Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-18 / 805. szám
1934 augusztus 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal ÉLETJELENSÉGEK AZ ÉLETTELEN ANYAGOKBAN Bármily hatalmas legyen, sőt áthidalhatatlannak lássák az örvény, mely az élő és az élettelen közt tátong, mégis vannak jelenségek az élettelenben, melyek az élőre élénken emlékeztetnek. Ha egyelőre eltekintünk a súlyos tényéktől, — ha ezektől eltekinteni egyáltalán lehetne — hogy az élő világ ugyanazon anyagból épül fel, mint az élettelen, hogy ugyanazon kémiai és fizikai törvények uralkodnak mindkettőben, akkor a modern asztronómia úgyszólván kihívja a hasonlatot az égitestek és az élőlények közt, mert ott is van keletkezés, az ősködből fejlődés, öregedés és enyészet, habár az utóbbi itt a kihűlés, vagy szétrobbant asteroidák és metori- ták formáját ölti fel. Hy kihűlt égitest legközelünkben a hold. Az időnként kigyuló elsőrendű és még efölé emelkedő uj állócsillagok pedig, melyek i*övid idő múlva ismét közel a láthatatlanságba visszasüly- lyednek, bizonyítják, hogy az élet viszontagságai ott sem ismeretlenek. A legújabb ily kozmikus katasztrófát észlelte Eppe Soreta, csillagászati kedvelő Bolognában 1933 aug. 11- ének éjjelén az Ophiuchus (Ki- gyótartó) csillagképében, amikor Y csillag 5.8 nagyságot mutatott, melyen az előző éjjelen semmi különöset nem lehetett észrevenni és semmiesetre 7.5-et fölülmúló nagyságot nem mutatott. Aug. 12-én 4.3 nagyságú volt. Körülbelül 2000 év óta 100 ily fellobbanó csillagot észleltek, melyeket “Nova” névvel jelölnek. Az ezt megelőző “Nova”-t 1920-ban látták, mely 13.2 nagyságtól 2.8-ra emelkedett. Amerikai csillagászok számítása szerint ez az égi tűzvész az Ophiuchus Y csillagában, melyet hidrogénrobbanásoknak tulajdonítanak, 3000 év előtt játszódott le. De mielőtt áttérnénk az újabb, fölötte érdekes búvár- latokra, szeretnénk a kapcsolat végett még a kémia és fizika körébe vágó némely jelentős adatot felemlíteni. A ríövény tisztán ásványi anyagokból épül fel: viz, szénsav, ammóniák és sókból és egy csodálatos, a napsugár energiájával dolgozó szintetikai laboratórium, mig az állati szervezet tulnyo- mólag analitikai laboratórium, mely kémiai szempontból sokkal alacsonyabb szintén áll, amennyiben növények, vagy növényevő állatok elpusztításából tartja fenn magát. Ha ott a makkból tölgyfa lesz, az tömérdek élettelen anyagot az élet szintjére emel. Az emberi szervezet ugyan nem képes ásványi anyagból cukrot és fehérjét előállítani, de sikerült ez az emberi elmének, amidőn Emil Fischer egykori berlini vegyésztanár cukrot és fehérjéhez közelálló anyagokat szintézis utján tudott előállítani. Berzelius, a hires svéd vegyész még a múlt század elején állította, hogy a szerves vegyüle- teket mesterséges utón nem lehet létesíteni, de már 1828- ban Friedrich Wöhler kimutatta a hugyanynak ásványanyagokból való előállítását. Pasteur ugyanezt állította a polarizáló szerves anyagokról; manapság pedig a laboratóriumban már egész sorát állították elő ilyen anyagoknak. Az élő protoplazmát azonban, vagyis azon anyagot, melynek a fehér- jetestek csak egy alkotó része és melyen a sejt élet jelenségei lejátszódnak, ezt a szintetikus vegyész eddig még nem kerítette hatalmába. Bámulatos az élet egyszerű formáinak szívóssága, pl. dacolása a végletes hőmérsékekkel. így Szibériában a fák kibírják a téli —60 fok Celzius hideget. Véglények, mint a lépfene ba- cillusai, továbbá algák, csigák plus 60 Celzus hőmérsékü forrásban létezhetnek, és a lépfene bacillusai cseppfolyós levegőben —190 Celziusnál hetekig, csepfolyós hidrogénben —252 Celziusnál 20 óráig, —200 Celziusnál pedig 6 hónapig is tarthatják magukat. Tisztán fizikai-kémiai utón lehet sejthez hasonló képleteket előállítani és azokon osmosist (a hártyán át való folyadék- áramlás) kimutatni, mint ezt Leduc, a nantes-i egyetem tanára, kihez engem baráti kötelékek is fűznek, bebizonyította. Ha egy fémsóoldatba, pl. oldott réz vagy rézgálicba, melyhez egy nyúlós folyadékot, kovasavas nátriumot hozzátesznek, akkor az igy keletkező csapadékban könnyen hólyagocs- kák támadnak; ezekbe a folyadékban jelenlévő konyhasó át- áramlik, amint ez a sejtben is förténik. Itt egyszersmind mindenféle moszatokhoz és fagallyacskákhoz hasonló képletek is támadnak. Természetesen ezen hólyagocskák még távolról sem bírnak a sejt asz- szimiláló, szaporodó képességével, de a külső hasonlatosság megvan. A kristály általánosan ismert geometriai merev alakjairól, melyek lapok, élek, szögletek által vannak határolva és a mozdulatlanságot úgyszólván jelképezik, de azért ismerünk folyékony kristályokat is, melyeket a fahéjsav és navtalin származékokból nyertek; ezek az üveglapon amoebaszerüen másznak és a geometriai felületek cseppfolyós formákkal váltakoznak. Lehmann, ki a folyékony kristályokat először ismertette, igy írja le mikroszkópos észleletetit: Látni, amint* ezek gömb, pállika, orsó, súlyzó, kígyó és efféle alakokat öltenek, mozognak, körülmásznak, oszolnak, összeolvadnak és mégis megtartják sajátos formájukat, de mindenekelőtt kristályos kettős fénytörésü szerkezetüket, amint ezt a polgárijáé iós mikroszkóp mutatja. Nagy feltűnést okoztak az utóbbi időben egy zseniális hindu fizikus és növényfiziológus- nak, Sir Jagadis Chunder Bose- nak kísérletei, amelyek az élő és élettelen mesgyéjén mozognak ; de nemcsak ezen kísérletek, hanem a fizika és fiziológia számos területét felölelő, magas szempontú kutatásai, valamint az általa alkotott bámulatos finomságú készülékek a Royal Society és francia tudományos világ lelkes elismerését vívták ki maguknak és a Nobeldijat is megszerezték neki. Honiftársai, kik büszkén tekintenek rája, áldozatkészen létesítettek Kalkuttában egy mintaszerű kutatóintézete, mely az ő nevét viseli. Amidőn Bőse iparkodott a Hertz-féle 1600 m hosszú villamos hullámoknál sokkal rövidebb hullámokat előállítani, melyek már közelál- lanak a vörös alatti hullámokhoz, igyekezett az akkor használatos hullámvevő (koherer) érzékenységét lényegesen fokozni. Sikerült neki ezen több- rendbeli javításokat eszközölni, a többi közt azáltal, hogy a sarkok közt üvegcsőben foglalt szabálytalan vasreszelék helyett egyenletesebben működő finom csigákat, acélsodronykákat alkalmazott. Eme nagyon érzékeny kohererén, melyet Bőse detectornak (felfedező) nevezett el, azt vette észre, hogy ha az szakadatlanul veszi föl a szikra-üzeneteket, a detector érzékenysége lassanként elenyészik; de hogyha egy ideig nyugodni hagyta, érzékenységét visszanyerte. Midőn ezen érzékenységi görbék sorozatát galvanométer utján felvette, meglepetésére azt találta, hogy ezek az állati izomtól nyert kifáradási görbékhöz nagyon hasonlítanak. A detector kipihenése után pedig az eredeti görbéket ismét lehetett kapni, éppúgy, mint az állati szövet a kipihenés után reakcióképességét ismét visszanyeri. Bőse most azt gondolta, hogy a detector többnapi pihenés után még nagyobb érzékenységet fog mutatni, de csodálkozással látta, amint azt “Plant Response” (Növényi válaszok) cimü könyvében ecseteli, hogy a detector most egyáltalán nem működött. A detector tehát tevékenység híján most úgyszólván eltu- nyul, mig az előbbi esetben az erős igénybevétel által kifáradt. Az eltunyult detectort azonban erős inger, pl. erős villamosáram által fel lehet serkenteni a teljes működés képességére. A kezelés tehát aszerint módosul, hogy fáradt, vagy tunya detectorral van dolgunk; ott pihenésre, itt serkentésre van szükség. De ez még nem minden! Még azt is találta, hogy a villamos- hullámvivőjének érzékenysége bizonyos vegyi szerek által rendkívül fokozódott, úgyhogy az most igen gyenge drótnélküli hullámokat birt feljegyezni, amire azelőtt nem volt képes. Más vegyi behatások ismét csökkentették az érzékenységét, vagy végkép megsemmisítették. Ilyen kísérleteket végzett Bőse ónnal, rézzel, sőt platinával is sikerültek, ámbár ez kevés vegyi vonzódást mutat. Gyenge inger gyenge reakciót (választ) váltott ki és a visszatérés a régi állapotba csakhamar bekö- kezett. Erősebb ingerre a visszahatás erősebb és a rendes állapot lassabban tér vissza. Nevezetes dolog volt az is, hogy ha az inger oly gyenge volt, hogy arra reakció nem állott be, akkbr több egymásután következő ily gyenge inger a reakciót mégis kiváltotta. Mindezek ugyancsak az idegenek és izomnak viselkedési módjai. Ha a fémet szakadatlan ingerlésnek tesszük ki, az szintén kifáradási tüneteket mutat. Bőse bizonyos szerek ösztökélő hatását is ki tudta mutatni. Miután a fémnél az egymásután következő egyenlő ingerek hatását rajzoltatta, pl. nátrium karbonát oldattal hozta érintkezésbe, erősebb reakciós kilengés volt a válasz. Már előbb hasonló eredménnyel próbálta ki az ammonium korbonátot, melyre éppen Darwin kísérletei vezettek, ki azt találta, hogy az a napharmatra (Drosera rotundifolia) ingerlő hatással bir. Lehet-e fémeknél méreghatást is kimutatni ? És lehet-e fémeket méreggel úgyszólván megölni ? Bőse kísérletei igen- lőleg válaszolnak. A többi közt az oxálsav mutat ilyen hatást, mely a fém reakcióját megszüntetni képes. Sőt még azt az orvostanból és fiziológiából jól ismert tényt, hogy t.. i. ugyanazon méregnek kis, vagy nagy adagja ellenkező hatást fejthet ki; a fémeknél is ezen viselkedést ki lehet mutatni, ameny- nyiben a kis adagok fokozzák a reakciós kilengéseket, a nagy adagok pedig megsemmisítik. A szakadék élő és élettelen közt ezek szerint nem áthidalhatatlan, hanem mindkettő felett kö^ös törvény uralkodik. A görbék, melyeket élő és élettelen az ingerekre válaszképpen adnak, tényleg annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy amit Bőse Európában a cambridgei egyetem fiziológusának, Sir Michael Fosternak bemutatta, ez egyiküket szemügyre véve kérdezte: “Nos, mondja meg Bőse, mi újdonság legyen eme görbén? Ezt mi fiziológusok már fél évszázad óta ismerjük.” Erre Bose a viszontkérdéssel válaszolt: “Mit gondol, mit ábrázol ez? Mi lehetne ez? Magától értetődik, hogy izomreakciós görbe.” — “Bocsánat, ez a fémes ónnak görbéje.” “Mit, — pattant fel székéről Foster — ön ónt mondott?” — Bőse határozott kijelentésére Foster nem tudott eleget csodálkozni és nyomban kérte Bősét, hogy a Royal Society-nek, melynek titkára volt, jelentést tegyen és midőn Bőse neki mondotta, hogy erről ugyanazon este előadást fog tartani a Royal Instituteban, Foster legálább egy előzetes közleményt kért, hogy a Royal Society-nek az elsőbbséget biztosítsa; ami meg is történt. A hindu Bose-ban nevezetes kapcsolatát látjuk a Kelet magasröptű gondolatszárnyalatá- nak Nyugat' pontos kutatásával, ő maga hivatkozott arra, hogy India szelleme már három évezred előtt hirdette Ganges partjain a bölcsességet: “Csak azoké az örök igazság, kik a mindenség tarka változatoságában látják az egységet.” NYUGTÁZÁS. 1934 aug. 5-től — 11-ig. Előfizetéseket küldtek: St. Visi, Cleveland............... 8 J. Herczeg, Cleveland......... 1 J. Lengyel, St. Louis........... 1 L. Gáncs, Cleveland........... 2 J. Farkas, Akron................ 1 M. Stefankó, New York..... 1 A. Török, Chicago.............. 1
