a munkásságnak, amig élt, de a munkáltatóknak még az a kevés is any- nyira fájt, hogy harcot indítottak ellene és meg is nyerték azt. A chicagói munkáltatók munkáshiányról panaszkodnak és követelik, hogy a relief módozatokat meg kell változtatni olyanformán, hogy sokkal kevesebb legyen, mint a privá- munkáltatok által fizetett bérek. Ugyancsak követelik, hogy a közmunkákon a bérek szabá lyozva legyenek, mert a gyakorlattal biró munkások inkább a közmunkákon dolgoznak napszámos munkát, mint a gyárakba. A kiadott szemle szerint 287 ipartelepen folytatott vizsgálat kiderítette, hogy 1.193 képzett munkás hiány van. Az egész fém és gép iparban több mint 19.034 képzett munkást tudnának elhelyezni, ha volna Ezen számok a jelen termelési folyamat melletti hiányt mutatják és ha az ipar vissza térne a rendes kerékvágásba 123.357 munkással kevesebb lenne, mint amennyit eltudnának helyezni. A munkáltatók szerint ajánlatos volna, ha relief alapból iskolát alapítanának, hogy a munkanélküliség folyamán elveszített gyakorlatott igy visz- szanyernék a munkások. A másik megoldásnak azt ajánlják, hogy azon munkásokat akik már régebben kint vannak az iparokból olcsó bérért alkalmazzák, amig visszanyerik az előbbi ügyességüket. A valóság pedig az, hogy a munkáltatók mindenkit olcsó bérért szeretnének alkalmazni, mint ahogy teszik azt. Ha valaki e sorokat olvassa, azt hiszi, hogy Chicagóba visz- szatért a prosperitás, ha már munkáshiány van. De nézzük csak a dolog másik oldalát is. Amikor lezárták a relief állomásokat, az akkori jelentések arról számoltak be, hogy több mint kétszázezer család kerül a nyomorba a segély megvonása révén. ^Ezeknek a túlnyomó többsége ipari munkás, akik örömmel mennének vissza az ipartelepekre, ha egyáltalán volna lehetőleg. Először, mint ahogy a munkáltatók is beismerik a relief többet biztosit részükre, mint a gyárakban fizetett bérek, másodszor, ha valaki lemegy a reliefről és pár heti munka után ismét munkanélkülivé válik, heteket vesz igénybe, mig vissza tud jutni ismét, mert munkát kapni kevés remény van. Vannak munkások, akik tisztába vannak azzal, hogy ha olcsón vállalnak munkát, mint kezdők, később nem az ő bérüket emelik fel amikor már a gyakorlatott megszerezték, hanem a régebbi munkások bérét vágják le és sokan ez okból nem hajlandók munkát vállalni. Nincs munkás hiány. Chicagóban néhány százezer munkanélküli várja az alkalmat, hogy megkereshesse saját és családja részére a mindennapi szükségletet. De a gyorsított termelés mellett legalább annyit akarnak kapni, hogy ne nyomorogjanak. Nyomorogni munkanél- kül is lehet. A jelen termelési folyamat és heti munkaidő mellett szó sem lehet munkáshiányról. Amikor a munkanélküliek százezrei járják a utcákat munkát vadászva, nagyon ostobának kell lennie azon munkásnak, aki elhiszi ezt. A munkáltatók ezen kacsája alkalmas arra, hogy félre vezesse a munkásságot. A probléma azonban nem lesz megoldva. Ennek kulcsa a munkásság kezében van, de hasznosítani csak egy módon fogja tudni és pedig szervezett erejével. Szervezetlenül a munkáltatók feltételeit vagyunk kénytelenek elfogadni, szervezetten mi diktálhatjuk a feltételeket. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Máj. 26-tól — jun. 10-ig. Chicago Kér. Ért............ 10.00 A. Pelei, Trenton........... 1.00 MBSz. East Pittsburgh.. 64.13 Cleveland Kér Ért..... ..... 5.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkálta ó osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, : mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s a:- élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsal, a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
