Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-06-23 / 797. szám

1934 junius 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal Még mindig lehet meggazdagodni Olvassunk, tanuljunk Ezerkilencszáztizben megszer­veztek egy közellátási társasá­got, a villany és gáz szállításá­ra, 12 millió dollár alaptőkével. Mely 1930-ban már City Service Co. néven anélkül, hogy egy centet is tettek volna a befek­tetéshez, már 100 millió dollár értékben lett megbecsülve, melynek fele készpénzben talál­ható. És még azt mondják a radi­kálisok, hogy már nem lehet meggazdagodni. Ezt a fenti esetett a Federal Trade Com­mission megvizsgálta és a leg­nagyobb fájdalmára be is bi­zonyította, tehát elfogadhat­juk igazságnak. Tehát, hogy valaki boldogul­jon, vagyont szerezzen, kell egy pár millió dollár, mely két év alatt megtízszereződik, hogy ez biztos legyen legjobb ha olyan dologba fektetjük bele azt a pár millió dollárt, amit nem tudnak a népek nélkülöz­ni ruha, élelem, gáz, villany, hogy mentői több hasznot tud­junk kicsikarni. Persze, hogy ezt meg tegye valaki, ahoz a pár millió dollá­ron kívül szívtelenség is kell, vagyis csak a profit legyen szent, az ember élet, egészség csak másodlagosan számit. De akiknek nincs meg az első pár rongyos millió dollár és nem elég szívtelenek, azoknak legjobb lesz szervezkedni az Egy Nagy Szervezetbe, amig mindenre, még a levegőre rá nem teszik a kezüket azok akiknek van egy pár millió dol­lárjuk és azért is majd fizetni kell, akik tudnak, akik nem, azoknak nem kell még levegőt sem szívni. Nem muszáj, amint enni sem muszáj, ha nem tu­dunk fizetni. ELISMERÉS “Az embert barátjáról, ma­darat a tolláról lehet megis­merni,” mondja a régi magyar közmondás. így nagyon esedé­kes, hogy közöljük Mr. helye­sebben mondva, báró Roth­schild véleményét az elnökről. Maurice Rothschild aki a mellett, hogy báró, még a fran­cia szenátusnak is tagja, vala­mint a Rothschild banking ház­nak a feje, mely az egész vi­lágra kiterjed, igy megérthet­jük a következő kijelentését. “Roosevelt a legnagyobb ál­lam férfiú az egész világon. Az CSALÁDI KIRÁNDULÁS julius 1-én, vasárnap a Cleveland west sidei IWW csoport rendezésében. Éte­lek és hűsítőkről gondos­kodva van. Csoport indulás reggel fél nyolc órakor 4153 Lo­rain Avenueról. ÚTIRÁNY: A Lorain Avenuen a Berea Rd.-ig (130. St.,) arról a Ford Streetre, keresztül a Berea Squaren a Prospectre jobbkézfelé az Elboin utón a Green házig. Azzal szemben lévő roadon a második farm balra a Trill farm ahol a kirándu­lás lesz. NEW YORK BRONX részében a G. R. U. Branch No. 4, 1739 Boston Rd. kö­zel a 174-ik St.-hez minden szerdán este gyülésezik. Minden IWW tagot és azok barátait szívesen látnak. Bumsideon, 111. minden hó első és harmadik csütörtö­kön osztály gyűlés. Min­den második és negyedik csütörtökön előadás. Gyű­léseinket este 8 órai kez­dettel tartjuk 9328 Cotta­ge Crove Ave. Kérjük Chi­cago South Side, West Pulman és Harvey mun­kástársainkat, hogy láto­gassák ezen összejövete­leket. 57T’*rr'r •' Egyesült Államok halad a he­lyét elfoglalni a napban, az ő vezetése alatt.” Rothschild sze­rint Amerikában a fellendülés nagyon gyorsan jön. És báró Rothschild, úgy is mint nem­zetközi bankár, úgy is mint francia szenátor nagyon meg van elégedve Roosevelttal. Hogy a báró Rothschild ho­gyan képes Párisból látni, hogy Amerika gyorsan halad a fel­lendülés felé, holott mi akik itten lakunk Amerikában, az iparok tövében, nem látjuk még nagyitó üvegen sem ezt a fellendülést, azt csak úgy ért­hetjük meg ha a Mr. vagy bá­ró Rothschild szemüvegén néz­zük a dolgot. Rothschild, azt nevezi föllen­dülésnek, hogy ő és barátjai akiknek sok befektetésük van Amerikában is, nagyobb hasz­not kaptak mint az előző évek­ben és még több haszonra van kilátás. Tehát neki utón van a prosperitás. De mi, akiktől ezt a több hasznot elrabolták és most éhen, munkanélkül járunk egyik gyárkaputól a másikhoz, minden remény nélkül, nem látjuk a fellendülést. Akiben Rothschild, a nemzet­közi bankár bizzik, mi nem biz­hatunk. Vi. Kerületi PICNIC A finn nyelvű IWW csoport rendezésében egy nagyszabású ünnepélyt tart a kerület, amely­re már most felhívja az IWW tagságának és rokonszenvezői- nek figyelmét.. Junius 30-án és julius 1-én a Connecticuti Canterbury ban. Minden szóra­kozás. Fürdés. Gyönyörű ho­mokos beach. Hűvös táncterem. Friss és egészséges farm ételek és egyébb szórakozások. Mé­lyen leszállított bus költség oda és vissza $2.50. Előjegyzéseket kér a rendező bizottság a Ter­mo Educational Club 2036 Fifth Ave. New York címére. A MÁRCIUSI NAPOK. _ AZ UTCA ÉS AZ ORSZÁGGYŰLÉS. (Befejező közlemény.) “Oly időket élünk,” — úgy­mond — “melyekben kívá­natos, hogy mi a táblán szóba hazatik, közegyetértéssel menjen végzésbe. . . A múlt éjjel Bécsben polgári vér folyt, Metternich miniszté­riuma megbukott. . . Bécs­ben minden polgárnak fegy­ver van kezében. . . Nekünk most azon roppant feladás, azon nagyszerű szerep jutott, hogy a mozgalmakat bölcsen vezessük s azon kell lennünk, hogy a gyeplő kezeink közt maradjon, mert addig alkot­mányos utón lehet halad­nunk; de ha kezünkből egy­szer kirántatik, akkor a kö­vetkezéseket Isten tudja csak. Ha már felírásunk koráb­ban nem juthatott a trón­hoz, legalább kívánatos, hogy előbb jusson föl, mint az ese­mények hire az országban el­terjed. És aki most egyes kifejezések felett akarna vi­tázni, nem pedig egész erő­vel azon munkálni, hogy a mozgalom vezetése kezeink­ben maradjon, e haza sorsá­val játszanék, s végtelen fe­lelősséget venne magára. Senki ne engedje tehát m<*- gát tulragadtatni a kellő vo­nalon, de ezen vonalig min­dent.” Kossuth itt egész világosan az állítólagos parasztseregekre, a pesti klubokra és a pesti ut­cára célzott. Mint a nyugati nagyvárosokban, Pesten is meg­voltak az ellenzéknek a maga klubjai és az Íróknak és az if­júságnak kávéházai. Ezekre igen gyorsan átcsapott az álta­lános forrongás. Amily tiszta lelkesedést keltettek a Pozsony­ból jövő első hirek, épolyan iz­gatottá és türelmetlenné vált a hangulat, amikor március 3.-a után úgy látszott, hogy az országgyűlés habozik további lépéseket tenni. Hogy további cselekvésre késztessék, a Rá­koson népgyüléssel kapcsola­tos reform-bankettet tervei­tek, melyre a kiküldött bizott­ság már március llén, 12 pont­ból áló határozati javalatot fo­gadott el. A pesti 12 pontban már szabatosan benne vannak mindazon reformkövetelések, melyeket három nappal később az országgyűlés feliratban egész általánosságban felállított, sőt ezeknél még többet tartalma­zott. Az ifjúság azon volt, hogy e pontokat petíció alakjában sürgősen az országgyűléshez, ha kell mielőbb a koronához juttassák. Az ellenzéki klub­hoz tartozó öregebb urak, köz­tük Klauzál Gábor azonban meghiúsították a határozatot, mert attól tartottak, hogy azon esetben, ha a küldöttség ered­ménytelenül járna el, a nép in­gerültsége, épugy mint Páris- ban, nálunk is fölkelésben tör­ne ki. Amikor azonban a bécsi események hire Pestre érke­zett, a fiatalság tovább nem türtőztette magát. Március 15- én, ünnepélyesen kihirdették a 12 pontot, a sajtót tényleg fel­szabadították, a politikai fog­lyokat, köztük Táncsicsot, ki­szabadították börtönükből, vé­gül megalakították a “Köz­csendi Választmányt,” melyet Petőfi előszeretettel “comité du salut public”-nek nevezett. Ez azután a minisztérium végleges megalakulásáig csaknem a leg­főbb kormányhatóság szerepét töltötte be, szervezte a nemzet­őrséget, vidéki küldöttségeket fogadott, utasításokat adott és valósággal központja lett a re­formmozgalomnak. Most tűnt csak ki, mennyire okosan cselekedett annak ide­jén Batthyány, hogy Kossuth követté választásával őt a rend­párt számára biztositota. ő, aki­nek irányát leghatékonyabban a tömegek helyeslése szabta meg, most ép oly kelletlenül fogadta az utcának ezt a for­radalmi beavatkozását, mint a törvényes útról le ne téríthes­sék. A pesti eseményeknek csak egy népgyülés jelentősé­gét igyekeztek tulajdonítani. Minél inkább mutatták a hír­lapok tudósításai, hogy a vidék teljesen a pesti mozgalmak ha­tása alatt áll s az országgyű­lésről szinte egészen megfeled­kezett — annál inkább. Az öreg Weselényi Kossuthoz irt leve­lében is lekicsinyli: “Csak mes­terkélt népség a miénk — Írja március 23.án, — egy-két maroknyi lelkesült ifjak s Írók­ból improvizálva.” Amikor március 17.-én, a pesti ifjú­ság küldöttsége a 12 ponttal Po­zsonyba érkezett, Kossuth ele­inte egyáltalán nem akart be­leegyezni, hogy az országgyű­lés fogadja a küldöttséget. Végül mégis engedett, de a küldöttséget az országos ülésre nem, hanem csak a kerületi ülésre bocsátották. Az üdvözlő beszédre adott válaszában Kos­suth “érezte annak szükésges- ségét, hogy a kívülről jövő pressziónak még csak árnyé­kát is elhárítsa az országgyű­lésről és elkerülje a forrada­lomnak még a lehét is.” Nyo­matékosan hangsúlyozta a rend szükségességét és határozottan tiltakozott az ellen, hogy vá­ros az ország szivéül tolja föl magát és ha valakinek az eszé­be jutna, “a nemzet” elég erős lesz arra, hogy azt “eltiporja.” A konzervatív Budapesti Híra­dó, amelynek addig még soha­sem volt egy jó szava Kossuth számára, most az “azt eltipor­ni kész” szavakat kövér betűk­kel szsedette ki és hozzáteszi: “Soha ennél hivebben nem fe­jezte ki Kossuth a közvéle­ményt.” Ugyancsak Kossuth javas­latára már előző nap mindkét tábla tagjaiból közös küldött­séget menesztettek Pestre, hogy ott “a nép megnyugtatására hassanak.” Kossuthnak a kül­döttséghez intézett ingerült válaszában az országgyűlés és az utca között ellentét nyíltan kifejezésre jut. Az uj sajtósza­badság védelme alatt a pesti sajtó olyan radikalizmust fej­tett ki, amely túlzottan vissz­hangozta az egész országban csakhamar fellépő nyugtalansá­got és mozgalmakat, szélsősé­gig vitte a kölcsönös izgatott­ságot és egyidőre, megzavarta mindkét fél tisztánlátását

Next

/
Oldalképek
Tartalom