Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-04-27 / 840. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 27. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. Ián még nem oly na­gyok nem oly tömörek, mint a szükség megkívánná, de mind amellett félelemmel tölti el a társadalom azon rétegét, amelyik a javakban dúskál milliók nyomora árán. Május elsejének közeledte félelemmel tölti be a jelen rendszer urait, mert ezen nap a munkásság forradalmi vég­céljának megvalósulására fi­gyelmezteti. Ezen nap nem a po­litikai cécók napja; nem a mü- forradalmárok szárnypróbálga­tásának, hanem az ipari mun­kásság gazdasági direkt akció­jának — az Általános Sztrájk­nak a napja. E nap ünneppé avatása is a gazdasági direkt akciónk — az Általános Sztrájk­nak az eredménye. Dacára a sallangoknak, melyeket a poli­tikai müforradalmárok aggat­tak rá, hogy jelentőségét el- posványositsák, ma még min­dig a forradalmi végcél érde­kében ünnepeljük. Bár a poli­tikusok megikisérelték kisajá­títani bohóckodásaik demon­strálására és valljuk be, ez részben sikerült is nekik, de ha nem sikerült volna éppen oly ádáz ellenségei volnának, mint mindennek, amit nem tudnak céljaik szolgálatába ál­lítani. Ez azonban nem homá­lyosig a el a nap jelentőségét. Az a tény, hogy az ipari mu.n­Mint minden más felfújt és semmit jelentő lárma- — a lom­tárba került. Erre a sorsra ju­tott a Lunden féle javaslat. Minden balkezes akció — amit inkább csak lármának lehet ne­vezni, amelynek hátterébe a megalkuvás koldus kenyere van felmagasztalva amelyet a kommunisták szivvel-lélekkel — vagy inkább jobban mondva lényegtelen lármával véltek törvényerőre emelni. A tömegnyomás jelszavával akartak saját magoknak, meg mindazoknak akik hisznek az üres lármának hízelegni. Az uralkadóosztály és annak ki­nevezett honatyái, még nem látják szükségesnek, a társa­dalmi biztosítás reformjának életbeléptetését. A lármára és üres frázisokra épített úgyne­vezett “forradalmi” párt még egy tapasztalattal lett gazda­gabb. Be kell látniok, hogy megszervezett ipari erő nélkül a kapitalista osztálytól még a forradalom lecsapolására irá­nyuló reformot sem lehet ki­csikarni — ha ők magok nem látják időszerűnek annak szük­ségességét. Az idő kereke mos­tan halad tovább a régi kerék­vágásban. Peregnek a napok szép egymásutánban. Itt a jö­vő esztendő nemsokára, ami nagyfontosságu azok számára akik hisznek a szavazó urnába és még sokkal fontosabb azok számára akik politikai állások­ra aspirálnak, mert jönnek a választások. De, hogy a közbeeső idő sem maradjon el minden fontosabb teendő nélkül, hát ne sajnáljon senki három centet és írjon a képviselőjének, (?) hogy sza­vazzon a társadalmi biztosítás mellett. És ha nem is fog si­kásság beszünteti a termelést — hacsak egy napra is — sokkal többet jelent, mint a felvonulások, tüntetések, utcai lármák és csetepaték bármely nagy méretűek legyenek is azok, melyeket a nem-terme­lők rendeznek. Május elsején a világ osz­tálytudatos munkássága ün­nepet tart. Az ünnep még nem az elért eredmények — a cél megvalósulásának ünnepe, in­kább a készülődés napja. Bár a láthatáron sötét fellegek tor­nyosulnak és a felületes vizs­gálódókat tévedésbe ejti, azt hívén, hogy