Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-19 / 826. szám

1935 január 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK “Munkát minden dolgozni biró embernek és segíteni a munkaképteleneket.” “Biztosítani a munkára va­ló jogot s az ezzel járó boldog­ságot.” A washingtoni admi­nisztrátorok kórusban mond­ják ezt a tőke uraival. Talán a munkanélküliséggel járó nyo­mor bántja őket? Dehogy! Ettől ők nagyon távol vannak. Hisz ők a világ tetején ülnek. Vagy a krisztusi “szeresd fe­lebarátodat mint ten maga­dat” igéje szálta meg őket? Dehogy! Ezek az igék kizáró­lag a nélkülözőknek szólnak. Habzsolásuk zajától nem hall­ják. Az előbbi igék inkább abból a kellemetlen helyzetből szár­maznak, hogy itt van a tö­meg, milliók csatangolnak, tét­lenül, itt a nyersanyag, a gé­pek, a nyugtalan, termelésre kész emberanyag, kiket vala­hogyan etetni kell s nem tud­ják kihasználni őket mérhetet­len vagyonuk növelésére. Eb­béli tehetetlenségük veszélye, a munkátlanságra kárhozta­tott, büdös húson és kotyva- lékon élők esetleges ébredése; ezek az igazi motivumjai az előbbi igének. Amik azonban csak írott maiasztok marad­nak. Gazdasági törvényszerű­séget csak megérteni és kö­vetni lehet, nem elmagyarázni. Cleveland kapitalistáinak a szénája igen rosszul áll. Azt hiszik, hogy az ipari szervezet terjedését egyes vezetők, a Cedervallok agyonverésével megállíthatják. Elfelejtik, hogy “aki fegyvert ragad, fegyver által hal meg,” és hogy Cleve- landban ma már ezrével van­nak Cedervallok az utcán és gyárakban. S ezek nem felej­tenek. Az amerikai sportvilág leg­újabb szenzációja a Haupt- man tárgyalás. A polgári la­pok javarésze ennek részletei-, vei van telítve. Egy szerencsét­len gyereknek szerencsétlen ki­múlása s annak körülményei adják az anyagot. A szeren­csétlen gyerek, ki a tőke kap­zsiságának következtében a za- katlyó gyárak, nagy épületek súroló asszonyainak méhében, a nélkülözés vérszegénységé­ben, az ordító nyomorúság melegágyában pusztult el, az, mert nem egy, de százezrek­re megy a számuk, nem szen­záció még, legalább is az át­lagolvasónak nem. Ezek ügyének tárgyalása még nem vert fel nagy port. Ügyvédjeik nem a “Blacksto- ne”-okból, de az élet iskolájá­ból merítik jogtudásukat és készülnek világraszóló tárgya­lásra, amely mellett a Haupt- mannok grandiózus tárgyalása jelentőségében, lényegében, tár­sadalmi fontosságban el fog törpülni. Nagy garral hirdették “a háborús üzlet profitjának le­hetetlenné tételét.” A hülye ol­vasó fellélegzett. Azt hitte, hogy “na, már nem lesz több háború.” Pedig fenét. Csak ar­ról volt szó hogy a kis profito­lókat egy kilátásban levő há­borús üzlet esetén lehetetlen­né tegyék. Hát nem igy volt ez a közelmúltban? Du Pont, Mellon, Borach és társai szed­ték le a tejfölt. Amit a kis profitolóknak juttattak, már régen az ők kasszájukba ván­dorolt. Máskülönben az egész municiós vizsgálatnak és az ezt követő “háború ellenes” ak­ciónak a háborús erő és anyag áttekintése, alkalmazhatósága, annak mérlegelése volt a cél­ja. A jó közönség persze mást sejtett. A gyorsütemben haladó idők változtatásokat kényszerítenek nemcsak az eszközökben, de a személyekben is. Felülmúlhatat­lan zsenialitások tűnnek le itt , is, ott is. Németország, Orosz­országban nyersen, kötél vagy puskagolyóval fojtják egykori baj társaik torkára a szót. Töb­bé kevésbé ez történik min­den országban. Az események, melyek csattanósan intenzivek lettek a világháború első fegy­verének eldördülésével, lavina formában tombolnak, megállí­tani, mint a természeti erők orkánjait — fizikai képtelen­ség. A legjobb amit tehetnek, változtatják az események lo­vaglóit. így itt Amerikában a felszínre vetett kissebb notabi- litások seregéből két alak egyénisége magaslott ki. John­son, ki a katona és gyáros megszokott komiszságával osz­togatja rendeletéit, mögötte a háborús években hihetetlenül megzsirosodott Borach, Rich- berg, a prakszisában megizmo­sodott macska ravaszságu ügy­véd. Johnson ki bakamódra káromkodott türelmetlen lévén a nyivákoló ellenzékkel, átadta helyét az állítólagos jószimatu Richbergnek. Ha van a világon egy iskola, mely körmönfont, ravasz, lefelé dölyfös, fölfelé alányaló típust nevel, az csak a mindenféle hájjal megkent ügyvédi gyakorlat világa. Eb­ből a körzetből szakadt ránk, akit a polgári lapok ma híze­legve az ország alelnökének titulálnak. Az NRA bonyolult tevékenysége, a kísérletek ezer fonala — köztük a munkás és munkáltatók közötti viszony rendezése — mind az ő kezé­ben folyik össze. Ez utóbbi az, mely érdekel bennünket. Bizo­nyos lévén, hogy az ipari szer­vezet kiépítése, felfogásának térhódítása előbb-utóbb szem­be hoz vele vagy adjutánsaival bennünket. A clevelandi felső néhányakkal való pratyizása, a nagy lapok istenitő hozsannái, bankettjüknél elmondott, a nyilvánosság, de különösen a munkásnak szánt apai tanácsai olyanok, melyek a “Szilánkok” tollhegyére kívánkoznak meg­világítás végett. Térszüke mi­att azonban egy más alkalomra halasztottuk el. Addig is ér­demes figyelni a felülről épül­ni készülők “ipari önkormány- zat”-át. g __n Szerkesztőiüzenetek Szövetségi tag, Detroit. — Cikkét vissza küldtük, mert annak tárgya kizárólag a Szö­vetség tagságát érdekli. Csak a koipmunisták nevezték ki be- tegsegélyzőjüket forradalmi in­tézménynek. Egyebekben a be- tegsegélyző intézmények üzle­ti alapokon vannak, a tagság­tól járulékot szednek, hogy az alapszabályokban tett ígéretek­nek megfelelhessenek. A Szö­vetség ugyan ezt teszi a mun­kás tagjai ellenőrzése mellett. Az East Pittsburghi Magyar Házba fektetett first mortgage a Szövetség részéről üzlet volt, amit a tagság elfogadott. Hogy ön három esztendővel ezelőtt látta, hogy az az épület a Szö­vetségé lesz a forgalomtól va­ló kiesése miatt — most nem változtat a helyzeten. A gazda­sági krízis alapjában átforgat­ta az ingatlan értékét, aminek áldozata lett sok ezer munkás is. Nem vonjuk kétségbe, hogy levele a Szövetség érdekében Íródott, ezért megérti azt, hogy a közelgő konvencióra bízza az ügyet. BUFFALOBAN a Bérmunkás Otthonban min­den szerdán este előadás, va­sárnap este tea estély vagy más szórakozás. A Bérmunkás Otthon nyitva van minden nap délelőtt 10 órától éjjel 12 óráig. Az IWW Chicago (Bu,rne Side) csoportja február hó 3-án, vasárnap délután 4 órai kezdettel a Magyar Házban 817 E. 92 St. szin- előadással egybekötött táncmulatságot rendez. Színre kerül Pika Pál négy felvonásos társadalmi drá­mája a KIK A BŰNÖSÖK. Belépő jegy előre váltva 35c., a pénztárnál 45c. A zenét Szepesi zeneka­ra szolgáltatja. Úgy a helybeli, mint a környék magyarságát ezúton is meghívjuk. gazni akar tovább is? . . . Eh, meg sem értenék . . . Az uraság nézte az öreget. Őszintén szólva, másképpen gondolta el, azt hitte, hogy majd az öreg János hálálkodni fog ... De az csak hallgatott. — Elérzékenyedett — gon­dolta Miklós ur, majd az öreg­hez fordulva, igy szólt: — No, most azért menjen csak János szántani, ezt az egy napot ta­lán még kibírja . . . János felállt. Kitámolygott a verandáról. Még köszönni is elfelejtett. Miklós ur utánna nézett, az­tán megkönnyebbülten sóhaj­tott egyet, mint aki valami igen nagy jót cselekszik . . . János pedig ment, elgondol­kozva, nem látott semmit, nem hallott semmit. Mintha elsöté­tedett volna előtte a világ. Fá­radtnak, betegnek érezte ma­gát. Csak szédelgett erőtlenül. Elment szántani, de nem tudott odafigyelni a munkájára. Azon gondolkozott, hogyan lesz majd ezután? . . . Éjszaka sem tu­dott aludni, ma is egész nap csak gyötrődik . . . Ezekre gondolt János, mig ment a barázdában . . . Aztán körülnézett. Mégegyszer meg akart nézni mindent ... a me­zőt .. . a vidéket. A szántás aljában rét zöldéit. Messze er­dő sötétlett. A nyers, buja lom­bokon át még látszott a lenyug­vó nap tüzes golyója, de már keleten az éjszaka kezdte tere­getni sötét árnyait. Hűvös szel­lő lengedezett. Még csak most kezdett igazán ébredni az élet. Tavasz volt. Április . . . Beesteledett. A lovak fújva mentek a ba­rázdában. Fáradtan nyikorgóit az eketaliga. János az életére gondolt. Milyen egyszerű volt az egész. Soha nem jött közbe semmi érdekes. Itt élt mindig, már megszokta, nem is kívánkozott el innen soha. Meg ezután, mi értelme lenne az egésznek? . . . Nincs szomorúbb dolog a cse­lédköltözködésnél. Szent György napján kocsira rakják, ami kis motyójuk van, aztán mennek uj, ismeretlen vidékre, uj, is­meretlen urasághoz. Azt gon­dolják hogy az talán jobb lesz... Pedig dolgozni csak kell, akár­hova mennek is.......s mindig újra kezdeni, mindenütt, min­den esztendőben . . . Mire meg­öregszenek, nincs hová men- niök. Ki számíthat ma arra, hogy majd a gyerekei eltart­ják? . . . János szomorúan elmosolyo­dott. Az övéi is, hogy elszéledtek, ki erre, ki arra, egyedül ma­radt a feleségével. Két öreg, tehetetlen ember ... Mi lenne most velük, ha Miklós ur csak úgy egyszerűen felmondott volna . . . Ha elküldte volna most őt? . . . Igaz, ez csak olyan kegyelemkenyér . . . De valahogy mégsem ez fájt Jánosnak, hanem az utolsó ba­rázda . . . Hát vége! . . . Ez a szó sirt bele János szi­vébe. Megroggyanó térdekkel vánszorgott az eke után. Néz­te a lovakat elhomályosuló szemmel. Szólni akart, de hang nem jött ki torkán. Nehezen, fuldokolva lélegzett. Sóhajtott. Soha . . . soha többé! . . . Gyötrő kétségbeesett fájda­lom sirt bele a szivébe, össze­függéstelen szavak kavarogtak előtte: . . . Élet . . . Munka . . . Föld . . . Hörgés szakadt fel a szivé­ből. Úgy érezte hogy minden elsőtétedik körülötte. Görcsö­sen markolta meg az eke szarvát. Ment öntudatlanul. Óh, most értette csak meg, hogy mennyire szereti a földet . . . Föld! . . . — Megtántorodott. Levegő után kapott. Széttárt kézzel bu­kott előre. Belemarkolt a rö­gökbe. És fáradt, öreg,.ráncos keze megbékélten simult rá a friss illatú földre . . . Halott arca belezuhant a barázdába ... ... A lovak csendesen meg­indultak hazafelé. Az eke feldült és vasa éles sebet hasított az ut fehér testén . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom