Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-06-02 / 794. szám
1934 junius 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal A legravaszabb állatokról Nehéz elhinni, hogy a legtöbb állat gondolkodik, sőt egyesek logikával is bírnának? Ennek igazolására szokták felhozni a közönséges barna patkány példáját, amelyet joggal lehet a legravaszabb állatnak nevezni. A barna patkány az embert szó szoros értelmében rabszolgájává igázta, és amit ez verejtékes munkával felépít, amaz lerombolja. Ha eljön az idő, amikor minden állat kipusztul a föld színéről, a patkány bizonyos életben lesz, — hogy kifossza a legutolsó embert. A barna patkány könyörtelenül követi az embert a világ minden zugába. Kipusztitására milliókat költöttek és emellett szőrméjében rejlő dögvész számtalan emberéletet oltott ki. Nincs olyan hely, amely túl hideg, vagy túl meleg lenne számára, ha tápláléka megszerzéséről van szó. öreg tengerészek mesélik, hogy a patkány elhagyja a hajót, amikor megérzi, hogy veszedelem fogja fenyegetni. Ez természetesen egyelőre közelebb esik a legendához, mint a való tényékhez. A patkány a legtehetetlenebb helyzettel is megbirkózik és ezer patkány kikerüli a csapdát, mig egy bele esik. Különben is elegendő egyetlen csapdát felállítani, hogy a patkány kitanulmányozza és egyszer s mindenkorra kikerüjle. Éppen ezért a lebiztosabb mód a jól megvajazott méreggel szaturált kenyér. önvédelem tekintetében a legleleményesebb az amerikai jégvidéki bivaly. Ezek a vadak ugyanis egy tökéletes körbe zárják a közibük került farkast. A körön belül állnak fiatal borjaik, amelyel igy védelmet nyernek a támadás alatt. A megfigyelés szerint nincs farkas emely egy ilyen gyűrűből élve kimenekülhetett volna. Viszont a jégvidéki farkas tudja ezt és lehetőleg messze kerüli ellenfeleit. Van egy jellegzetes amerikai farkas fajta, amely a legravaszabb rókát is felülmúlja, már pedig a róka ravaszsága közmondásos. Ez a farkas ugyanis bámulatos ügyességgel képes a csapdába zárt ételt ellopni, anélkül, hogy ezáltal bán- tódása lenne. Képes mértföldeken keresztül kisérni egy csapda vonalat és mindegyiket megrabolni, egyetlen sétrülés nélkül. Nem egyszer megfigyelték, hogy más mód hiányában képes az egész csapdát a vízbe dobni, hogy lába-ügyébe ne kerüljön. Máskor a csapdát eltemeti a hó alá. Egyszer megtörtént, hogy a vadász őzfejet helyezett a csapdába oly módon, hogy a legese^ kélyebb érintésre a csapda működésbe került. A ravasz amerikai farkas átlátta ezt és egy alagutat fúrt a hóba és az ala- guton keresztül cipelte el az őzfejet, minden bántódás nélkül. Különös elővigyázatosságról tesz tanubizpnyságot a rocki mountaini szürke medve. Egyszer egy pajtába zárt csapdából úgy szedte ki az ételt, hogy mindenféle ócske fadarabokat hordott rá és csak azután húzta ki a hús darabot belőle, hogy az ütés inkább a fát, mint beCHICAGO, ILL. — A munkás élet talán legolcsóbb ezen a világon és ennek biztosítására a legkevesebb gondot fordítanak a jelen rend urai. Az ipar telepeken közvetlen és közvetve gyilkolják a munkásokat, anélkül, hogy bárkit is felelőségre vonnának ezért, mert mint minden esetben kiderítik a vizsgálók “szerencsétlenség” következtében történt a halál. Ezt állapították meg a napokban, amikor egy hét emeletes épület tetején levő 330 ezer fontos viz tartály leszakadt és csodával határos, hogy csak hat ember életet követelt, a tucatnyi sebesülten kívül. Az épületben néhány százan dolgoztak a zuhanás előtt, de legnagyobb részének sikerült elhagyni az épületet mielőtt a hatalmas tömeg keresztül törcses testét érje. A szarvas szintén bámulatos jelét adja ügyességének, gyors elhatározásának és irányváltoztató képességének. Egyes territóriumokban félig elzárt érdő- ségek vannak, amelyeket a szarvasok jól ismernek és veszedelem esetén mindig ide menekülnek. Csak a munkás az, aki nem használja az agyát a kapitlista osztály által felállított csapdák kivédésére. te a fedelet. A víztartályban 40.000 gallon viz volt amikor leszakadt és felülről lefelé négy emeleten törte át a padlózatot, közbe a bene levő vízzel elárasztotta az épületet. Az eddigi vizsgálat megállapította, hogy az épület 42 éves. A víztartályt öt évvel ezelőtt szerelték fel a tetejére és minden valószínűség szerint az ál- vány nem volt elég erős a hatalmas tartály részére. Az elveszett életekért természetesen senkit sem fognak felelőségre vonni, mert a halál “szerencsétlenség” folytán következett be. A jelen rendszerben a munkás élet a legolcsóbb és amikor bármely vállalkozásba kezdenek, a legfontosabb, hogy ne kerüljön sokba, hogy mennél több profit maradjon a vállalkozásból. OLCSÓ A MUNKÁS ÉLET — Mibe, Péter bátyám? — Hát a kaszástömlöcbe! — Milyen vót az, Gyuriéba bácsi ? — Hát az olyan vót, hogy setit vót, asztán a fődbe meg száz kasza vót beásva, de keményen, hogy ne moccanjon, aztán ha a perzekutorok behoztak egy betyárt, Rádaji csak aszonta neki: “Ide eregy be fiam! mig az ügyedre sor kerül, oszt betaszitotta a kaszás tömlöcbe. Mikor oszt a betyár ben vót, csak egyet lépett, oszt billent a deszka, a kaszák meg összeapritották.” A kocsis sem akar járatlannak látszani a történelemben s hozzáfűzi az elbeszéléshez: — Gróf vót az a Rádaji! — A vót! — mondja Gyurica és eltűnődik. — Vót nálunk is a bárónak két lova — mesél tovább a kocsis — perces lovak vótak, oszt feketék, mint az ördög. Egy perc — egy kilométer. Újfaluba odaállt vélük az állomáshoz, oszt mikor a gyorsvonat füty- tyentet, csak csettintett a nyelvével, a két ördög belényult a hámba, osztán ahogy az esz- presz befutott Keresztesre, már ott vót a báró is. Még viccölt is, hogy ugyan mér nem igyekeznek jobban, nem győz már várni rájuk. — Vannak olyan lovak — bizonyítja Gyuricza is — oszt a vonat csak állt valamennyit Peterden is. Papp Sándort is elakarták csípni a böszörményiek. Haragudtak rá, hogy olyan tolvaj vót. Oszt várták vagy húszán. Csupa gazdalegény, jó lovakon, oszt mikor meglátták, csak annyit mondtak: “No! most a mienk vagy Papp Sándor! Add meg magad!” ü meg csak megszori- tota a viknyát a lovának, a meg csak egyet perdült, mint az orsó, oszt megfordult, mint a forgószél. Még csak rá se ütött a lovára. A többi meg utánna. Mikor a köröshőn ir- tek, Sándor csak belé a magas gátrul, pedig meg vót áradva, azir úgy átjutott, hogy még a gatyája feneke se lett vizes. Mikor a túlsó gáton vót, visszafordította a lovát ászt átkiáltott: — Fogjatok meg, ha tudtok! A hallgatóság nevet, a száj- tátó suhancok szeme felcsillan. — Kár lett vóna irtük! — mondja ki a hallgatóság véleményét a kocsis. — Nekem is vót olyan perces lovam — fonja tovább a szót patkóverés közbben Fürjes — hatvan percet futott egy óra alatt. — Neked? — szól valaki a hallgatóság sorából, — hiszen még egy rossz gebéd se vót. Apádat tartsd bolondá! — Pedig igaz amit mondok, mert egy órába hatvan perc van! Most már értik az emberek a viccet és nagyot nevetnek, csak Gyuricza néz rosszalólag a vejére, aki minden komoly dologból tréfát csinál. — Ha a gyereke meg nem betegszik, nem is jut a perzekutorok kezére — folytatja a Papp Sándor történetét Gyuricza, — de ott leptik meg a gyereke vacka mellett. Még csak nem is ellenkezezett, úgy hagyta magát vasraverni, mint egy fehércseléd. Most már nem menekülsz meg a kaszástöm- löctŐl — mondta neki a per- zekutor, aki elfogta. Sokszor bolonddá tettél, de most meglakolsz érte. Ha lovon vagyok, sohse fogtok el, —vágott visz- sza Sándor, mert a nyúl az iletiir fut, az agár meg egy darab kenyirir! — Hát akkor mégis csak a kaszásban hót meg — sanálko- zik a kocsis. — Nem hót! Megyek én szívesen veletek — aszongya a perzekutoroknak, — meguntam már ezt a betyár iletet, csak a kis családomtól hagy búcsúzzak elébb el. Arra oszt az egyik perzekutor az ablakhoz állt, a másik meg az ajtóhoz, oszt aszonták: “Hát csak búcsúzz, szökni úgy se tucc!” De már akkor szegény felesége csak a Sándor kezébe paré- rozta a levolvert, oszt a megvasalt kézivel úgy fűbe lütte magát, hogy még el se dűlt, oszt már meghótt. — Nem kapta meg Rádaji. — Pedig szerette vóna, ugye bátyám? — érdeklődik a kocsis. — Hát hogyne szerette volna, mikor betyárok öltik meg az ides szülej it. Fürjes készen van a vasalással. Az emberek bírálják a jovakat, osztozkodnak rajta, hogy a rudasban van e csikó, vagy se? — Márciusban ellik, — dönti el a vitát a kocsis, befogja a lovakat, keményen szárban tartja őket, hogy jobban mutassanak. ül egyenesen a bakkon, mintha nyársat nyelt volna. Most már nagy méltóságában rá sem néz az emberekre, csak úgy félvállról köszönti őket: — Na, Isten áldja, emberek! A szövetkezet előtt dübörgés hallatszik. A kíváncsiság viszi az embereket tovább, kiürül a kovács udvara, csak az öreg Gyuricza ül egy javításra váró ekén, néz mélázva maga elé, a fogatlan száj halkan motyogja: — Kár vót irte! Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
