Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-08 / 821. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ------------------- $2.00 One Year ____ $2.00 PélévTe ______ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c ______Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c_______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. _________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Győzni fogunk... “Ha minden ember összefog, Ha a béke napja felragyog ...” Több mint száz magyar munkás dallos ajkán csendült fel a dal, amelynek mottóját cikkünk fölé tettük, mert amikor a dallosokról tekintetünk végig siklott a több száz hallgatóságon, gondolatunk kiröppent a terem hatalmas falai közül Cleveland és az ország közel negyvenöt millió munkásai közzé. Mi öntudatos ipari unionisták hisszük és valljuk, hogy a béke napja el fog érkezni. És hogy annak eljövetele kizárólag a munkásosztály forradalmi ipari szervezettsége munkája lesz. Ezt a békét nem az ágyú golyók, nem a halált dobáló repülő gépek fogják megkötni, hanem az iparok munkásai, akik már ma is megtermelik mindazt, amire az emberiségnek szüksége van. De amilyen szent meggyőződéssel hisszük, hogy a béke napja fel fog ragyogni, olyan meglátssal valljuk, hogy a béke napja felragyog mielőtt MINDEN ember is összefogna. A szervezett munkásosztály történelme igazolja, hogy egy- egy öntudatos kisebbsége egy több ezer munkást foglalkoztatott munkatelepnek, milyen radikális változásokat volt képes az egész munka telep részére megvalósítani. Magunk előtt látjuk még az elmúlt hónapok clevelandi IWW megmozdulásokat, ahol maroknyi lelkes csoportok ezreket tudtak lelkesíteni és győzelmes harcokba vinni. Az IWW-isták nem várják be azt amig minden ember ösz- sze fog, mert vannak munkások — sajnos sokan — akik az átlagnál is nehezebben értik meg a felvilágosító szót. Nem minden esetben azért mert ellene volnának a munkások törekvésének, de az agyuk, a gondolkozásuk nehéz mozgása miatt. Számtalan esetet tudunk, amikor az évekik gáncsoskodó, a munkás- mozgalom ellensége olyan harcossá lett hogy bátorságban, tevékenységben nem maradt mögötte a mozgalom régi harcosainak. A költő szép elgondolása hallatára gondolatunk a Cleveland Wire Spring gyár munkásaihoz érkezik, akik ahelyet, hogy közös bajukban összefognának és az őket kihasználó gyárosok ellen harcolnának, egymás ellen kell immár hatodik hete testvér harcot folytatniok. És itt is azt látjuk, hogy a szkeb munkát vállalók száma hétről-hétre fogy, mert belátják ezek a munkások is, hogy nekik a becsületesen harcolók között van a helyük. Sok munkással találkozunk a szervezetért folytatott agi- tációnkban, akik a munkásmozgalom jövőjében azért nem hisznek mert szerintük sohasem fog MINDENKI a mozgalommal egyetérteni. Ilyenkor igyekszünk megértetni az illetővel, hogy ezt mi sem hisszük, legalább is nem a döntő harcunk, a bérrendszer megszüntetése előtt, de mi sem várjuk azt, mert tudjuk, hogy a munkásmozgalom céljainak a keresztül vitelére egy tudatos kisebbség is elegendő és ebbe a kisebbségbe igyekszünk a munkásosztály értelmiségét mielőbb bevonni, hogy a harcot napról-napra előbbre vigyük. Csak az ipari demokrácián felépült társadalomban, amelyben az emberiségnek nem lesznek külön céljaik és érdekeik fog majd össze minden ember, aminek eredményeként az örök béke napja fogja bearanyozni minden cselekvésünket. Az osztályharc rabjaiért Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás olvasói minden esztendőben tekintélyes összeggel járultak az Egyetemes Védelmi bizottság utján az osztályharc foglyainak és azok családjainak a karácsonyi támogatásához. Mig egyetlen munkástársunk a börtön falai között van, addig mi sem szűnünk meg velük érezni, rájuk gondolni. Minden bérmunkás a családra szánt ajándék összegét ossza meg az osztályharc rabjaival, hogy az öröm, a bizodalom, hogy a kint levők nem feledkeztek meg róluk sem, eltöltse őket, egy napsugarat vigyen be a sötét cellákba. Minden összeg az Egyetemes Védelmi bizottsághoz 2224 N. Halstead St. Chicago küldendő. Már két éve vajúdott, már- már azt reméltük, hogy meghalt még az apja méhében, de nem, most végre megszületett, egy héttel a választások után. Rómában fogamzott pápai áldással és hozzájárulással, sok helyen már megerősödött és verekedés testvérei vannak. Róma, Bécs, Budapest már gyakorlatban megvalósította a “Társadalmi igazságot,” melynek védelmére az újszülötteit világra hozták. Ez az atyuska Coughlin, a jezsuita rádió konjunktúra lovag által szült; “National Unió for Social Justice.” — Nemzeti Unió Társadalmi Igazságért.” Ugye, milyen szépen hangzik? Tovább menve még nagy ígéreteket is tett a csecsemő, államosítani a vasutakat, villany és gázfejlesztő telepeket, bányákat. Milyen társadalmi igazságot akar? Hát persze éppen olyat mint a magyar, olasz, osztrák elődjei, ahol szocializmust vagy kommunizmust nem tűrnek meg, ahol az Unió tagoknak —- “ha szükséges készen kell lenni meghalni a kapitalizmus védel- ben.” (Idézett a Coughlin Gold Standard nevű könyvéből.) Nem-e nagyszerű társadalmi igazság lesz ez, melyért Pater Coughlin síkra szál? melynek már a magyar, osztrák, olasz és spanyol munkások előtt nagyon sok érezhető és érzékte- lenitett példái vannak? Emlékezzünk csak vissza: Budapest — keresztény ébredők — Bangha pater — Duna — Hajmáskér — Kecskemét — stb. Róma: Fascista Unió. Pápai áldás, — castor olaj — száműzetés — munkás szervezetek szétverése. Bécs: Munkás co-operative atthonok szétágyuzása: — munkások tömeges gyilkolása, Dolf- fuss — Diktatúra — tedeum éneklése, a munkás holttestek fölött. Most jön Coughlin, atyai jóakarattal megszüli a Nemzeti Uniót, melynek a fő kötelessége lesz távol tartani a szocializmust, kommunizmust Amerikától. Kedden este, már volt szervezői gyűlés, ahol most még megengedték a kédéseket is, arra a kérdésre, hogy mi a kü- lömbség a szocializmus és kommunizmus között, azt felelte, hogy nem sok, mert mindkettő borzalmat jelent. Itten az ilyen Jezsuita Unió még uj dolog, még itten nem heréitek annak a nevében, még nem lőttek szét munkás otthonokat, nem robbantottak fel szervezeti helyiségeket. Még Coughlin is 5 millió tagra számit, sajnos amilyen hiszékeny a nép, a mennyire még bízik mindenféle humbugban megszerzi. De mi lesz azután? mire fogják ezeket a hiszékeny bárányokat felhasználni ? Mire kellett ez az uj szervezet? Miért adja a pápa, a katholikus püspökség, áldását erre az Unióra ? Válasznak kénytelenek vagyunk Coughlin fent nevezett könyvéből az egész körmondatott idézni: a 44-ik oldalról. “A katholikus egyház kitart a kapitalizmus mellett, ámbár bátorkodik elitélni azokat a visszaéléseket, mely körülötte történik. Amikor a szava nem hallható, gyenge és kezei tisztátalanok, mi szembeszállunk a szocialistákkal, kommunistákkal a védelmében — és ha szükséges meghalunk annak az alaptörvényeknek a védelmében, melynek alapján vagyonát szerezte. Nem félhet attól, hogy mi balra fordulunk, vagy radikálissá leszünk ?” Ezt kell megjegyezni jól, ez a válasz, ezért kell a Unió. Erre csak egy választ adhat a gondolkozó munkásság. Be a forradalmi Ipari Uniókba. Le a Bérrendszerrel. CLEVELAND East Sideon mind azokat, akiknél a most pénteken este tartandó védelmi mulatságra einem adott jegyek vannak felkérem, hogy azokat péntek délig a szervezet helyiségébe leadni szíveskedjenek. Nyirán J. titkár. ELVLNYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsali a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hog> folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. 1934 december 8. Megszületett BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.
