Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-01-27 / 776. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 január 27. Furcsaságok Junior Column LIFE IS A STRUGGLE (Continued.) Hogy a lóval valami baj le­hetet azt az egyszeri csikós számadó mind jár sejtette, ami­kor meglátta, hogy a borit vi­szik elébe. Mind ez régen történt. De most van egy újabb számadó, akinek szintén rosszak a sej­telmei a kapitalizmussal szem­ben. A detroiti fater Coughlin támadja az arany borjú imá­dóit, amiért pusztulásba vitték ezen boldog társadalmat. Most azután minden követ megmoz­gat, hogy a ló sorsára Ítélt kapitalizmust a három ikertest­vérével megmenthesse. A vallás hirdetők örökösen küzdenek a bűn ellen, már pe­dig jelenleg a bűn kilencven százaléka a pénzrendszerből táplálkozik. A fater ezt jól tudja, de ami a fater dolgába furcsa az az, hogy ő még is a bűnös pénz rendszer mellett foglal állást. Bizonyára a bűnt sokkal könnyebb leimádkozni mint a bűnös pénzhez hozzá jutni. Roosevelt elnök szabadságot biztosított mindenki részére a szervezkedést illetőleg. Igaz, hogy az alkotmányban mindez régen benfoglaltatik. És mégis az IWW szervezkedését tüzzel- vassal akadályozzák a kapita­listák ami alkotmány ellenes. Ebből azt látni, hogy az urak az alkotmányt a munkások ré­szére készítették, mert ők fü­tyülnek az alkotmány és az el­nök kijelentésére. De én azért mégis éltem az elnök által adott “jogaimmal” annyira, hogy majdnem az aj­tón kívül találtam meg maga­mat. Az AFofL kivetette pénzt fogó hálóját a kis ipari autó munkások megszervezésére, én még ennek is örültem a kom­im barátainkra gondolva, hogy a fúrót majd csak kölcsön ad­ják. Az alakuló gyűlést janu­ár 13-ra hirdették nagy sze­rencsére szombatra esett, vagy hatvanan jelenhettünk meg nem számítva a város előkelő­ségeit. És hogy a rongyszedés nagyban kezdődik azt az erre a célra leutazó szenátor ur pró­bálta velünk elhitetni, nomeg a gyűlés vezetőt is sorainkból választották, ez annál inkább döfi volt, mert a szót az előke­lőségeknek és még a szenátor urnák is ő( adta meg. Sok minden csiri-csáré után, a kivasalt képű AFofL megbí­zott gyorsan rátér, hogy a be­állási dij az oly kevés, hogy csak két dollár, a havi járulék pedig csak oly kevés, hogy csak egy dollár. És már fel is hívta a szervezkedni akarók figyel­mét, hogy mindenki hozzá szólhat és indítványozhat. Mert a város előkelőségei a szenátor ur, nomeg ő is szívesen fogják meghallgatni. így hát lett is indítvány és hozzászólás amit az urak he­lyeslőig fogadtak, közben még egy ur ki nagyon hasonlított az AFofL megbízottra, legalább is a kivasalt éles nadrágja és a rázsás arcú, kért szót és vala­mi Tu-ju-ju-jul nagyon harcos szervezetet ajánlott, de a gyü- lésvezető ki járatlan az ame­rikai boszorkány konyhákban röktön válaszolt a Tu-ju-ju-jul szervezet ajánlójának, hogy mi amerikaiak vagyunk, igy nem tartozhatunk semmiféle csájna szervezethez. Mert először csájna nagyon messze van, az­után a nyelvet sem bírjuk, ami csak baj és kellemetlen volna és megköszönte az ajánlatot. Tagadni sem tagadhatnám, hogy az, angolt kifogástalanul hallgatom igy a kificamodott nyelvezettel sokallottam a két és egy dollárt akkor, mikor hetenként 5—6 dollárt pedá- zunk és évek óta százával sza­ladnak a munka “után.” És fel­hívtam a hallgatók figyelmét, hogy az AFofL a munkaadók szervezete, a mi szintén halál­ra van ítélve. És a jövő társa­dalom kormányzati szervezetét ami már működésben van az IWW-t ajánlottam. Node lett is felfordulás. A szenátor ur megfehéredett kár, hogy nem örökre. Az előkelősé­gek az ijedségben szóhoz sem tudtak jutni. A hadnagy ur or­dított és hankizott. A Tu-ju-ju- jul ipséje a vörös szemével pis- logatott. L. Ü. A DETROITIAK FIGYELMÉBE! Az IWW magyar cso­portja január 27-én, szom­bat este 8 órai kezdetei FÁNK ESTÉLYT rendez, melyre mindenkit aki kellemesen szórakozni akar, tisztelettel hívunk meg. Jó zene, frissen sült fánk, tea és hozzá való fogja a közönséget várni. Egy értékes tárgy lesz kisorsolva 10c. jegygyei, mely belépő jegyül is szol­gál. DETROITI csoportunk he­lyiségében MINDEN va­sárnap d. u. 3 órai kezdet­tel rethorikai előadás van Csik mtárs vezetése mel­lett. A részvétel ingyenes csak a pontosság kívántatik meg. A MUNKÁS BETEGSE- GÉLYZö SZÖVETSÉG 17. OSZTÁLYA PHILADELP­HIA 1934. január 27-én, szom­bat este 8 órai kezdetei, a Modern Színkör helyisé­gében, 332 West Girard Avenuen tánccal egybekö­tött Disznótoros Vacsorát rendez, melyre önt, bará­tait és ismerőseit szeretet­tel meghívja. Vacsora jegy 35 cent. (Nem kötelező.) Belépti dij 25 cent. Ligó zenekara játszik. Mrs. Harris — to girl. If there is a message you would like to leave I would see that he gets it. Girl — Never mind! I’ll run along now. Good — (enter Jim­my, door concealing girl.) Jimmy — Hello, mom, hello Jeane! How are you? (observ ing girl behind door) You here. . . Girl — Sorry big boy, but I was worried about you. Jimmy — Never mind! (close to girl) I’ll see you later, (shov­es her out.) Jimmy — (embarrassed) Only a friend of mine. Mrs. Harris — Only a friend... Jeanne — What do you mean? Jimmy — Don’t look so alarmed. I have good news for you. Jeanne — Jimmy, you mean you found something to do? Jimmy — Something? Jean­ne I found everything. Mrs. Harris — Jimmy. I don’t like the way you talk. Be more explicit. Jimmy — Well, perhaps our Christmas dinner will be late, but mother, better late than never. Think of it Jeanne, your favorite chicken soup — roast chicken, salad with dressing, mashed potatoes, fresh peas, cranberry sauce, fruit cake, coffee, nuts and candy. (As he: lists these goodies he walks’ round the room, turns to the bread box and tosses a small piece of dried bread onto the floor.) Won’t we fill up to­night? We’ll get stuffed, (tak­ing mother’s shoulders) We’re going to have a decent meal for a change. Mrs. Harris — Jimmy, look at me! (Jimmy raises his head a bit then turns to face Jean­ne.) Jimmy — We will get a doct or for you Jeanne. You will. — Mrs. Harris — (interrupt­ing) Jimmy, where is the money ? Jimmy — I’m going for it in a half hour. I certainly worked hard enough for it. Mrs. Harris — You worked for it? (face brightens.) Jimmy — You bet — well I better be of. — Mrs. Harris — Soup, roast chicken, cranberries, potatoes, (sharp rap at door; Mrs. Har­ris is startled; looks search- ingly at Jimmy who is ready to leave — enter a tall man.) Detective — Good evening! James Harris live here? Jimmy steps forward. Jimmy — Yes sir! I’m James Harris. Detective — Your under ar­rest. Mrs. Harris — Under what? Detective — Under arrest, lady. Mrs. Harris — There must be some mistake. You c n’t mean Jimmy. (Jimmy 1 ith downcast eyes turns away. Irs. Harris runs to him and shakes him fernziedly) Jimmy say it isn’t true l.Jimmy! Say someth­ing. (As there is no response, Mrs. Harris steps back.) You mean it is true. You are guilty of something, some wrong-do­ing. When you said you earned the money, it was only a. . . Jimmy — (looking straight ahead) I’m afraid it’s true. I tried to do honest work. I tried to be good to do everything that was right. I was desper­ate — I couldn’t find any means by which to earn an honest peny. I could not come home and spend the evening, Christmas Eve, looking at you mother, Jeanne and the kids looking so hungry, so — (breaks down and stares at the floor.) Mrs. Harris — I was afraid son, I felt- something was wrong. I understand, though, son, it—it is hard to be good all the time, but you must be hereafter. Jimmy — (ashemed) Thanks mother (enter Bobbie.) Bobbie — Oh, mom! (Bob­bie sees the stranger and goes to Mrs. Harris and clings to her for a minute. All watch him as he picks up a piece of bread from the floor and nibb­les on it. Jimmy turns away. Mrs. Harris — (sobbing) Jimmy what will you dp? Jimmy — (brokenly) Don’t worry, mother, I got into this mess, I’ll get out of it somehow. Detective — Better get go­ing son. So-long folks; Merry Christmas. Jimmy — (to Detective) Al­right, you’ve got me; jesting now is poor taste. . Detective — Alright! Al­right! let’s get goin’. . . (exit Jimmy & Detective.) Mrs. Harris — (out stretch­ed arms) Jimmy, Jimmy! (falls alongside of chair, tears streaming down her cheeks as they both leave. Bobbie puts his arms around his mother. Bobbie — Mom! What’s the matter ? Mrs. Harris — Bobbie you don’t understand, I hope you will never get to understand. (Clasping him.) Bobbie — Mommy, you’re cryin’. Mrs. Harris — Crying? No, sonny, I’m not crying; I’m laughing, see, laughing. • Merry Christmas, children. (What a farce) Jeanne starts caughing and the voices of Christmas carolers drift in through the windojws. (CURTAIN.) FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA 1934 jan. 14-től — 20-ig. IWW cs. New York......... 7.00 J. Herczeg, Cleveland....... —.50

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom