Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-06-02 / 794. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland, Ohio pending VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 JUNE 2. NUMBER 794. SZÁM. w . A minneapolisi soffőrök A Perm old Co. munkásai kitartanak nem eladók követeléseik mellett Múlt heti lapunk zárása előtt kaptuk az értesítést, hogy Cle- velandon a Permold Co. munkásai, akik zománcozásra készítő öntvényeken dolgoznak voltak kényszerülve a munkát beszüntetni. Százhuszonöt, százharminc fokos melegben, szelőztetés hiányában, iható viz és egyébb egészségi védelmek nélkül 40 centtől 55 centig terjedő órabérekért voltak kénytelenek ezt a munkát végezni. Kedden reggel tették le a szerszámot és hagyták el a pokol­lal határos munkahelyet és csak amikor a szabad levegőn voltak tárgyalták meg a további teendőiket. Egyik magyar munkás ajánlatára a Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440 szervező bizottságával léptek érintkezésbe és amikor meg­ismerték a szervezet összetételét és célját elhatározták, hogy az IWW zászlaja alatt vívják meg harcukat. Megválasztották úgy a sztrájk bizottságot, mint a picket bizottságokat, összeállították követeléseiket, amelyek 40 száza­lékos béremelés, iható viz, egyébb egészségügyi intézkedések és a munkások bizottságának az elismerése. A gyárvezetősge, amely kereken elutasította a munkások követelését, látva az összetartást tárgyalásba bocsátkozott a munkások bizottságával és a béremelési követelésen kívül min­den kérelmüket hajlandó teljesíteni. Fizetés javítást azonban csak 5 százalékot akar adni. A munkások ezt egyhangúlag uta­sították vissza és kitartanak eredeti követelésük mellett. “HÁBORÚ” TOLEDOBAN MINNEAPOLIS, MINN. — A gőzmalmok hazája az utóbbi hónapokban több számottevő sztrájknak volt szemtanúja és bátran lehet mondani, hogy elfoglalta helyét azon ipari vá­rosok között, ahol a munkásság ébredezni kezd kábultságából. A soff őrök sztrájkja már a harmadik ez évben, mely ese­mények állandóan védekezésre készen tartják a munkáltató­kat. A tél kellős közepében a szénraktárak munkásai szün­tették be a munkát és három napi sztrájk után győzelemmel tértek vissza. Áprilisban a CWA munkások rendeztek fel­vonulást, mely lázadással vég­ződött és a jelenben a szállító munkások sztrájkja fenyegető méreteket ölt. A teher autó vezetők éveken keresztül hihetetlen éhbérek­ért dolgoztak. Csak ritka eset volt, hogy heti 20 dollárnál többet kerestek; a 10—12 dol­lár azonban általános volt heti 60, sőt több órai munkáért. A viszonyok azonban változ­tak és a még rövid idő előtti türelmes rabszolgák harcos munkásokká változtak, akik követelnek és nem alkusznak. A sztrájkolok eltökélt szán­déka, hogy a szállítás szüne­telni fog, amig követeléseik tel­jesítve nem lesznek. Az utcán csakis azon kocsik jelenhetnek meg, melyeknek engélye van a sztrájkbizottságtól. Annál sű­rűbben látható a picketek ko­csijait, melyek nagy gyorsa­sággal szelik az ' utcákat. Sztrájktörő kevés van, de ha mégis akad ily áruló, egész se­reg fegyveres őr kiséri. Azon­ban még igy is csak ritkán jut rendeltetési helyére a szállít­mány. A helyi újságok közül csak a “Minneapolis Star” szál­líthatja az elárusítókhoz a la­pokat, amennyiben ez teljesí­tette a követeléseket. A többi­ek csak lopva szállítják, vagy erős rendőri fedezett alatt, azonban nem ritka látvány, hogy a picketek ■ elcsípnek ily truckot, felborítják és az újsá­gokat a szélnek eresztik. A vasúti állomásokon a gyü­mölcs és zöldség áruk vagon számra rohadnak, mert nem szabad szállítani. A farmero­kat, hasonló árukkal a város határától vissza fordítják, vagy a sztrájktanyára viszik. A sztrájktanya a legforgal­masabb hely az egész város­ban. A picketek jönnek és men­nek. Jelentéseket hoznak és utasításokkal távoznak. A kör­nyék állandóan — éjjel és nap­pal — kocsikkal van zsúfolva. A sztrájkolok iránti szimpátia állandóan növekszik. A késői jelentések szerint a tejesek is csatlakoznak a sztrájkhoz. A piac téren történt zavargások után, 35.000 épület ipari mun­kás szimpátia sztrájkba lépett. A sztráj kólók elárulását cél­zó békéltetés megindult. A kor­mányzó közbenjárására a har­coló felek “fegyverszünetet” kötöttek és kísérlet történt, hogy az ellentéteket elsimítsák. Ez alatt három regement milí­ciát is készenlétbe helyezett a kormányzó, bár mint mond­ja nem a sztrájkolok ellen, ha­nem a “törvénytelen element” ellen akik a sztrájk vezetését a kezükbe kerítették. A fegy­verszünet szerint a picketek nem molesztálják azon kocsi­kat, melyeknek előzőleg enge­délyük volt bizonyos áruk szál­lítására. A békéltetés a Ragai- onal Labor Board utján tör­tént és a munkáltatók hajlan­dónak mutatkoztak annak aján­latát elfogadni. A sztrájkvezé­rek szintén elfogadták a Labor Board ajánlatát és amikor ezt a sztrájkolok elé terjesztették, azok túlnyomó többséggel le­szavazták. A sztrájkolok kije­lentették, hogy nem hajlandók ügyüket semmiféle külső bi­zottság kezére bízni és a tár­gyalások csak egy módon lehet­ségesek és pedig a munkálta­tók és a sztrájkolok megbizot- tainak közvetlen tárgyalása ut­ján. A sztrájkolok tehát nem hajlandók utat engedni az áru­lásnak. A sztrájkolok nagy szám­mal az Egy Nagy Szervezetért lelkesednek, mely az iker vá­rosokban az összes szállító munkásokat egy szervezetbe tömöritené. Ezen eszmének a legnagyobb ellenségei a union bussiness agent jei, akik a könnyű és jól jövedelmező job elvesztését látják ebben. Az eszme terjedését azonban kép­telenek megakadályozni, ami­kor már a mag el van hintve s gyökeret vert. Az elavult szakmai szervezkedéssel bizal­matlanok a munkások és érde­keik megvédésére az Egy Nagy Szervezetben látnak biztosíté­kot. TOLEDO, O. — Ha egy ide­gen ember jönne a városba, ha- marjába azt hinné, hogy a há­borús zónába került. Az utcá­kat fegyveres katonák cirkál­ják, az Electric Auto-Litle gyára körül gépfegyverek van­nak felállítva és talán valami eldugott helyen még nagy ágyuk is vannak. A rendőrök és special sheriffek gázbom­bákkal vannak felszerelve és csoportosan járják az utcákat. Szóval, a riadalom általános, melyet az Auto-Litle sztrájkoló munkásainak magatartása idé­zett elő. Az utóbbi hónapokban az elégedetlenség állandóan fo­kozódott a munkások között és bár több ízben vissza rendelték a vezérek, az elégedetlenséget nem tudták fékezni és most oly erővel tört ki, hogy minden akadályt széjjel tépet. A sztrájkolok és velük szim­patizálók több ezren vonultak fel az Auto-Litle gyára elé és annak minden kijáratát eltor­laszolták, úgy hogy a bent le­vő sztrájktörők részére nem volt kiút. Nem is mertek kiin­dulni, hanem ehelyett a gyár vezetősége gondoskodott ré­szükre élelemről, hogy éhen ne vesszenek. Bár a sztrájktörők bent rekedtek, az öszeköttetés azonban nem szakadt meg tel­jesen közöttük és a sztrájkoló munkások között, mert eme­zeknek volt rá gondjuk, hogy időnkint egy-egy üzenetet me- nesszenek a gyárba az ablakon keresztül, kő, tégla, vagy ha­sonló alkalmas eszköz formájá­ban. A gyár bejáratát elzáró vaskapu is lekerült a sarok­vasakról és az érdekelteket a rémület fogta el, hogy a mun­kások megszálják a gyárat. Er­re rögtön akcióba is léptették a milíciát és gépfegyvereiket a bejáratra irányították, hogy ha a sztrájkolok esetleg kísér­letet tesznek a bejutásra, go­lyókkal szórják tele testüket. A gázbombákat számolatla- nul dobálják a sztrájkolok köz­zé és a gyakorlatlan deputy sheriffek dicséretére legyen, azok nagyobbrészben a rend­őröket érik. A rendőr főnök meg is haragudott és azzal fe- nyegetődzött, hogy vissza von­ja a rendőreit a gyártól, ha a sheriffek nem kezelik a bom­bákat nagyobb vigyázattal. Az Auto-Litle Companyi igaz­gatója a lapoknak azt a kije­lentést tette, hogy a társaság elhagyja Toledot és Syracuse, N. Y. teszi át a gyárát. A szabad költözködés alapján ehez joga van az igazgatóságnak, de mert ott is munkásokkal kell, hogy dolgoztassanak és amig olyan viszonyok lesznek a gyár­ban amilyenek ellen a toledoi munkások fellázadtak, ott sem lesznek mentesek a munkások “lázadásaitól.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom