Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-20 / 839. szám
1935 április 20. BÉRMUNKÁS SZILÁNKOK ORSZÁGOS CSALÁS. Csak nemrégiben csodálkoztak az amerikai polgári lapok öles betűkben a hetvenkedő Hitler fölött a kötelező katonai szolgálat bejelentése miatt. Micsoda rettenetes dolog is az. A németországi “boy scott’’ és titkos egyesületek (secret society) és az elemi iskoláktól a felső iskolák és egyetemekig a szellemi és fizikai katonai készültségét Hitler a nyílt térre, katonai mundérba bujtatja. Ez borzasztó. Itt Amerikában, hol a népnyuzás és népbolonditás Európában már rég kipróbált ezerféle fajtáját hozták be az utóbbi pár évtizedben; hol nagy garral indultak neki a “világbékét” szolgálni a municiósok szenátusi vizsgálatával — látszólag, alapjában véve pedig adatok gyűjtése és ipari áttekintés volt céljuk, hogy a kulisszák mögött sötétben dolgozó NRA és New Deal adminisztrációsok tömegmészárlását minél könnyebben, minél simábban hajthassák végre. Ezt megírtuk a “vizsgálat” idején is. A mostani elnök a háborús időkben Washingtonban volt igen benfentes állásban a tengerészeti minisztériumban. A vizsgáló bizottság tagjai és a szenátus szintén nem mai gyerekek, sőt még nem is munkájuk után élő emberek. Valamennyien népnyu- zásból, népámitásból és főleg a kinem fizetett munkabérekből tengődnek palotákban s szolgák serege lesi kívánságukat, parancsukat. Ezek az urak direkt és indirekt sok-sok milliókat zsebeltek be, mint a sáncárkokban odaát elpusztult vagy a koldusbottal visszajött amerikai fiuk kínszenvedéséből kifacsart profitot. Nos, hát ezek az urak mikor megindították itt a “vizsgálatot,” csak hülyék vagy egy- ügyüeknek tarthatnak bennünket, ha elakarják hitetni velünk, hogy ők keresik a bünöeléggé hitelesnek, lévén ilyen nagy összegről kiállítva. Az öreg ur szemén gúnyos kifejezés villant át, de ezt bosszús felkiáltással leplezte: — Hallatlan szemtelenség! — fakadt ki, de elővett egy levélpapírt és megírta a kívánt levelet. Peter mögötte állva nézte, hogy mit ir, s amikor az öreg ur végül aláirta a levelet és gondosan összehajtogatva átadta neki, megelégedéssel zsebretette. Az öreg ur búcsúzóul még ezt mondta: — Mond meg Holt-nak, hogy amikor tőlem elmentél, Lord Bacon könyvét olvastam, amelyről vele annyit beszélgettünk, különösen arról a részről, amelyen Maion doktor mindig olyan jól mulatott. Ha ezt elmondod neki, nem lesz semmi aggodalma. * Holt bankigazgató, aki nem ismerte sem Pétért, sem Willyt, elhitte, hogy Willy mutatja be a nevére szóló csekket. — Rendben van, azonnal ki söket, a /érdij bezsebelőit. Hisz ők nagj on jól ismerik egymást. — A UcSwain törvényjavaslat az ei edménye ennek a hírhedt n uniciós vizsgálatnak. Eltekinti e néhány sallangtól, mellyel i municiógyártás horribilis p 'ofit megosztását takarják ] örmönfont paragrafusokkal, törvénybe iktatják a 21-től 4E -ig divó kötelező katonai szó gálatot — persze ez csak hát oru esetén. Ez esc kély 28 millió katonai haderőt jelent. Megjegyezzük ezt csak így mellékesen szúrták bele. Ne n akarják, hogy ez feltűnést keltsen. Nem akarják ők ezt 1 [itlerféle drámai köntössel élvonultatni a világ előtt. Csí k úgy suttyomban, ravaszul, i unt ahogy a “vizsgálatot,” n eg az összes háborús előkészül séget tették. Vájjon mit szól ehez Németország lóhérja? ő a legjobb esetben : 0 millió épkézláb embert tud az ágyú torkába gyömöszölni. ő a bemondott diktátor! S a mi “demokrata” ad- minisztrá dónk lepipálja őt csak úgy sim: n, észrevétlenül 28 millióval. Mégis csak szép, hogy ilye n magasztos demokráciában é. Ink. Itt még a patkánymér; et is ezüst tálcán szolgáljál fel. A “tit :os” hazafias egyesületek hol a csillagsávos lobogóra mindé í gyűlésen esküszik a tag; a ‘ boy scott” mozgalom, hol a seri ülő ifjú megtanul szalutálni, r larsolni, és élni vagy hallni a hazáért, az iskolák, hol a ház ifias maszlagot már a gyerekko ban plántálják az uj generáció )a, teszik lehetővé azt, hogj 28 millió élte delén levő eml ertömeg sorsa felett egy mar >knyi erkölcsi hulla, egy kis ■ söpört hatalmát féltő vérszomji s banda határozhat. Aztán ;gy szép napon a kapitalisták berkeiből megindult a lavina. A még csak néhány hét előtt ünnepelt békét annak imádását felrúgták. Legyűrték fogom fi etni, — mondta barátságosa í és George barátja felől kére ezősködött. Bár Pe er látta, hogy a csekkel már nincs baj, tehát az igazolás : eleslegessé vált, örömében be beszédű lett és elmondta, íogy George bácsi “éppen B icon lordot olvasta s azt a réí zt, amelyen Maion doktor m ndig olyan jól mulatott.” És ezzel átadta nagybátyja le1 elét is. A báni igazgató figyelmesen hallgatta /égig az üzenetet. Az arca elko norodott. Felnyitotta George le /elét, elolvasta s hirtelen feli górva rákiálltott a fiúra: — Te ( sirkefogó, ha azonnal nem taka odsz innen rendőrrel fogatlak * 1. Peter i íegdöbbenve bámult a bankigg igatóra. Nem értette a hirteler hangulatváltozást, s igy szólt: — Ura n, vesztettem. Min- gyárt kot Adorn is innen. De ha már it; tartunk, mondja el, a békéért rajongók fenkölt eksztázisát. Lenyesték a béke galambjának szárnyait. Kényszer sorozást hoztak. Az amerikai törvényhozás nyikkanás nélkül gördült a Morganok által kijelölt utón. Az öreg La Folet- te volt az egyedüli, ki tiltakozott. Háborús őrültség karmai közzé estünk. Az azelőtt boldogan röpködő béke galambja szárnyszegetten hagyta el a polgári intézményeket, templomot, iskolát. Hol találta volna magát kínlódásai közepette biztonságban, mint az ipari unionisták kapitalizmust gyűlölő, de emberszeretet- ben megingathatatlan otthonában. Az őrült láva körül vett bennünket, elnyeléssel fenyegetett. Legjobbjainkat börtön és kínzással sújtotta. Az IWW megtörve, de büszkén állta a sarat. S most, mikor még nem késő a fegyverkezés, a háborús készülődés vak lármájában küldjük üzenetünket a dolgozókhoz: Szervezkedjetek az Egy Nagy Szervezetben hogy megakadályozhassuk a vért szomjazó paraziták aljas merényletét. Szervezkedjetek hogy szükség esetén megállíthassuk a termelés kerekeit s ez és csak is ez lehetetlenné teszi a háborút. Szinte látjuk, amint tamáskod óan rázza a fejét valaki: “egyszer a Szilánkok Írója tévédét, — nem hoznak törvényt a kényszer sorozásról.” Biz’ ez elég szomorú vigasztalás. Mert csak egy hajszálon múlt, hogy most nem Írták be a törvénykönyvbe. Még jól emlékszünk a Wil- soni időkre. Irtózatos dolgokat olvastunk a lapokban nap-nap után az európai harcterekről. Úgy látszott innen, mintha a poklok összes ördögei összeesküdtek volna az európai ifjúság kiirtására. Lélekzet elfojtva, szinte borzalommal vettük a lapokat a kezünkbe, melyben a régi civilizáció oszlopainak kidülését, emberszeretetet, erkölcsöt, emberbecslést láttunk a posványba sülyedni. Mint fenevadak pusztította az ember a saját vérét, fajtáját. Azokhogy mi okozta a hirtelen változást. A bankigazgató igy szólt: — Az egyetemen, ahol a nagybátyáddal együtt diákos- kodtunk, az volt a legkedvesebb tréfánk, hogy ha valakit ezzel a Bacon lordra vonatkozó üzenettel küldöttünk a másikhoz, azt szó nélkül ki kell dobni. Ha nem kezdesz fecsegni, kifizettem volna a pénzt, mert nem gyanakodtam, de amint magad adtad le George bácsi vészjelét, a levelet is diákkori- beli titkos írásmódunk szerint olvastam el. A levél minden harmadik szavának kezdőbetűi pedig összeolvasva igy szólnak: “Ez nem Willy, családunk büszkesége, hanem a csirkefogó Peter, aki a csekket kizsarolta tőlem. Családunk hírneve érdekében ne tartóztattasd le, hanem dobd ki.” — Amit meg is teszek, — tette hozzá a bankigazgató és csengetett az inasának, akit azonban Peter urfi már nem várt meg. 3 oldal ban a napokban úgy véltük, hogy a világnak egyetlen paradicsomában vagyunk, hol ilyen barbarizmus egyszerűen lehetetlen. Ebben a látszólagos paradicsomban milliók vonultak fel a szavazóurnához és újból elnökké szavazták Wilsont, mert “he kept us out of war” megőrizte semlegességünket. S a paradicsom sötét odúiban, a pénzmágnások búvóhelyein készítették a háborús beavatkozás “elkerülhetetlenségét.” VADEMBER. írott történelmünk gondosan leírja az ember fejlődését, amint egész vadság és félvad állapotból hosszú évezredek alatt átfejlődött társaslénnyé. Ez a fejlődés amint tudjuk, nem volt egyöntetű. A föld kü- lömböző részein külömböző embercsoportok messze elhagyták más kedvezőtlen körülmények között levő társaikat. Úgy, hogy ma a huszadik században még mindig vannak szórványosan kissebb csoportok, egyes törzsek, akik bizony nagyon alacsony niven vannak. S mert az ember vad volt eredetileg, ez az eredetiség még ma is ott lappang még a legcivilizáltabbaknál is. Külömben egész civilizáltságunk nem más, mint a bennünk levő vadállat kordában tartása. Adj egy puskát, egy bikacsököt, vagy más ütő, gyilkoló szerszámot a gyönge karakterű némber kezébe, ruházd fel hatalommal s a vadállat egy varázsütésre felszabadul benne. Egy ilyen példányt dobott fel a clevelandi súroló asszonyok sztrájkja, egy kegyetlen, irtózatos, vadállat személyében. Még a neve is (Savage, magyarul: vadember) ezt mondja. Egy évvel előbb azzal tűnt ki hogy mint rendőrkapitány, összefogdosta a mogyoró és gesztenye árusító koldusokat. A súroló asszonyok sztrájkjával kapcsolatban féktelenül garázdálkodik, különösen a nálánál gyöngébbekkel szemben. Legújabb áldozata egy végtelen nyomorúságában súrolásra kényszeritett védtelen asszony. Ennek habzó szájjal támadt, karját csavarta, ütlegelte, úgy mint ősei a barlangokban. És ez a díszes példány, kinek évezredes civilizációnk kevés volt saját állatiasságának legyűréséhez, mint kapitány, köztiszteletben álló tagja az általunk “előnyösen” ismert clevelandi rendőrségnek. Az IWW előtt óriási feladat áll, hogy megszelídítse az ilyen rendőrruhába csúszott félvadakat. S—n. A CLEVELANDI ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALKÖR április hó 21-én, este 7 órakor a west sidei Turn Hallban, 3923 Lorain Ave. szinelőadást rendez. Színre kerül: EMBER A HID ALATT zenés vígjáték 6 képben. Jegy ára elővételben 40c. a pénztárnál 50c.