még éjszaka van. A tüzetes vizsgálódók azonban már látják a felkelő nap su­garait, melyek áttörik a legsö­tétebb felhőt is és bearanyoz­zák az ég peremét. A hajnal hasadtával az ipari munkásság is ébredezik és ujult erővel fog hozzá az építéshez. Minden nap több és több munkás áll mun­kába azon hatalmas épület váz­latának elkészítéséhez, mely­nek felépítését célul tüztük ki. Az alap szikla, szilárd, melyet az ipari munkásság kipróbált mechanikusainak irányítása mellett raktunk le. A vázlat a minden viharokkal dacoló Ipari Unionizmus — az IWW és amikor az épület elkészül, ez lesz az Ipari Demokrácia. kerülni törvénybe iktatni, hát ez sem báj legalább a kommu­nista párt jelöltjeinek lesz plat­formjuk a jövő választáskor. A nyomás nélküli tömeggel pe­dig próbálják valahogyan meg­értetni, hogy azért nem sike­rült mert nyomásuk nagyon gyenge volt, de jövőre majd jobb lesz. MEGHÍVÓ! Az E. Chicagói Magyar Független Kör, a “Bér­munkás” olvasóival egye­temben 1935 április 27-én, szombat este pont 7 órai kezdettel színdarabbal egy­bekötött nagyszabású TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Garden City (volt Szabó) Hallban 705 E. Chicago Ave. az Alex­ander Ave. sarkán. Színre kerül: a chicagói “Modern Színkör” közreműködésé­vel “KIK A BŰNÖSÖK” cimü 4 felvonásos társa­dalmi dráma, melynek szerzője a munkásmozga­lom veterán harcosa: Pika Pál. Színdarab után tánc Kardos Pista Modern Or- chestrája mellett. Magya­ros vacsora és finom hű­sítők. Belépti jegy ára előre váltva 35c., a pénztárnál 45 cent. A mulatság tiszta jöve­delmének 25 százaléka a Független Kör, 75 százalé­ka pedig a “Bérmunkás” támogatását szolgálja. NINCS CENZÚRA: Hirdetik Gömbösék. A kommunisták u. n. fascista ellenes munkás­front lepel alatt próbálkoztak a választásba részt venni. Az általuk külömböző szinü borí­tékokban és lezárt levelekben kb. 2000 röpcédulát küldöttek ki, mely mind a vizsgáló biró elé lett kézbesítve a címzettek helyett, ahova most hívogatják be a címzetteket és előttük bon­togatják fel a nekik szóló leve­leket. De levél cenzúra az aztán NINCS . . .? FOGY A MAGYAR: Budapes­ten januárban 1258 születés történt az előző év január havi 1314 születésével szemben, a halálozás száma 1370-re emel­kedett a tavalyi 1287-el szem­ben. Kell ehez kommentár . . .? MÁR BESZÁMOLTUNK arról, hogy Szabó István miskolci pap a “szent jobb kalandos tör­ténete” címen röpiratot adott ki. A debreceni tábla most tár­gyalta fellebezés folytán az ügyet és Szabó egy havi fog­házbüntetését helybenhagyta izgatás miatt. Érdemes azonban lejebb akasztani az Ítélet indo­kolását. íme: “A bűnösség szempontjából közömbös, hogy a szent jobb valóban István ki­rály keze volt-e, vagy pedig a “papok ereklye csalása az egész,” ahogy Szabó állítja. — A szent jobb — folytatja az indokolás — nemzeti érték, (ejha a füzfánfütyülőjét, — a szedő,) az ezer éves Magyar- ország szimbóluma és aki leki- csinyli, az a nemzeti gondolat­nak árt. Szóval és magyarul aki, tudományosan most ki­meri mutatni azt hogy a szent jobb svindli mint ahogy nem más és a papok csalása az egész annak a kóterben van a helye, mig a csalók, szentek és sért­hetetlenek. Ezt az Ítéletet, hogy tévedés ne essen nem a XV-ik hanem a XX-ik században hoz­ták Magyarországon anno 1935. FEBRUÁRBAN 151 öngyilkos­ság, 13 munkásbaleset tör­tént Budapesten, ugyanezalatt az idő alatt 113 szülő nőt szed­tek fel az utcakövezetről a de­rék mentők. HAT ÉV TÜKRE. Munkabérek sofortempóju zuhanása. (A foglalkozási ágak után látható első számok az 1929-ik évi, mig a második az 1934-ik évi mun­kabéreket tüntetik fel.) Bádo­gos 81—49, asztalos 66—41, szabó 55—-37, napszámos 50— 21, gyári munkásnő 32—21, napszámosnő 43—26, természe­tesen óránként és fillér érten­dő. A HAZA HÁLÁJA. A huszon­öt százalékos hadirokkant, amig Angliában havi 137 pen­gőt, Belgiumban 72 pengőt, Lengyelországban 83 pengőt, Németországban 38 pengőt, Olaszországban 27 pengőt, ad­dig Magyarországon 4 pengőt kap. A gyermekeik után neve­lési pótlék címén, havi 50 fillért kapnak (2 villamos jegy 48 fillér.) MÁR JELENTETTÜK, hogy a speciális magyar nyílt válasz­tás során a gyomai választóke­rülethez tartozó Endrőd köz­ségben a csendőrök belelőttek minden felszólítás nélkül az ellenzéki gyűlés hallgatóságá­ba. Eredmény 7 halott, közöt­tük egyik asszony ki pár nap múlva szülte volna meg gyer­mekét. Ezzel tulajdonkép­képpen 8 magyart lőttek ki az árnyékvilágbcl, csak azért, hogy a Gömbös kormány jelölt­je legyen a képviselő. Úgy is lett, még pedig egyhangúlag, pen 8 magyart lőttek ki az kellett agyonlőni, másodszor az ellenzéki képviselő jelöltet kitiltani a kerületből. De csak­is igy, de mégis Gömbös em­bere lett kinevezve ott a csen­dőrszuronyok és gyilok révén képviselő. íme a kulturfölényes magyar világ gyakorlatban. SZÓLÁSSZABADSÁG. Hát az­után ebben is vezetünk mi mint Kossuth népe. (közbe a hatalmon levők közül magyar- származású egy sincs) Ezt igazolja, hogy Gárdos Maris­kát, aki a kapitalizmust és a külföldi fascista uralmakat kritizálta gyűlésen 8 hónapra ítélték el. Hitler, Mussolini sem oly kényes talán arra, ha ural­mukat kritizálja valaki, mint itt nálunk amilyen féltő gond­dal őrködnek a gyászmagyarok a fölött, hogy birálat ne han­gozhassák el róluk büntetlenül. Hiába a begyöpösödött agyú idióták nem bírnak talpnyalás nélkül élni. Király nincs, hát más talpát nyalják. TISZA ISTVÁN, egyszer majd­nem belebukott abba, hogy a nagyváradi gyorsvonatot meg­állították kedvéért, hogy a nyílt pályán felszálhasson. Csupán az mentette meg attól, hogy a felháborodott közvéle­mény nyomására nem kellett lemondania, hogy a királyhoz kellett mennie és késve kapta meg a táviratot. Most más vi­lág van. A Szeged—budapesti gyorsvonatot, mely teljes se­bességgel haladt Kisteleknél, megállították, mert Marschall (zamatos magyar név ugye?) Ferencz földművelésügyi állam­titkár ki Gömbös mellett kor- tesuton volt lekéste a Szeged­ről induló gyorsvonatot, álla­mi autón (ez aztán döfi) indult a vonat után mit leállítottak és ez bevárta az ingyenutast, mig utolérte, hogy felszálhasson reá. íme a MÁV és kérdik mi­ért deficites ez az ócska intéz­mény, mely a fizető utasok ér­dekével nem törődve megáll és bevár egy útiköltséget nem fi­zető szabadj egyes kormánypár­ti himpellért. A Kongóba sem történik ilyesmi. Na de mi Eu­rópába vagyunk (területileg) vagy mi a fene. Nyomás nélküli tömeg

Next

/
Oldalképek
Tartalom