Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-08 / 808. szám
1934 szeptember 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK “NEMZETKÖZI MUNKÁS SZERVEZET.” Ez a megtévesztő hangzású szervezet a ma 56 tagból álló Nemzetek Ligájának mint alcsoportja működik. Mint maga az anyaszervezet egy képzeletbeli, vagy ha úgy tetszik álmok szőtte hatalmak organizációja. Ténykedése a nagy garral kakaskodó mumusé; senki nem veszi komolyan maguk a tagok is csak mint alakalmas frázist veszik tekintetbe számításaiknál. Mig a Nemzetek Ligája az amerikai Wilson elnök agyszüleménye volt, a munkástérre való kiágazása a régi munkásmozgalom korruptságában megtollasodott Albert Thomas, angol munkásvezér volt. Mint az anyaszer- vezet egyes tettei a felfújt hólyaghoz hasonlóan nagy dolgok látszatát keltik papíron, úgy az alcsoporté is. Ilyen világításban látjuk a most megjelent következő kimutatást, ami csak természetes, mert ha a Nemzetek Ligája vagy a fent nevezett “Nemzetközi Munkás Szervezet” bármilyen formában is tényező volna, minden egyes befejezett “intézkedése” alapvető változást mutatna napi életünkben. A felsorolt társadalmi igazságtalanságok korigálása máskü- lömben a nevetségig mulatságossá teszi az egészet, mint nagyképűsködést. Ugyanis, ki hallott, vagy hol tapasztalható az 1919-ben elfogadott és 28, 18, 13 és 27 államban életbe léptetett 8 órai munkaidőről, munkanélküliség elleni biztosításról, női munka megtiltása szülés előtt és után bizonyos ideig, éjjeli női munka eltörlése, gyerek munka szabályozása az iparban stb. Estefelé két katona járt arra. Timon Róma háborújáról beszélt nekik a parthusok ellen, a királyi szerződésszegések egyikéről, melyet csak Róma mert elkövetni. Aztán igy szólt hozzám: — Menjünk a rómaiak seregéhez és a parthusok seregéhez. Elindultunk az éjszakában. Leirhatatlan, tragikus éjszakában s emlékeim sötét zűrzavarában. Elhagyott, vad helyre értünk. Valami tompa zaj irányát követve előbbrehatoltunk s egy elénktáruló völgyben hatalmas, zsivajos ünnepséget láttunk, fáklyák füzében és füstködében. Színházi előadás folyt a szabadban, körülkerített térségen, melynek bejáratait vasba és bőrbe öltözött barbár lovasok őriztek. — Euripides tragédiáját játszák, a Bachchánsnőket — szólt Timon. A szenvedély és büszkeség irtózatos kiáltása röppent föl a tömegből, mikor egyik színész, dionysusi mámorában, meglebegtetett egy levágott fejet. — Ez a f,ej — mondta Timon előrehajolva — ez a vértől csöpögő fej, mely összemocskolja a színészt. . . 1929-ben: gyerekek alkalmazása a tengeren, hajósülye- désnél elpusztultak hátrama- radottainak segélyezése, tengeri munkások munkaközvetítése. 1921-ben: munka utáni pihenés megszabása az iparokban ............és mint a hires veszekedő Bungle családról mondja komikus szerkesztője — “igy megy ez a késő éjjeli órákig. . .” Néhány parazita álomvilágában üzleti könyvekbe vezetett s időközökben világgá kürtőit kimutatások, melyekről az érintett szenvedők a valóságban — mint nem létezőkről nem tudnak vagy tudhatnak. Az egész szervezet, az arról való beszélés, a polgári lapok megtömése állítólagos működésűkről való kimutatásokkal az álmosságában, tunyaságában henyélő munkás további riogatása. Javulást várni a fenhéjázó okosak intézkedésétől. Az utóbbi 10—15 évben lefolyt ádáz harcok az érdekelt országokban tanúskodnak a proletárság magára hagyottságáról. A tengeren, a száraz földön, a munkatelepeken, bányákban szervezett erő harcai a puszta létezés jogáért — valóságok, merő megcáfolása a csupán papíron levő “Nemzetközi Munkás Szervezetnek.” S ha volt javulás vagy haladás, azt a nyers munkaerő, a munkások szolidaritása kényszeritet- te ki. A munkások ipari szervezete a múlt szégyenletes foltjai közé sülyeszti a megtévesztő csatlósokat szervezetükkel, kenyéradó gazdáikkal együtt. ÁLISTENEK. Németország Hitlerjéről a változatos kommentálásokat olvasva az ember azt hinné, hogy A nézők hangja, akik között egy király ragyogott, dagályként emelkedett a völgyben. És a hang, melyet az érzéki hazaszeretet korbácsolt a magasba, felelt neki: — Crassus feje! A vér megfagyott bennem. A színészek, a tragédián tul- nyargalt képzeletükben, a római imperátor frissen levágott fejével játszottak! Timon visszahúzódott a természet árnyékába. Az állati ünnepség visszfénye kitisztult szemeiből. Nagy fölindulás lett úrrá rajta és lihegve árulta el gondolatát. — Egy lehelettel romlásra tudnám fordítani szemtelen diadalukat, s dicsőségre változtatni hazám megalázását. Reszketett. S habozott, megzavarva a múlt rajzó rémképeitől. — Nehogy megtedd! — riadtam föl. De ő már magasabbról, mint én, intett, hogy nem teszi. — Mert a tömeg húsa ártatlan. Mert a háború, akárki felé fordul a kettősarcu győzelem, mindig a szegények veresége. Mert nem a győzelem a háború orvossága; a romlás és rontás e csúf utján nincs megóriási zseniről van szó, ki hatvanöt millió embert majomként rángat dróton. A dolog mélyébe tekintve mi a német kapitalizmus majmát látjuk benne, ki használhatóságát túlélve egy szép napon a szemétdombra kerül. Ezt sietteti a kapitalizmus vonaglása, mely tetemre hívja a természetes életösztönét követő ipari munkást, ők ássák sírját a kapitalizmusnak és a Hitleréknek. “KÉT SZEM KÁSA.” Sokszor hallottuk, hogy a világ legalacsonyabb igényű némbere a kínai. Nem tudjuk, hogy igy van-e. Csak hallottuk. Tudniillik, Kina a földtekének másik foltján nyugszik s igy a kulik jajja, ha van is, itten nagyon nehezen hallható. Annál közelebb esik hozzánk ebben a tejben, mézben dúskáló aranyországnak Ohio államában meghúzódó hagymaföldje. Annyira eldugott, elhallgatott kis folt ez, hogy szinte gyanúsan kérdezzük: Nem-e szégyenfolt ez? Hát lássuk: A hagymatermeléshez szükséges fekete, por- hanyós gazdag talaj ezer és ezer holdja terül itt el. Itt-ott patkányfészekszerü viskókkal tarkítva. A viskókban vagy odúkban emberfajták, apák, anyák, gyermekek, öregek, fiatalok jönnek mennek, nyüzsögnek. Napfelkeltekor százával lepik el a hagymaföldeket. Mint a hangyák, apraja, nagyja túrják az áldásthozó dúsgazdag földet. Kenyéradó gazdájuk, kinek kastélya büszkén néz le a vi- tyillókra, a dolgos hangyákra, régebben szokott elég morzsát nekik adni. Annyit, hogy még fajukat is reprodukálhatták. Persze, a téli zivataros időkben a környék szerencsésebbj ei holmi könyöradományokkal átsegítették őket. — Ezeket az állati békében szunnyadozó páriákat valahogyan megcsapta állás. A rómaiak harca a pár- thusok ellen, emberi testeken keresztül, a barbárság csatája a barbársággal. Oly mindegy a történelemben elmerült iszonyú embertömegnek, hogy nyugaton uj Nagy Sándor lesz valaki, vagy keleten uj Ache- menidák támadnak! Az emberiség üdve nem az egymástfa- ló hazaimádat, hanem az a nagy, csöndes harmónia, amelyet a Hegyfok fehér zsidója tisztán látott, mint egy csillagot. Az igazi háború nem a népek háborúja a népek ellen, hanem a népé a király ellen. Igen, ott voltam mellette, mikor az éjszakában, a fegyverek vétkei és a gyilkosság friss részegsége, és a telhetetlen megszokás fölött, ezt a kiáltást hallatta, amelyet az egész emberiség — akit úgy sóvárgott megmenteni, — gyűlöletes szentségtörésnek tekintett volna. Az mondta: — Jöjj. Még az éjszaka vége előtt visszafordultunk a sziriai hegy lejtőjén, amely a római tábor felé ereszkedett és ott megháltunk. az idők szele s ,egy szép na- non, — még a tavasz közepén — a Dickens Olivérje bátorságával kezdtek követelőzni. Többet és megint többet. Hét, nyolc centre menő órabér mellett tengődő páriák lázadása! Mert hát a mai viszonyok között a hét, nyolc cent órabér nyújtotta ellátás kevesebbnek bizonyult a kínai kuli két szem kásájánál. . . s a tavasz közepe óta folyik a harc. A konok rendőr, munkásfiukból toborzott milícia, hatóság, börtön, bot, puska a hagymaföld gazdájának oldalán s az emberi érzés szellője által csodásán érintett rongyokba öltözött gyerekek, asszonyok, öregek, ifjak, hagymatermelő páriák a másik oldalon. Ismételjük: Ez Ohio államban, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb vidékén történik. A vagyonosok és vagyontalanok nem színpadi komikuma, de a valóság tragikuma. LIBERTY LEAGUE. A dollároktól büzlő urak össze röffentek. Alfréd Smith a városi kikiáltó a csahosuk. Mögötte Davis, a demokraták volt elnök jelölt je és Morgan főügyvédje; Du Pont, a puskapor és más öldöklő anyagok többszörös milliomos gyártója; Roskob, a General Motors egyik feje, nos és a többi hasonlók. Állítólagos céljuk az Egyesült Államok alaptörvényei által biztosított magán tulajdonjog megvédése; ez egyéni szabadság, egyéni kezdeményezési jog biztosítása. Az úgynevezett liberálisok, kik állítólag “va- gyonosztást” terveznek, szintén össze röffentek. Röviden: Készül a kakasviadal. Mindegyik körömszakadtáig szalad, viaskodik. A lágyfejü amerikai pedig röhög vagy toporzé- kol, szóval: élvez. Pedig köztünk legyen mondva: Ez az ő bőrére megy. ő fizeti a cigányt, aki ezt a kacs- karingós, hascsikarást előidéző macskazenét huzza. Mondják: No most, a polgárháború óta először nyílt, egyenes társadalmi és gazdasági kérdések körül fog a harc folyni. A nincstelenek és vagyonosak között. Hm. hm. Bár igy lenne. De igy van-e? így lesz-e. Vagy ami még me- rőbb: így lehet-e ? Bájgázs, mondanánk magyar angolsággal, beh sok kérdés! Erre sok, hosszú feleletek jönnek. Ne tessék megijedni. Nem. Megmondjuk röviden: A Liberty, magyarul: Szabadság Liga kezdeményezői a szokáshoz híven színpadi játékot rendeznek. Természetes, a szerep- osztás s maga a darab megkívánja a liberálisokkali összetűzést. Hogy pőrére vetkőzte- tett, reális kérdésekről volna szó? Tévedés. Ne tessék izgulni. Ártatlan tévedés. A kuliszák mögül ide hallatszik a szereplők hangos röheje, pu- szizkodása. Mi halljuk. Sokan halljuk s aki nem hallja, vegye ki a szurtos vattát füléből és szégyenkezzen. OLVASD AZ IndustrialWorkert
