Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-06-02 / 794. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 JUNE 2. NUMBER 794. SZÁM. w . A minneapolisi soffőrök A Perm old Co. munkásai kitartanak nem eladók követeléseik mellett Múlt heti lapunk zárása előtt kaptuk az értesítést, hogy Cle- velandon a Permold Co. munkásai, akik zománcozásra készítő öntvényeken dolgoznak voltak kényszerülve a munkát beszüntetni. Százhuszonöt, százharminc fokos melegben, szelőztetés hiányában, iható viz és egyébb egészségi védelmek nélkül 40 centtől 55 centig terjedő órabérekért voltak kénytelenek ezt a munkát végezni. Kedden reggel tették le a szerszámot és hagyták el a pokollal határos munkahelyet és csak amikor a szabad levegőn voltak tárgyalták meg a további teendőiket. Egyik magyar munkás ajánlatára a Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440 szervező bizottságával léptek érintkezésbe és amikor megismerték a szervezet összetételét és célját elhatározták, hogy az IWW zászlaja alatt vívják meg harcukat. Megválasztották úgy a sztrájk bizottságot, mint a picket bizottságokat, összeállították követeléseiket, amelyek 40 százalékos béremelés, iható viz, egyébb egészségügyi intézkedések és a munkások bizottságának az elismerése. A gyárvezetősge, amely kereken elutasította a munkások követelését, látva az összetartást tárgyalásba bocsátkozott a munkások bizottságával és a béremelési követelésen kívül minden kérelmüket hajlandó teljesíteni. Fizetés javítást azonban csak 5 százalékot akar adni. A munkások ezt egyhangúlag utasították vissza és kitartanak eredeti követelésük mellett. “HÁBORÚ” TOLEDOBAN MINNEAPOLIS, MINN. — A gőzmalmok hazája az utóbbi hónapokban több számottevő sztrájknak volt szemtanúja és bátran lehet mondani, hogy elfoglalta helyét azon ipari városok között, ahol a munkásság ébredezni kezd kábultságából. A soff őrök sztrájkja már a harmadik ez évben, mely események állandóan védekezésre készen tartják a munkáltatókat. A tél kellős közepében a szénraktárak munkásai szüntették be a munkát és három napi sztrájk után győzelemmel tértek vissza. Áprilisban a CWA munkások rendeztek felvonulást, mely lázadással végződött és a jelenben a szállító munkások sztrájkja fenyegető méreteket ölt. A teher autó vezetők éveken keresztül hihetetlen éhbérekért dolgoztak. Csak ritka eset volt, hogy heti 20 dollárnál többet kerestek; a 10—12 dollár azonban általános volt heti 60, sőt több órai munkáért. A viszonyok azonban változtak és a még rövid idő előtti türelmes rabszolgák harcos munkásokká változtak, akik követelnek és nem alkusznak. A sztrájkolok eltökélt szándéka, hogy a szállítás szünetelni fog, amig követeléseik teljesítve nem lesznek. Az utcán csakis azon kocsik jelenhetnek meg, melyeknek engélye van a sztrájkbizottságtól. Annál sűrűbben látható a picketek kocsijait, melyek nagy gyorsasággal szelik az ' utcákat. Sztrájktörő kevés van, de ha mégis akad ily áruló, egész sereg fegyveres őr kiséri. Azonban még igy is csak ritkán jut rendeltetési helyére a szállítmány. A helyi újságok közül csak a “Minneapolis Star” szállíthatja az elárusítókhoz a lapokat, amennyiben ez teljesítette a követeléseket. A többiek csak lopva szállítják, vagy erős rendőri fedezett alatt, azonban nem ritka látvány, hogy a picketek ■ elcsípnek ily truckot, felborítják és az újságokat a szélnek eresztik. A vasúti állomásokon a gyümölcs és zöldség áruk vagon számra rohadnak, mert nem szabad szállítani. A farmerokat, hasonló árukkal a város határától vissza fordítják, vagy a sztrájktanyára viszik. A sztrájktanya a legforgalmasabb hely az egész városban. A picketek jönnek és mennek. Jelentéseket hoznak és utasításokkal távoznak. A környék állandóan — éjjel és nappal — kocsikkal van zsúfolva. A sztrájkolok iránti szimpátia állandóan növekszik. A késői jelentések szerint a tejesek is csatlakoznak a sztrájkhoz. A piac téren történt zavargások után, 35.000 épület ipari munkás szimpátia sztrájkba lépett. A sztráj kólók elárulását célzó békéltetés megindult. A kormányzó közbenjárására a harcoló felek “fegyverszünetet” kötöttek és kísérlet történt, hogy az ellentéteket elsimítsák. Ez alatt három regement milíciát is készenlétbe helyezett a kormányzó, bár mint mondja nem a sztrájkolok ellen, hanem a “törvénytelen element” ellen akik a sztrájk vezetését a kezükbe kerítették. A fegyverszünet szerint a picketek nem molesztálják azon kocsikat, melyeknek előzőleg engedélyük volt bizonyos áruk szállítására. A békéltetés a Ragai- onal Labor Board utján történt és a munkáltatók hajlandónak mutatkoztak annak ajánlatát elfogadni. A sztrájkvezérek szintén elfogadták a Labor Board ajánlatát és amikor ezt a sztrájkolok elé terjesztették, azok túlnyomó többséggel leszavazták. A sztrájkolok kijelentették, hogy nem hajlandók ügyüket semmiféle külső bizottság kezére bízni és a tárgyalások csak egy módon lehetségesek és pedig a munkáltatók és a sztrájkolok megbizot- tainak közvetlen tárgyalása utján. A sztrájkolok tehát nem hajlandók utat engedni az árulásnak. A sztrájkolok nagy számmal az Egy Nagy Szervezetért lelkesednek, mely az iker városokban az összes szállító munkásokat egy szervezetbe tömöritené. Ezen eszmének a legnagyobb ellenségei a union bussiness agent jei, akik a könnyű és jól jövedelmező job elvesztését látják ebben. Az eszme terjedését azonban képtelenek megakadályozni, amikor már a mag el van hintve s gyökeret vert. Az elavult szakmai szervezkedéssel bizalmatlanok a munkások és érdekeik megvédésére az Egy Nagy Szervezetben látnak biztosítékot. TOLEDO, O. — Ha egy idegen ember jönne a városba, ha- marjába azt hinné, hogy a háborús zónába került. Az utcákat fegyveres katonák cirkálják, az Electric Auto-Litle gyára körül gépfegyverek vannak felállítva és talán valami eldugott helyen még nagy ágyuk is vannak. A rendőrök és special sheriffek gázbombákkal vannak felszerelve és csoportosan járják az utcákat. Szóval, a riadalom általános, melyet az Auto-Litle sztrájkoló munkásainak magatartása idézett elő. Az utóbbi hónapokban az elégedetlenség állandóan fokozódott a munkások között és bár több ízben vissza rendelték a vezérek, az elégedetlenséget nem tudták fékezni és most oly erővel tört ki, hogy minden akadályt széjjel tépet. A sztrájkolok és velük szimpatizálók több ezren vonultak fel az Auto-Litle gyára elé és annak minden kijáratát eltorlaszolták, úgy hogy a bent levő sztrájktörők részére nem volt kiút. Nem is mertek kiindulni, hanem ehelyett a gyár vezetősége gondoskodott részükre élelemről, hogy éhen ne vesszenek. Bár a sztrájktörők bent rekedtek, az öszeköttetés azonban nem szakadt meg teljesen közöttük és a sztrájkoló munkások között, mert emezeknek volt rá gondjuk, hogy időnkint egy-egy üzenetet me- nesszenek a gyárba az ablakon keresztül, kő, tégla, vagy hasonló alkalmas eszköz formájában. A gyár bejáratát elzáró vaskapu is lekerült a sarokvasakról és az érdekelteket a rémület fogta el, hogy a munkások megszálják a gyárat. Erre rögtön akcióba is léptették a milíciát és gépfegyvereiket a bejáratra irányították, hogy ha a sztrájkolok esetleg kísérletet tesznek a bejutásra, golyókkal szórják tele testüket. A gázbombákat számolatla- nul dobálják a sztrájkolok közzé és a gyakorlatlan deputy sheriffek dicséretére legyen, azok nagyobbrészben a rendőröket érik. A rendőr főnök meg is haragudott és azzal fe- nyegetődzött, hogy vissza vonja a rendőreit a gyártól, ha a sheriffek nem kezelik a bombákat nagyobb vigyázattal. Az Auto-Litle Companyi igazgatója a lapoknak azt a kijelentést tette, hogy a társaság elhagyja Toledot és Syracuse, N. Y. teszi át a gyárát. A szabad költözködés alapján ehez joga van az igazgatóságnak, de mert ott is munkásokkal kell, hogy dolgoztassanak és amig olyan viszonyok lesznek a gyárban amilyenek ellen a toledoi munkások fellázadtak, ott sem lesznek mentesek a munkások “lázadásaitól.”
