Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-11-24 / 819. szám

1934 november 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal Beszélgetések A GAZDASÁGI TÉNYEZŐK A Fő HAJTÓERŐK. Wobbly: A múlt héten ott hagytuk el a beszélgetést, hogy miért tartja az IWW elegendő­nek a gazdasági szervezkedést? Miért nem igyekszik a politikai hatalom meghódítására is ? Melyre az a válaszom, hogy mi­vel a történelem bizonyítja, hogy a gazdasági hatalom MINDENKOR letudta győzni a politikai hatalmat, amikor az ellen szervezetten fellépett, de még megfoditva soha sem volt, igy a gazdasági szervezettségén keresztül a munkásság is le­győzi, helyesebben mondva széjjel bomlasztja a politikai felül építményt szervezett tá­madásaival. Szervezetlen: Oroszország­ban először a politikai hatalmat hódították meg, azon keresztül vívták meg a forradalmat. W.: Nem jól tudja, csak ve­gye kézhez az orosz forradalom történetét és látni fogja, hogy nem is volt politikai hatalom Kerensky kezében, mert még a cári kormány bukásával széjel bomlott, megsemmisült. * Ke- renszky csak újjá akarta szer­vezni, mely nem sikerült neki. A cári politikai hatalmat sem a munkásság ellentámadásai bomlasztották fel, hanem a há­ború által okozott gazdasági helyzet, a nyomorúság, mely teljesen gazdasági volt. így be kell látnia, hogy ami­vel a politikai hatalom erejét bizonyítja, éppen ellenkezőleg a gazdasági tényezők véghetet- len hatalmát bizonyítja, mely még a cári zsarnok hatalmat, Kaisert, királyokat megsemmi­sített. SZ.: Oroszországban nem volt olyan gazdasági szervezet mint az IWW, hát még is csak a politikai pártok döntötték meg a cárt. W.: Mi nem állítjuk, hogy az IWW mint legelőbbre hala­dott ipari szervezet létezhetett volna nagymértékben Oroszor­szágban, de bizony erős pártok sem voltak. A gazdasági viszo­nyok még a szervezetlenség dal cára is megszülte a forranalmat, elkergette az orosz elnyomó­kat. SZ.: Én úgy hiszem, hogy a bolsevikieknek erős szervezet­jük volt és azért bírták maguk­hoz ragadni a hatalmat. W.: Rosszul hiszi munkás­társ, megint csak a történe­lemre kell vissza utalni, akkor látni fogja, hogy a bolsevikiek­nek a színe java külföldön száműzetésben vagy Szibériá­ban éltek. Azt is tudnia kell, hogy Lenint, Trozkit, a Né­met hadvezetőség beleegyezé­sével szállították keresztül Né­metországon Svájcból az orosz határig sok más bolsevikivei. SZ.: Hát akkor hogyan jutot­tak hatalomra a bolsevikiek? W.: Úgy, hogy a német had­vezetőségnek tett ígéretekhez hűen a háború ellen agitáltak és mivel a nép sem akart to­vább háborúskodni, igy szíve­sen hallgatták a bolsevikeket Oroszországban. Valamint az elnyomott földmiveseknek oda ígérték a földet, melyet már sok helyen a Kerensky kor­mány ellenében is elvettek az uraktól. SZ.: A szovietek a bolsevikiek kontrolja alatt voltak? W.: Eleinte nem, csak miután a Kerenszky kormány a háború folytatása mellett szavazott, vesztette el a szovietekben a kontrolt, mely lassan átcsúszott a bolsevikiek kezeibe. Ha ta­nulmányozza az oroszországi forradalom történetét, akkor látni fogja, hogy a bolsevikiek nem meghódították a politikai hatalmat hanem újjá szervez­ték, a lerombolt politikai hata­lom helyébe újat építettek. SZ.: Németországban tisztán a politikai hatalom megszerve­zésével jutottak Hitlerék hata­lomra. W.: Hogy tévedését belássa, rá kell mutassak, hogy még Rockefellernek is nagy segít­sége van, valamint a nemzet­közi tőkének a német nagy ka­pitalistákkal kapcsolatosan, nagy gazdasági segítségük van Hitler uralomra jutásánál, amit az is bizonyít, hogy Rockefeller titkos ügynöke, James Lee és az apja Ivy Lee egyszersmint a Hitler titkos tanácsosainak is egyike. SZ.: Mit csinált volna az IWW Hitler ellen? W.: Amit minden forradalmi gazdasági szervezet megtudna csinálni, mert meg volna hoz­zá az ereje is, amint a német- országi munkásságnak is meg volt az ereje 1921-ben mikor a császár pártiak állig felfegy­verkezve lefoglalták Berlint, Kapp és Conowt három napos általános sztrájkkal azokat megbuktatták. Megakadályoz­ták, sőt lehetetlenné tették, hogy a helyi vagy külföldi nagy­tőke támogassa őket. SZ.: A kommunisták is meg­próbáltak általános sztrájkot hívni, de nem sikerült nekik. W.: Az általános sztrájkhoz egy általános Unió kell, de a politikai pártok a német mun­kásság gazdasági szervezeteit 5 felé szaggatták, minden párt akart magának egyet, hogy legyen aki a szekerét tolja, azért nem lehetett általános sztrájk, ezt kell nekünk itten megakadályozni, hogy lehes­sen, mikor arra itten is olyan nagy szükség lesz. SZ.: Meg lehet, hogy képe­sek volnánk a hatalomra jutás­ban megakadályozni az ilyen fascistákat, de már nem igen lehetne ellenük sikeresen har­colni miután hatalomra jutnak. W.: Cubában elég erős és zsarnok volt Machado, még is el lett seperve az általános sztrájk erejével. SZ.: A kommunisták legin­kább a fegyveres felkelésben hisznek. W.: A németországi fiaskó után, 1933. május 3-iki “Daily Worker”-ban ezt Írják: “Csak az általános tömeg sztrájk ké­pes Hitlert megbuktatni, amint megbuktatta Kappot és Co- now-t, amint a berlini közle­kedési sztrájk megbuktatta Von Papén kabinetjét.” Amint látja az eső után látják az eső kabátot szükségesnek. Ezzel ők is azt bizonyítják, hogy sokkal fontosabb az általános sztrájk­ra, mint a fegyveres harcra való készülődés. És biztosabb is. SZ.: Tehát a párt is akar ál­talános sztrájkot ? A munkás kultúra szempont­jából bírálva, a Bérmunkás Naptára évről-évre pótolhatat­lan értéket jelent az agitációs munka harterén. Az egyik leg­nehezebb küzdelem az iparokon kívül, megismertetni a saját osztályhelyzetünket a munkás­tömegekkel. Felvilágosítani őket anélkül, hogy a különbö­ző politikai pártok mézes-má- zos ígéreteiből kapnának kósto­lót. Gyakran halljuk, azt az érvet, hogy tömegekhez férkőz­ni csakis a hamis Ígéretek csel­fogásával lehetséges. Az IWW az egyetlen szervezet, mely nem ereszkedik le, a tömegek nívójára, hanem ellenkezőleg a tömegeket felemelni igyekszik a kapitalista méreg kultúra ál­tal letepert helyzetéből. Ez a munka végtelenül nehéz, de an­nál biztosabban érleli gyümöl­csét. Az amerikai közélet csaknem minden úgynevezett kulturális megmozdulásnak hátterében, ott lappang a sajtókukac, “ne­kem élni muszáj” filozófiájá­val és minden megalkuvás, minden üzleti leereszkedés és sok esetben a nyílt árulásra, kész van náluk a magyará­zat. Ennek igy kell lenni, mert ez kell a tömegnek. így voltunk a naptárakkal is, mindaddig, amig a Bérmunkás Naptára nem jelent meg, bizo­nyítva az ellenkezőjét. A ma­gyar népszokásnak egyik tra- diciós maradványa a kalendá­rium. Magyarországban a leg­szegényebb földmunkás házá­ban is két könyvet megtalá­lunk. Az imakönyvet és a ka­lendáriumot. Csak természetes, hogy a kivándorolt magyar munkástömegek megtartották a régi szokást és itt Ameriká­ban is jó piacot jelentett e két árucikk. Hosszú éveken át a népbutitás vámszedői arattak, amikor kalendáriumokkal el­árasztották a magyar munkás­házakat. A munkásmozgalomban el­helyezkedett élősdiek látva a kitűnő piacot a naptárüzletre megkezdték ők is a vásárt. Ér­veik ismét csak azok voltak, hogy a tömegnek azt kell adni amit kér. Kiadták a munkás­naptárt, ami azonban semmi­ben sem különbözött a kapita­lista kalendáriumtól, teletöm­ve üzleti hirdetésekkel, mely­ért persze busásan jött a pénz. A Partola és más csoda orvos­ságok oldalas helyet kaptak az ilyen naptárakban. A Bérmunkás az egyetlen igazi munkás naptár, mert rést ütött a kapitalista naptárüzlet jövedelmező várfalán és a ka­pitalista és álmunkás naptá­raktól teljesen külömbözve minden üzleti hirdetés nélkül, kizárólag a munkáskultura, az öntudat az ipari unionizmus W.: Igen, amig azt a párt irányíthatja, amig a pártnak hasznára van, persze minden párt külön-külön a maga javá­ra karja azt, azért nem volt le­hetséges Németországban, ahol a 6 munkáspárt, 5 felé szaggat­ták az uniókat. terjesztése szempontjából jele­nik meg. Az 1935-ös Bérmunkás Nap­tár már ott van nagyon sok munkáslakásban és valóban a díszét képezi minden család ott­honának úgy a kivitelben mint a tartalmában. A Bémunkás Naptár irói és rajzolói nem kaptak semmiféle dí­jazást munkájukért, sőt még dicséretet sem várnak, mert tudják, hogy csak kötelességü­ket teljesítették. Mi, akik nem vettünk részt, a Bérmunkás Naptár előállító nehéz és fáradságos munkájá­ban, most kell kötelességünket teljesítenünk azáltal, hogy a Bérmunkás Naptár minden egyes páldányát a bérmunkások kezébe adjuk. A következő na­pokban ne legyen más köteles­ségünk ! Kilincselés a munkás­lakásokba a kultúra fegyveré­vel, mely védő és támadó esz­köz a kapitalista elnyomatás elleni ütközetekben. A naptár- agitáció az a forradalmi mun­ka, mely alkalmat ad az ipari szervezet építéséhez vezető ut felismeréséhez! Fishbein László. NYUGTÁZÁS. Okt. 28-tól — nov. 10-ig. Előfizetéseket küldtek: Ch. Sass, Cleveland............. 1 D. Hido, Cleveland............... 1 J. Kohayda, Algír............... 1 A. Erdélyi, Buffalo............... 1 W. J. Horváth, Cleveland. .. 1 A. Könczöl, Cleveland........... 2 St. Puskás, Cleveland........... 1 J. Nyers, Cleveland............. 11 G. Bakos, Los Angeles....... 1 J. Herold, Bridgeport......... 2 Mary Lockner, Cleveland.... 1 M. Bakos, Cleveland........... 1 E. May, Cleveland............... 1 G. Nagy, New York........... 1 S. Ács, New York............... 1 St. Visi, Detroit................... 1 G. Pallagi, Newark, 0........ 1 M. Beck, Buffalo................... 3 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Okt. 28-tól — nov. 10-ig. MBSZ. E. Pittsburgh....... 64.13 A Philai IWW csoport 1934 nov. hó 25-én, va­sárnap délután tudomá­nyos előadást tart 332 W. Girad Ave. alatt. Tárgy: “HOZHAT-E ELŐNYT A “NEW DEAL” A MUN­KÁS OSZTÁLYRA.” Elő­adó L. FISHBEIN, N. Y. Kérjük a tömeges meg­jelenést. A Szervező Bizottság. A Bérmunkás Naptára a művészet és a munkás kultúra gyűjteménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom