Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-07-28 / 802. szám
1934 julius 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Néhány szó a legutóbbi németországi eseményekhez Irta: VLÁSÍTS MÁRTON. Az utolsó négy hét német- országi eseményei nem csak az úgynevezett politikai világot, hanem mindenkit aki a közügyekkel törődik, foglalkoztatták közöttük természetesen a forradalmi gondolkodású munkásságot is. A németországi történtekkel kapcsolatban munkásokról és munkás szervezetekről lévén szó, nem csak politikáról, szerény véleményem szerint, kell, hogy a Bérmunkás hasábjain is beszéljünk a németországi eseményekről. Amint már egy Ízben a Bérmunkásban megírtam a Hitler rendszer uralomraj utása az úgy anyagilag mint erkölcsileg lecsúszott és elzüllött német középosztálynál keresendő. A középosztály vakon hitt benne és követte árkon-bokron. A nagybirtokos junkernek csak addig tetszett Hitler programja ameddig az a weimari alkotmány megszüntetését propagálta, amely a porosz cseléd- törvényt hatályon kívül helyezte. A gyárkémény mágnások meg a szénbárók azért támogatták mert tudták, hogy Hitler minden gazdasági megmozdulást vagy szervezkedést gúzsba fog kötni, amely lehetővé teszi számukra a diktatúrát a gyárakban ,és a bányákban. A munkásosztály jó része is támogatta Hitler programját, ezeket azonban a dolgok köny- nyebb megértése okából négy különböző csoportba kell foglalnunk. Az első csoportba azokat az ifjú munkásokat kell sorolnunk akiknek a világháború után, azaz az utolsó tiz évben kellett volna vagy a gyárakban, vagy műhelyekben elhelyezkedni. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlenség volt a nagy gazdasági válság és munkanélküliség folytán. Ezeknek igen tetszett Hitler ígérete, hogy munkáshadsereget fog szervezni, ahol ők nem fognak sokat dolgozni, de annál többet katonásdit játszani. Ezt a programját ugyan már uralomra jutása előtt is részben megvalósította, mert a nagy gyárosok anyagi segítségével közel egy millió fiatal embert toborzott be a fascista rohamcsapatokba. A második csoport azon munkásokból került ki, akiknek minden gazdasági szervezkedés nyűg és teher volt. Nem csak abban az értelemben, hogy a szervezethez való tartozás anyagi teher volt részükre de főleg azért mert az bizonyos kötelességekkel és fegyelem betartással is járt. Hogy jó fiuk maradjanak a munkaadónál vagy a hajcsárnál szívesen dolgoztak volna a szervezet által kikötött Déren alul is, de ez nem volt olyan könnyű. Ha sztrájk volt ők holtak a sztrájktörők, ha munkában voltak a besúgó és az árulkodó szerepét játszották. Hitler Ígérte, hogy ura- omra jutása esetén nem lesz gazdasági szervezkedés és sztrájk, éppen az ő szájuk izének tetszett, tehát vakon követték az uj Messiást. A harmadik csoportba azo- cat a munkásokat helyezem akiknek Hitler rendszere szocializmust ígért. Ezek az elemek a németországi munkás- mozgalom két egy célért küzdő politikai irány követőiből kerültek ki, nevezetesen a kommunista és a szociáldemorata párt követőiből. Milliókra ment ezeknek a száma. Vakon hittek a csak politikai mozgalomban. Mindkét párt Marx programját és tanait vallotta magáénak, különféleképen magyarázva. De mindkét frakcióbeli Hitler követők elfelejtették Marx tanainak legsarkalatosabb pontját, amely oda szól, hogy a munkásosztály fölszabadítása csak a munkásosztály müve lehet. Mert már a harmadik birodalom megszületése előtt tudvalevő volt, hogy Hitler mozgalmát a rajnavidéki gyárosok és a porosz nagy birtokosok pénzelték. Nem lenne ez a csoportkép teljes, ha nem említeném meg a munkásság azon rétegét amelynek semmiféle öntudatos célja vagy programja nincsen. Ez a réteg ott található ahol legnagyobb a hűhó. Tegnap mint kommunista késelte a hitleristákat, ma pedig mint horogkeresztes vitéz revolverrel lőtte le a kommunistákat, ahogy az időjárás vagy az erőviszonyok kedveztek. Ez volt a lumpen-proletáriátus, magyarul mondva csőcselék. Nem hittek és nem hisznek ezek semmiféle céltudatos munkás megmozdulásban és csak kárára vannak az ilyennek, nekik a zaj és a célnélküli csete-paték az éltető elemük. Ilyen rétegek és elemek segítségével született meg Hitler rémuralma. Keressük meg tehát azokat az okokat, amelyekből az elmúlt négy hét eseményeit levezethessük és megokoljuk. Amint a lapokból tudjuk az események sorát Von Papén al- kancellár beszéde, amelyet a marburgi egyetemen tartott, nyitotta meg. Von Papén egy izig-vérig arisztokrata és mo- narchista érzelmű mágnás. Az egyedüli nem názi a Hitler kabinetben. Gőgös főur, akinél az I ember a bárónál kezdődik. Hitbuzgó katholikus és a rajnavidéki bányabárók és gyárkémény fejedelmek érdekvédője. Az említett egyetemi beszédében kifogásolta, hogy a názi uralom keretén belül nincs demokrácia. A vallásszabadság megszorítása is a begyében van. A külföldi boykott okát is ebben látja. Valójában nem a demokrácia fájt Von Papén urnák, hanem a megbízói fájdalmát fejezte ki, a gyárosok fájdalmát, akik az ország elszigeteltsége folytán nem tudják áruikat elhelyezni. Nejnetország export állam lévén, külföldi piacra van szüksége. A beszéd nem volt más mint egy intés Hitlernek, hogy jó lesz irányt változtatni, különben a pénzforrás be fog dugulni. Hitler megértette a beszédet az az megtudta, hogy honnan fuj a szél. ő aki sem ellentmondást sem kritikát nem tűr, nem bántotta Von Papent. Ez veszélyes lett volna, mert ezzel a gyárosok haragját vonta volna magára. Bűnbakot keresett. Aki keres talál is. Legelőször Von Schleicher tábornokot lövette agyon akitől félt, mert az említettnek meglehetős befolyása volt a rendes katonaság tisztjei között. Utána következtek a rohamcsapatok parancsnoka Roehm. Ez azért volt reá nézve veszélyes mert az említett nem volt képes 'elnyomni a rohamcsapatoknál az elégedetlenséget. Sok lenne fölsorolni azok neveit akiket Hitler a másvilágra küldetett, de szükségesnek tartom megemlíteni Gregor Strasser nevét aki szintén a másvilágra küldöttek között van. Gregor Strasser Strasser Györgnek testvéröcs- cse és valószínűleg megbízottja volt aki a názi párt szocialista programját kidolgozta. Az említett Strasser még Hitler uralomra jutása előtt megvált a nazi párttól mert már akkor fölismerte azt, hogy Hitler szocialista programja csak csalás. Most fogolytáborban van ha még él. Strasser a magántulajdon megszüntetését hirdette, amellyel sok hívőt szerzett a szocializmusban hivő munkások között. Ki kellett közösíteni a pártból állítólagos összeférhetetlensége miatt, de a tény az, hogy a tanai nem tetszettek sem a junkereknek, sem a gyárosoknak. Ezek az események mutatják, hogy Hitler rohamcsapataiban is megindult az erjedés. Ott csak úgy lehet rendet föntar- tani, ha azokat képes jól élelmezni és garázdálkodni hagyni. Ezt lehet ugyan bizonyos ideig de mindig nem. Naponta olvashatjuk, hogy hol itt, hol amott egész osztagokat szereltek le és küldtek a gyűjtő táborokba. Most pláne az a hir is járja, hogy a közel két millióból álló rohamcsapatokból egy és fél milliót teljesen le fognak szerelni, tehát ezek majd a munkanélküliek táborát fogják növelni ami már most sem csekély. Ezekből az eseményekből megállapítható, hogy Hitler fascista rémuralma erjedőben van. Elejétől fogva már abban volt, de az első látható jelek már erősen mutatkoztak. A németországi názik programja minden néposztálynak a menyországot ígérte. A gyárosoknak prosperitást, a junkereknek magas terményárakat, a kiskereskedőknek az áruházak föl- oszlatását, a kisiparosoknak a régi jó világot, a munkásoknak munkaalkalmat, a szocialistáknak és a kommunistáknak szocializmust, az arany ifjúságnak pedig hegyen-völgyön lakodalmat ígért. Aki a mai társadalmi rendszert csak egy kissé ismeri tudja, hogy egy olyan Santa Claus nincs amelyik ezeket az ígéreteket meg tudná hozni. Ezért az elégedetlenség és az erjedés még ott is, ahol mindezekben a fából vaskarika ígéretekben hittek. Csak egy ígéretet váltott be eddig Hitler. Ez az Ígéret az volt amikor az egyik bírósági tárgyaláson még uralomra jutása előtt kijelentette, hogy ha majd ő már mint Hitler, ha kormányát megkapja, gurulni fognak a fejek. A fejek gurultak, sok becsületes és öntudatos munkás fejek, de a saját párthiveinek is a fejei mint a legutóbbi események igazolják. A hatalmas római birodalom az uralma föntartása érdekében a valamennyire szabad konzul választás intézményét eltörölte és megvalósította a császárságot. A császárt egy aránylag csekély számú rendesen katonákból álló klikk választotta. A császár az uralkodásra jutásakor egy erős testőrséget szervezett, amelynek föladata a császár személyes biztonsága és rendszerének föntartása volt. Sokszor a császár ha elég erősnek érezte magát megtizedeltette a testőrséget, vagy még több esetben a testőrök tették el láb alól “szeretett” uralkodójukat. Nagyon hasonlít ez a rendszer Hitler uralmához. Hitler rohamcsapatokat szervezett, uralma védelmére. Nagyon valószínű, hogy éppen azok akiket ő dédelget, fogják elintézni. A történelem megismétlődik. A munkásság nem nyugszik. Dőreség lenne időpontot megjelölni arra, hogy mikor fog a forradalmi szikra föllángolni, de bizonyos az, hogy aránylag rövid időn belül olyan híreket fogunk hallani Németországból amely az egész világ forradalmi munkásságát reményekkel fogja eltölteni. Németország iparilag igen előrehaladott állam. A német munkásság sok csalódásokon ment keresztül. Reméljük, hogy csalódásaikból tanulva megtalálják a helyes utat a fölszabadulásukra. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
