Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-08-11 / 804. szám

1934 augusztus 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal Eladták a vezérek a san pedroi sztrájkot is — LOS ANGELESI TUDÓSÍTÓNK JELENTÉSE. — Ostrom állapot Minneapolisban (Folyt, az 1-ső oldalról.) A san pedroi rakodó munká­sok, akik elkeseredett harcot vívtak helyzetük megjavításá­ért, valóságos ukázt kaptak a faker union tisztviselőségétől, hogy julius 31-én, reggel 8 óra­kor a munkát fel kell venni. Ezt az intézkedést a sztrájkoló munkásoknak csak teljesíteni lehet. Ez az intézkedés egy gyűlés­nek a határozata, amelyre ugyan a sztrájkolok is hivata­losak voltak, de a hétpróbás union vezérek olyan csalafin­tasággal húzták el az orruk alatt a vonót, hogy a könnyen elbolonditott munkások felemelt kézzel járultak a saját ügyük eltemetéséhez. Most ismét a saját bőrükön tapasztalják a rossz szerveze­tük súlyát. Ezeknek a faker vezetőknek eszük ágában sincs a szervezetet megerősíteni. Ne­kik csak annyi erőre van szük­ségük, mellyel zavart tudnak kelteni a munkásság között. Az IWW csoportjától a hely­zet megvizsgálására kiküldött bizottság jelenti: hogy azok, akik delegátusi felszereléssel működtek, mint a fővezérek által — 16 dollár ellenében — árulták munkástársaik bőrét. Ezeknek csak egy volt a törek­vésük “hogy ezen sztrájkot CHICAGO, ILL. — Mint már híradással voltunk a Bérmun­kás hasábjain, a chicagói stock- yardban az élő állomány keze­lők, számszerint 800-an, három hónap leforgása alatt másod­szor szüntették be a munkát. Az első sztrájk békéltetés ut­án fejeződött be és mint álta­lában ismeretes, az ily békélte­tés rendszerint a munkások becsapását célozza. Az elmúlt májusi sztrájkban a munkálta­tók Ígéreteket tettek bizonyos sérelmek orvoslására, azonban ezek csak Ígéretek maradtak. Julius második felében is­mét beszüntették a munkát és két heti szünetelés után az el­múlt szombaton a második sztrájk is végett ért, “mindkét fél győzelmével” — amint azt a békéltető urak jelentik. A chicagói stockyard sztrájk ér­tékes tanulságot tartalmaz a gondolkodó munkások számára. A Union stockyardban több mint ötezer -munkás van foglal­koztatva és a megismétlődő sztrájkok a tipikus AFofL bé­lyeget viselik magukon. A nagy tömegből időről-időre kiszakí­tanak néhány százat, sztrájkba viszik, mig a több ezernyi mun­kás dolgozik. A sztrájkolok he­lyeit természetesen sztrájktö­rőkkel töltik be, mint az tör­tént az utóbbi sztrájk alkalmá­megbuktassák és csak olyan mértékben tartsák szervezeti létszámukat, melyből ők vagy­is ezek a fakerek megtudnak élni és akkor adhatják el a munkások bőrét, amikor erre alkalom adatik gazdáiktól a tő­tőkés osztálytól. Ebből a sztrájkból is sokat tanulhat a munkásság. Nem szabad a hájat a kutyákra bíz­ni. Ez mindaddig igy fog tör­ténni, mig a munkásság fel nem ismeri hovatartozandósá- gát. Ez pedig az Egy Nagy Szervezet, melyben nem a ve­zérek irányítják a többséget, el­lenben a többség határozza meg mit és hogyan kell intéz­ni. A fenti bizottság jelentése szerint egekig nyúló a mun­kások között az elégedetlenség, akik készek a harcot újból meg­kezdeni. De annak megnyerésére csak egy feltételük van, ha elfogad­ják az IWW elvinyilatkozatá­nak azon részét, hogy nem le­het béke mindaddig, mig éhség és nélkülözés található az em­berek milliói között. Ezt csak a munkások ipari szervezkedé­se szüntetheti meg egyedül a munkások közreműködése ut­val is és ugyancsak az AFofL valamely szakszervezetéhez tar­tozó munkásokkal, kik minden tiltakozás nélkül együtt dolgoz­nak a sztrájktörőkkel, mintha a sztrájkoló munkások harca rájuk egyáltalán nem vonatkoz­na. Bár ezen sztrájk alkalmával a szolidaritás szükségességét felismerő munkások agitációt folytattak a telep összes mun­kásainak munkabeszüntetéséért, ennek megvalósítása azonban sokkal több időt igényel, mint ami rendelkezésére állt a jelen esetben. Hogy ez megtörténhes­sen, első sorban a szakmai vá­laszfalakat kell ledönteni. Azt kell a munkásságnak első sor­ban megérteni, hogy nem mint mészárosok, vagy raktári mun­kások kell szervezkedjenek, ha­nem mint az élelmezési ipar munkásai, akiket foglalkozá­suk szorosan összeköt és a szervezetben is ugyan igy kell csoportosulni. A jelen sztrájk az előbbihez hasonlóan fejeződött be. A ta­nácskozások a város egyik elő­kelő szállodájának ebédlőjében folytak banket keretében, me­lyen részt vettek: Johnson ge­nerálison az NRA “vaskezü” végrehajtóján kívül a munkál­tatók megbízottai és természe­tesen a union vezérek is. A la­koma közben folytatott tárgya­ja ki, a munkáltatók nagyszám­mal folyamodnak engedélyért, minden szállítást fontos élet­szükségleti cikknek minősítve, igy akarják a szállítást lebonyo­lítani, amennyiben ily esetek­ben a katonaság védelmet biz­tosit. A picketek azonban nem minden esetben veszik figye­lembe az ily engedélyt és a szállítmányok nagyrésze mellék utakra megy. Mivel az utcai csoportosulá­sok be vannak tiltva, a sztrájk­ban előnyösen használt hang­szórók nem oly hatásosak, mint voltak az ostromállapot előtti gyűlések alkalmával. Ezen hi­ány pótlására a gyűléseket a városon kívül tartják, hogy a sztrájkra vonatkozó informá- ciót igy juttassák el az érdek­lődőkhöz. Feltűnő az, hogy az AFofL vezérek bölcsen távol maradnak ezen gyűlésekről, ami természetesen csak előnyt jelent a sztrájkolóknak. A szállító munkások lokálja felhívást intézett a város szak- szervezeteihez, felszóllitva őket a szimpátia sztrájkra, azonban ismerve az AFofL vezérek ma­gatartását, előre láthatólag ez nem fog megtörténni. Bár a szállító munkások is az AFofL kötelékébe tartoznak, de mivel a harcot komolyan veszik és nem akarják hagyni a vezérek­nek azt eladni, a vezérurak tá­vol tartják magukat a sztráj- kolóktól és a többi szakszerve­zetekben érvényesítik befolyá­sukat a sztrájkolok ellen. Ily körülmények között a szállító MÉG EGY BIZONYÍTÉK, HOGY AZ NRA NEM A MUN­KÁSOK ÉRDEKÉT SZOLGÁL­JA. BOISE, IDAHO. — Ország­szerte nagy feltűnést keltett, hogy Borah szenátor egy pék­mestert, aki nem akaraja be­tartani az NRA szabályait, ar­ra buzdított, hogy folytassa az ellenállást. A pékmester, aki egy mértföldnyi körzetben egye­dül van és nincsen versenytár­sa, azt mondja, hogy az ő kör­zetében semmi szükség nincsen a kenyér árának felemelésére s ha ő maga gondolata szerint vezeti az üzletét, senkinek sem árt vele. Ez a kis hirecske is fényesen bizonyítja, hogy Johnson ge­nerális országos tevékenysége nem a munkások, de minden esetben a munkaadók érdekét szolgálják és mégis sok millió elvakitott bérért dolgozó a ma­ga megmentőjét látja a mind­jobban elgyengülő kék sasban. lások eredményeként megelé­gedéssel jelentették a lakmáro- zók, hogy a sztrájk “mindkét­fél győzelmével” befejeződött. Hogy a munkások is igy véle­kednek-e, azt a jövő fogja meg­mondani. munkásoknak saját maguk ere­jére kell támaszkodni ezen harc­ban. Ennek ellenében, azonban az osztálytudatos munkások minden lehetőt elkövetkenk, hogy a sztrájkot sikere vigyék Floyd B. Olson Minnesota kormányzója, tekintettel a kö­zelgő választásokra, nincsen megbékülve a helyzettel és sze­retné a maga részére biztosíta­ni a munkások szavazatait is, ezért elrendelte, hogy mivel a békéltetők munkája eredmény­nyel nem járt a munkáltatók makacssága végett, hogy a te­herautókat vegyék le az utcák­ról, kivéve azokat, amelyek er­re engedélyivel rendelkeznek. A munkaadók a bírósághoz folyamodtak a kormányzó ezen rendelete ellen. Üzletrontás címen kérik a nagy árakat CLEVELAND, 0. — A vá­ros egyik bírája megtiltotta a Cjbmpbell Coal Companynak, hogy a szénpiacon koncurenciát csináljon azáltal, hogy olcsóbban hirdesse és árusítsa a szenet, mint a többi szénkereskedők. Mig a Campbell cég az igaz­ságtalan tulmagas szénárakra mutat rá, addig az NRA bizott­sága a nép által megválasztott biró úrral kapcsolatosan ennek a tulmagas szénárának a betar­tására kötelez mindenkit. A fenti cég a híradás sze­rint Washingtonba viszi ügyét, hogy milyen eredménnyel azt előre láthatjuk, mert hiszen ott készítették a szénbárók utasítására azt a szabályzatot, amelyre a biró ur a többi szén­kereskedők óhajára támaszko­dik. A holtakat nem lehet feltámasztani Az uj osztrák kormány vál­tozásokat kiván abban a poli­tikában, amely az utóbbi hóna­pokban az országban folyik. Ezeknek egyik főcélja, hogy a szociáldemokratákkal“ is békét kössön. Egy pillanatig sem kétke­dünk abban, hogy a szociálde­mokraták ezt a béke jobbot el­fogadják, mert hiszen a párt legális létjogosultsága függ et­től meg azoknak a szabadon bocsátása, akiket az őrült Doll- fuss kormány börtönökbe jut­tatott. Ausztria forradalmi munkás­sága és az eddigi szociáldemok- hatáknak is meg kell hogy lás­sák, hogy milyen gyenge épít­mény a politikai alap a mun­kások részére és erejüket az iparokban kell, hogy felépítsék az ipari alapon álló Jggy Nagy Szervezeten keresztül. jan. G. Bakos. “Mindkét fél győzött Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom