Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-29 / 824. szám
1934 december 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal Vigyázat újra van mázolva! HETEK ÓTA LÁRMÁZIK AZ UJ ELŐRE A WASHINGTONBA KÜLDENDŐ DELEGÁTUSOK ÖSSZEBORONÁLÁSA ÉRDEKÉBEN. Hogy a munkások és egyletek nem ülnek már fel az ilyen semmit sem jelentő kiabálásnak, bizonyitja, hogy a múlt vasárnapi clevelandi gyűlésen nemlétezö egyéneket is szerepeltetnek. A hetenként megjelenő Bérmunkás minden helyét arra igyekszünk kihasználni, hogy egyrészt a munkások országszerte történő megmozdulásáról, amelyeknek a nyomán a munkán előnyösebb helyzetbe kerülnek, számot adjunk, másrészt agitációnkal újabb és újabb munkatlepek megszervezésének a lehetőségét készitClevelandon már eredményeket mutat fel. Több mint egy tucat olyan munka telep van már Clevelan- don, ahol csak az IWW kártyával rendelkező munkások dolgozhatnak. Tizedik hete a legelszántabb harcot vívja az IWW a Cleveland Wire Spring munkásai érdekében. A legnehezebb munkán, az iroda épületeket tisztitó munkás asszonyok harmadik hete vívják harcukat az IWW segítségével. Az IWW clevelandi tevékenységét arra fordítja, hogy a munkások vissza kerüljenek a munkára, hogy minden dologbiró munkás a maga családja fentartására szükségeseket előteremthesse. Nem volt időnk arra, hogy a Bérmunkás hasábjain foglalkozzunk az Uj Előre újabb lármájával, amellyel a munkásokat Washingtonba akarja bolondi- tani, hogy ott társadalmi biztosítást harcolnak ki. Sokkal intelligensebbnek ismerjük Amerika magyar munkásait, mint hogy feltételeznénk, hogy ettől az úgynevezett vásári lármától menteni kelljen. Az amerikai magyar ‘munkások mind nagyobb tömege ismeri fel azt az igazságot, hogy a helyzetén senki más önmagán kívül nem segíthet. A munkásoknak szervezkedni kell EGY NAGY SZERVEZETBE, hogy a helyzetük megváltozzon. De maga a társadalmi biztosítás a polgári rendszerben egyet jelent a forradalmi munkásmozgalom elgáncsolásával és mindazok, akik a társadalmi biztosítás megteremtéséért egy lépést, egy tolvonást is tesznek, azok árulói a kommunizmus vagy ipari demokrácia eszméinek, törekvéseinek. Az IWW ipari szervezetei, mint azt Cleveland is teszi, a munkásokat a munkára törekszik vissza helyezni a munkaidő megrövidítésével. Az Uj Előre ellenben minden eszközzel a segély listán kívánja tartani a munkásokat. Az elmúlt vasárnap Cleve- landon hirdetett egy értekezletet, amelyről szóló tudósításában a megjelentek között szerepelteti az IWW ipari szervezetét is. Eltekintve attól, hogy az Uj Előre szerint az IWW halott, amely már hosszú ideje nem létezik, most úgy tünteti fel, mintha a társadalmi biztosításért rendezett bohóckodásban az IWW ipari szervezete is közreműködne. Fentebb kifejtettük, hogy az IWW ipari szervezeteinek nem CLEVELAND, O. — A maga nemében egyedül álló eset történt itt a héten. A Cleveland Wire Spring Co. sztrájkoló munkásai közül a sztrájk folyamán több ízben letartóztatták a sztrájk bizottság egyik leg- agilisabb tagját Kearns munkástársat, akit egy Ízben a bíró tiz napra el is Ítélt. A szervezet jogtanácsosa ezt az Ítéletet megfelebbezte és mint lapunk múlt számában jelentettük az esküdtszék Kearns munkástársat nem bűnösnek találta. A több ízben meghurcolt a társadalmi biztosítás a célja és egyenesen a munkásosztály árulóinak tartjuk az azzal foglalkozókat, tehát nem csak nem voltunk a fenti értekezleten, de átvizsgáltuk clevelandi tagjaink névjegyzékét és abban Joe Wujtek nevet nem találtunk. Az IWW egyre szélesedő jó nevét akarja a hitelét vesztett Uj Előre felhasználni munkás ellenes üzelmeire, ami ellen ezúton is óvást emelünk és minden egyébb értesítés helyett tudatjuk a Bérmunkás olvasóit, Amerika magyar munkásait, hogy az IWW ipari szervezete NEM vett részt az említett konferencián. Kearns munkástárs az esküdtszék határozata után vádat emelt az őt hamisan vádoló scab ellen, akinek az ügyét december 21-én, tárgyalta ugyan az a biró és most a scabet hamis tanuzásért tiznapi elzárásra és 50 dollár pénzbüntetésre ítélte. Kearns mtárs, aki $24.995.00- ra pörölte a scabet az ítéletbe bele nyugodott, mert jobb leckét még a sztrájkolok sem adhattak volna neki és város szerte mulatság tárgya ez a scab, akit igy megleckéztetett a biró. jük elő, ami többek között Tiz napi elzárást és pénz- büntetést kapott egy scab HAMIS TANUZÁSÉRT, AMELLYEL EGY SZTRÁJKOLÓT AKART ELÍTÉLTETNI, A BÍRÓ EZT A DÖNTÉST HOZTA. téka tüzes hullámokat lüktetett. Kiugrott az állásból. — Mit pofázol? . . . Hazudtok. mint mindig. Rongyok! Mekkora