Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-09-15 / 809. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 szeptember 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2 10 One Year $2.00 Félévre l.vO Six Months 1.00 Egyes szám ára ...... 5c Single Copy 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland, O. lyel harcaikat, megmozdulásaikat sikerre vihetik a munkáltató osztállyal szemben. Cleveland olyan példát mutatott az értekezlet tagjainak és az egész ország dolgozóinak, amelyet minden ipari unionistá- nak követni kelL Nem hangos ígéretekkel, de a szervezett kiépítésének a szükségessége és lehetőségének a tudatával mentek lakóhelyükre vissza a delegátusok és jelenthetjük, hogy a munka megkezdé­sében Toledo már az akció terére lépett. A CAMDENI SZTRÁJK TANULSÁGAI Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland. Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A munkáltatók számítása A szövő ipar munkásainak tizedik napos sztrájkja közel félmillió munkással állította meg a termelést. Vannak helyek, ahol az első szóra megértették a munkások a munkabeszüntetés fontosságát, de a beérkezett hírek szerint vannak telepek, ahol kényszeríteni kellett a munkásokat a gépek leállítására. Ebbe az osztályba esik különösen a Dél iÁllamokban levő szövő telepek, ahol a munkások csak néhány esztendeje, hogy a szövő gyárak munkásai lettek. Még jól emlékszünk, amikor a passaici, a pattersoni és a new englandi szövő telepek munkásai a több gép kezelésével já­ró iram ellen munkabeszüntetéssel, sztrájkkal feleltek a gyáro­soknak. Ez a rendszer annyira idegölő, hogy a munkások inkább a szabadban való éhezést vállalták, mint a szövő telepen, a gé­pek melletti össze roskadást. És mert a munkások kitartottak ez elhatározásuk mellett, a gyárosok, hogy megbosszulják ma­gukat a munkásokon a szövő gyárak nagyobb részét elvitték a fenti városokból a déli államokba, mert abban az időben ott úgy­szólván centekért kaptak munkásokat, akik a cotton és gyümölcs földeken eddig dolgoztak. Már annak idején a szövő munkások helyzetével foglalkozó Írásainkban és beszédeinkben megmondottuk, hogy tévedésben vannak a munkaadók, ha azt hiszik, hogy a termelés áttelepíté­sével megoldották a munkásaiknak a helyzetét. Aránylag rövid idő kellett hozzá, hogy a Dél rabszolga módra kihasznált prole­tárja felismerje a cserét, amit a szabad levegőn a termő földe­ken töltött a gyár folytott légkörében való munkájával szem­ben. Ha vannak egyes telepek, ahonnan a munkásokat erőszakkal kell most a munka abbahagyására bírni, ez annak tudható be, hogy a szövő telepeken időközönként pénzt is láttak a munká­sok az előbbeni munkakörük elszámolási rendszerével szemben. De a munkások többségét ez nem elégítette ki mert minden szervük lázadozott a szövőgyárosok végtelen kizsákmányolására. A hírek szerint néhány napon belül valamennyi szövő tele­pen állni fognak a gépek a munkások csatlakoznak a sztrájk hoz, ami általános szövő ipari sztrájk jelleget ad ennek a meg­mozdulásnak. Most alkalmuk van a szövő gyárosoknak elmélkedni azon, hogy mennyire nem oldották meg a munka kérdését, amikor gyáraikat nagy költségekkel áttelepítették az easti államokból a déli államokba. Ezzel a cselekedetükkel több millió munkás életét tették a rendesnél is bizonytalanabbá, mert hiszen egyes városok a szövőtelepek után épültek ki és a lakóik kizárólag és egyedül ezekben a gyárakban találhattak munka alkalmat. Ez a mostani megmozdulás, amely nemcsak az east, de a munkaadók minden reménységét, a dél munkásait is magába fog­lalja, talán bir annyi értékkel, hogy megtanítsa a munkáltató­kat arra, hogy a telepek elköltöztetésével nem oldják meg a munkás kérdést csak a legjobb esetben rövid időre elodázzák azt. Épitsük az ipari uniókat Ebbe az egy mondatba tömörithetjük a magyar nyelvű ipa­ri unionisták múlt heti országos értekezletének egész napos tárgyalásának az eredményét. A küldöttek jelentéseiből mind erősebb lett a felismerés, hogy a munkatelepek munkásai nem hisznek többé a fake uniók­ban, amelyek csak a nagy beiratási dijakat és a magas havi dijakat szedik össze, mig a munkások panaszaival teljesen érzé­ketlenek. És ott, ahol a munkások erős követelésére tenniök kell valamit, az eredmény a nullával egyenlő, mert vagy elodázzák a követeléseket vagy pedig ígéretekkel elégítik ki a munkasokat. A magyar nyelvű ipari unionisták országos értekezlete fel­szólítja a csoportokat és általában a magyar munkásokat, hogy a dolgozóknak ezt a felismerését használják ki az ipari szerve­zet eszméjének a munkatelepek munkásai közzé való vitelére. A dolgozókkal meg kell értetnünk, hogy csak az IWW által épített Egy Nagy Szervezet adja meg nekik azt az erőt, amely­A közel tiz év óta forgalom­ban levő Philadelphiai és Cam- deni hidon csak most építik (Speed Line) a philai Subwayt keresztül a hidon a camdeni P. R. R. vasútállomásig. Ezt a munkát a mely 10 millió dollárt fog felemészteni, három illetve négy külön vál­lalat építi. Az első No. 1 a philai olda­lon, a másik No. 2 a camdeni oldal egy részét, a harmadik No. 3 pedig a végét egy vég­állomással, közvetlen a vasút állomásnál, a negyedik a sínek és kocsik rendelkezésére kötet­tek szerződést. Szóval az említett sztrájk a No. 2 részleten ütött ki, melyet a Mandel Marcus cég épít 400—450 munkással, a P. W. A. (Public Work Association) ellenőrzése mellett, ami annyit jelent, hogy a városi segélyt élvező munkanélküliekkel épí­tendő munka. Ezeknek a munkásoknak leg­nagyobb része, a mostanában gomba módra szaporodó, rög­tönzött szervezetbe tömörül, a mely szervezetek a munkás­ság félrevezetésére, az Indust­rial szót is beleszarják, azt a hitet keltve, mintha egy egész ország vagy világra befolyás­sal biró szervezet lenne. De mindjárt látni fogjuk, hogy néz ki és hogyan műkö­dik az ilyen “Construction Workers Industrial Union.” T. i. a No. 2 részleten a Marcus munkán léptek csupán sztrájkba, a másik két végén a No. 1 és No. 3-n pedig vígan folyt a két siftás munka, ne­vetséges együgyüséggel mint­ha semmi közük, semmiféle közös érdekeik nem is lettek volna. A Marcus gépészei és mecha­nikusai az AFofL-be voltak szervezve, akik ellenezték a sztrájkot, mivel ők 1 dollár 20 cent órabért kaptak, de a truck driverek a 60 és a napszá­mosok az 50 cent órabért az (NRA szabta) keveselték. Amint a truck driverek és napszámosok kimentek, a b.ent- maradt mechanikusok sem tud­tak dolgozni. De miután a munka határidőhöz van köt­ve, Mandel Marcus sztrájktö­rők után nézett. West Wirginiából szedett össze néhány száz fehér és színes bőrű sztrájktörőt, ezek­kel az avatatlan munkásokkal Marcus nem sokra ment, idő­közben a P. W. A. is közbe lé­pett, amennyiben a szerződés kiköti, hogy a munkát kizáró­lag camdeni lakosok végezhetik csak el. A tanácskozásnak az lett a vége, hogy a sztrájktörőket azonnal fizessék le és küldjék vissza West Wirginiába, a sztrájkolókat mind vissza kell venni, a munkát azonnal meg­kezdeni és a vitás kérdéseket majd később intézik el. Ebbe bele mentek a sztráj­koló munkások és kilenc napi sztrájk után vígan lapátolnak tovább. Nem sikerült még megtud­nom, hogy az eredeti követelés a 1.50 mech. 80 truck és 60 cent a napszámosoknak, sike­rült-e megkapniok, alig hiszem. így végződik minden sztrájk, amely sehogy vagy helytelenül van megszervezve, de különö­sen az utóbbi időben a sok független szervzetek az In- dusrtial előnévvel, a mi vég- erdeményben — sok hü-hó semmiért. Tudósító. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vilár munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földel, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­Í elenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával elvegyék a küzdelmet A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, így az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom