Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-04-13 / 838. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 13. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. FEHÉR TÁLTOSON: így em­lékezett meg egyik fővárosi lap (kisembereké) arról, hogy e hét folyamán volt 15 eszten­deje annak, hogy Horthy Mik­lós a román hadsereg szuro­nyainak védelme alatt bevo­nult Budapestre. A rádió ezt a talpnyaló tónust megtetézte azzal, hogy 15 évvel ezelőtt vet­te kezébe Horthy Miklós a ma­gyar nép ügyét és kivezette a felfordulásból a nyugodt fej­lődés és boldogulás útjára. Ho- hó: Itt valami nem klappol. Először is ezalatt a 15 év alatt a magyar nép sokkal nagyobb nyomorba jutott mint a job­bágyságban volt, másodszor az 1849-es Habsburg rémuralom sokkal hamarább (14 évre) likvidálta a forradalmat és adott amnesztiát mint Horthy rezsimé. Harmadszor pedig hát könnyű azt kézbevenni amit az “ellenség” ad át a hazafinak a kezébe. És negyedszer az ut a fehértáltos előtt herélőkés, vér és megcsonkított fegyver­telen emberek halálán keresztül vezetett a most tárgyalás alatt álló királyi jogkör megadásáig. Igen ez a valóság, ezért nincs amnesztia, ezért nincs szabad sajtó, ezért nincs gyülekezési jog, ezért nincs hazája a ma­gyar népnek e csonka ország­ban . . . HÁT EZ MICSODA? Újra Ítél­kezett a hadbíróság kémke­dés miatt? Elitéltek egy kőfa­ragómunkást 8 évre, egy fő­pincért 6 évre, egy pincért 3 évre, egy földmunkást 3 és fél évre, egy bőripari munkást 2 és fél évre. Érdekes dolog lehet ezek mögött, hogy a hadbíró­ság a nyilvánosság kizárásával tárgyal és ítélkezik. Vagy csak ítélkezik ? HATMILLIÓ '800 ezer pengő a magyar állam (Gömbös ura­lom,) január havi többletkia­dása. A kereskedő ha deficittel dolgozik úgy bezárja a boltját és más foglalkozás után néz. Bethlen-Gömbös uralom pedig nyakló nélkül költekezik jóval többet, mint szabad volna ne­ki a költségvetés szerint és nem csukja be a botot és főleg nem megy a fenébe . . . FOGY A MAGYAR. Statiszti­kai hivatal jelenti, hogy 1934-ben 61.783 születéssel volt több mint az elhalálozás: 1933- ben ezzel szemben 63.998 volt a természetes népszaporulat te­hát az 1934. évben 2.215-el kevesebb természetes szaporu­lat volt, mint 1933-ban. (Az egész országra értendő.) AZ UTOLSÓ MOHIKÁN. Dom­bóváron meghalt Kucsera szabómester. Haláláig folytat­ta a szabóság mesterségét. Éle­tében soha sem vart gépen ha­nem mindent kézzel vart meg és művésziesen. Ellensége volt a gépnek és a gép nem bírta meghóditani. SZEGED. A városi népkony­hán 58176 ebédet osztottak ki 8.003 nyomorgó ember kö­zött. Egy-egyre jutott tehát 7 ebéd egy hónap alatt. Mivel egy hónap még nem 7 napból áll a többi napokon, hogy mit ettek ez egy nagy ?-jel. LEMONDOTT a Gömbös kor­mány és 1 és fél órán belül újra kész volt az uj Gömbös kormány összeállítása. Felosz­latták a képviselőházat, kiirt ik a választást a nyílt szavazás alapján. A főszolgabirák, föld- birtokosok és a csendőrszuro­nyok tehát gondoskodnak majd mint hajdanában arról, hogy a parlamenti “többség” ismét Gömbösé legyen. Röpködnek a frázisok és pár hét után újra marad minden a régiben. Az uj Gömbös kormány összetételénél fogva már még jobban jobbol­dali mint volt. A BUDAPESTI textilgyárak