Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-24 / 780. szám
1934 február 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal “A fogalmak tisztulása” A vallás és a munkásmozgalom (Befejező közlemény) Én már nagyon sok előre látó egyénnek a véleményét hallottam, de eddig csak kettőt tettem magamévá. Az egyik Marx Károly aki egy századra előre meglátta a kapitalista osztály kifejlődését meg a vagyon összpontosulását. A másik meg az 1905. konvención összegyűlt munkások kik észre vették a gépeknek rohamos fejlődését a szakszervezetek, meg a politikának káros hatását. A munkás mozgalmi életet megítélni a véleményem szerint, hogy mikor volt jobb, akkor vagy most, azt semmi szin alatt nem fogom, mert én nem vagyok előre látó. Én csak a négy évi munkanélküliség alatt szerzett tapasztalataimat fogom közölni. Az agitáció alatt azt vettem észre, hogy több polgári, meg radikális újságot járatnak de a gondolkodási nívón nem nagyon fejlődnek a munkások. Kutatni kezdtem mi lehet ennek az oka. Beszélgetésbe álltam velük. Kérdezéseimet a múltra irányítottam a jó munka viszonyokra. A munkás mozgalom jól látogatott gyűlések meg mulatságokra s miért nem jelennek most is ott meg. És hogy olvasták-e azokat a lapokat amit járatnak? Hát átlag véve azt a választ kaptam, hogy nem. . . Férj, feleség, gyerekek ha csak képesek votlak, mind dolgozott. A dollárnak a rabjai voltak. Az agyvelő túl fáradt volt ahoz, hogy az olvasást elbírta volna. Mulatságokra, meg gyűlésekre elmentek, hogy a testet felfrissítsék, meg uj arcokat lássanak. Újságot, irodalmat vettek. Pénzt költöttek bőven mert volt nekik. A nem olvasásnak az eredménye mutatkozik most meg az IWW szervezetben. Mert azok a munkások, tudatlanságuk következtében, csak vendégei voltak az IWW szervezetnek, ha mindjárt a vörös kártyáját is kivette. Most, hogy kevés pénzzel rendelkezik, oda húzódik öntudatlanságában olyan intézményhez, melyre fiatal korában a kapitalista osztály rátanitotta. Még máma is vannak jóllátogatot mulat ságok. Nem is olyan régen zajlott le egy magyar intézménynek a mulatsága mely közel 800 dollár haszonnal végződött. És a munkások mert nem olvasnak munkás lapot, nem veszik észre, hogy ilyen intézmény csak kárukra van. De azért ne gondolja senki, — hogy azok az öntudatlan munkások nem haladnak előre. — Igen is haladnak. Valameny- nyi tudja azt, hogy a mai nyomor a kapitalista osztálynak a müve. Csak egy kicsit holdkorosak a káros intézményektől, melyeket látogatnak. De elfog jönni az idő, hogy ők is tisztán fogják látni a helyzetet. Ahogy Szabady mtárs Írja a cikkében: még a tagság érintkezési modoráról nem is beszélve. . . Az én tapasztalataim szerint máma sokkal őszintébben dolgoznak az IWW szervezet érdekében mint a prosperitás időben. Órák hosszat gyalogolnak (mert pénzük nincsen,) hogy a gyűlésen megjelenjenek. Abból a kevésből is mit a kapitalista osztály nyújt nekik adakoznak, hogy a mozgalmat föntarthassák. A munkás mozgalmi munka közt többszöi össze is vesznek (mit a mai krízisben nem is lehet csodálni,) mikor jól megmondták egymásnak tovább dolgoznak. Semmi sem tartja őket vissza a mozgalomtól. De nézzünk csak vissza a jó időkre, hogy milyen is volt nagyon sok tag. Hogy nem-e voltunk lezülve. Vagyont gyűjtöttünk, mikor az elvinyilatkozatban a magántulajdon eltörlését hirdettük. Dolgoztunk túl időt, egészségünkkel nem törődtünk. Inkább barmokhoz hasonlítottunk mint sem embe- hekhez. Legcsekélyebb összeszó. lalkozásoknál a tagok kiléptek a szervezetből. Mert a jó ételektől meg a pénzcsörgetéstől gerinctelen puhányokká váltak. Nem tartották a szervezetet annak, mire valóban épült. No meg sok nő, munkástársnő a jó időkben volt olyan kegyes, hogy megjelent az IWW gyűléseken, odahaza meg a polgári újságot olvasta játszva a képmutatást. A karácsony, húsvéti ünnepeket túlzásban ünnepelték. Kuk is hozták ezeket az ünnepeket létre, a pápa, meg a püspökök, kik az inkvizíciót alkalmazták, a szólás szabadságot tüzes vassal irtották, ezek csinálták az ünnepeket. Később a keresztény államok törvényesítették. Május elsejei munkás ünnepet a családi körben megünnepelni, hogy a gyermekek megtudták volna, hogy mit is jelent az ő részükre május, az az anyának a jólétben eszeágában sem volt. Máma a munkástársnők olyanok, ahogy az IWW szervezet megkívánja. Még a Thangsgiving napot sem ünnepük, mert tudják, hogy nekik nincs miért hálát adni, ha csak nem a nyomorért vagy a sok mérges ba- cilusokért amit a kapitalisták a munkásosztály részére küldtek. A nyomor a melyet a kapitalista osztály a munkásokra zúdított nagyon sok munkást gondolkodásra kényszerit, s készteti a cselekvésre. Legszebb kort élünk. Még sose volt olyan élni akaró kedvem mint most van. Recseg, ropog a kapitalista osztály vára. Csak Szabady mtárs nem látja, mert messzire elkalandozott. S ha a munkások a mai nyomorban nincsenek annyi tudással fölhalmozva, hogy letörjék Érdekes megfigyelni, hogy a tizenkilencedik század utolsó felében folyton erősödő forradalmi szellemhez igazodva csak úgy nőnek ki a földből az uj vallásfelekezetek, melyeknek ravasz alapitói, apostolai, jó szimattal igyekeznek hittételeiket a modern kor szellemének megfelelőleg átalakítani és sokszor kifelé annyira radikálisnak látszó tételeket belehozni, hogy a sorsán mindenképpen változtatni akaró munkást gyakran tévedésbe ejtik. így például, a keresztény-hit egyik legújabb díszpéldánya, a Biblia tanulók, Rusalisták, gyakran hencegnek azzal, hogy őket a gazdagok legnagyobb ellenségei ; őket az uralkodó osztály és más vallásfelekezet papjai forradalmároknak nevezi. És valóban, ha az ember vesz magának fáradságot és irodalmukat tanulmányozza, könnyen észre veheti, hogy ők valóban elkerülhetetlennek tartják a forradalmat, e rendszer megszüntetését, de ugyanakkor mégis mondják, hogy ilyenkor mi egy jó biblia tanulónak a teendője. Félre-vonulni és nyugodtan szemlélni az eseményeket, mert minden isten akaratából történik. (De mégis csak övéké a győzelem, mert ők előre hirdették, hogy .ennek igy kell lenni. . .) Ahoz igazán nem sok értelem kell, hogyha mindenki ilyen passzív magatartást tanúsítana, a bibliának azon jóslata, hogy forradalmak söpörnek el minden zsarnokságot, sohasem valósulhatna meg és az Úristen minden világot- megváltó terve füstbe menne. Minthogy még mindig rengeteg azoknak a munkásembereknek a száma akik papi, vallásos befolyás alatt állnak és látjuk a vallás kulturelenes törekvését és azon célját, hogy e rendszer fennmaradását elősegítse tömeg-befolyásával, misem természetesebb, hogy nekünk ezen munkásokat elkeli érnünk és minden telhető tudásunkkal meg kell nyerni őket a mi agyunk számára. Bajos volna egy általános szabályt lefektetni e cél érdekében, mert külömböző körülmények határozzák a siker föltételeit, nevezetesen a munkás gazdasági vagy társadalmi helyzete, intelligenciája stb. de annyi bizos kapitalisták hidját, hanem majd akkor cselekszik, ha esetleg a munkaviszonyok megjavulnak. Akkor sem fogom azt elkönyvelni, hogy a jó időkben a munkások képesek cselekedni. Hanem a vissza emlékezés a rettenetes nyomorra, melyben a munkások éltek, készteti cselekvésre. Bulik M. nyos, hogy azt a szennyes szellemi öltözéket valamely uton- ródon le kell róla tépni, hogy reá a tudás, a társadalmi ismeretek, a forradalmi eszmék megismerésének tiszta köntösét ruházhassuk. Sokszor hallottam ezen elmélet ellen azt az ellenvetést felhozni, hogy semmi szükség sincs arra, hogy vallása kérdéseket érintsünk akkor, ha egy munkást megakarunk nyerni meggyőződésünknek, mert egyrészt, a papság ügyesen használja fel e tényt a hívei között való agitációra, mondván, ime, még a ti legbensőbb ügyeitekbe is bele akarnak szólni, a ti hitetektől, a ti istenetektől akarnak titeket megfosztani... stb. stb. másrészről pedig azt hiszik, hogy a gazdasági helyzet fokozatos rosszabodása amúgy is kényszeríteni fogja ezeket a munkásokat a mi táborunkba való átcsoportosulásra és addig is hasznossabb munkára fordíthatnánk energiánkat. Szerintem ez a felfogás teljesen téves, mert ugyan ilyen alapon akkor felhagyhatnánk azzal a törekvéssel is, hogy a külömböző politikai, vagy gazdasági szervezetekben széjjelforgácsolt tömeget mozgósítsuk az igazi forradalmi eszmék számára; noha jóltudjuk, hogy saját céljaiknak és osztályérdekeiknek megfelelő ellentétes irányt vagy mozgalmat támogatnak. Egyébként számtalan gyakorlati példa mutatja, hogy a vallási fanatizmus a leghallatlanabb aszketiz- musra is képessé teszi az embert, mert hiszen a legfőbb alaptétele a földi élvezetekről való lemondás és béketürés. Ezért nem maradhat más hátra, mint utánozni az uralkodó val- lás-felekezetek példáját, kik egyetemeket, szemináriumokat és más intézményeket tartanak fen, papokat, hitszónokokat képeznek ki. Ezeket megtaláljuk minden utca sarkon, élő bizonyítékként, hogy a vallás nem magán-ügy, hanem közügy és ezért érdemes harcolni nekik mert létük föltétele. A munkásosztály létföltétele és legvégső célja nem lehet más mint ezen rendszer végleges megdöntése amit kizárólag maga, még pedig szervezett erejénél fogva érhet el, nincs más, nem lehet más megoldás, mint képessé kell magunkat tenni művelődés, tanulás által arra, hogy a tudás fegyverével meghódíthassuk magunk számára azokat az erőket, meliyeket, ha ezt elmulasztanók megtenni, a végső küzdelemben magunkkal szembe találnánk, ami roppant megnehezítené a végső győzelmünk eredményét. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