szájat nyitsz? Megállj ! Megragadta azt a hasábfát, amivel a kemence szájánál a kiguruló zsemlyéket szokta visszatartani és teljes erejével a sütőszoba ajtajához vágta. A félignyilt deszkaajtó hatalmas durranással egészen bevágódott. Az ütést azonban fölfogta. Bent összerezzentek. A fiatal asszony gyors mozdulattal az ajtóhoz ugrott és bereteszelte. Az utolsó pillanatban. Már az ember is ott volt, ütésre emelt ököllel. Most tanácstalanul állt meg a bezárt ajtó előtt. Fölorditott: — Várjatok csak! Ma végetek lesz. Kirohant az udvarra, valami alkalmas dorongért. Az inas halkan beszólt: — Kiment fáért . . . A másik pillanatban kinyitották az ajtót és a sütőkonyhán át berohantak a belső házba. Az inas utánuk. Kint felhők torlódtak. Szemének szokatlan volt a sötétség, nem látott. Kutatott dorongért. A hüs levegő megcsapta meztelen hátát. Meghallotta, hogy átrohantak. Izzadt teste összeborzongott. Visszament. Fölhajtotta a maradék bort és tovább vetett. Az inas visszasompolygott és most ide hizelgett: — Elmentek ám husért . . . Csakugyan. Az öreg asszony elküldte tiz óra után a két leányt. — Mit tegyünk. Addig úgy sem lesz nyugta. Hátha . . . Kendőt vettek magukra és szó nélkül indultak. A templom mellett az első mészárosnál világosságot láttak. Bent most bontottak egy bor jut. Bekopogtak, megmondták, miért jöttek. Kis idő múlva kinyitották az ajtót és ők beszöktek az üzletbe. A fiatalabbik szégyenkezve nyögte ki: — Majd holnap elhozom a pénzt. A mészáros az udvaron át engedte ki őket és előrement, hogy szétnézzen, nem látja-e az utcán valaki a jelenetet. Az utca üres volt. Az asszony és az inas időközben visszamentek dolgozni. Már nem sok hiányzott. Csak a kisodort kifliket rakták deszkákra. Vetni és kisütni kellett. Mikor a leányok visszajöttek, a kutyák ugatására figyelmes lett. Televetette a feneket és kiment a konyhába. A két leányt nem látta, de az öreg asz- szony fakalapáccsal már tunkolta a húst. Szürke, savós szemeit rávetette az emberre és félve mondta ki: — Mingyárt meglesz, fiacskám . . . Megnyugodott. Félóra múlva már az asztalnál ült. Felesége kiment. Kereste a nővérét és a húgát. Az ember enni hívta, de az asz- szony, gyűlöletes pillantás kíséretében, köpte feléje az indulatos szavakat: — Dögölj meg a húsoddal együtt! Ronda. — Haha. A feleségem sem pártol. Muszáj uj nőszemély után nézni . . . Böfögve evett és közben mosolyogva morfondírozott. — Hehe. Mégis hoztak. Büdösök. Mégis igazam lett. Jól van igy. Ennek igy is kell. lenni. Kezébe vette a hirtelen sült húst és úgy harapott belőle. A zsircsöpp visszahullott a tányérba. Fogai elővillogtak. Az állkapcsok munkája nyomán még a füle is mozgott. Mikor kész lett, az ólomcsapjánál egy szódásüveget a szájához emelt és magábanyomta az egészet. Nagyokat csuklott utána. Röfögve röhögött hozzá. Aztán odavetette az öreg asszony felé: — Jó volt! Fölállt, kinyujtózkodott. Kiropogtatta csontjait és amikor hívására bejött az asszony, mint valami kitűnő prédát, magához rántotta és vitte be a szobába . . . A nagy izgalomban a kutyákról megfeledkeztek. Most nekirugaszkodva döngették az ajtót. Dühös kaparászásuk hangja egybevegyűlt egytagú, nyújtott ugatásukkal. — Bolonditja őket az éhség . . . Anyja hangjára a fiatalabbik leány fölrezzen. Némi tétovázás után ajtót nyit. A kutyák élénk farkcsóválással körülszáguldj ák az asztalt és a tűzhely mellett, a szokott helyen, keresik tányérjaikat. A fiatalabbik elébük teszi vacsoráját. Úgy, amint van. Érintetlenül. A nagyobbik kuvasz fölvakkan az örömtől. Hús . . . Eldöföli a kicsinyt és habzsolva fal. A leány nézi. — Az enyémet add oda a másiknak . . . Most már ketten figyelik az állatokat. Mohón szürcsölve lefetyelik a zsíros szaftot. Minden tagjuk remegve mozdul, előre, hátra. A nagyobbik mellső lábaival segít fogainak. A helyiség tele van zabálásuk zajával. Az iram mind gyorsabb lesz. A félsz hajtja őket. hogy hátha elveszik előlük a nem várt zsákmányt. Az öreg asszony, mint a hálójába gubancolod ott pók, lesi áldozatait. Már harmadszor vesz szörnyű lélegzetet a szörnyű szidalomra. Arcán vonaglik a szólni akarás, de talán ő is megértett valamit . . . Hallgat . . . A nyitva maradt ajtón beszűrődik a háztetőn szükölő szerelmes kandúr nyávogása, amely úgy hangzik, mint valami rémes gyereksirás. Az éjszaka, mint nagyhatalom, csöndben figyeli alattvalóit. A leányok bementek szobájukba. Az ágyon egymásra borulva sirdogálnak. Az öregasszony a tányérokkal csörömpöl. Az állatok megnyugodtak. S a tető alatt' kielégülten szuszog az ember.
