Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-07-07 / 799. szám

1934 julius 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal A kormányok által irá­nyított szakszervezetek “Az amerikai szakszervezetek támogatják Roosevelt akcióját.. . Két hét alatt csak a bányamunkásszövetség­be 200.000 uj tag lépett be.” Népszava. írók és Írások Az utóbbi időben a magyar- országi munkásság figyelmét az amerikai elnök kapitalizmus el­leni (?) harca és ezzel az USA-i szakszervezeti mozgalom meg­erősödése köti le. Mi megkísé­reljük objektiven ennek az egész rooseveltizmusnak hátte­rét megvilágítani, hogy tulaj­donképpen Roosevelt miért kényszeríti reá úgy a munká­sokra, mint a munkáltatókra a szakszervezetek elfogadását. MI IPARI UNIONISTÁK tud­juk azt, hogy ahol pártdikta- tura van, ott még ha a mun­kásság meg is van szervezve, nincsen szabad cselekvési tere. Ilyen országokban sehol sincs megengedve a sztrájk, ami egyedüli fegyver a szervezett munkásság kezében követelé­seiknek kivivására. Sőt, a gaz­dasági szervezetbe sem lehet mást beválasztani a legfonto­sabb pozíciókba, mint akit az uralmon levő PÁRT kinevez, így a PÁRT által kinevezett s a párt érdekében, megvédé­sében megerősített kommiszár- tól függ mindenkor a szerve­zet cselekvési köre. Csak az történhetik, ami az uralmon le­vő kormányt (pártot) NEM ve­szélyezteti. Ezt bizonyítja világosan az olasz fascizmus, német hitle- rizmus, osztrák dollfusizmus vas sarka alatt nyögő munkás- mozgalom, melyhez bátran hoz­zászámíthatjuk az orosz szta- linimust is. Mindenütt az első és legsür­gősebb intézkedés az volt, hogy a már létező szervezeteket, me­lyeket nem tudtak az uralom­ra jutott PÁRT kontrollja alá vonni, megsemmisítsenek. Ame­lyeket pedig a kormányt tá­mogató kommiszárok uraltak, azokba a szervezetekbe KÉNY- SZERITETTÉK a munkássá­got belépésre, de ezen kormá­nyok által kontrollált gazdasá­gi szervezetekben a munkássá­got béklyóban tartva csakis az uralmon levő PÁRT megvédé­sére, megerősítésére használ­ják fel. Ma ugyanez a folyamat van meg Amerikában. Rooseveltnek, aki tanult Mussolini, Hitler, Stalin példájából, az egyik és legfontosabb teendője az volt, hogy TELJESEN megnyerje kormánya részére az American Federation of Labort (szak- szervezeti szövetséget) a bürok­rata tisztviselőin és vezérein keresztül. Ezeket bizonyos kom- miszári munkákkal ruházta fel s ezen célból az AFofL KIÉ­PÍTÉSÉT kormányrendeletek­kel segítik elő. S nincs kizárva, hogy minden munkást, ki mun­kán van, kényszeríteni fognak olasz, német, orosz és újabban osztrák mintára Amerikában is, hogy a kormány kontrollja alá vont szakszervezeteknek tagja legyen. Rövidesen tehát tanúi lehe­tünk annak, hogy a világon Amerikában lesz legtöbb tagja a szakszervezeteknek, de azok j is az uralkodó kormány meg­védésére, kommiszárokon ke­resztül FÉKEN lesznek tartva, sőt a HALADÁSNAK, a DIK­TATÚRA elleni harcnak lesznek útjában, mint az elnyomatás védőbástyái. Ha közelről vizs­gáljuk a dolgot, megállapíthat­juk, hogy Greent az AFofL el­nökét a kormány által létesí­tett NRA kommissióba nevez­te ki Roosevelt, Perkins kisasz- szony munkaügyi miniszter, John Lewis a bányászok elnö­ke Roosevelttel és a pennsylva­niai kormányzóval együttesen kényszerítik vissza munkába a sztrájkoló bányászokat. Legtöbb helyen az AFofL megegyezett a munkáltatókkal, kik a kormány tanácsára és nyomására a munkásaikat az AFofL-ba kényszerítik ezen megállapodás értelmében. A kormány, a munkáltatók min­den alkalmat és segítséget meg­adnak az AFofL kommisszárok- nak, hogy az IPAROKBAN, ahol a munkásság bizalmát a szakszervezeti mozgalom már réges-régen elveszítette, újból megvethesse ott e mozgalom a lábát. A közös cél a munkás­ságot visszaszorítani a felsza­badulásért harcoló IPARI UNIONIST A, az Industrial Workers of The World, rövi­den IWW szervezettől. Roosevelt, Mussolini, Hitler, Dollfuss, Stalin és társai sok­kal jobban tudják, mint maguk a munkások, hogy az IGAZI HATALOM a gazdaságilag jól megszervezett munkásság ke­zében van. Azt is nagyon jól tudják, hogy a termelés és szét­osztás megbénításával az ő ha­talmuknak is vége. Éppen ezért ad tehát hivata­lokat és megbízásokat, kom- misszári állásokat a szakszer­vezeti vezéreknek és tisztvise­lőknek, hogy ezen szervezetbe tartozó munkásságot a kor­mány védelmére bármikor fel­használhassa és a PÁRT HA­TALMAS DÖNTŐ ÁLTALÁ­NOS SZTRÁJKOT MEGAKA­DÁLYOZHASSA. . . Ezen közös igyekezetükben találkoznak össze tehát a mus- solinisták, hitleristák, dollfus- isták, rooseveltisták salinis- ták. F. S. J. (Pesti Bérmunkás.) NEW YORK BRONX részében a G. R. U. Branch No. 4, 1739 Boston Rd. kö­zel a 174-ik St.-hez minden szerdán este gyülésezik. Minden IWW tagot és azok barátait szívesen látnak. OLVASD AZ IndustrialWorkert “Az írónak általános funk­ciója és feladata irói egyéni­ségét a következetesség tör­vényszerűségével bele vinni al­kotásaiba.” Ez a meghatározás elég ideá­lisan hangzik. így is kellene annak lennie, De igy van-e? A fenti idézetet egy cleve­landi egyetem magyar felolva­sójától, Reményitől vesszük, ő hivatásosan foglalkozik a kü- lömböző országok ó és közép­kori és jelen irodalmával, an­nak vizsgálatával, ismertetésé­vel. Erick Davis irta egyszer róla, (nem szószerint, csak megközelítőleg:) “A szellemi táplálékok hatalmas étvágyú embere ő. Három könyvet; két szépirodalmi és egy tudomá­nyos könyvet emészt meg he- tenkint.” Jelen áttekintésében a názi irodalomról beszél. Mint minden csak egy parányit is liberális figyelő elitéli azt. A közvetlen múlt irodalmi anya­gának, könyveknek felégetése szükségszerűvé tette egy uj, a názi politikával egybehang­zó irodalom felépítését, mely az egész világ által elismert •Gőthék és Lessingek irodalmá­val ellentétben kizáróan a názi érdekek propagálását tűzte ki céljául. Megkritizálni az állam­formát bűn. Az irodalom művé­szi értéke ezzel, — a despotiz- mus nyílt szolgálatával — a nullára szállott.” Mindezeket a megállapításokat aláírjuk egy feltétellel s ez az, hogy a né­met irodalom, az összeégetett könyvek, a világ által elismert irók müvei, nagyon kevés kivé­tellel elsősorban német volt. A legszebben, gyönyörköd- tetően megirt müvek a min­denkorokban uralkodó osztályt a fajt, a germánizmust dicsőí­tették. Tudásuk, alkotásuk fi- togtatása célzatossággal pró­bálta túlszárnyalni más orszá­gok íróinak alkotásait, mint­egy állandóan hangoztatva a “Deutchland Über Alles”-t. A létező államformák bírálata kis tért foglalt el. Ennek a kevés­nek nemzetközi forgalomba ho­zatala pedig egyáltalán nem hozható fel a volt uralkodó osz­tályok érdeméül. A világ által elismert német irodalmárok na­gyon elenyésző kissebbsége szenvedett börtönt. Úgy voltak ők, mint a mai külföldön levő elitélők nagy többsége; a he­lyi tirannizmus elbírálásában hátul kullognak, vagy kényel­mes polgári állásokban meg­húzódva a tőlük távollevők sze­mében keresik a szálkát. Ami itt van, az jó. Nemcsak, hogy jó, de dicséretre méltó. Hátra­dőlve kényelmes karosszékük­ben ezt gyakorolják. Elvégre nem érzik ők közvetlenül a gaz­dasági elnyomatás terheit. S hogy mások, a nagytömeg érzi, az nem fáj nekik. írni, megkritizálni valamit pedig kell, hogy fentarthassák kényelmet biztositó irodalmi pozícióikat s kapóra jön a ná- ziizmus, fascizmus, satöbbi. Az irók igy válnak gerincte­len eszközeivé a létező uralko­dó osztályoknak. Amit elité­lünk Németországban, Olaszor­szágban vagy Ausztriában, az elitélendő itt is. Ez azonban olyan irói akarást igényel, ami­nő ma is van názi országban, itt is, mindenütt, ahol inteli- gens alkotó erők a nagy mély­ségekbe leszorítva fáradhatat­lanul dolgoznak osztályuk, a nincstelenek felszabadításáért. Ezeknek az irodalmát nem égette fel Hitler. Mert bele van vésve a szivekbe, az agy­sejtekbe. — Szintén Reményi­től hallottam a mindenkorokban érvényesülő Herczeg Ferencről tett megállapításában: “Hal­hatatlanságot igénylő irók erős egyéniségek, kik a mély­ségekben és a magasságokban egyaránt otthonosak; az előbbi­ben nem undorodnak, az utób­biban nem szédülnek.” Ilyenek­nek a munkái még a hamvak­ból is uj életre kelnek s vilá­gító fáklyaként fognak szolgál­ni a végső küzdelmét megvívó ipari rabszolgáknak. Sebestyén. A hűvösség tudománya A hűvösség érzését megtar­tani a forró nyári hónapok fo­lyamán nem is olyan nagy prob­léma, mint ahogy azt a legtöbb ember képzeli, — mondja a new yorki egészség ügyi biztos: Dr. Shirley W. Wynne. “Úgy­szólván minden társaságban láthatunk embereket, akikről a kényelmes hűvös érzés ri le, mialatt mások izzadnak. A titkok titka az étkezésben rejlik. De emellett az öltözkö­désünkre is figyelmet kell for­dítani. A nyári hónapok alatt könnyű kalapot, könnyű, szel- lős ruhát viseljünk és ne visel­jünk nehéz téli alsókat. Minden étel hőt sugárhoz, de meg kell ismernünk a külömb- séget nagyobb és kisebb hőt ké­pező ételek között. A sült hú­sokat amennyire lehet kerül­jük a nyári hónapok alatt. Ne használjunk az ételbe sok zsírt, vagy olajat. A legideálisabb táplálék a nyári hőség idejé­ben: a friss gyümölcs és zöld­ség, valamint a tejtermékek. Mindent összegezve, Dr Wyn­ne a következő tanácsokra utal: Viseljünk könnyű, bő ruhát, könnyű cipőt. A világosabb szí­nű ruhák, mindig hűvösebbek, mint a sötétek. Kerüljük a ro­hanást. Igyekezzünk nap köz­ben legalább pár percig relaxál- ni (ami alatt a tökéletes fizi­kai és szellemi pihenés érten­dő.) Vegyünk gyakorta fürdő­ket, különöskép zuhanyfürdő­ket. Flis. Burnsideon, III. minden hó első és harmadik csütörtö­kön osztály gyűlés. Min­den második és negyedik csütörtökön előadás. Gyű­léseinket este 8 órai kez­dettel tartjuk 9328 Cotta­ge Crove Ave. Kérjük Chi­cago South Side, West Pulman és Harvey mun­kástársainkat, hogy láto­gassák ezen összejövete­leket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom