Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-25 / 844. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 25. ^wmwmv'wmsmv'EzaBBBBttMaaBaaB BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ....................... $2.00 Félévre ....... 1.00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, Q. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ____________Cleveland, Ohio pending.____________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “Isten őrködj királyunk felett” A polgári rendszerű Anglia nemzeti hymnusza kezdődik ezzel a mondattal. És nem azért irtuk ide, mert az angol király 25 esztendős jubileuma alkalmából Londonban bizonyára ezzel a dallal ébred álmából a munkára nem nagyon igyekvő nép, mert egyebekben ott is az ünnepségek mellett a politikai nagy- fejüeket az foglalkoztatja, hogy minek is nevezzék el az angol new dealt, amely mint Amerikában legalább az elnevezésben legyen alkalmas arra, hogy chuing gum módjára a nép rajta rágódjék. A proletár haza legmagasabb helyén az Academic színház hatalmas nézőteréről a Szovjet kormány hadseregének a zenekara játszotta a legmagasabb Szovjet tisztviselők jelenlétében 1935 áprilisában, Moszkvában az “Isten őrködj krályunk felett” kezdetű angol hymnuszt abból az akalomból, hogy az angol kormány egy politikai megbizottja volt ott jelen, hogy Stalin és társaival egyet-mást megbeszéljen és elintézzen azok közül a dolgok közül, amelyeket más nézőpontból szoktak látni a polgári rendszerű országokban és más szemszögből kellene intézni egy kommunista ideálokat emlegető nemzetnek. Az orosz nmzetnek belügye, hogy milyen módon és eszközökkel tudja uj alapokra fektetett országát fentartani. Annyi bizonyos, hogy az amerikai munkásság egy nagy betegsegélyző kiépítésén kívül még egyebet nem tett az orosz forradalom segítségére, ellenben ezrek vannak itt is, akiknek tisztes megélhetést jelent az orosz helyzet félre magyarázása. A moszkvai Academic színházban, a vörös hadsereg zenekarától, Stalin József jelenlétében elhangzott “Isten őrködj királyunk felett” bizonyára a .Londonban levő V. György királynak volt szánva, aki valamelyes rokonsági ágon volt a minden oroszok cárjával, akivel szemben nem voltak Moszkvában ilyen udvariasak. Valószínű, hogy V. György az angol udvariasság szabályosságával haptákba vágta magát és úgy köszönte a volt rokon helyett a neki juttatott elégtételt. Az európai és a világ események napról-napra igazolják, hogy Oroszországot nem csak, hogy nem lehet mellőzni az események meghatározásánál, de ideológiai okok sem állanak erre többé alapul, mert az orosz nép vezetői minden tekintetben diplomaták, akik a maguk ügyét végzik a nemzetközi szabályok szerint. Oroszország éppen úgy köt gazdasági szerződéseket, mint ahogyan öreg európai módra kardcsörtető erejére támaszkodva kiálltja oda a nálánál gyengébb harmadik félnek, hogy hátrább az agarakkal, mert angol, francia, német vagy olasz fegyvertársammal rögvest elintézzünk. •Oroszországban csak azok csalatkoztak, akik azt hitték, hogy a baráti kéz kinyujtása után viszonzásul kommunista propagandát fognak kapni. Az orosz diplomaták nem csak abban voltak szótartók, hogy nem avatkoznak a más országok belügyei- be, de mindkevesebb szó esik erről otthon is Szoviet Oroszországban. A kapitalizmus khaosza (P) Reménytelen létkérdése a munkásmillióknak — napról- napra még reménytelenebbé válik. A kátyúba sülyedt kapitalizmus nem talál kiutat a gazdasági állapotok orvoslására. A kormányzat, amely látszólag sokaknak megnyerte bizalmát, olyan problémák megoldásához került, amelyre összetétele folytán teljesen képtelen. A mai társadalmi rendszer, amely a magántulajdon kapita- lisztikus rendszerén nyugszik, akik nem hajlandók semmi reform életbeléptetést előmozdítani, hanem nyakasan ragaszkodnak osztály uralmuk teljes kontroljához a nélkül, hogy legkevésbbé alapul vennék a technika fejlődését. A jól megszervezett nagytőke térdre kényszerit minden ellenvetést és egyenes irányba halad a maga utján az ipari feudalizmus vas- kezü borszaka felé. Tudják és ösmerik ellenfeleik erőmérlegét. A népmilliók akik a kormány gépezetétől várják a bajok orvoslását, nem érzik és nem tudják, hogy az acélhurok mindjobban húzódnak ösz- sze a teljes leigázás pontjához. A dolgozó milliók azt sem vélik megérteni, hogy az emberiség története a legsötétebb korszaknak néz elébe. Reménytelenül várakoznak a nélkül, hogy gondolkoznának azon, hogy kik fellelősek a mai állapotokért — vagy arról egyáltalában nem is tudnak véleményt adni, hogy lehetséges-e elejét venni a bekövetkezendő igazi sötét korszaknak. Az amerikai munkásosztály még mindig a kapitalista felfogás jelzálog hordozója és mint ilyen csak magától a kapitalista osztálytól várja életszínvonalának javítását. Hogy mennyire hisznek abban az elavult mondásban, hogy nagy idők, nagy emberek oldották meg a problémákat a történelem bonyolult korszakába. Ebben a reményben ültette az amerikai nép a mostani “Gábrielt” a vezető kerékhez, hogy irányítsa a zátony felé közeledő hajót a sima vizekre. A kormány kereke billeg jobbra-balra a nélkül, hogy ahelyett hogy változáson menne keresztül. De hiszen nem is a kormányzat körül van a hiba, hanem maga a mechanizmus mondta fel a szolgálatot amelyet egy ujjal kellene felcserélni. A társadalom mai szerkezete elavult és nem képes egy fejlett társadalom gépezetét továbbra mozgásba tartani. Uj berendezésről kell gondoskodni és ezt az uj berendezést azoknak kell felépíteni akik a réginek szolgáltatták a szükséges energiát — vagy munkaerőt. Ez a csoport amely ma a legsötétebb korszaknak néz elébe. A bennök felhalmozott munkaerő tétlenségre van kárhoztatva. Nem tudják felfogni és megérteni, hogy a jelen társadalom is az ő váilukon nyugszik. És, hogy ők igazán a társadalom fenntartói, csak nem tudják megérteni és lépéseket tennének arra is, hogy ők legyenek a társadalom irányitói. A munkásosztály, amely nem akar tudatára ébredni annak, hogy abban a pillanatban amikor felösmerik a társadalmi rendszert képező alapot — és hogy annak birtokába vétele után ők lehetnek a tárasdalom irányitói. A munkásosztálynak fel kell ösmerni, hogy a társadalmat fenntartó erő a munkások munkaereje és ezen erő felett kell, hogy magok a munkások rendelkezzenek. Ha ezt mi munkások felösmerjük és ezen irányba megszervezzük a munkaerőt eljutunk ahoz a ponthoz ahol a társadalom irányítása mint megszervezett termelő erőnek hatáskörébe kell, hogy essen. A munkásosztály jövője csak attól van függővé téve, mikor ébred tudatára annak, hogy a társadalom irányítására szervezett erő szükséges és miképpen tudja megszervezni ezt a nyers erőt. Nem is bezélhetünk táradalmi átalakulásról mindaddig amig nincsen szervezett erőnk ahoz, hogy a magán tulajdonban lévő termelőeszközöket a termelő erők szervezete alárendeltjévé tegye önmagának és annak irányítását a köz javára irányítsa. A mai sülyedő kapitalista rendszerbe sok különböző árnyalat próbál orvoslást ajánlani, de eggyiksem, nem közelíti meg azt az utat amely tényleg egy uj korszakba vinné az emberiséget. Minden próbálgatásuk csak arra irányul, hogy hogyan lehetne a kormánykereket eggyik vagy másik irányba csavarni, hogy a zátonyt kikerülje. Erre egyedül csak az IWW építési formája nyújt megoldást, még pedig olyan formán, hogy azt a zátonyt amely a társadalom további menetelét megállította útjában, ez a zátony a termelési anarchiába jutotV kapitalista rendszer amely a termelő eszközök felett rendelkezik ez által hatalmába tartja az élet összes javait és teljhatalmi uralkodója magának a társadalomnak. Ne várjuk be a sötét korszakot amely az ipari feudalizmussal fogja megbénítani teljesen létkérdésünket, hanem vegyük elejét az által, hogy szervezzük meg a társadalmat fenntartó munkaerőt a termelő eszközök átvételére, hogy azután a termelt javak felett maguk a termelők rendelkezzenek. Minden gondolkozni tudó munkás hagyja faképnél a kapitalista osztály zátonyra jutott hajóját és segítsen felépíteni a tiszta vizekre irányított uj társadalom hajóját. Amely egy jobb társadalom egyenes irányba halad, az ipari köztársaság biztos megvalósításához. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül.