egy hét alatt 1000 mun­kást szórtak az utcára, a “hideg időjárás” miatt. DECEMBER havában 6.2 mil­lió, mig januárban 7.1 millió métermázsa szenet termeltek a bányászok Magyarországon. A fokozódó tempójú termelés eredménye máris mutatkozik. A dorogi állami szénbányászat­nál 600 munkást vágtak ki a munkából. Illetve a túlterme­léssel egyenlőre ennyien dolgoz­ták ki magukat a munkahelye­ikről. A RÉGI 800.000 lakosú Buda­pest átlag 100.000 marhát fogyasztott el. A mostani egy­milliós lakosú Budapest pedig 45.000 nagymarhát fogyaszt mindössze. A fejenkénti hús- fogyasztás tehát 40 százalékkal csökkent. De azért közelgő jó­létről ordítoznak a politikai pa- pagályok. NYOLCMILLIÓ lakosa van Magyarországnak mely kö­zül mint most a statisztika ki­mutatja egymillió a “törvény­telen” születések száma. Hogy miért bélyegzik meg a “szent” házasság megkötését elmulasz­tó emberektől származókat “törvénytelen” bélyeggel ezt a gyönyörű társadalmi rendszer­nek lehet tulajdonítani. Szé­gyen. VALAMI készül. Ezt igazolja az, hogy márc 20-ig minden Magyarországon élő embernek bekellett jelentenie 20 gram­mon felül lévő aranykészletét. Ugyanakkor korlátozták az arany adás-vételét is. RÁKOSPALOTA: Megyei vá­ros közvetlen Budapest mel­lett van. Mindössze egy vasúti hid alatt kell (30 lépés) át­menni, hogy Palotán legyünk. Ebben a városban hol van pol­gármester rendőrség csuhás stb. elég, a legelemibbek is hi­ányoznak. Most vizsgálták meg a városban levő kutak (vízveze­ték ismeretlen fogalom) vizét és megállapították, hogy a vá­ros kutjainak vize 80 százalék­ban kclabacilusokkal vannak fertőzve. (Kólabacilusok a bél­sár levének beszivárgásából ke­letkeznek mivel minden udva­ron még a csatornázás hiánya miatt primitiv nyitott árnyék­székek vannak. A sokszor hir­detett kulturfölényhez ezt is odaállíthatjuk és elképzelhetjük mi van a messzebbi vidékeken ha itt a főváros közvetlen szom­szédságában ilyen ázsiai álla­potok vannak. MINDEN ötödik budapesti la­kos szívbajos, miként azt Dr. Csordás Elemér tisztiorvos sta­tisztikája igazolja. Ez mind a gondtalan jólét és boldogság­tól van VALÓSZÍNŰ. (De lehet ellenkezője is.) A BELÜGYMINISZTER a sta- táriális törvényre való hivat­kozással kiadott gyüléstilalmát megszüntette. Illetve csak olyan gyűlések tarthatók me­lyek megtartását a közigazga­tási hatóság előzetesen enge­délyez. Ez magyarul nesze sem­mi fogd meg jól-t jelent gya­korlatban. MOZI Irta: Harsányi Zsolt. Hangosfilmet csinálni men­tek a magyarok Lillafüredre. Ez különben nem újság, benne volt a lapokban is. Csak az nem volt benne, amit most el fogok mondani erről a kirán­dulásról s amit külön fel lehet­ne venni moziba. Dolgoztak az emberek egész nap. Aki látott már ilyesmit, az tudja, milyen nehéz és fá­rasztó mesterség ez. Alig vár­ta a szinésznép, hogy lefek- hessen aludni. Hárman laktak az egyik szo­bában, mert kevés volt a hely. Egy rendező, meg két színész került együvé. A színészek aludni szerettek volna, de a rendező vacsora után leöntött egymásután három dupla ba­rackot és ettől nemcsak, hogy elmúlt a fáradtsága, hanem na­gyon beszédes kedve is kereke­dett. Mesélt, mesélt, magyará­zott szünet nélkül. Nem hagy­ta aludni a másik kettőt. Azok már feküdtek és nagyon unták a társalgást, ő azonban felöl­tözve üldögélt a dívány szélén, ahol ágyat vetettek neki, és még mindig volt mondanivaló­ja. Szóltak azok ötször is, hogy feküdjék már le, a jó Isten sze­relmére, de ő csak beszélt to­vább. Egyszer csak a homlokára ütött: — Hopp, le kell mennem ci­garettát venni. Elfogyott és nem lesz éjszaka ha rá akarok gyújtani. Azzal kiment a szobából. Ahogy becsukta az ajtót, az egyik színész kiugrott az ágy­ból és rákiáltott a másikra: — Gyorsan, Jenő, gyorsan. Át fogjuk rendezni a szobát. Amaz rögtön megértette. Egy szempillantás alatt nekifogtak. A szekrény helyére húzták a díványt a dívány helyére húz­ták az egyik ágyat a másiknak a helyére betolták a szekrényt. Máshová tették a fogast is, az asztalt is székeivel együtt. Mi­kor ezzel lóhalálában elkészül­tek, gyorsan beugrottak az uj helyen álló ágyakba, eloltották a villanyt és magukra húzták a takarót. Éppen jókor, mert egy pil­lanat múlva jött a rendező. Felkattantotta a villanyt, meg­lepetten nézett szét, restelked­ve azt mondta, hogy pardon és kiosont a szobából. Ejnye, ej­nye, gondolta magában: a két­százharmincas helyett egy ide­gen szobába nyitott be. A fo­lyosón megnézte a szobaszámot és elámult. Ott állott az ajtó fölött a kétszázharmincas szám. Hogy lehet ez? Fogta magát, lement a portáshoz: — Mondja, kérem, hányas az én szobám? Elfelejtettem a számot. — A kettőszázharmincasban tetszik lakni. A rendező csodálkozott és visszament a második emeletre. Morfondírozott magában. Ta­lán mégis rosszul nézte meg az imént a számot. Megkereste a kétszázharmincast benyitott és felkattantotta a világosságot Megint csak idegen szobát lá­tott. Sőt az egyik ágyból meg­szólalt egy női hang franciául: — Mais que voulez vous? C’est une insolence sans pared! Fejét vála közé kapta, úgy osont ki rémülten a rendező. Kint megnézte a számot. Két­százharminc. Rémülten simítot­ta végig homlokát! Ment le megint a portáshoz. A két színész remekül mula­tott odabent. Kivált, hogy a női hang utánzása olyan jól si­került. De az egyik most meg­szólalt : — Te Sándor, én azt gondo­lom, elég volt a tréfából, ren­dezzük vissza a szobát. — Nem bánom. Visszarendezték. Mialatt dol­goztak, azalatt a rendező már lent lármázott a portásnál: — Hallja, micsoda rendetlen­ség az, hogy még a szobaszá­mot se tudják megmondani a vendégnek? Azonnal nézze meg rendesen, hogy hányas szobá­ban lakom. A portás elővette a napi ven­dégivet és azon mutatta meg a rendezőnek hogy láthatja a sa­ját szemével: a kétszázharmin­casban lakik. — De értse meg, hogy nem ott lakom! Már kétszer benyi­tottam és idegeneket vertem fel. Rendetlenül van beírva maguknál minden, micsoda do­log ez! Azonnal költse fel ne­kem az igazgató urat! Egy darabig húzódozott a portás, hogy az igazgató ur na­gyon fáradtan ment aludni, nem költheti fel minden csip- csup dologért, de a rendező egyre hangosabban követelte, hogy neki igenis költsék fel magát az igazgatót. Végre elő­került az igazgató kócosán, ál­mosan és nem nagyon jóked­vűen. — Kérem, tessék itt nekem rendet csinálni, — követelte a rendező, — a maguk bejegyzé­sei tévesek! Tessék nekem az én szobámat megkeresni! Az igazgató egy darabig vi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom