Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-15 / 809. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 szeptember 15. A HALADÁS SZOLGÁLATÁBAN KÉT ESZTENDŐN TÚL FOLYTATOTT MESTERSÉGES LÉGZÉS — ORVOSI LELEMÉNYESSÉGNEK ÉS BETEG TÜRELMÉNEK PÁRATLAN PÉLDÁJA. Nemrégiben a nyolcadik gimnazista azt kérdezte tőlem pályaválasztásának mérlegelése közben: hogyan lehet az ember felfedező, ha orvosnak megy ? Tehetség, odaadó kutatás, el nem lankadó szorgalom megadhatja kiválasztott egyéneknek azt a ritka ajándékot, hogy uj, eddig nem ismert meglátással gyarapíthatja a betegség megismerésének körét. De sokkal gyakrabban kerül orvos abba a helyzetbe, hogy betegágy mellett kell problémát úgy megoldani, hogy a beteg számára megmentő felismeréssel szolgál. Az orvosnak ez a köztudat előtt rendszerint elr.ejlő munkája, ha a beteg számára teljes sikerrel jár, meghozza azt a belső megelégedést, mely alkotó, teremtő elmét eltölt, ha ötlete, meglátása valóságos felfedezéssé magasul. így az orvos mindennapi munkájában is lehet igazi felfedező. Ezt váloszoltam ifjú barátomnak és ritka példával világíthatom meg elgondolásom igazát. A Lancet egyik legutóbbi számában Tookey Kerridge Írja le a következő valóban párját ritkító észlelését. Hatvanhárom éves férfi 1926 óta vette észre, hogy előbb, főleg hidegebb időben kézujjai mondják fel a szolgálatot, majd később vállá- nak izomzata sorvadásnak indult és végzik mozgásukat csökkenő erővel. 1927-ben alsó végtagjait kezdte ki a gyengeség és csakhamar mozgási képességük is erősen csökkent. 1931- ben észrevette, hogy néha-néha légzése válik nehezebbé és Ebéd a gyepsoron Irta: Veres Péter. A Gyepsor a falu szélén van. Előtte szikes mezőség, amelyen mező helyett liba-, disznó- és tehénganaj van. Utóbbiak persze csak amig megszáradnak, mert akkor a Gyepsor lakói felszedik tüzelni. Igaz, tiltják az urak, különösen a megyeiek, mert soványodik a föld, de mit lehet itt tenni ? A Gyepsor ősidők óta innen tüzel és a község urai, meg a legelőbirtokosság gazdái és csőszei nem merik magukra venni az átkot, ami rájuk hullna, ha szigorúan vennék a törvényt. Valójában ők maguk is, bár félnek a megyei uraktól, de belátják, hogy mivel főzzön a szegény ember, ha még a ganéjt sem szedheti fel. Erdő nincs, fára meg még a gazdának sincs pénze. így aztán ezt a dolgot, ami igazában lopás volna, ha a tulajdonra vonatkozó törvények érvényesítéséhez volna valakinek erkölcsi bátorsága, el szokták nézni. Vannak még ilyen fordított dolgok itt-ott, hogy a tulajdonosoknak a sajátjuk megvédéséhez ha volna is hatalmuk, de nincs erkölcsi bátorságuk. kezével gyakorolt nyomással kell mellkasán könnyíteni légzés közben. 1931 augusztusában megtörtént, hogy autóúton légzése annyira megromlott, hogy veleutazó barátainak kellett mesterséges légzéssel benne az életet megtartani. Ily légzési hüdés azután többször ismétlődött, úgy hogy családja tagjainak kellett ilyenkor mesterséges légzést alkalmazniok. A rohamok megszaporodtak, a köztük eltelő idő mind rövidebbé vált, úgyhogy 1932 júniusától kezdve állandóan éjjel-nappal légzését mesterséges utón kellett megtartani. Családjának tagjai, ápolók szakadatlan munkájával. 1933 szeptemberében jó barátja, a világhírű angol fizikus, William Braggs ajánlotta, hogy az emberi munkát mechanikus utón igyekezzenek pótolni. Tanácsára a beteg mellkasára futballgömböt kötöttek, melyet gumicsővel kötöttek össze egy másik ilyen gömbbel és az utóbbit sarnir- ral összekötött két faléc közzé fogták. Az igy alkotott fujta- tóval préselték össze ritmikusan a beteg mellkasát és teljes sikerrel tudták a beteg légzését fenntartani. A lécbefogott futballgömb három nap alatt elpusztult és ekkor gumiból készült termoforzsákkal pótolták. Ez legalább három hétig kitartott. Minthogy ott, ahol a beteg lakott, villamáram nem állott rendelkezésére és a gumit nyomogató ápolószemélyzet a folytonos hajtást erőve] nem győzA Gyepsor tulajdonképpen nem egy sor ház, mint gondolni lehetne, mert lassan-lassan kijebb nőtt. Eredetileg vályoggödrök voltak itt, amelyekben libák fürödtek és gyerekek fulladtak bele. Időnkint az igy hasznavehetetlenné vált területet eladogatták olyan embereknek, akik megunták a szüleikkel, anyósukkal, vagy testvéreikkel való veszekedést és építettek ide magiénak egy kis viskót. Ki milyet tudott. A nyomorúságnak is megvannak a változatai. Az ittlakók persze földmunkások, illetve hivatalosan napszámosok. Van azért egy-két burzsuj is a kerületnek. Ezek is mint szegények kerültek ide s aztán valami módon, amelynek csak az Isten a megmondhatója, aki az embereket állítólag szemmeltartja, összeszedték magukat s aztán, mert megszokták itt, hát ittmaradtak. Főleg azért, mert nagyon szegény emberek között nagyszerű helyzete van egy-két módosabbnak. Mindent olcsóbban vesznek tőlük és drágábban adnak nekik, mert a szegények bőkezűsége határtalan. Filléreken szégyen alkudozni. Viszont a módosaknak meg nem szégyen, mert róluk mindenki tudja, hogy nem az a pár fillér hiányzik nekik. Persze, ezek azért csak olyan gazdák, akik az te, Braggs tanácsára vízszivattyúval hajtható készüléket konstruáltak, melyet a beteg a nap 17 óráján át jól tűrt el. A többi időben a régi, kézzel eszközölt mesterséges légzést kell folytatni. Kerridge ezt a készüléket aztán megjavította és most a beteg minden nehézség nélkül tűri állandó alkalmazását. Csak mozgatása közben kell letenni. Minthogy a beteg legjobban akkor érzi magát, ha jobboldalán fekszik, ezt a helyzetet kell állandóra megtartani. Táplálkozása rendben folyik. Szelleme teljesen ép és igen élénk szellemi életet folytat. Újabban szája körül érez finom izomrángásokat. Nyilván a betegség arcának izomzatát is kikezdte. Ha a mesterséges légzést abbahagyják, mellén vagy hasán mozgásnak semmi nyoma se jelentkezik. Ez a páratlanul álló észlelés világosan megmutatja, hogy a légzést a mellkasfal ritmikus összenyomásával fenn lehet tartani. Meglepő példát mutat arra, mire képes finoman lézselő természettudós és orvos leleményessége, de egyúttal arra is rávilágít, hogy beteg szerencsés lelki alkattal és megadásteljes türelemmel életben- maradását hosszú időn át biztosítani tudja. Igazán nem lehet eldöntenünk, mi nagyobb értékű: a segítő egyének éber ötletessége vagy a beteg alázatos türelmessége ? Kinek az érdeke a háborúskodás? A kapitalista rendszer romlottságáról nyújt képet ismét az a vizsgálat, amelyet Washingtonban folytatnak most le a muníció gyárak . üzlet kötéseivel kapcsolatban. Kiderül itt, hogy a világ legnagyobb muníció gyára karöltve a kisebbekkel és itt nem kivétel az amerikai muníció telepek sem, milyen óriási költségekkel dolgoztak a háborúk mellett és azoknak minél tovább való tartásában. A vizsgálat ott találja ezeket az egyébbként 100 százalékos hazafiakat mindenütt a dél amerikai forrongások szervezésében. Nem hisszük, hogy a vizsgálat részleteit is napvilágra hozzák, mert magának a vizsgálatot elrendelőknek sem érdekük, hogy az amerikai nép megismerje, az igazi okát annak, hogy miért kellett a legutóbtű világháborúban millióknak elpuszulni, hogy milyen hazugság volt a közvéleményt csiná- lóktól az a beállítás, hogy az ország érdeke kívánja meg, hogy a népek egymással verekedjenek és egymást pusztítsák. A vizsgálat napfényre hozta azt, hogy milyen részük van a háborúk és forradalmak felidézésében a muníció gyárosoknak, hogy hogyan vásárolnak meg egyéneket és állítják szószólóként az érdekükbe. Tudott dolog, hogy a polgári sajtó és mindazok a lapok, amelyek bármilyen formában hirdetéseket közölnek, hogy azokon keresztül kapják a hallgatás vagy a cél érdekében való befolyásolás diját. Hajó, dohány és minden hirdetés ha közvetve is, de szolgálja a fenti célt és ezért munkás lap nem közölheti azokat, nem fogadhat el összeget azoktól, akik a munkások legnagyobb ellenségei. igaziak között még koldusoknak számítanának. Vannak itt aztán még olyan módosabbak, akik azért szeretnek itt lakni, mert innen a legkönnyebb lopni menni. Tehenüket, disznajukat a határból tartják s ide könnyebb beosonni egy hát lopott dologgal, mint a falu közepére. Sunyi kis vedlett napszámosok ezek, mint a többi, de a házuk s az udvaruk tele van. Végigépit ve a kushadt viskó vonalában a kerítés mente kisebb-nagyobb ólakkal, amelyek mindegyikében jószág van. Ezek azonban kivételek. A nagy többség olyan emberekből áll, akiknél nehezebben kerül meg egy malac, mint egy gyerek s néhol még tyuk sincs, vagy ha akad is egy-kettő, olyan megbecsült jószágok, hogy az ágyra járnak tojni s kevesebbet éheznek, mint a gazdájuk. így van Dankóéknál is. A házuk a Gyepsor egyik legel- hagyatottabb háza. A faláról lemosta az eső a m,eszet, a tetőn a gyékény meg-megcsusz- va, elül a káka fel van kunko- rodva, hátul meg vastag, zöld moha takarja a rothadást. A szegést lehordta a szél, a szél deszkákat elszitta a nap s mellettük köpünélküli ócska vasvillák vannak beleszurva és káposztakődarabok ráhajitva, hogy el ne hordja a sarkát a vihar. A járókelők, ha idegenek, mindig fel-felnéznek s talán kijebb is húzódnak, nehogy véletlenül a fejükre essen egy kődarab, vagy egy villa. Csak a gyerekek játszadoznak gondatlanul alatta. A macskák, ha szerelmeskedni be akarnak menni, nem kell hogy a padaj- tóra kerüljenek, amely egyébként szintén ki van fordulva a sarkaiból s szeles időben kellemetlen nyikorgást csinál, hanem bemehetnek a tetőn is. A padláson persze kis kerek lyukakat vert az eső, ahogy becsepeg s helyenként már a falban, úgy belül, mint kivül, kékesbarna sávokban futnak le a beázás helyei. Ez a Dankó is napszámos. A rokonai úgy mondják róla, hogy “nem erre a világra való ember.” Amin sok mindent értenek, de főleg azt, hogy nagyon szegény és hogy sok gyereke van. Mert ha igaz is, hogy felelősségérzés nincsen bennük, de valami rokoni összetartozás mégis kötelezi őket. Kellemetlen kötelességek hárulnak rájuk, a lelkiismeretüket háborgatja s az egész életüket feszélyezi, hogy éhezik s hogy segíteni kellene rajta, amig nekik még van valamijük. S aztán, ha gyereke születik, az is nekik
