Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-01-05 / 824. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 január 5. A RUHA IPAR BÉRRABSZOLGÁI tagságot, hogy a további tilta- AZ IWW CLEVELAND WEST kozásokat megtorló rendszabá- SÍDÉI CSOPORTJA lyokkal fogják elintézni. rendezésében TÁMADJÁK A SZERVEZETÜKET NEW YORK, N. Y. — A ruha iparban a viszonyok ma sokkal rosszabbak, mint az NRA előtt. A férfi ruhákat készítők a jelenben kevesebbet keresnek, mint 1932-ben. Zseb és ujj varrók — a két legjobban fizetett foglalkozási ág a férfi ruha készítésénél — normális időkben kerestek 80 és 90 dollár között hetenkint, sőt még az NRA előtt is a körülményekhez képest elég jól kerestek és ma alig haladja meg a 25 dollárt hetenkint. Amikor a szervezet tagjai elégedetlenségüket nyilvánítják az Amalgamated Clothing Workers Union tisztviselői előtt, azok vállvonoga- tással intézik el a panaszt és semmi sem történik a sérelem orvoslására. Az Amalgamated tagjai közül sokan — különösen a 63-as lokálnál mozgalmat akarnak kezdeni, melynek nyomásával akarják a tisztviselőket kényszeríteni valamelyes akcióra a gyalázatos viszonyok ellen, azonban félnek, mert akiről kitudódik, hogy az elégedetlenséget szítja, valamelyes titkos körülmények folytán kidobják a munkából, sőt számos esetben el is verik. Egy időben azt remélték, hogy ha Sidney Hillman elfoglalja a magas polcot az NRA tanácsadó bizottságában, a viszonyok javulni fognak, azonban ezeket nagy csalódás érte, mert a rossz helyett, rosszabb lett. A standard ma alacsonyabb, mint volt húsz évvel ezelőtt, mielőtt az Amalgamated megalakult. Ezen állítás valóságának bizonyítására kihívjuk az Amalgamated bármely tisztviselőjét. A ruhaipar a jelenben a teljes számú munkásoknak csak 5 vagy 10 százalékát foglalkoztatja. A bérek csak nagyon elenyésző százalékkal magasabbak, mint voltak az NRA előtt, viszont a hátrány az, hogy akkor a tavaszi és téli szezon aránylag sokkal hosszabb volt mint ma. A jelenben a szezon 5 vagy 6 hétre terjed, mig az NRA ideje előtt az eltartott négy hónapig, vagy tovább is. Ez onnan ered, hogy a vállalkozók kiküldik a munkát vidékre, ahol az International Ladies Garment Workers Uni- onnak tagjai jóval alacsonyabb bérskáláért dolgoznak, mint New Yorkban. Dacára a tiltakozásnak a tagság részéről az ILGWU tisztviselői nem tesznek kísérletet ezen változó skála kiegyenlítésére és a szkebelés tovább folyik. Lévén csak a havijárulékokat kolektáló testület, a fő ok létezésükre a magas és kisebb kaliberű tisztviselők fizetéseinek előteremtése — a legalacsonyabb heti fizetés a bussiness agentoknak 62 dollár — a tisztviselők irtóznak minden oly akciótól, amely a jól fizetett állás nyugodt élvezését zavarná. A 48-as számú lokálnál, ahol a havi járulék a jelenben 35 cent, ezenkívül 'biztosítás és egyébb kivetések, a lokált kontroláló klikk most gyülésezik, hogy a heti járulékot 50 centre emeljék, hogy biztosabb alapot teremtsenek saját fizetésük fedezésére és barátaiknak is helyet biztosítsanak a húsos fazék körül. Amikor a lokál tagjainak egyrésze tiltakozott ez ellen, a tisztviselők a választ jobb alkalomra hagyták. Nem sokkal később a válasz figyelmeztetés formájában jelent meg a helyi olasz nyelvű napi lapban, melyben figyelmeztetik a Az ILGUW női ruha szakaszában a viszonyok még a fent vázoltaknál is rosszabbak. A 22. lokálnak a Lovestone kommunisták kimagasló alakja, Zimmerman a teljhatalmú istene. Bár Zimmerman úgy pózol, mint progresszive gondolkodású, azonban a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál és ezek azt bizonyítják, hogy Zimmerman ur teljesen egyet ért a klikkel. Dacára annak, hogy a Lovestonisták utasították, hogy állást foglaljon Dubinsky elnökké választása ellen, nem csak, hogy nem foglalt állást Dubinsky ellen, hanem minden tekintetben támogatta még Antoninit is al- elnökség elnyerésében. Mindezek után Zimmerman még mindig a Lovestoneistákkal van, ami azt bizonyítja, hogy a kommunista disciplin nem vonatkozik azokra, akik magas polcon ülnek az AFofL-be. A 89-es lokálnál, ahol Iuigi Antonini a korlátlan uralkodó, a bel viszony ok sokkal rosszabbak, mint bármely más lokáljánál a ILGWU-nak. A feljebb állók szemet hunynak minden i előtt, mert a hónap végén a 89-től több per capita adó érkezik be, mint bármely más lokáltól. A 89-nél a tisztviselőket éppen úgy választják ki, mint a Mussolini Sineciato Fiscisti Olaszországban. Amig Luigi “kegyelmes” ur banketteken hízik kövérre, a 89-es lokál tagsága éhbérekért huzza az igát. Antonin és 89-es lokálra még visszatérünk későbbi közleményeinkben. Ruha ipari munkások ébredjetek! Szervezkedjetek a viszonyoknak megfelelő szervezetbe. Reményetek csak az IWW 410 számú Textil és Garment Workers Ipari Szervezetbe lehet! Figyeljétek a további közleményeket. A bizottság. JANUÁR 27-én, vasárnap a TURN HALLBAN 3919 Lorain Ave. szinelőadással egybekötött TÁNCMULATSÁG lesz. Színre kerül Pika Pál 4 felvonásos társadalmi színmüve: KIK A BŰNÖSÖK. Kezdete pontban 7:30- kor. Jegyek előre váltva 40c., a pénztárnál 50c. Jegyek kaphatók a csoport gyüléstermében 4153 Lorain Ave. minden szerdán este, a Bérmunkás irodájában, valamint a szervezet tagjainál. BUFFALO A buffaloi Modern Színkör aktivitása a tél folyamán felfrissült. Régi színkör erejét sikerült Buffalo legjobb műkedvelőivel kiegészíteni, úgy hogy ma a legtöbbéit nyújtó testületé a városnak. Két nyilvános szinelőadás rendezett már le, amelyekkel teljesen magához kötötte Buffalo magyarságát. Egyik estélyén Beck Márkuszné mtársnő készített egy tortát, amely a Bérmunkás javára 5.20 értékben lett kisorsolva, mig a második estélyen Heugel mtársnő által készített torta lett 5.00 értékben kijátszva a kör helyiségének az újjá alakítására. A Színkör lépéseket tett már, hogy Buffaloban a tél folyamán bemutassa Pika mtárs “Kik a bűnösök” társadalmi drámáját. MARTINS FERRY ÉS KÖRNYÉKE olvasóinkat ezúttal értesítjük, hogy a Bérmunkás propaganda csoport megalakult és rendes gyűléseit a hónap első vasárnap délután két órai kezdettel tartja 709 First St. Martins Ferry, O. A munkástársak tömeges látogatását kéri a Propaganda Bizottság. rr Őrizetesek közt Esti tiz óra körül járhatott az idő. Az ellenszenves egyhangúsággal fehérre meszelt csupasz falak rideggé tették a helyiséget. Az ócska, barna padok kényszerű vendégei általános társalgásba kezdtek. Vasárnap volt és csaknem mindegyikük tudta, hogy a központi ügyelet, amely a különféle kerületi kapitányságoktól átvette őket, szabadlábra- helyezésükről, további sorsukról nem dönthet. Aki nem tudta, azt a tapasztaltabbak kioktatták arra, hogy csak hétfőn kerülhet a referens elé, aki majd részletesen kihallgatja. Mindannyian érezték, hogy a másnap komor jelentőségű lesz és szívesen mondták el őrizetbevételük okát, históriáját, akárhányszor is. Ezek az elbeszélések különben is inkább próbái voltak annak a védekezésnek, amelyet majd hétfőn akartak előadni a kihallgatást vezető rendőrtisztviselőnek. Egy forradásos arcú, nyurga legény mindenkivel cinikus hangon társalgót és megvető kézlegyintés kíséretében utalt arra, hogy ő már három börtönbüntetést töltött ki. Cifra kitételekkel tarkított tolvajnyelven szidta barátnőjét, aki féltékenységből ide juttatta és íogadkozott, hogy ha kiszabadul, ellátja a baját. — Még szerencse — ékelődött —, hogy csak egyetlen komoly melómról tud, a többit nem untáltam el neki. Linksé- gekkel annál többet traktál- tam. Nagy zri lesz a szembesítésnél, mert amikor elmondja az eseteket, amelyeket tőlem hallott, a hekusok majd nyomozhatnak. Kiderül, hogy olyan emberek nem is élnek és ha egy kis mázlim lesz, nemcsak a slamasztikából mászom ki, de a hatóság félrevezetése címén neki is baja lehet. A hallgatóság erőltetett nevetéssel jutalmazta a sovány vigasznak ötletét és tisztelettel adózott a tapasztalt és jó tanácsokat osztogató betörőnek, aki szemmelláthatóan élvezte a népszerűséget. — Hát maga miért van itt? — fordult egy harcsabajuszu őszes emberhez, aki szüntelenül dohogva mormogott maga elé érthetetlen szavakat. — Megvertem az asszonyt. Ittam egy kicsit. Keveselte a pénzt, amit adtam neki. Irigyelte tőlem azt a néhány po- hárt, hát odavagdostam neki. Nyavalyás. Tizenkilenc évig jó voltam neki . . . Húztam az igát, most meg neki áll feljebb, mert nyaltam egy-két kortyot. Vérzett is a feje cefetül. Jött a nénje, hívták a mentőket, aztán följelentett, hogy az életére törtem. Tört a nyavalya. Mintha nem volna miért innom. Hiszen furton-furt dolgoztam, aztán elől-hátul semmim sincs. Hát mit hányja a szememre a nincstelenségem ? Fogta volna be a száját. — ígérje meg, hogy nem bántja többé, sírjon egy sort, hogy szánja-bánja, aztán kiszabadul. — De a szégyen . . , Hogy rogyna rá az ég. Kibeszélnek! És nagyokat nyögve dünnyö- gött tovább. A másik sarokban egy sánta, fekete ékszerügynök ült, aki minden második pillanatban hápogott egyett szörnyű idegességében. A szomszédja mondta el, hogy nyolcvan milliót sikkasztott. — Hát hová tette a pénzt? Riadtan pislogni kezdett, még hangosabban lihegett és félszeg mozdulatok kíséretében, szaggatott mondatokban beszélt: — A nő miatt. Minden a nő miatt . . . Egy fejjel magasabb nálam . . . Tizennégy éve gürcölök. Senkim sem akadt A lábom miatt. Volt félrerakott pénzem, önállósítani akartam magam. Rendes asszonyt akartam. Köptek rám. Lokálban láttam meg. Sok pénz kellett neki. De olyan volt, mint a hó. Mindenből kifosztott. Ha nem adtam neki, összehordott, megrugdalt. Ki akart dobni. Kellett nekem, mint a fény a sötétben. Loptam. Eladtam az egész mintakollekciót. A pénzekkel nem számoltam el. Tegnap kellett volna . . . Nála találtak meg . . . Amikor elvittek, nevetett és százezer koronát adott, kenyérre. A végén már rángatódzott a válla és hangtalanul, nagyon befelé sirt. Elfordultak tőle és kis időre csönd támadt. Aztán egy sápadt, fiatal szőke munkás magától kezdett beszélni:
