Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-01 / 845. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 junius 1. SZILÁNKOK Régi idők kopott emlékei újulnak fel előttünk az óhazai szocialisták feljajdulásánál. Egy volt hazai társadalomtu­dós, vagy ahogy ők szeretik nevezni — szociológus — le­adott cikkének utóhangja ez. Jászi Oszkárról a “huszadik század” volt szerkesztőjéről van szó. Zokon esik nekik, hogy a “Társadalomtudományi Tár­saság” oly soká ápolt és dédel­getett tézisét a közönségesre le­szállítva megbolygatja. Sőt nem csak, hogy megbolygatja, de sikertelenségét is magya­rázza. Mi nem találunk bűnt, még kevésbbé önmegtagadást Jászi mai vallomásában. Meg­mondjuk miért. Először is a fentemlitett tár­saság összetétele kizárta azt, hogy alapvető változtatását sürgethessen. Lévén tagjai közt az akkori magyar társa­dalmi élet sok, egymással ellen­tétes érdekek képviselője. Valamennyiüknél hiányzott az, ami forrásul szolgálhatott vol­na egy radikális -változtatás­ért folyó küzdelemhez. Nem voltak, nem érezték magukat elnyomott, kizsákmányolt bér­munkásnak. A zöld asztaluk körül béke honolt a gróf, a bá­ró, az ügyvéd, a tanár és a munkások hátán felkapaszko­dottak között. Úgy vélték, hogy az ők elmélkedésük ártal­matlan időtöltés, honnan kevés veszély fenyegeti a fennálló társadalmi rendet. A hatalmon levők és irányítók szintén igy vélték. Történtek vizsgálatok, történelmi kutatások, a bajok okaira való rámutatások, azon­ban mindezen ténykedések a szigorúan vett elméleti körben mozogtak. Ugyannyira, hogy vissza tekintve azt mondhat­nánk, a Társaság aktivitása a szellemi liberálisok lerakodó helyéül szolgált. Az egész kö­zött Szabó Ervin tűnt ki, ki nem egyszer unottságát fejez­te ki a marxi és más modern elméletek tolláit árusítókkal szemben, ő alkotott hasznos tudnivalót a munkásnak. A társaság ártalmatlansága volt ebben a szélsőségében menhe- lye. Sok változáson ment ke­resztül Magyarország politikai és gazdasági élete azóta; meg- kinozták a szocializmusért őszintén küzdőket, de nem lát­tunk köztük egyenlenegyet az elmélkedők közül. Másodszor, Jászi ma egy amerikai egyetemen tanitja a politika tudományát. Az ő mai elhelyezkedése kevésbbé elté­rő fiatalkori életkörétől, sőt a hazabeszélést megkönnyíti az. Elvégre egy nagy ország ta­nárai között ő csak egy kis pon­tocskára lett óhazai presztíz­sével szemben. Mint ilyen sza­badabban megmondhatja a még mindig a régit máj mólóknak mondanivalóját. Valamikor úgy láttuk, hogy azok a szellemi csaták hoznak valamit a munkások asztalára ismeretlen, a küzdelemhez szük­séges bátorításban. Nagyon sokra becsültük zászlóvivőiket. Előharcosainknak láttuk őket. Az idők vasfoga elvágta re­ményünknek ezen fonalát. Ma már úgy látjuk, hogy a mun­kás vajmi keveset várhat a szellemi óriásoktól, még a lég­vár mesebbjei is kényelmesen hátra ülnek a nagy zakatolás­ban. Várják az égi mannát, úgy, mint a szolgalelkü mun­kás. Ezért nem háborodunk fel és nem is lelkesedünk, mikor az úri csemetéket politikára ta­nító tanár megleckézteti volt követőit. Az iparok gyors fej­lődése az elmélkedőket a gyá­vák közé relegálta. Itt már csak a tett emberei jönnek számba. A bomladozó társa­dalmi szervezet kiépítése, hogy átvegye és működésbe tartsa a termelés eszközeit a termelők szükségleteinek kielégítésére. Hogy kiről szállt reánk ez a felismerés, nem kérdezzük, de dolgozunk érte, mert a jelen ezt követeli minden józanul gondolkodó munkástól. A libe­rálisokra pedig azt mondjuk, hogy a föld legszerencsétlenebb férgei, kik határozatlanságuk­ban önmagukkal viaskodva várják, mig a legelnyomottabb osztály, a munkás kiverekszi az ők részükre is üdvös társadal­mi változát. Itteni liberálisaink, kik el­méleteiket a gyakorlatba pró­bálják átültetni a kormány se­gítségével, most kezdik á nyo­morúság megszüntetését? Ame­rika legfej lettlenebb egyik álla­mában, Alaskában fedezték fel az oázist hagységekkel és jég­mezőkkel övezve. Maga a hely­szín, melyet kiválasztottak kí­sérletükhöz, ironikusan jellem­ző sületlen ideákra. Egyelőre 200 családot visznek Wisconsin, Minnesota és Mi­chigan államokból közsegélyen tengődőkből. Negyven aker föl­det és 3000 dollár kormányköl- csönt adnak családonkint. Négy és ötszobás faházakat kapnak. Mindezt 30 év alatt kell kifi­zetniük. Alaska amint tudjuk, az isten háta mögött van. Hosszú mértföldekre a civilizá­ciótól. közlekedési utaktól és Kerületi értekezlet Clevelandon JUNIUS 2-ÁN, va­sárnap délelőtt 10 órai kezdet­tel lesz, 8622 Buckeye Road a Bérmunkás helyiségében meg­tartva. Kérjük Detroit és Buf­falo körzetben levő' osztályain­kat, lapkezelőinket és az IWW magyar tagjait, hogy válasszák meg delegátusaikat, illetve je­lenjenek meg az értekezleten, mert a Bérmunkás ügyében és az IWW szervezési kampánya ügyében fontos intézkedéseket kell foganatosítani. müvektől. Tudjuk, hogy a kis farmer a legsűrűbben lakott vidékek,- jó utak, vasút és ha­józás mentén is éhezik. Ha ter­mel, nem bírja értékesíteni, terméke ott rothad a mezőn, raktárában vagy a gyümöl­csösben. Vagy potomáron adja el a közlekedési eszközöket bí­róknak. Akár igy, akár úgy, teljesen a pénzmágnás kezében van. Az éhenhaláshoz sokat, de a jólakáshoz keveset kap. S ha ez a helyzet itt, mennyivel re­ménytelenebb lehet Alaskában. Ebből a hülye kezdeményezés­ből mindent ki lehet olvasni, csak észszerüséget nem. Hol van az iparizált mező- gazdaság ideája? A modern gépek kihasználása, vagyis a kézenfekvő nyersanyag és tech­nika alkalmazása. Az északi és déli sarok zuzmarás köde lepte be a mi zseniális liberálisaink fejét. S ők hencegnek a tudás fája körül, holott minden tet­tük a tudatlanság bélyegét hordja magán; intézkedéseik­kel siettetik here egzisztenciá­juk végét. S—n. ELLENMÉREG Irta: Louis Bouchard. A reggelinél puskaporos volt a hangulat. Claudette harcia­sán nyitotta meg újra az este félbemaradt csatározást: — Azért gyűlölöd Mariét, mert tudományosan müveit nő. Téged semmi sem érdekel, ami nem az üzlettel függ össze. — Nem gondolnád, hogy ez többet ér, mintha én is min­dig Freudizmusról és neoim- presszionista festőkről vagy a buddhizmus titkairól beszélnék már reggel nyolc órakor — fe­lelte Bertrand mosolyogva. A felesége pár percig hall­gatott, azután kissé megeny­hülve jegyezte meg: — Tudod, hogy rég belenyu­godtam abba, hogy téged sem­mi sem érdekel, ami tudomány, irodalom vagy művészet. Ezek nélkül is eléggé derék fiú vagy. Magam is lassan leszoktam ar­ról, hogy másra gondoljak, mint a háztartásra s a te fe­hérneműdre. De legalább ne állj annak útjába, hogy egyszer egy évben kissé szellemi életet is élhessek. — Ha te azt nevezed szellemi életnek, hogy ez a nagyképü vénleány két hétig kifüstöl en­gem a lakásomból a sok idegen névvel és könyvekből összesze­dett szamársággal, ám hívd meg. Legalább magad is rá­unsz . . . — Két hétre ? — kiáltotta az asszony — hiszen két hónapra hívtam meg Mariét. Nálunk akarja tölteni a nyarat. Bertrand szédülten kapott a fejéhez és hallgatott. Azután, miközben a kalapját vette, igy szólt: — Ha hozzá tartozik a bol­dogságodhoz, ám jöjjön. Amikor már a földalattin ült, még olyan vadul forgatta a szemét, hogy Jaques, a szom­szédja, akivel minden reggel együtt indultak be a városba, ijedten kérdezte, hogy miféle szerencsétlenség sújtotta. Ami­kor pedig megtudta a kétség- beesés okát, mély részvéttel né­zett régi barátjára. Mariét ő is nagyon gyűlölte, mert mint egyszerű ember ő sem tudta elviselni a vénlány tudományos fontoskodását. Amikor tavaly Marie egy hónapig vendége volt a Bertrand családnak, Jaques kimaradt tőlük. — Csak egy módon tudsz et­től a csapástól szabadulni! — mondta Jaques hosszas gondol­kodás után. — Oda kell juttat­nod a dolgot, hogy feleséged unja meg Mariét. Ha pontosan megfogadod a tanácsomat, amelynek a lényege az, hogy a feleségedet féltékennyé kell tenned, el is fogod ezt érni. Bertrand előbb kétkedett, de végül boldogan átbeszélte a ba­rátjával az egész haditervet, amelynek első puskalövése az volt, hogy Mariét a pályaudva­ron nagy virágcsokorral fogad­ta. Azután az asztalnál látszó­lag szórakozottan ült, mindig “lopva” Marie-re bámult, za­varba jött, ha hozzá szólt . . . szóval megjátszotta a “bűnös szerelem” szerepét. De az első hét után kétség- beesetten panaszolta barátjá­nak: — Nem bírom már tovább. A reggeli kávénál a futurizmusról tart előadást, az ebédnél pedig a teozófiáról mond annyi sület­lenséget, hogy még én is meg­értem, hogy se füle, se farka a beszédének. E mellett a szeme­met forgatom, udvarolok neki . . . S mi az eredmény? A fe­leségem boldogan csókolt meg ma reggel is, amikor hazulról elindultam: — Te vagy a legfinomabb érzésű férj, Bertikém — mond­ta — hogy olyan szépen visel- kedel szegény Mariéval szem­ben. A barátja elgondolkodva hall­gatta, majd igy szólt: — Ha ez a helyzet, menj egy lépéssel tovább. Idézz elő olyan helyzetet, amely a feleségedet feltétlenül féltékennyé teszi. És részletesen kitanitotta Bertrand-t. Másnap reggel Bertrand egyedül találta az ebédlőben Mariét. A felesége a konyhá­ban volt elfoglalva, de minden pillanatban benyithatott. Bertrand megragadta a vén­lány vaskos kezét és gyöngéden felsóhajva igy nyitotta meg a támadást: — Óh, Maire . . .! Marie visszahúzta a kezét, az arca lángvörös lett és reme­gő hangon mondta: — Bertrand, már beszélni akarok magával. Arra kell kér­nem, hogy küzdje le ezt a sze­rencsétlen vonzódást, amelyet irányomban érez. Hiszen már nem is tudja eltitkolni, szegény barátom. Kérem, ne foglalkoz­zék velem . . . Claudette a leg­jobb barátnőm . . . A nő szeme villogott a visz- szafojtott szenvedéltyől, ami­kor igy folytatta: — Bertrand, én magát soha­se szerettem. Győzze le ezt a szenvedélyét, mert bűn . . . Ha azt akarja, hogy itt maradjak maguk közt, Claudette közelé­ben, meg kell esküdnie, hogy legyőzi a szenvedélyét! Bertrand itt akar maradni nálunk? — kiáltotta rekedten. — Itt fogok maradni, — fe­lelte a vén lány — de nem me-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom