Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-01 / 807. szám
8 oMa] BÉRMUNKÁS 19841 szeptember 1. lórik a talaj az IWW részére Ezen a környéken a viszonyok még a rossznál is rosszabbak, alig dolgozik valaki. W. F. Thompson munkástársnak segédkeztem a röpiratok szétosztásában és gyűlések rendezésében. Két gyűlést rendeztünk, azonban az eredmény a nyomorhoz irányítva nem kielégítő. Csupán három uj tagot nyertünk a gyűlések alatt. Erkölcsileg azonban értünk el eredményt, mert megismertettük az amerikaiakkal is az Egy Nagy Szervezet szükségességét s az IWW eszméjét. Egy Public of Health-féle parkban tartottunk gyűlést, ahol még ezídeig semmiféle mozgalom nem tudott gyűlést vagy előadást tartani. Mi megpróbáltuk r és 8 vagy 4 órás előadás után, amelyen Thompson munkástárs ismertette a mai helyzetet előidéző rendszert, annak megváltoztatása lehetőségeként az Egy Nagy Szervezetet, mikor megjelent egy pap a rendőreivel és miután a gyűlés tartására engedélyt nem tudtuk felmutatni, (ottan nem is adnak engedélyt) bekellett a gyűlést szüntetni. A hallgatóság nagyobbrészt fiatalokból állott és ezek furcsa megjegyzéseket mondtak oda a tiszteletesnek és az őreinek az amerikai Liberty-ről és a szólás szabadságról. A fő az, hogy magot vetettünk olyan talajba, ahol a csirákat nem tudják eltaposni. W. J. Emlékezés mártírjainkra 1927 augusztus 27-én, a munkásosztály két harcos tagját égették el Massachusets állam Boston nevű városában. A kivégzést évekig tartó törvényes harc előzte meg, de mivel a munkásság nem rendelkezett a megfelelő eszközzel a gyilkosság megakadályozására, az uralkodó osztály került ki győztesen a harcból. Az áldozatok Nicolo Saeco és Bartolomeo Vanzetti. Chicagóban az északnyugati részen a Bérmunkás Otthonban volt az emlékünnepély, melyet az Általános Munkás Dalárda nyitott meg a “Nemzetközi” és “Munkás üdvözlet” forradalmi dalokkal. Az ünnepély első szónoka Ralph Chaplin, az IWW hivatalos angol nyelvű lapjának a szerkesztője volt, aki röviden ismertette Sacco, és Vanzetti ügyét. A munkásmozgalom történetében nem volt még harc, amely a világ munkásainak szélesebb rétegeit mozgatta volna meg, mint a Sacco-Van- zetti ügy. A tiltakozó gyűléseken szerte a világon a munkások és liberális polgárok milliói vettek részt; a tiltakozó határozati javaslatok, táviratok és levelek ezreit küldték a hatósági közegekhez és mind ez nem hozta meg a kivánt eredményt. A tiltakozás pusztába elhangzott szó, mely nem képvisel erőt; az uralkodó osztály pedig csak oly erőt vesz figyelembe, mely hatalmasabb, félelmetesebb az övénél. A munkásosztály Sacco és Vanzetti kivégzése idején még nem rendelkezett ily erővel és még ma sem. Azonban az IWW tanítása gyökeret vert és mind szélesebb rétegekben hajt ki. A termelő erőnek a megszervezése a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe ma már nem utópia, hanem valóság. A közelmúltban lezajlott hatalmas sztrájkok szemléltető bizoyi- tékot szolgáltattak erre. A rank and file mozgalom mindenfelé kialakulóban van és az IWW által tanított szervezeti formát veszi fel: harci eszköze pedig az Általános Sztrájk. Sarc© és Vanzetti! kolták. de szellemük él; itt van velünk, hogy tüzeljen bennünket a harcra oly társadalmi rendszerért, melyben nem lesz kizsákmányolás, amelyért ŐK harcoltak és meghaltak. Az ünnepély második szónoka M. Shullman a szocialista párt részéről volt aki részben igyekezett eltompitani az előtte szóló szavainak hatását és a munkásság által eddig követett és már annyiszor kudarcot vallott szavazó urna harcot ajánlotta. Sophie Fagin a Free Society (anarchista) Groupot képviselte, mely elvet vallott Sacco és Vanzetti is magáénak. Ma hét éve — mondotta — a munkásság nagy tömegei szivszorong- va tekintettek Boston felé és csodára vártak, mely megmenti Sacco és Vanzetti életét. A csoda nem történt meg. Azóta minden évben összejövünk e napon, hogy felújítsuk emlékezetünkben mártírjaink emlékét. Nem gyászolni jövünk ösz- sze, hanem a harc tüzét szítani; megismertetni a jelen rendszer igazságtalanságait azokkal is, akik még nem ismerik és megmutatni nekik az utat, amely egy szabad társadalmi rendszerhez vezet. Gondolkozzunk egy percig, mi történt volna, ha hét évvel ezelőtt, ebben az órában a munkásság millióit, ahelyett, hogy tiltakozni jöttek össze, kimondták volna az Általános Sztrájkot — csak egy napra. Mi történt volna, ha a munkásság megállította volna az ipar mozgó gépezetét és karba tette volna kezeit mindaddig, amig Sacco és Vanzetti közöttünk nincsenek! Ha azon villany telep munkásai, amely az áramot szolgáltatta a villamos székhez, melyben elégették őket, kihúzta volna a kapcsolókat azon elhatározással, hogy addig sötét lesz minden, amig Sacco és Vanzetti szabadon nincsenek? Sacco és Vanzetti bűnös volt. Nem rablás és gyilkosságban, mellyel vádolták őket, hanem annál sokkal nagyobb bűnük a jelen társadalmi rendmeggyilvolt; ÉBREDJ PROLETÁR! Itt jön az ősz, sárgul a fáknak levele, szegény munkásságnak nincs meg nyugvó helye. De, hogy is lehetne, ha másra biza sorsát, nem törődve a saját érdekei iránt. Csak tűri a nyuzást, tiporást a feljebbvalóktól és nem jut eszébe, hogy neki is joga van utat törni önmagától. Épp úgy a mint azt a kapitalista csinálja, hogy csak egzisztáljon e földi mennyországa. Szegénnyel építtet mindent e világon, vele házat, földet megvétet, mely mind az ő hatalma. Mikor szegény ember mindent kifizetett, biztosítva magát mig a munkást meg kineveti. Sok fajta adókban van ám elég része, sajnos a munkásság ezt mind nem veszi észre. De ha a munkásság törődne magával, kapitalista nem rendelkezhetne a rabszolgaságával. Jobb lenne ha már megjönne az esze, és beigyekezne a Nagy Szervezetbe. Csak, hogy azt jól ki kell, hogy vállassza, a sok hamis szervezet félre ne csalhassa. Ha pedig nem tudja hogyan kell kezdeni, fogadja tanácsom, nem fogja megbánni. , I \ Hozasson Bérmunkást, tanuljon belőle, ha sztrájk közeledik ne álljon el tőle. Vörös kártya nélkül nem szabadna lenni, minden jő harcosnak meg kell azt szerezni. És ha megszerezte rövid időn belül, szervezze meg társát, ne hagyja tétlenül. Harcoljon mint ember jogos megélhetésért, mert nincs csúnyább a nemtörődömségnél. Nincsen mást mit tenni, e profit rendszernek végett kell vetni. Kapitalizmusnak rossz dirigálására, a szegény nép kitör a komoly gondolkozásra. A kaptalizmus a népet szavazásra hajtja, de a szegény népnek javát nem óhajtja. Igyekezni kéne egybetömörülni, hogy ne kelljen mindig mástól csontot nézni. És ha majd a bőség kosarából mindenki vehet, ha majd a jognak asztalánál mindenki foglal helyet. Ha majd e felismerés napvilága ragyog minden ház ablakába. Akkor elmondhatjuk, hogy itt van a munkásság mennyországa. JUDITH SIKE. A meg nem érett robbantás Az elmúlt héten hírrel voltunk arról a, merényletről amelyett a Gulf Rifining Co. három sztrájkolója ellen akarnak elkövetni. Amikor hírül hozták a nagy kapitalista lapok az “eseményt” az volt a tervük, hogy a közvéleményt befolyásolják a sztrájkolok ellen és a harcia- sabb sztrájkolókat a börtönbe tehessék, gondolva, hogy igy hamarabb megadásra kényszerítik a munkásokat. Nagy buzgalmukban elfelejtették a tintakulik a mesét úgy alátámasztani, hogy az az átlag olvasó előtt is kevésbbé hihető legyen. így érthető, hogy a lóláb nagyon is kilógott. Az ügy alaposan megváltozott. Eleinte két embert láttak, ahogy vittek egy ládát a füves réten át Hoag lakására. szer megdöntésén fáradoztak és egy igazságos rendszer felépítésén, melyben nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmányoltak. Mindenki bűnös, aki a fennálló rendszer ellen küzd és az lesz midaddig, amig a mukásosztály fel nem menti ezen bűn alól, azáltal, hogy elsöpri a magántulajdon rendszerét és felépíti az Ipari Demokráciát. Most meg úgy mondják, hogy a dinamittal megrakott ládát egy üres, lakatlan házból Hoag és Ridley autóval vitték az előbbi lakására. A legújabb verzió szerint egyike, aki állítólag beavatott a robbantási ügybe beleszeretett egy rendőr lányába és addig amig ez a titokzatos alak a rendőr lányának a fülébe arról turbékolt, hogy hogyan fogják felrobbantani az olaj telepet minden 0. K. volt. Nyugodtan folytathatta az előkészületeket, de amikor a leány észre vette, hogy az ő Rómeója más lánnyal is kijár, megharagudott és bosszút állt rajta. (Ennek a szerelmes robbantó- nak a kilétét a rendőrség nem árulta el.) Másnap Hoag lakásán házkutatást tartottak s megtalálták a pincében a ládát 32 szál dinamittal benne. Hogy ez az illető elkeseredésében pont egy rendőrlányba szeretett bele, amikor robbantási szándéka volt, nagyon is misztikus. Az egész ügy annyira el van fűszerezve, hogy csapnivalóan rossz. Jelenben már csak ketten vannak fogva. A harmadik munkást minden bizonyíték nélkül kénytelenek voltak szabadon bocsátani. L. R.
