Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-01-13 / 774. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 január 13. Néhány szó a mostoha testvéreinkről Irta: YLASITS MÁRTON. A Szoviet Unió elismerése volt éveken át a kommunista barátaink jelszava. Nincs olyan butaság vagy demagógia ame­lyet nem használtak ki az el­ismerés propagandája érdeké­ben. A pártvezérek azt hitték, hogy az elismeréssel és a dip­lomáciai összeköttetéssel kap­csolatban majd nekik is jut, ha nem is nagy, de valamilyen falat. Az elismerés most tény- nyé vált. Litvinoff a Szoviet kormány megbízottja átjött, parolázott Roosevelttel, ban- kettezett a bankárokkal és az iparbárókkal. A new yorki As- tor szállodai banketten Litvi­noff a “munkás haza” képvise­lője Roosevelttet a legkedve­sebb és legfölvilágosodottabb embernek nevezte. A kommu­nista párt hivatalos lapja a “Daily Worker” ugyanakkor Rooseveltet fascista bandave­zérnek nevezte ki. Litvinoff is meg a Daily Workor cikkírója is kommunista. Mindketten pártfegyelem alatt állnak. A vélemények amint a mellékelt ábra mutatja mégis ellenkezők. Persze Litvinoff a kapitalis­táknak hizelgett, míg a Daily Worker cikkírója a nincstelen prolik részére ir. De ké­rem ez politika. A régi Római­aknak volt a többek között egy istenük Janusnak nevezték az ipsét. Arról volt ismeretes, hogy két arca volt. Az egyik nyugat, a másik kelet felé né­zett. Ha .a nyugatra néző ar­cát kérdezték, mert o iszélm is szokott az öreg, más feleletet adott, mint a keletre néző ké­pes fele, ha esetleg ahhoz in­tézett valaki kérdést. így ál­lunk a kommi párttal is. Össze­hasonlítva a Janus (nem János) istennel két arca van neki. Az egyik Litvinoff a Washington felé néző, a másik a Daily Worker cikkírója, a Union Square felé néző. Litvinoff a “munkás haza” képviselője még mást is mon­dott. Azt mondotta és kezeirá- sával bizonyította, hogy a Szo­viet kormány semmiféle módon sem segíti a külföldi propa­gandát. Minden újságolvasó ember tudja, hogy a kommu­nista párt a Szoviet Uniónak minden ügyét és dolgát ellen­őrzi. Az is nyilvánvaló, hogy Litvinoff nem jöhetett volna ide Stalin József a kommunista párt titkárának a belegyezése nélkül. Nem tehet semmi kije­lentést vagy nyilatkozatot amely ellenkezik Stalin véle­ményével. A dolog elég világos. Stalinnak és ezzel a Szoviet Unió kommunista pártjának semmi köze az amerikai kom­munista párthoz. A harmadik Internationalenak lőttek. Ugyanez a Stalin Litvinoff ut­ján beleegyezik abba, hogy a Szoviet Unióban tartózkodó amerikai polgároknak teljes propaganda és vallásszabadsá­got biztosit. Ez azt jelenti, hogy az amerikaiakank meg lesz a szabad sajtó és szólás- szabadság. Az orosz munkások­nak azonban ez nincs meg. A Janus istennek még a “proletár hazában” is két arca van. Ezzel persze a mi kommi ba­rátainak nem dicsekednek. Lit- vinofí itteni tartózkodása alatt még csak a közelébe sem sza­golhattak. A lehangoltság e miatt a vezérek körében álta­lános. A legnagyobb baj azon­ban mégis az, hogy már a mun­kások is kezdik felismerni őket és egymásután kopnak ki azok­ból a szervezetekből ahol ed­dig “belülről fúrtak.” Ahol a teljes kontroljuk van ott már mindent e Íz ül’esz tettek. Most árván egy rága'mazó hadjára­tot indítottak azon munkás­szervezetek ellen, amelyek ut- jokban vannak. Ezt ugyan ed­dig is tették, de a mostani az­ért említendő külön mert erre ez alkalommal egy igen “ér­demdús” embert választottak. Ennek az illetőnek a neve H. M. Wicks. Akik még emlékeznek az eze­lőtt 13 évvel lefolyt Palmer Raidokra talán hallották ezt a nevet. Amikor a munkások szá­zait börtönözték be, amikor a legjobbjainkat Ítélték el sú­lyos börtönbüntetésekre, akkor ez a Mr. H. M. Wicks a következőket mondotta a Gary, Ind.-ban megjelenő “Post” sze­rint március 25-én, 1920-ban. “Bili Haywood-ot és követőit nem szabad megtűrni ebben az országban, ő, már mint Wicks, utasította az American Legion tagjait, hogy ne engedjék eze­ket a férgeket beszélni, hanem üssék le őket ahol érik, mert ezek a gazok csak ezt a nyel­vet értik. Ajánlja, hogy a kor­mány siettesse a deportálási eljárásokat, amellyel megle­hetne az országot tisztítani a külföldi agitátoroktól. Szerin­te az American Legion igen jó munkát végez az IWW ellen és ajánlja, hogy segítsék az Ame­rican Légiont ebben a munká­jában.” A kommi barátaink megtalálták Mr. Wicks-t és Mr. Wicks megtalálta a kommi-kat. A gyöngébbek kedvéért legyen mondva ez a H. M. Wicks a “Daily Worker”-nek a kom­munista párt hivatalos lapjá­nak a szerkesztője. Wicks elv­társ azért nem egészen ameri­kai különlegesség. A németor­szági Názik soraiban ezrével vannak volt kommunisták, akik Judás bérért már sok osztály­tudatos munkást vitettek a Hitler gyűjtő táboraiba. A mi különleges kommi ba­rátaink jelenleg “Erdei” ün­nepélyekkel vannak elfoglalva. Erdei Miska bá’ megöregedett és ez elég ok a pénzszerzésre. Kezembe került egy röplap amelyet a martins ferry-i ma­gyar kommik adtak ki. Dec. 30-án, egy Tea estét rendeznek a Magyar Otthonban. Lesz ott tea citrommal és citromlével. Sonka is lesz. Aki pedig kosher annak sajt sandwichet adunk. Tehát úgy tréfi mint a kóser kommunista megtalálja az ő sandwich-ét. Erdei Mihály bá' neve jó pénzszerzésre most eb­ben a szűk világban. Két év múlva kiszabadul majd Partos C. Miklós a Sing-Sing-ből. Ezt a Partost azért tették hűvösre mert igen szép cikkeket Íratott az Uj Előrébe, hogy hogyan lehet fáradtság nélkül pénzt, sok pénzt szerezni. Rajta vesz­tett. De mig kiszabadul majd, Miska bácsi nevével szereznek egy kis pénzmagot. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Január 1-től—6-ig. J. Herczeg, Cleveland--... 2 L. Gáncs, Cleveland............. 1 A. Török, Chicago.............. 1 J. Fodor, Cuyahoga Falls.... 1 J. Közeli, Lafayette-------- 1 J. Lockner, Cleveland..... 3 Gáncs-Nyirán, Cleveland..... 9 S. Varga, Buffalo................ 3 J. Schneider, Detroit.......... 1 S. Kóta, Triadelphia.......... 1 A. Keresztesy, Pitsburgh.... 1 J. Stéh, Canada.................. 1 St. Győrfi, Chicago............. 3 M. Vlasits, New York....... 2 St. Ehasz, New Brunswick.. 5 M. Földi, Detroit________ 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA J. Fodor, Cuyahoga Falls 1.00 IWW cs. Clev. W. S........ 18.00 MBSz East Pittsburgh.... 64.13 IWW cs. Detroit........... 10.00 J. Pataky, New York....... 2.25 Jancsi meggyógyul Akkor történt, amikor vég­leg búcsút mondtam a külföld­nek. Közel tizenötévi csavargás után kissé megfáradva és kis­sé kiábrándulva, a nagybátyám tiszamenti kastélyába szállá­soltam be magamat, hogy a semmittevés unalmával temes­sem be magam mögött a meg­járt utakat. A kétségeken, a megrendüléseken, az önma­gamba és az élet rendkivüli- ségbe vetett hiten már régen átestem. Vágyaim elültek, szen­vedélyeim kihunytak, az a vi­haros lobogás, amivel az em­ber határtalanná szépíti magá­ban még a végtelent is, régen megroskadt a lelkemben. Pi­henni és feledni akartam. Ért­hetően nyugtalanság fogott el tehát, amikor egy napon a nagybátyám, kezében levelet lobogtatva, sietett felém. — Erzsiké irt. A hét végén meglátogat bennünket. A kertben hernyóztam ép­pen. A fának támasztottam a karos ollót. — Akkor fogasson, Pista bácsi. Az öregur visszahökkent: — Fogassak? Miért? — Azért, mert akkor én az esti vonattal utazom tovább. Pista bácsi felnevetett. Oda­lépett hozzám: — Szóval megszaladsz ? — nézett a szemembe. — Meg­futsz egy szoknya elől? Nem akartam vele vitát kez­deni, de nem akartam meg­bántani sem. Eszembe jutott, milyen örömmel fogadott, amikor megérkeztem. Ha most látszólag, minden elfogadható ok nélkül magára hagyom, két­ségtelenül megbántom. Kellemetlenül bár, de min­den további nélkül megadtam magamat. — Jó. Maradok. De kizáró­lag Pista bácsinak a kedvéért. Nekem semmi közöm Erzsiké­hez. Én unatkozni, meg elte­metkezni jöttem ide, nem pe­dig azért, hogy fiatal özvegye­ket szórakoztassak. Pista bácsi annyit mondott: — Helyes. Erzsiké nem is számit rád. Udvarlónak éppen elég vagyok magam is. Erzsiké távoli rokonunk volt. Nemrég halt meg az ura. Akkor láttam először, ami­kor megérkezett és a kezét nyújtotta. — Maga az? — mosolygott. — Én vagyok, — mondtam hűvösen. Másnap már hajnali hatkor kopogott az ajtómon. — Fölkelt már? — Most öltözöm. Magam sem tudom miért, iz­gatottan rántottam magamra a ruhámat. — Már itt vagyok, — kö­szöntöttem. Bejártam a fél világot, sok szép asszonnyal találkoztam életemben, de hozzá foghatót soha nem láttam. Ez az asz- szony maga volt a tavasz. Ma­ga a sugárzás, illat, maga a halhatatlan ifjúság, aki ma­gában hordja az élet minden fönséges és megrendítő titkát. Ettől a pillanattól kezdve, hacsak tehettem, kerültem. Egy alkalommal megkérdezte: — Mi lelte magát? Vállat rándítottam. — Semmi. Megkezdődött a harc közöt­tünk. Akaratos, büszke lélek volt, akárcsak én. De a visel­kedésem és kissé otromba vé­dekezésem lénye végzetes ha­talmával szemben, erősen fel­zaklatta. Másnap Jancsival, a kis is- tállófiuval lovagolt ki. Hama­rosan észrevettem, hogy indu­latosan, sokszor kegyetlenül bánik a gyerekkel. — A talpamat fogd, kis os­toba! — rivalt rá, amikor a fiú a nyeregbe segítette. Máskor haragosan, csaknem gyűlölettel sziszszent föl: — Paraszt. Miért nem ügyelsz. Megint majdnem át­buktattál a nyergen. Jancsi szőke, félénktekintetii, jóságos, szelidarcu fiúcska volt. Némán, könyörgő tekintettel tűrte a bántalmakat. Én ujjongtam magamban. Szívtelen, hiú teremtés, álla­pítottam meg. Hideg, érzéste- len és gőgös. Egy reggel a kertben fog­lalatoskodtam, amikor Jancsi elővezette a két felnyergelt pa­ripát. Az orgonabokrok mögül figyeltem őket. Megpillantott, vagy más valami történt, nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom