Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-15 / 822. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 december 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................... $2.00 Félévre .................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year ___ $2.00 Six Months ... 1.00 Single Copy ......______ 5c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ____________ TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending._________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKER S OF THE WORLD Háború küszöbén A háború réme, mely állandóan demokles karjaként lebeg a fejünk felett, minden jel szerint ismét a küszöbön van. A balkáni puskaporos hordót a láng nyaldossa és minden pillanatban felrobbanhat. A tervezet ugylátszik elkészült egy újabb világháborúra és a kezdetnek legalkalmasabb a közelmúltban meggyilkolt szerb király haláláért való bosszuállás/ Az ideérkező hírek szerint Szerbia huszonhétezer magyar alattvalót utasított ki az ország területéről minden előzetes figyelmeztetés nélkül, még arra sem engedve időt, hogy ingóságaikat össze szedjék. A hadsereget a határmentén összpontosítják és egy részük már át is lépte a magyar határt Szeged közelében. A magyar kormány szintén hasonló intézkedéseket tesz és a gyűlöletet minden eszközzel szítják a lakosság között. A határmenti falvaak lakosságát terrorizálják és kirabolják, nemki- mélve senkit és semmit. Amig ezek végbe mennek a határokon, addig Genfben a Nemzetek Ligája gyülésezik, azt a látszatot keltve, mintha a háború kitörését akarnák megakadályozni. Bár minden ország megbízottai biztosak abban, hogy a háborút nem tudják lehetetlenné tenni, de a látszat kedvéért lejátszák szerepüket. Amig a tárgyalások folynak, Jugoszlávia szövetségesei Cseho-Szlová- kia és Románia minden intézkedést megtesznek, a támadásra. Ugyanekkor Olaszország sem tétlen. A fegyverkezés már régen folyik minden országban és csak az alkalmas pillanatot várják, hogy vágóhidra küldjék a munkásság millióit. A nagyhatalmak egyelőre semlegességet színlelnek, azon ban ez csak addig marad meg, amig az első ágyú eldördül. Sem mi sincs útjában annak, hogy a világot ismét lángba borítsák A munkásság, mely er.re képes volna nem tanult az elmúlt vi lágháboru által nyújtott borzalmasságokból és ma készületle nebb a háború megakadályozására, mint volt 20 évvel ezelőtt A feltolakodott vezérek minden ország munkásmozgalmát da rabokra tépték, úgy hogy teljesen tehetetlen egységes akcióra Amit ezek maghagytak, azt a fascizmus és názismus befejezte A tettek ideje azonban még nem nem múlt el. Akik ismerik a háború borzalmasságát nem maradhatnak tétlen most. Minden perc számit. Szervezkedjünk az Általános Sztrájkra a háború ellen. Az IWW egyik erősségét jelenti az a felismerés, hogy a munkásokat Egy Nagy Szervezetbe tömöríti, ami által olyan erőt képvisel a munkásosztály, amely alkalmas lesz arra, hogy végcélját a bérrendszert megszüntesse. De a mig a végcéljához el ér a munkásosztály, meg kell győznie még azokat a munkástömegeket, akik nem érkeztek még el az eszme megértéséhez. Sokan, nagyon sokan vannak még ilyenek, de ipari unionisták nem csüggedhetnek, mert tudják, hogy évezredes hamis tanítást, tudatos félrevezetést kell a nép leikéből kiűzni és helyébe az igazságot, a valóságot elhelyezni. Hogy az IWW ezt a munkát végzi, sikerrel végzi, arról bizonyságot szerezhettek mindazok, akik résztvettek a Cleveland Wire Spring sztrájkolói védelmi estélyén, ahova a már megszervezett gyárak munkásait nem a táncra, nem a mulatságra való hivogatás hozott össze, hanem az a kötelesség tudat, hogy a sztrájkoló munkásokat kell segíteni, akiknek harcuk az ő harcuk, akiknek a győzelmük az egész munkásosztály győzelmét jelenti. Ezért érezzük, hogy az összetartásban rejlő erő felismerése, győzelemre fogja juttatni a clevelandi munkásoknak ezt a megmozdulását is. “Solidarity for ever Solidarity make me strong” Szervezett sztrájktörők MILWAUKEE, WIS. — Ritkán történik meg, hogy a nagyvárosok Department Storjainak rabszolgái sztrájkra mennek. A fehér galléros rabszolgákat mindig nehéz volt szervezni; még nehezebb sztrájkba vinni. Mind ennek dacára az itteni Boston Store 1.500 munkásának többsége beszüntette a munkát a napokban magasabb fizetésért, a zárt műhely elismeréséért, és a tagsági dijaknak a fizetésből való levonásáért. Tipikus AFofL követelések. A sztrájkban három különböző szakszervezet tagjai vannak érdekelve; az irodai alkalmazottak és elárusítók, a söprö- getők és tisztogatók és az autó vezetők. Négy más szakszervezet tagjai a munkán maradtak, bár ezek is szervezve vannak, azonban a szerződés köti őket a munkához. Ezek: a villany- szerelők, festők, famunkások és linoleum és szőnyeg térítők. Ez utóbbi szószólója nyilatkozatot adott ki, mely kijelenti, hogy mivel ezen szakszervezetek viszonya a Boston Store-al rendben van és semmi ok a munka- beszüntetésre. Az üzlet vezetősége munkába állított 500-at azok közül akik már régebben folyamodtak munkáért és a munka minden fennakadás nélkül folyik. A szervezett sztrájktörők közösen a szervezetlenekkel segítik letörni a szervezett munkások sztrájkját. A fenti eset nem uj előttünk és nem egyedül álló az AFofL történetében. Az AFofL-be szervezett munkásság gyakran Fill szembe hasonló esettel, amikor ugyanazon szövetségbe tartozó tagok törik le a sztrájkoló tagok harcát. Ugyan ezen hibák már 30 évvel ezelőtt is uralkodtak a szakszervezetekben, amikor az IWW megalakult és az elvinyilatkozatban, mely lapunk más helyén található a következőket találjuk: ‘A szakszervezetek, olyan állapotokat ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportja az ugyan azon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le.” Az elavult szakmai szervezkedéssel a munkások állandóan rávannak kényszerítve, hogy társaik harcát verjék le. Ennek kiküszöbölése csak egy módon lehetséges, és pedig, hogy az egy iparban dolgozó valamennyi munkás egy ipari szervezetbe tömörül és a különböző ipari szervezetek pedig az Egy Nagy Szervezetbe, amint azt az IWW tanítja. Közel ezer torokból, a megértésnek és átérzésnek minden látható jelével percekig énekelték a sztrájkoló Cleveland Wire Spring munkásaival a jelenlevők az IWW dalos könyvének idézett legismertebb dalát. Ebben a két sorban megvan mondva egyúttal az a könyvtárakat megtöltő világtörténelem, amelynek szenvedő alanya minden esetben a dolgozó nép. Mert mindezideig a munkásosztályt fel tudták használni mindazokra a személyes és közügyekre, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy egyes emberek vagy kiválasztott csoportok a nagy tömegek tudatlanságán vagy hiszékenységén a nép fölé emelkedhessenek. Mindezekre készen állott a tömeg, csak arra nem volt kapható, hogy a saját maga érdekében mozduljon meg, hogy tegyen valamit abban az irányban, hogy maga és családja éhen ne pusztuljon közvetlen szomszédságában a nagy élelmiszer raktáraknak, hogy megne faggyon az utca hosszat üresen álló felhőkarcolók között, hogy ne járjon rongyosan, mezitlább a ruhákkal, cipőkkel roskadásig megtömött raktárak alatt. Mert nem ismerte az összeartást, mert nem sejetette, hogy a munkások összetartása olyan hatalom, amelyet sem emberi hatalom sem fegyveres erő nem tud kikezdeni. De ki csodálkozna azon, hogy a munkásosztály a nép nem ismeri az összetartásban rejlő erőt és hatalmat, akkor, amikor ismerjük születésétől való történetét a magunk életét. Senkinek sem volt érdeke az, hogy minket munkásokat erre megtanítson. A magunk soraiból kellett arra ráeszmélnünk és magunknak kellett azt életcélkitüzésünkbe tenni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egytnást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. !
