Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-08 / 808. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1934 szeptember 8. Együvé vagyunk láncolva A munkásságnak egy része már látja a mai mélységből kivezető utat, látjuk hogyan lehetne megszüntetni a nyomort, nélkülözést, azonban oly formán vagyunk, mintha egy mélység fenekén az egész munkásosztály összevolna láncolva, hiába kapaszkodunk egynehá- nyan kifele a mélységből, de a többiek vissza-vissza rántanak bennünket. Szeretném ha minden munkás eltudná képzelni, hogy velünk együtt van egy nagy sziklákkal, magas hegyekkel körülvett mély völgyben, sokan akarnak elmenekülni, a biztos éhenhalástól, mely mindannyiunkra vár ezen mélységben, melyből minden tápanyag, ruha féle, élelmiszer el van zárva. Egynéhányan már elég magasra tudtunk kúszni a sziklákon, látjuk a bőség hazáját, látjuk az ahoz vezető utat is, kiabálunk lefele, hogy jöjjenek utánunk. Vannak akik meghallják hivó szavunkat, segítenek de a nagy tömeg süket, bele nyugszik, hogy a mélység leg- fenekén éhen, nyomorultan elpusztuljon. Nem hiszik, hogy azok, akik már magasabbra kúsztak, a sziklák köves, keserves utjain igazán látják a kivezető utat, ők nem mernek ilyen köves göröngyös útra lépni. Hiába a fel-fel való törekvés egy néhány részéről, amig a tömeg melynek a lábai a mienkhez van láncolva nem mozdul, nem követ bennünket, hanem mint egy kölönc bennünket is vissza-vissza ránt a mélységbe. Nem álmodunk mi arról, hogy a tömegnek minden egyes tagját képesek volnánk útra indítani a szabadulás felé, de azt tudjuk, hogy ha nem egy né- hányan hanem többen leszünk, tegyük fel, hogy a munkásságnak 15—20 százaléka, akik már ismerik a kivezető utat és elég bátrak útra kelni velünk együtt, akkor már könnyebben tudjuk magunkkal vonszolni azokat is, akik még nem akarnak jönni, de hozzánk vannak láncolva, igy magunkkal kell őket is huz- ni-vonni, s mentül többen leszünk annál könnyebben birjuk ezt megtenni. Mi tudjuk, hogy milyen kellemetlen amikor, már-már az előőrsök jelentik, hogy nem soAz alábbi sorrendben lesznek üzem gyűlések a clevelandi megszervezett és az IWW kontrolja alatt levő gyárak munkásainak: SZEPTEMBER 7-én, National Screw No. 1. 8637 Buckeye Rd. Fábián Hall este 8 órakor. SZEPTEMBER 10-én, American Stove Joint Job Branch 1550 E. 40 St. este 8 órakor. SZEPTEMBER 14-én, Ohio Foundry, 8622 Buckeye Rd. délután 2 órakor. SZEPTEMBER 15-én, Enamelkára célnál leszünk és a nagy tömeg még azokat is vissza rántja a mélységbe, éppen azért szeretnénk minden öntudatos munkással megértetni, hogy ne azok közzé tartozzon akiket vonszolni kell erőszakkal, hanem mihozzánk, akik előbbre akarjuk őket vinni. Segítsen, ne hátráltassa a célhoz érésünket az által, hogy őtet is nekünk kell előbbre vonszolni. Sok munkás, amidőn látja, hogy egyedül vagy kevesen nem érhetünk célt, amikor látja, hogy neki nem csak a saját súlyát, bajait kell a válán cipelni, hanem még a közönyös indiferens munkásságét is, úgy gondolkozik, hogy ő nem hajlandó arra, nem fog másokért fáradozni, harcolni, nem látja be azt, hogy azoknélkül nem lesz szabad, nemlátja be, hogy ebből a nagy börtönből nem lehet egyénileg szabadulni, csak azokkal egyetemben, akik hozzánk vannak láncolva, — ez az egész munkás osztály, — azokat is ki kell szabadaitani, hogy mi szabadok lehessünk. Azokat vonszolnunk kell magunkkal amig a rendszert mellyel egymáshoz vagyunk kapcsolva széjjel nem tudjuk zúzni. Munkástársak, segíts ezt a terhet vonszolni, ne tartóz te is azok közzé, akik a felszabaduláshoz vezető utunkat még lasubbá, nehezebbé teszik az által, hogy nem segítenek, inkább azokat is nekünk kell vonszolni. Azok a munkástársak, akik ezt már megértik, akik már hajlandók segédkezet adni, azok kettőzött erővel lássanak munkához, mert már a munkásság ébredezik, csak nem hallja meg a hivó szavunkat, mert nagyon mélyen van, nagyon nagy a zavar, azért kell nekünk hozzájuk menni, otthonainknak nevezett viskókba lakásaikba, hogy közelebbről jobban megértsenek bennünket. Meg kell mindég többel és többel értetni, hogy csak akadályozzák a szabaduláshoz vezető utunkat. Meg kell velük értetni, hogy mi nem is tudunk ná- luknélkül előbbre menni, csak ők az okai, hogy nem haladunk gyorsabb tempóban. Éhez kellenek azok az ezrek, akik már magukat öntudatosaknak tartják, akik már látják, ing Division, 1550 E. 40th St. délelőtt 10 órakor. SZEPTEMBER 17-én, New Process, 1550 E. 40 St. este 8 órakor. SZEPTEMBER 19-én, Perfection Metal, szemben a gyárral, este 7 órakor. SZEPTEMBER 21-én, Reliable, 1550 E. 40 St. délután 4:15- órakor. Ezenfelül a szervező bizottság rendszeresen tart gyűlést több más gyárban dolgozó munkások részére melyet körlapokon adnak a munkások tudomására. ismerik a kivezető utat. De nem mehetnek mert a nagy tömeg még vissza tartja őket, minket. Menjünk el a tömeghez i gyárakba, otthonokba, utcán, nyomortanyán, magyarázzuk i helyes utat, magyarázzuk meg a bőséges jövőt, melyet az öntudatosok eltudnak képzelni é.s melynek az alapját képezi az Egy Nagy Szervezet. Az ipari szabadság nem egyesek felszabadulását, hanem i munkáosztály felszabadulását, mint osztály megszüntetését jelenti, igy csak egyszerre tudunk felszabadulni, de csak is akkor érezhetjük magunkat szabadnak, ha nem lesznek osztályok, hanem testvériség, egyforma gazdasági lehetőség a dolgozó millióknak. Vi. LOS ANGELESI LEVÉL A jámbor szavazó polgárok veregetik saját vállukat, State Californiában. A régi bohócokat ujjal akarják kicserélni. Ez hasonló a régi közmondáshoz “ebet kutyáért fognak kapni.” A bohócok és a jámbor polgárok egyet elfelejtettek s ez pedig az, a fogó a plutokraták kezébe marad. Hisz ezek az urak nem is arra törekszenek, hogy megszüntessék ezen rendszert, inkább megnyujtani igyekszenek, mely a részökre jólétet és boldogságot jelent. Hasonló Ígéreteit tett.ek ezek az urak a múltban is — és mi az Ígéretnek az eredménye ? A tisztán látók szemei előtt csak egy látható, a folytoni sü- lyedése minden tekintetben a dolgozók részére, kiknek megtakarított pénzecskéjük elúszott, házikójuk dobra került, a lelketlen hijénák még az utolsó rongyukból is kiforgatták. A nincstelenek az ígéret romjain tengődnek. . . Sátrakban — összetákolt romokból épített kunyhókban mint patkányok élnek. Nem akarunk itt lelki prédikációt ezzel mondani, de a múltból sokat lehetne a dolgozóknak tanulni, ,ez mind addig igy lesz mig kutyára bízzuk a hájat. California kormányzójának Upton Sinclairnek is csak egy lesz a törekvése ha ugyan lesz, hogy még egy csöpnyivel több port hintsen ezeknek a hivő polgároknak a szemébe. Mit várnak a hivő polgárok ettől az ózsdi sárga demokrata úri kormányzótól ? Itt nem a rendszer megújításáról és annak foltozgatására van szüksége a dolgozó millióknak, hanem ezen rendszer megdöntésére kell felsorakozni a nincstelen millióknak, úgy mint erre az IWW 28 éven keresztül a megszakítás nélkül tanítja, a dolgozók nagy rétegét. Építi azon társadalmat mely csak boldogságot jelent a nincstelenek részére. Ezt csak igy érhetjük el, ha kiépítjük ipari szervezetünket mely szervezet nem a bohócoktól várja helyzete megjavulását, ellenben a dolgozók lefoglalják a földet, a bányákat és vele egyetemben á szerszámokat is, ennek csak árnyékába fog nyugodni a politika. California “balra” tolódása Upton Sinclair volt szocialista írónak California kormányzójává való jelölésével sokat foglalkoznak a polgári lapok és úgy állítják be az eseményt, mintha az állam polgársága balra, a radikálisabb felfogás felé való tolódását jelentené ez a jelölés még akkor is, amikor Sinclair nem mint szocialista jelölt szerepel, de a kivénhedt demokraták platformján van. Az a polgárság, amely állandóan tanujelét adja annak, hogy az általa megválasztott hivatalnokok intézkedéseit helyesli a munkásmozgalmak el- tiprására, amely polgárság tapsol Tom Mooney 18 esztendős ártatlan börtönben tartásáért, az a polgárság nem tolódhat balra. Ennél hihetőbb az a felismerése, hogy eddigi hivatalnokai, a legkisebbtől a legmagasabbig ígéreteikben ugyan nem voltak fukarok, de azok teljesítését minden esetben elfelejtették. Sinclair személyével uj ígéreteket kaptak és bizonyos, hogy még csak nem is gondolnak arra, hogy azokat megválasztása esetén mennyire nem volna alkalma megvalósítani, mert úgy az állami mint a szövetségi törvényhozás csak egy végrehajtó testületé az ország gazdaságát, nyersanyagát, termőföldjeit birtokló Wall Street urainak. GrantzJánosné Az élete derekán ragadta ki a halál szerettei köréből. Évekig küzdött ellene, de gyógyíthatatlan betegsége folytán végre is elveszítette a harcot. Mint annyi sok millió proletárnő, ő is sok megpróbáltatáson ment keresztül. Az életfentar- tás szükségleteinek megszerzésében sokszor az éjeit napallá téve küzdött férjével és e küzdelemben az ellenálló képesség meggyöngült, amint az évek múltak felette. A rövid életet, mint öntudatos proletárnő élte át. A hagyományokkal már régen szakított és vallása az osztálytudatos munkások vallása volt. Mint modern gondolkodású proletár- nő élt és temetése is ily szellemben ment végbe augusztus 25-én, a chicagói munkástársak nagyszámú részvéte mellett. A végtisztelet megadásánál a chicagói Magyar Munkás Dalárda a “Mért oly borús” gyászdalt énekelte el, majd Pika munkástársunk búcsúztatta el családjától és nagyszámú ismerőseitől. Az utolsó ut a Mount Greenwood temetőbe vezetett, ahol ismét Pika munkástárs mondott rövid beszédet mielőtt elföldelték. Legközelebbi hozzátartozói: Férje, gyermekei László és György, nővére Schenk Bélánén kivül az ismerősök nagyszáma fájlalja elvesztését. Clevelandi üzem gyűlések augusztusra AZ 440. IPARI SZERVEZET ELLENŐRZÉSE ALATT. G. Bakos.
