Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-07-14 / 800. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 julius 14. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. __--------------------------------------------------------------------------------^ A német munkásság hóhérai összevesztek és most egymást marcangolják vad kegyetlenség­gel. Hitler felülkerekedett tár­sain, a kik megakarták őt ha­talmától fosztani és a názi ve­zér most tömegesen végezteti ki volt barátait. A kivégzettek többsége ma- gasrangu tisztek, tábornokok, rohamcsapat vezérek. Nem rég még közösen Hitlerrel, az ártat­lan munkások kiömlő vérében gyönyörködött szadista tekin­tetük. Ma egymás torkát pró­bálják elvágni a munkások nem kis megelégedésére. Reméljük, hogy a megkezdett munkát ad­dig folytatják, a mig az egész, munkásvérben fürdő szadista társaság elpusztul. A polgári lapok szörnyüköd- ve írnak a vérengzésről, mi azonban nem hullajtunk köny- nyeket az agyonlőtt szadista, vérengző tábornokok halála miatt. Ezek a polgári lapok pár sor­ral emlékeztek meg csak, a mi­kor a munkások százait végez­ték ki a fenti urak. Dehogy is jutott eszükbe a tiltakozás vagy szörnyüködés, hiszen azok csak közönséges munkások voltak. Az ártatlanul kiöntött munká­sok vére sohasem fájt a polgá­ri lapok urainak. Kitűnő szi­matjuk folytán azonban meg­érezték azt a veszélyt, a mit a názik egymásközti harca elő­idézhet. Reméljük, hogy a német munkásság észre tér és felhasz­nálva a kedvező alkalmat, vissza szerzi harc nélkül feladott ha­talmi pozícióját. Reméljük, hogy okultak a múltból és töb­bé nem bíznak vakon a politi­kusok ígéreteiben, bármilyen szépen hangzóak legyenek is azok. Belátják, hogy csak egy igazi erő van, — a szervezett gazdasági erő. Hitler hatalomra jutását nem a békeszerződés miatti elége-* detlenségnek köszönheti, ha­nem a német iparbáróknak. Ezek pénzelték a Hitler kam­pányt, hogy hatalomra jutása esetén gúzsba kösse a munkás­ságot és az iparbárók tetszé­sük szerint szabhassák meg a munkaidőt és béreket. Az ipar­bárók főtörekvése a hatalmas német szakszervezet letörése volt, a mely bár többfelé volt szakítva a kommunisták és szocialisták részéről, — mégis ez volt az egyetlen erő, a mi­vel komolyan kellett számolni a német uralkodó osztálynak. Az 1932. év április hóban tar­tott választási kampányt Thys­sens 875.000 márkával támo­gatta. Ezen a választáson Hit­ler a nagy üzemek társadal- mositását, a nagyföldbirtokok felosztását és a kisbirtokon le­vő adósság kamatának eltörlé­sét ígérte. Erről az ígéretéről a választások után rögtön meg­feledkezett. De nem igy az iparbáróknak tett ígéretéről, mert első cse­lekedete volt a már több felé szakított szakszervezetek fel­oszlatása, a munkás lapok betil­tása, a sajtó és szólásszabad­ság gúzsbakötése. A nagy iparok urai szabad­kezet kaptak a tehetetlenné vált német munkások, bőrig való kizsákmányolására. A Krupp és Thyssens vasmüvek osztaléka 80%-al emelkedett, a munkabér meg 20%-al csök­kent. Az autó iparban a képzett munkás heti keresete 60 már­ka, mig a tanulatlan munkásé 35 márka volt, 1933. évben ez lecsökkent 26 és 15 márkára. Ugyanebben az időben a meg­élhetési költség 15%-al emel­kedett. A názik közt azonban meg­indult a bomlási folyamat és a jelek szerint az összeomlás küszöbön van. A san franciscoi sztrájkoló rakparti munkások közé sortü- zet adott a rendőrség. Az ered­mény eddig 6 halott és 36 sebe­sült. Kétezer állami katonaság vette át a további gyilkolást. Portland, Ore. általános sztrájkra készül a munkásság, a fokozott teror megszünteté­sére. Ausztriában középületeket robbantanak fel a minden jo­gaiktól megfosztott munkások. Amsterdamban, (Hollandia) három munkást öltek meg a rendőrök az elkeseredett mun­kanélküliek közül. A rendőrök utasítást kaptak a teror foko­zására. Nincs kegyelem a ke­nyeret követelő munkanélküliek számára. Németország a kitörőiéiben levő vulkánhoz hasonlít. A hó­hérok éjjel-nappal munkában vannak. Folytathatnánk tovább. A fenti hírek mind egy nap je­lentek meg a lapokban. A mun­kások elégedetlensége napról- rapra fokozódik. Ez az elégedet­lenség aztán sok esetben, rom­bolásban nyilvánul meg, a mi­nek vérontás a következménye. Az utcák kövezete, pora, mun­kások vérétől piroslik. Pedig a fölösleges vérontást mind el­lehetne kerülni, ha helyesen szervezkednek. A barikád har­cok, a tüntető felvonulások ideje letűnt. Ezt az eszközt csak agent provokátorok aj ál­hatják a munkásságnak. A megváltozott gazdasági hely­zet, a termelési folyamat szük­ségessé teszi a mai kornak megfelelő szervezkedési for­mát. Az iparok munkásainak, ipari szervezetre van szükségük, ha felakarják venni a küzdelmet az óriássá fejlődött tőkés osz­tállyal. Ez a leghatalmasabb erő, ez elé nem lehet gátat építeni, ezt nem lehet feltartóztatni, vérbe folytani. Az általános sztrájk olyan fegyver a munkások kezében, hogy mellette eltörpül az ágyú, gépfegyver, gázbomba. Mert ezekkel nem lehet az iparok kerekeit mozgásba tartani, szu­ronyerdővel nem lehet árut termelni. Az általános sztrájknak még az említésétől is jobban félnek a tőkések, mint az összes utcai felvonulásoktól, barikád har­coktól. Az utóbbit könnyen vér­be tudják fojtatni, az előbbi­vel szemben tehetetlenek. A munkások vére sokkal ér­tékesebb, minthogy az utcák piszkos porát nedvesítse. Ha az elkeseredett munkásság ezt felismeri és csatlakozik az “Egy Nagy Szervezethez,” ak­kor nem csak pillanatnyi elő­nyökhöz juthat, de megvalósít­hatja a munkások egyetlen vágyát, — az ipari demokrá­ciát. “A mór megtette kötelessé­gét, a mór mehet.” Ezt a köz­mondást alkalmazhatjuk a Dar- row bizottságra is, a kit az el­nök azért nevezett ki, hogy felülvizsgálja az NRA műkö­dését. A bizottsági jelentés nem újság előttünk, mert ugyanezt mi már régen megállapítottuk. A jelentés szerint az NRA ép­pen az ellenkezőjét teszi annak, a mit állítólag tennie kellene. Az NRA támogatja a tőkések azon csoportját a kiknek egy százaléka a nemzeti vagyon 60 százalékát bírja. Az NRA lehe­tővé teszi a nagy trustok fej­lődését, a kis emberek rovásá­ra. A végeredmény; a mainál is nagyobb katasztrófa lesz. Mi azt hisszük, hogy a leg­nagyobb katasztrófa (a tőkések részére) akkor következik be, a mikor a munkások eltörlik a bérendszert, és minden tőkés testére egy szép munkás ruhát huzva azt mondják nekik, “ha enni akartok, akkor dolgozza­tok.” Ez lesz a világ vége. (A tő­kések részére.) Az élethez és szabadsághoz minden embernek joga van, ol­vassuk az 1776 julius 4-én, ho­zott amerikai függetlenségi nyilatkozatból. De vájjon tényleg igy van-e ez a valóságban? Meg van-e a munkásságnak az élethez és boldogsághoz való joga? Hogy mi az igazi élet a mi után vágyunk, azt már több­ször ismertettük ezen rovat­ban. Ilyen élethez a munkások­nak ma nincs joga, ettől meg vannak fosztva. Mert a pusz­ta létezésünk máról-holnapra való tengetése még nem jelent életet. A gyomrunk naponkinti megtöltése sem az, mert eny- nyi elégséges az igavonó barom­nak, de nem a mindent alkotó és termelő munkásnak. Lehet-e életnek nevezni az agyonhajszolt munkás tengődé- sét, a ki soha nem biztos ab­ban, hogy lesz-e holnap mun­kája, kenyere? Vagy az évek óta munkanélkül levő mun­kásét, a ki könyöradományból tengeti életét, nyomorúságo­sán, máról-holnapra ? Nem! És ilyen életet, sza­badságot biztosit a “Független­ségi nyilatkozat” a munkás osz­tály részére. Ezért ünnepelteti az uralkodó osztály julius 4-ét, a munkásokkal. Majd ha az IWW elvi nyilat­kozata jut érvényre, akkor lesz a munkásoknak oka ünnepelni, mert ez az igazi szabadságot, életet és boldogságot fogja je­lenteni. A mikor mint osztály szer­vezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrend­szert. Elegendő gumikerék van raktáron AKRON, O. — A General Tire and Rubber Co. sztrájkoló munkásai előkészületeket tesz­nek, hogy a vállalat igazgató­ságának makacsságát megtör­jék. A tárgyalások a sztrájko­lok követelését illetőleg holt­pontra jutottak, amennyiben az igazgatóság kijelentette, MEGHÍVÓ ! A N. S. pittsburghi Össz­hang Dalkör és a világ ipa­ri munkásai szervezetének tagjai 1934 julius hó 22- én, vasárnap egész nap a közismert Summer Hill Grove-on hogy elegendő áru van felrak­tározva és addig nem veszik figyelembe a sztrájkolok köve­teléseit, amig azok akadályoz­zák a szállítást és az irodai al­kalmazottakat terrorizálják. A picketek ezen kijelentés­re megerősítették soraikat né­hány százzal, akik más gumi­gyári csoportoktól önként je- I lentkeztek picket szolgálatra. A gyár raktára körül a picketek számát megduplázták és a gyár bejáratánál sátrakat és kony­hát állítottak fel és csak a ma­gas állású tisztviselőket enge­dik a gyárba. NYUGTÁZÁS. NAGY PIKNIKET rendeznek. Ezen nyári mu­latságra tisztelettel meg­hívjuk Pittsburgh és kör­nyéke összmagyarságát. Elsőrendű ételekről és italokról gondoskodva van. A zenét Rákóczi Lajos közismert zenekara szol­gáltatja. ÚTIRÁNY: A 10 és 12-es számú villanyosok veendők a 7-ik és Penn I Ave. sarkán. Leszállás az East St. és Mt. Pleasant Road sarkán. Onnan fel egyenesen a piknik helyi­ségig. Előfizetéseket küldtek: Jul. 13-tól — jul. 7-ig. J. Herczeg, Cleveland......... 1 St. Visi, Detroit................... 1 J. Nyirán, Cleveland........... 1 J. Nagy, New York........... 1 L. Fishbein, New York....... ,1 J. Soltész, Great Falls......... 1 F. Hering, Buffalo............... 1 L. Gáncs, Cleveland............... 1 M. Tabak, Venice................... 1 A. Török, Chicago............... 2 OLVASD AZ IndustrialWorkert

Next

/
Oldalképek
Tartalom