Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-07-28 / 802. szám
1934 julius 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal Válasz egy kérdésre A NEVELÉS MÓDJA Irta: KóSA MIKLÓS. Ha a nevelés és tanitás feltételeihez fordulunk, azt látjuk, hogy nagy emberek nevelése, amit értelmes szülők néha megkísérelnek, majdnem biztosan balul üt ki; többnyire szerencsétlen emberek kerülnek ki a próbából. Az illetők tudniillik erre a feladatra a született alkalmassággal nem rendelkeztek, mert ha véletlenül megfelelnek, bizonyára a leghatározottabban védekeztek volna ilyetén módon való neveltetésük ellen. Emlékezzünk vissza arra a ferde helyzetre, amelybe a nagy emberek jórésze gyermekkorában iskolájával szemben került: feltűnő ellentmondás áll fenn az okos kiképzésnek hangsúlyozott és igazolt szükségessége és a szokásos neveltetésnek ösztönsze- rü visszautasítása közt. Ez ellenmondás megoldását legtöbb esetben a tanitás minősége idézi elő az ellentétet. Liebig a gimnáziumban az utolsó, vagy legutolsó helyet foglalta el, Mayert is ugyanez a sors érte. Helmholtz később bevallotta, hogy a latin órák alatt titokban a geometriai optika köréből vett számításokat oldott meg, habár az apai házban divó kötelességérzet révén nagyobb összetűzések elkerülhetővé váltak; különben sem volt erőszakos természetű. Viszont azt találjuk, hogy épp ebben a korban él a gyermekben a legnagyobb hajlandóság meglevő érdeklődéseivel összhangzó munkásság iránt. Liebig írja, hogy mikor a darmstadti udvari könyvtáros a könyvekre szabadította, válogatás nélkül, mindent befalt, ami csak a kémiára vonatkozott; Mayer a hajón való tanulmányokba merült életét is hasonló színekkel festi. Faraday pedig a bekötés végett átadott könyveket előbb mind elolvasta. A lázas vágy: a kedvelt tudományos területeknek teljesen urává lenni, a kutató tehetségnek még a legkedvezőtlenebb körülmények közt is általános ismertető jele. Nem mondhatnók, hogy a német iskolákban ma uralkodó tanitás szelleme e vágyódásnak kedvezne. Az elemi iskolában a hittan-magolást, a középiskolában pedig a nyelvek tanítását viszik túlzásba. Mindkettő egy középkori világnézetnek maradéka, bár más tereken. A vallásos felfogásnak a mai embereknél már nincs az a benső jelentősége, mint a középkorban, mikor az egész szellemi életet felszitta és betöltötte. Arról nem lehet szó, hogy ezt a kort ismét visszaállítsuk; ehhez a mi szellemi értékünk még az úgynevezett alsóbb osztályoknál is nagyon gazdag és sokoldalú. Sőt az egyes embernek növekvő részvétele hazájának s a közügyeknek intézésében az érdeklődést ellenáll- hatlanul, mindinkább a világi ügyek felé tereli. Az egyidejűleg gyarapodó szellemi önállóság természetszerűen ellenszegül a kötelező valláserkölcsi felfogás lenyelésének; az a követelés tehát, hogy a vallásoktatás az előirt tananyag közül az állami népiskolákban kikü- szöböltessék, a dolog természeténél fogva kikerülhetetlen és ellenállhatatlan. Azt a belső szükségletet, hogy a “nép részére a vallás megóvassék,” leginkább azok érzik, akik maguk a vallásos hitet már régen elveszítették. A vallásoktatásnak az iskolákból való kizárása ellenére is különben igen élénk vallásos élet fejlődhetik ki. Északamerika keleti államaiban a hagyományos puritán érzület nemzedékeken át fennmaradt, az állam vallásoktatás igénybe vétele nélkül. Hogy azonban a dogmatikus tanitás akármily módjának is a kutatószellem kifejlődésére káros hatással kell lennie, a kiváló egyén lélektani feltételeinek és tulajdonságainak elemzéséből is nyilvánvaló. Ismertető jele: uj utakon jár és megnyitja mások számára is őket, aminek viszont szükségszerű kelléke, hogy a kutató előtt ne legyen tekintélye a járt utaknak, vagyis öröklött nézeteknek, hanem szokásból (vagy ö'sztönszerüen megvizsgálja, vájjon kelyesek-e? Minden létezővel szemben való e kritikai hajlandóságon kívül szüksége van a járatlan, a ki nem próbált és ki nem gondolt dolgok szenvedélyes kívánására is. Gyermekek és fiatal állatok ugyanezt a hajlamot mutatják: mindent kikutatni és mindenbe beledugni az orrukat. Általában meg van tehát az alapösztön a kutatáshoz, többnyire azonban nem elég hatékony, hogy mint az életnek irányitó tényezője huzamosan fentarthassa magát. Ennek az ösztönnek fentartását azonban az a ténykörülmény veszélyezteti legjobban, hogy a tanítási rendszer ellenőrizetlen adatok szellemi befogadását kényszeríti ki. A népiskolákban egyáltalában nem vehető észre valami nagy ellentállás a szokott nevelési rendszerrel szemben, ami a tanuló zsenge korával függ össze: eszébe sem juthat tanítójával belső vagy külső harcba bocsátkozni. A mai tanitás különben némi krápótlást is nyújt: az utolsó időben mindinkább szakszerűbbé válik és a tanulóval azokat az ismereteket is IJözli, amelyek iránt a legélénkebben érdeklődik; legalább is azt hiszem, hogy Németország mai népiskoláiban ilyen tendencia kap lábra. (Folytatjuk.) NYUGTÁZÁS. Jul. 15-től — jul. 21-ig. Előfizetéseket küldtek: J. Lakner, Cleveland........... 1 J. Nyirán, Cleveland........... 1 J. Verblak, Pittsburgh....... 1 M. Stefanko, New York..... 1 A. Alakszay, Akron............. 1 St. Visi, Detroit................... 1 J. Herczeg, Cleveland........... 1 Egy nem régen érkezett magyarországi munkástárs az IWW Bérmunkás Otthonban nagyon meglepődött azon, hogy több különféle újsággal együtt az Uj Előrét is ott látta. Meglepetésének szavakban kifejezést adott, mert, ahogy mondta : az ország több városában levő kommunista helyiségekben nem látott IWW lapokat, különösen a Bérmunkást nem. Annak megérti indító okát, hogy egy mozgalom távoltartja magától az ellentétes mozgalmak irodalmát, a tagok esetleges eltévesztése miatt, de azt nem érti meg, hogy egy másik mozgalom miért cselekszik éppen ellenkezően: egyenesen kiteregeti az ellenmozgalom lapjait a tagok számára! A következő magyarázatot kapta: Az osztály harc középpontja- nem a vezérek eltartásának, — hanem a társadalom megváltoztatásának problémája. Mindazon egyének és csoportosulások, melyek e probléma megoldását őszintén szorgalmazzák, legfőbb törekvésük először: hogy megismerjék a társadalmi rend viszásságait, azokat a mélyreható okokat, melyek megváltoztatását indokolttá és szükségessé teszik; másodszor: hogy megtalálják azokat az eszközöket és módokat, melyek legalkalmasabbak a kérdés megoldására; harmadszor: hogy megismerjék és másokkal is megismertessék a kérdés megoldását akadályozó téves és hamis eszközöket és utakat; negyedszer: minden olyan törekvést, mely hamis eszközöket és téves utakat ajánl, a saját tarthatatlanságával bizonyítva, megakadályozni. Az IWW tiszta és tökéletes osztályharcos mivoltának és kötelességérzetének tudatában arra törekszik, hogy tagjai ne fanatikus hívők legyenek, hanem tisztán lásák és öntudatosan átérezzék az osztályharc igazságait. Azért a munkásmozgalomnak nevezett kommunista csoportosulások lapjait, nem, hogy csak ki nem tiltja helyiségeiből, hanem lehetővé teszi, hogy tagjai azokat elolvashassák. Azért, hogy első kézből kapott adatok alapján győződjenek meg azon mozgalom téves, hamis és soha célra nem vezető működéséről. Tudatában van annak, hogy nem érne el sok eredményt ezen a téren, ha csak saját irodalmán és tanításán keresztül akarná nevezett mozgalom ártalmas és hazug voltát bizonyítani: Nincsen olyan IWW szónok, vagy ujsák cikk, mely meggyőzőbben bizonyíthatná a kommunista mozgalom eszeveszett, hazug és ártalmas voltát, mint saját lapjaik. Ez a magyarázata annak, hogy a kommunista lapok az IWW helyiségekben találhatók. A kommunista helyiségekben ennek éppen az ellenkezője történik! Azokban azért ügyelnek éberen arra, hogy holmi IWW újság ne kerüljön a tagok kezébe, mert félnek, hogy az osztályharc szele e lapokon keresztül “megmetélyezi” őket és, hogy e lapok olvasása következtében gondolkozni kezdenek és nem csak arra a feneketlen korrupcióra jönnek rá, melyben mozgalmuk fetreng, hanem rájönnek arra is, hogy a színtiszta osztályharc az IWW nem pedig az a demagógia, mely fogva tartja őket. Tehát erkölcsi okokkal magyarázható meg, hogy miért szabad IWW helyiségekben kommunista lapoknak ott lenni és miért nem szabad IWW lapoknak kommunista helyiségekben lenni. Az erkölcsi külömbség az, hogy az IWW őszinte osztályharcos igazát a kommunista lapokkal szemben nem félti, sőt velük bizonyítja, hogy a kommunista mozgalom nem osztályharc, mig a kommunista mozgalom távol tartja tagjaitól az IWW lapokat, mert fél, hogy tagjai rájönnek, hogy Amerikában az IWW a proletár osztályharc megtestesítője. Szabady. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: "Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belSL
