Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-07-14 / 800. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1934 julius 14. Az American Federation of Labor ismét leszereltetett egy sztrájkot Ugyanis az akroni szabók akik az Ohio Tailors Associa- tionba voltak szervezve, junius 21-én, sztrájkba léptek fizetés javítás irányában, mint olyanok akik nem voltak harcra nevelve — kivéve egy párat a száz közül, — mert ennyien voltak körülbelül a sztrájkolok, nem lehet csodálkozni ha ezekkel az emberekkel úgy bántak el ahogy akartak. Hogy elejéről kezdjük a dolgot vissza kell menni a múlt évbe, amikor a szervezkedési láz söpört végig egész Amerikán és Akront is útjában találta s többek között a szabók is felfigyeltek, mert volt rá okuk, ugyanis a heti fizetés 21 dollár volt és a nagyobb üzletekben a túlórázásért semmit sem fizettek. Beléptek a fent említett unióba s rövid időn belül fizetés- emelést követeltek. A bószok, akik hozzá voltak szokva, hogy úgy bántak a munkásokkal ahogy akartak, hallani sem akartak fizetés emelésről, erre a szabók sztrájkba léptek egyöntetűen. A bószok megpróbáltak szke- beket toborozni de nem sikerült, igy másfél napi sztrájk után vissza hívták őket az ösz- szes követelések teljesítésével, ami a következőkből állott: szabászoknak, akiknak addig 28 dollárjuk volt, 36 dollár, szabóknak 21-ről 28 dollárra, nőknek 13-ról 18 dollárra és a union elismerése. A bószok biztosítani akarták magukat és egy szerződést írattak alá a szabókkal, mely abból áll, hogy egy éven belül nem követelhetnek fizetés emelést. A szerződés ez év augusztusában jár le, de a szabók elfeledkeztek erői, (ami nem is lett volna baj) és junius 21- én, sztrájkba mentek ismét magasabb fizetésért, mert a bószok elutasították őket kérelmükkel, ennek a sztrájknak már a kezdete sem volt olyan egyöntetű mint a múlt évben. Csaknem fele a sztrájk ellen érvelt, de mivel a többség a sztrájk mellett szavazott igy kimentek. Követelésük a jelenben szabászoknak 45 dollár, szabóknak 35 dollár, nőknek 25 dollár heti fizetés. Abban a tudatban, hogy mint a múlt évben most is egy pár napon belül vissza hívják őket, nem is kezdtek picketelni, csak pár nap elteltével csináltattak feliratokat, melyekkel picketelni kellett volna, de hát a szabó az nem közönséges munkás és öntudat hiányában azon tanácskoztak, hogy embereket fogadnak, akik majd ezen feliratokkal a hátukon fogják picketelni az üzleteket. A bószok értik a módját és úgy tettek, mintha egyáltalán nem volna szabókra szükség, csak másfél hét elteltével kérdezték meg a szabókat, hogy nem-e gondolják, hogy vissza mennek dolgozni mert más városokból fognak szabókat hozatni. Megjegyzendő, hogy ezt megelőzőleg már felkeresték az AFofL itteni atyamesterét, hogy jöjjön segítségükre és hogy ők hajlandók csatlakozd^ persze ők felajánlották a segítséget. ígérték, ha kell segítséget kapnak, de ami csak Ígéret maradt. A fentebb említett tárgyaláson már a AFofL embere is ott volt, de nem jutottak sémijén egyezségre. Már a jelek azt mutatták, hogy a szabókra szükség volt, mert a bószok szólaltak meg, pár nap múlva ismét tárgyalásra hívták a sztrájk bizottságot, s mivel az általánosan jól ismert Mr. Lind is a városban volt, az egyik gumigyári munkások sztrájkjának a leszerelése érdekében, meghívták őt is erre a tárgyalásra, s itt húzták ki a bószok a zsebükből azt a szerződést, amit a szabók aláírtak és elfelejtették azt. Természetes, hogy Mr. Lind mint a kormány munkaügyi megbízottja, törvénytelennek minősítette a szabók sztrájkját, amit a szabók el is hittek és másnap vissza mentek dolgozni a régi állapotok mellett. Persze a bószok megígérték, hogy ha majd a szerződés lejár, vagyis szeptember elejére ha jó fiuk lesznek, fognak kapni javítást, (csak győzzék a fejüket kapkodni.) Okuljunk a múltak hibáin és szervezkedjünk helyesen a jelenben. Be az ipari szerevezetbe, az IWW-ba! S. A. NEW YORK FIGYELEM! AZ IWW és a Modern Színkör ez évi harmadik nagy GULYÁS KIRÁNDULÁSÁT most vasárnap julius 15-én, rendezik az Edenwald erdőben. Mindazok akik már részt vettek ilyen kirándulásokon, jól tudják, hogy a legjobb alkalom, ahol munkásemberek kellemesen elszórakoznak és ugyanakkor a munkásosztály ügyének is szolgálatott tesznek. Ezen kirándulás jövedelme egy megalapozandó nagyobb Bérmunkás Otthon javára lesz fordítva. Legyünk ott tömegesen. Zene. Tánc és egyébb szórakozás. Belépti dij nincs. ÚTIRÁNY: A Lexington Ave. East 180th St. Subway a végállomásig, onnét a Westchester Railroad “Local Train” a Dyer Ave. állomásig. Vagy a 3rd Ave. “L” a 133-ik utcáig, ahol szintén a Westchester “Local Train” veendő a Dyer Ave-ig. Onnét jelző táblák mutatják az utat a helyszínig. Autón jövők a Boston Post Roadon a 233-ik utca közelében a Dyer Ave-ig. Esős idő estén d. u. 2 órai kezdettel táncmulatság a Bérmunkás Otthonban, 200 East 85th St. Junior Column “Along upper Broadway” One evening I asked my sist- ] er to go for a walk along up- per Broadway “to see what’s doing.” She assented. Arm in arm we started out. Broadway at any time of the night is. . . alive! There’s always something doing. We noticed a crowd on one corner and so hastened in that direction. Closer investigation revealed the center of attraction ;o be a group of colored urchins, dressed in tattered clothing, doing a jig and beating time with their hands. The jingle of a coin —• coming in contact with the pavement — terminated the jig, and a mad scramble for the coin ensued, bringing forth delighted laukhter from the spectators. After watching these youngsters for a while, we started out again. Several blocks further we came upon another crowd, gathered around a communist “soap-boxer.” I watched the individuals, around me interestedly to see how they were taking it. A young lady and her two male escorts found it necessary to wend their way through the crowd. The young lady, a look of intense displeasure on her face, gathered her skirt closer, and with a notic- able shudder, hurried through as though contact with one of the communists would mean possible polution. One of her escorts in a rather playful mood, pulled his coat above his head and said “Brr-rr!” The other fellow upon seeing the Daily Worker in the hands of the news-bop, said “Phooey, communists !” Many who apparently were interested for a time — upon learning that the speaker was a communist, turned away in contempt. Soon there was but a mere handful left — mostly “comrades.” A ripe mellon, thrown from a window in the corner apartment, landed with a thud on the sidewalk — split, splashing over the few remaining spectators, practically terminating the meeting, My opinion of the party responsible for thiis disgraceful act is not fit to print, for despite fact that iit was a communist gathering, there is a certain consideration that all fair-minded people should have for the opinions of others. True, the tactics of the communists are largely responsible for the treatment accorded them. Their parades and demonstrations, that begin peacefully enough, but usually end up in bloody rioting with the resultant pictures plastered all over the front pages of the papers with glaring head-lines about the “Red Riots,” leaves in the minds of the readers a decidedly distasteful impression, and'a feeling that, “if that’s a fair example of the “classs struggle” I’ll stay out.” Even workers who are beginning to experience the first awakening of class- consciousness, who feel that they are being exploited and should get together with their fellow-workers in an organization of some kind, are reticent upon doing so when they see and read about “Red Riots.” Therefore it isn’t surprising to notice the aversion people have to even listening to a communist speaker — even though his lecture may have merit. While I heartily disapprove of the communist party tactics, I nevertheless, belive in giving credit where credit is due, and can say that this particular speaker gave a lecture, on the World situation in general and the menace of Fascism in the United States, that was well- worth listening to. But as I have stated, very few remained to hear it out because it came from a “Communist.” Ironically enough, a few blocks away another meeting was going on in which the principal speaker was a man from the “Hobo College” — spouting a lot of tripe — intermingled with slang — on the philosophy of laziness. I learned that he had been talking for hours to a closely packed crowd, had managed to keep his audience in stitches with his nonsense and consequently they stuck like glue. There is no moral to the above. . . I cite these incidents merely to give the readers an idea of some of the every day occurances in the Big City. Mary Feczko. COMMENT. Mary says she is a “comeback,” though she has never been a “gone-away” (only temporarily.) Let’s hope she “let’s us in” on more of her experiences — they’re sure to be interesting. Anna Zsamar, Jr. Ed. Most jelent meg Az IWW Egyetemes központja kiadásában megjelent 48 oldalas füzet Unemployment and the Machine címen angol nyelven ismerteti a gép szerepét a munkanélküliség előidézésében. Ugyanakkor könnyen megérthető magyarázatát adja az IWW álláspontjának ebben a kérdésben. A 48 oldalas füzet ára 10 cent. öt vagy több rendelésnél 6 cent. Az IWW tanítását visszük ezen füzeten keresztül is a munkások közzé. Rendeljen abból a Bérmunkás minden olvasója kisebb és nagyobb csomagokat. A rendelést a pénzel együtt küldje, 2422 N. Halsted Street Chicago, 111.
