Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-06-16 / 796. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 junius 16. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Alig egy évvel ezelőtt, a gabonát termelő farmerok kedvetlenül szemlélték a kitűnő búzatermést. Különösen hangzik, de nem örültek a bőséges termésnek. Mert az amerikai élelmiszer trust kihasználva a jó termést, 20—30 centért vásárolta össze a kenyéradó búzának bushelját. Sok helyen a farmerok szén helyett búzával, árpával vagy kukoricával fütöttek, mert ez kevesebbe került mint a szénnel való fűtés. Az alacsony búza árak miatt aztán képtelenek voltak adót fizetni, vagy a farmon levő adóságot törleszteni, a minek következtében tízezer számra vesztették el farmjaikat. Tönkre tette őket a bőséges termés. Ma riasztó hirek jönnek az ország minden részéről. Kansas állam, Amerika bánátja, a hol normális időben Amerika búzájának egynegyed része termett, — a Szahara sivataghoz hasonlít. A szarvasmarháknak és sertéseknek nagy részét le kell vágni, különben éhen pusztulnának. Maguk a farmerok is éhínség előtt állnak és a kormányhoz fordultak gyors segítségért. Ilyen jelentések jönnek a legtöbb olyan államból, a hol tavaly a jó termés miatt mentek tönkre a farmerok tízezrei. A mai rendszer legerősebb támaszai, a magántulajdonnal rendelkező farmerok, igy a kormány közel ezermillió dollárt szándékozik megmentésükre fordítani. És hogyan történik a mentési akció? A szárazság által sújtott farmeroknak először élelmiszerre, aztán vető magra lesz szükségük. Mindezeket az élelmiszer trusttől kell beszerezni. Azoktól a börze spekulánsoktól, a kik tavaly a búzának bushelját 20 centért vásárolták össze, aztán felhalmozták, most pedig visszaadják a farmeroknak egy vagy két dollárért bu- shelonként. Az olcsón összevásárolt búzából készült kenyér árát szintén felemelik, hivatkozva az idei rossz termésre. Milliók fognak még jobban éhezni, mig a börzespekulánsok százmilliókat harácsolnak össze. Ha jó a termés, úgy szándékosan elpusztítják azt, mesterséges drágaságot idézve elő, ha pedig ez rossz, akkor erre hivatkozva emelik az árakat. A tönkre ment farmerok sóhajtoznak, vagy káromkodnak, a nyomorgó és öntudatlan pro- letárság meg prófétáktól várja ezen áldatlan állapotok megszűnését. De vájjon segithetnek-e ezen szégyenteljes állapotokon, a könnyen hivő munkások által prófétáknak hitt politikusuk vagy az úgynevezett államférfiak? Nem! A politikai állam- hatalomnak ez nem célja, sőt ha az volna sem tehetné, mert nincs meg hozzá az ereje, mert gyávák és gerinctelenek. A politikai államhatalom kő- dökzsinórja a kapitalizmus testéhez van nőve, innen táplálkozik. A mai állapotok megváltoztatása csak a bérrendszer eltörlésével lehetséges, a mi viszont a tőkésosztály kimúlását jelentené. Megszűnne a kődök- zsinóron át kapott táplálék is, és ez a politikusok halálát jelentené. Mar pedig ők minden áron élni, — élősködni akarnak. “Még az isten is segíti Roo- seveltet, terve keres'ztül vitelében,” állapította meg egy angol börzespekulánsokból és nemzetgazdászokból álló bizottság, Londpnban. Ugyanis Roosevelt ötlete volt az, hogy a jó termés következtében felhalmozott élelmi szert el kell pusztítani, a termelést meg csökkenteni. Akkor fölmennek az árak, vásárló képes lesz a farmer, a gyári munkás és a rendes kerékvágásba zökken gazdasági rendszerünk döcögős szekerének kereke. Úgy okoskodott, hogy az éhbérért dolgozó proletár boldog lesz, ha a 10 centes kenyérért 15 centet, a 8 centes tejért 12 centet fizet. Ezek az amerikai “brain trust”-hoz hasonló angol nem- zetgazdászok, isten kezét látják a mindent elpusztító szárazságban. Ettől remélik az ipari élet fellendülését. Talán a koldusbotra jutott farmerok fogják megvásárolni a felhalmozott árukat? Azok a farmerok, akik a kormánytól kértek sürgős segítséget, könyöradományt, hogy éhen ne pusztuljanak. A tőkés nemzetgazdászokra eddig sem lehetett ráfogni, hogy lángésszel rendelkeznek, de a nagy hőség következtében úgy látszik elvesztették még azt a kevés józan eszüket is, a mivel talán rendelkeztek. “Philadelphiában a nagy tej- kereskedők a csatornába öntötték a fölösleges tejet, mig a munkás gyermekek ezrei, tej hiányában elsatnyulnak, nem fejlődnek,” — állapította meg egy állami vizsgáló bizottság. A tejkereskedők ezt beismerték, de azzal védekeztek, hogy kénytelenek igy tenni mert igy több a hasznuk. A tej egy részét a csatornába öntik, a másik részét meg méregdrágán adják el. Két legyet egy csapásra, nincs tejfölösleg és több a haszon. Hogy az éhező munkásgyermekek szivésen elfogyasztanák a csatornába öntött tejet, — ezzel keveset törődnek. A fő a profit, a proletár gyermekek meg hadd pusztuljanak, úgy is sok van belőlük. A kenyérárak emelésében Oroszország az első helyen áll. A legtöbb munkás által használt fekete kenyérnek kilóját, 20—30 kopekról, 50—60 kopekra emelték föl. Amerikai pénzben számítva, egy font fekete kenyér 25 centbe kerül. A világháborúban részt vett katonák közül sokan kaptak a felrobbant ágyulövegtől ideg- rázkódtatást, a mit angolul “shell shack”-nak neveznek. Az akroni orvosok most felfedeztek egy uj betegséget, a mit “depression shack”-nak neveznek, a mi az előbbihez hasonlít, de okozója nem a háború, hanem a depresszió és velejáró gond, nyomor, nélkülözés. Az orvosok állítása szerint a betegség gyógyíthatatlan, gyorsan terjed és csak Akron környékén több ezerre becsülik az ilyen betegek számát. Ezen uj betegség következtében teljesen legyöngül az ember úgy fizikailag mint szellemileg, nincs semmi ellenálló képessége a külömböző betegségek ellen, hajlamos azokat megkapni, a minek sok esetben súlyos következményei vannak. Többen beleőrülnek. Dean F. May biró kijelentése szerint, az őrültek hatvan százaléka a munkanélküliek közül kerül ki, a kiket őrületbe kerget az állandó gond. A vallási tébolyba esett munkások nagy számát is ennek tulajdonítja. Az orvosok attól félnek, hogy ha az újabb generáció tagjai is megkapják ezen betegséget, úgy egész életükön keresztül a köz terhére lesznek. Egyetlen orvosság a betegség leküzdésének a munka, dolgozni és nem gondolni többé a depresszióra, sem a vele járó nyomorra, állítják az orvosok. Kell ehez kommentár. A Bakonyság sarja Ennek a kis mesének “Feri élet küzdelme” címet is adhattam volna. Azonban, — számot vetve az olvasók várakozásával, kritikusok felöltöztetett, reprezentális ódákat szerető óhajaival a “Bakonyságot választottam. Megmondom miért. Sok nótát, legendát szőttek a bakonyi betyárokról. Az erdő, a sűrűség, mint minden olyasmi, ami nehezen hozzáférhető, mint egy csukott könyv, a képzeletet szárnyakra emeli. Kiki a saját fantáziáját látja benne. Átnézni, átböngészni fáradtságos. S mivel valamennyiünkben többé' kevésbé lakozik egy bizonyos mennyiségű teremtő képzelet, igy a bakonyi sűrűségekbe esetleg odatévedt csikós, kit lólopásért kerestek, vagy a jobb foglalkozást nélkülöző utszéli fickó, ki a földhöz ragadt szegénységét enyhíteni próbálta holmi elegánsak kifosztása árán, — az ilyen és ehez hasonló dolgok ideális anyagot adtak az! erkölcs csőszöknek. A hatóságoknak mely mindig bűnbakot keres. A ponyvaíróknak, kik mindig a mocsárban keresik a borzasztóságok betűihez az anyagot. Képzeletük kalandozása, a kis zsombékokból várakat építésük hírhedtté, rette- getté tette a talajt, melyből Feri a megtört, kihasznált, elcsépelt proli jön. Megmesési- tett, megzenésített és megénekelt betyárvilágnak Amerikába szakadt sarja. Máskiilömben nem volna fontos a hely, hisz ilyet — amint'később látni fogjuk — ezrével találunk a tót- ság a Hortobágy és Magyar- ország bármely más vidékéről ideszakadtak között. így nagyjában rajzolva és előkészítve az olvasóti a nagyszerű, a drámai, a hajmeresztő helyett szürke, hétköznapi fecsegés elviselésére, adom szereplőnk énjét, nyavajását, örömét (ha volt) ahogy elém került. A Bakony vidékén eldugott kis’, faluban született anyja a hagyományos bakonyi dalokat dudolgatta bölcsője mellett. Talán egy-két strófa örökre nyomott hagyott rajta, mert később a nagy idegenséggel, mely sö- tétebb, titokzatosabb a bakonyi sűrűségnél ési szembe mert szálni. Faluja, amolyan zsup- fedeles szegénységtől ordító falucska lehetett. Amint mondja “ha a tyukász megáit a falu végén, rudja a másik végén kikandikált.” “A negyven holdasok voltak a falu elitjei, kiknek még a templomban is külön helyük volt, tisztes távolban a napszámos, muzsikus és zsellérektől.” A bölcsőt1 elhagyva munkába állt. Libát őrzött. Az anyjáét, meg gyerektelen szomszédjáét. Ráadásul kisebb testvérére is ügyelt. Nadrágszijnyi ösvényen terelgette libáit, nehogy a biró uram 1 búzájába harapjon, ha ez véletlenül mégis megtörtént, a biró “50 krajcár darabonként” szentenciát adott, anyja pirongatást, üstök rángálást. “Hat éves koromban 4 bogaras tehénre vigyáztam. Amerikába vándorolt apám levelét olvastam, válaszoltam. “Ami nem lehetett nagy feladat, mert csak “egyszer egy évben történt.” Ez utóbbi pedig nagyon kellett volna, mert a biró ur, anyám “az isten vegye el az egészségét” átkai kísértésével “vitte el a dunnát, meg a párnát.” “Mjár tiz éves lévén, anyám mondta:! gyere fiam mi ketten gazdálkodunk. Amit nem tudsz, azt majd nagypapa megmutatja.” Tehát két tehén, 10 hold föld, a házhoz nagy kert. így napkeletkor már felzavart anyám. Szóval abrakolni, megetetni,^ megpucolni, utána megfejni, fejés után megitatni és utána a járomba fogni. Nem ment a dolog könnyen. Nem volt, annyi erőm, hogy a jármot a rúddal együtt felemeljem, tehát szegény beteges anyám segített. A Citrom, Virág nyakát benyoszigáltam. Fiatalon felgondoltam “szegény állat, ki vagy használva velem együtt. Egész nap szántól. Reggel, este fejünk. Rosszkor születtetek' velem együtt.” Annyira belejöttem a gazdálkodásba, hogy az öregek megdicsértek anyámnak, “hogy ez a gyerek olyan odaadóan, olyan pontosan végez mindent. A lányomat neki nevelem.”' Közben megjött a levél. írja apám, a sztrájknak vége van és jött a 100 forintja és hogy most jobban keresnek. Aztán röviden jön! a másik de nem a százas. Megállt a munka. A szomszéd földet nem vettük meg. Anyám ágyba esett. Kritikus betegségében sopánkodott, hogy Feri fiatalon tönkre megy
