Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-26 / 793. szám
1934 május 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal Őrizkedjünk a vezérektől Mi külömbség az ember és az állat között? Hogyha a munkásosztály, a saját érdekeit és az élet színvonaláért való küzdelmét akarja, hogy győzelemmel végződjön, hogy megismerje s kiépítse ipari szervezeteit, mely szervezetek az IWW Egy Nagy Szervezetét alkotva, képes lesz a munkásosztálynak az igényeit betölteni. A szakszervezetek, melyeket már többször bemutattunk és figyelmeztettük a munkásokat, az öntudatosabb munkások is — láthatják, hogy a mai technikailag kifejlődött iparokkal szemben képtelenek felvenni a harcot. A szakszervezeteknek nem is az a céljuk, hogy a munkások érdekeit szolgálják, amint azt az IWW elvinyilatkozata is megírja, hogy “úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb ke- zekbeni összpontosulága a szak- szervezeteket (Trade Unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.” Ezen állítását az IWW-nak nem kell, hogy bizonyítsuk az olyan munkásoknak, akik egy kicsit is tudnak gondolkozni, vagyis, akikbe már az öntudat székel. Példát vehetünk a múltkori általánosnak hangoztatott automobil sztrájkról, mely hogyha az IWW tanítása szerint lett volna vezetve, több mind bizonyos, hogy győzelemmel végződött volna. Hogy az általánosnak hangoztatott sztrájk nem lett kivívva, az mind a szakszervezetekbe tartozó munkások és annak áruló vezéreinek köszönhető. Hogy az IWW elvinyilatkozata mennyire bizonyítja azon állítást, hogy “a szakszervezetek ugyan azon szakszervezetekbe tartozó munkásai bérharcok esetén egymást verik le,” tegyünk csak egy jó körültekintést és figyeljük az eseményeket nyitott szemmel, (már akik látni akarnak,) meggyőződnek, hogy az általánosnak hangoztatott sztrájk, mely a munkások részére szomorúan végződött, nem-e a szakszervezetek áruló vezéreinek köszönhető. A sztrájk kezdeténél* a munkás hangulatok az automobil iparban az általános sztrájkot kezdeményezték, melynek hallatára a szakszervezeti vezérek hol ide, hol meg oda szaladgáltak, kapkodtak fühöz-fához, mindent elkövettek, hogy a sztrájk szellemét melegébe elfojthassák, amely sikerült is nekik a sok jó Ígéretekkel és General Johnson közbenjárásával. A munkások ismét bedőltek a vezérek és politikusok sok jó ígéreteinek, amelyből mint szokás nem lett semmi. Hogy a vezérek áruló taktikái a politikusok segítségével sikeres és a munkaadók tetszése szerint végződött az általános sztrájk elnyomása. De azért, hogy a munkásság ily csuful be lett csapva, nem azt jelenti, hogy annak osztályharci szellemét valamelyest is csökkentették volna, inkább remélve, hogy ezen szomorú tapasztalaton tanulva a jövőben saját kezükbe veszik ügyeik intézését, úgy mint az IWW azt tanítja. Vigyázzuk és kisérjük figyelemmel ezen munkás áruló vezérek és politikusok szégyenletes taktikáit, az általánosnak hangoztatott sztrájk elfojtása következtében, nem látunk mást, mint újabb sztrájkok kitörését szerte az automobil iparban, az AFofL vezérei vezetése alatt, mely szokás szerint mind kudarccal végződik. Figyeljük meg jól ezen sztrájk kok kitörését, melyek bizonyítják az IWW-nak azon állítását, hogy “a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozók másik csoportja ellen uszítják s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. Mind azok a munkások, kik az elmúlt sztrájkokat és a jelenlegieket szemelőtt tartották és azt figyelemmel kisérték, hogy ha öntudatos osztályharcos munkásoknak tartják magukat, akkor nem hiszem, hogy kell világosabb példa, mint a fent irt sorokban ilusztráltam. Az IWW szempontjából, mi munkások tudjuk, hogy hol vagyunk kizsákmányolva. Az a baj, hogy legnagyobb részük a munkásoknak még nem ismerte meg az ipari szervezkedés szükségességét. Munkástársak, hogy ha osztályunk érdekeit és annak igényeit akarjuk kieszközölni, először is szükséges, hogy kiépítsük ipari szervezeteinket, mely szervezetek az IWW Egy Nagy Szervezetébe tömörülve képesek leszünk érdekeinket és igényeinket megóvni, először is azért mert az IWW-ba vezérekre nincs szükség. Mi IWW- isták ügyeink intézését nem bízzuk vezérekre, mi tudjuk, hogy hol a baj és azt is tudjuk, hogy ezen bajokon, hogy lehetséges segíteni, a mai bajok gazdaságiak és ezen csakis a gazdasági fronton lehetséges segíteni. Ezen a téren a munkás áruló vezérekre és politikusokra nincs szükség. Minden Ha végig tekintünk az emberiségen, a mai civilizáltnak nevezett időszakban is nagyon sok olyan embert találunk, akiket alig lehet megkülömböztet- ni az állatvilágtól, mivel csak addig terjed ki a figyelme mint egy állaté. Az állat világban egyedüli ösztön, a fajfentartás, mely feltétlen megkívánja a táplálkozást, igy majdnem egyedüli ösztön az állatnál is az élelem megszerzése. Egy másik nagyon általános állati ösztön, hogy ki-ki magának, igyekszik ezt a szükséges élelmet beszerezni, anélkül, hogy társára, vagy fajának más tagjaira gondolna Az embereknél szintén az élelem beszerzése az első ösztön, sajnos az embereknél is nagyon sokan vannak, akik ezen ösztönnél nem mennek tovább, igy nagyon is közös alapon állnak az állat világgal, igaz, hogy sokan azzal védekeznek, hogy ők szereznek másnapra, vagy más évre való eledelt is, és gyermekeikről is gondoskodnak. Azonban ez meg van az állatoknál is, még a kutya is elássa a csontot, ha már nem birja megenni, nem számítva a sokkal rendszeresebb hangya és méh berendezkedést, azonban még az nem emeli az ilyen munkálkodást emberi színvonalra. Tehát lényeges külömbség abból állna, hogy ezen természetes ösztön mellett mely az állat világgal közös, az embernek magasabb célja is legyen. Mivel az embernél az ész, logikus gondolkozásra képes, IGY CSAK AZ MUTATJA KI EMBERI VOLTÁT AKI HASZNÁLJA IS AZT AZ ÉSZT. Az emberi voltunk ott kezdődik, amikor nem csak a testünket tápláljuk, hanem a szellemi, vagy is az állat világtól megkülömböztető gondolat világunkat is tápláljuk. Az agyvelő táplálása mellett használjuk is azt, nem csak a tápanyag megszerzésére, de annak a helyes kiválasztására is. Amint az állat világban is lehet, kukurica górét, szecskát, szalmát használni a bendő kitömésére. Azonban lehet a sokkal táplálóbb búzát, gabonát, stb. is etettni, úgy az emberi testi és szellemi táplálék is ennyire változó lehet. Úgy testi mint szellemi táplálékunk lehet, mely nagyobb munkára, és jobb munkára képesít, lehet mely kevésbbé segíti, sőt gátolja úgy a szellemi mint öntudatos munkás azon törekedjen, hogy az ilyen vezéreket es politikusokat mentői' távolabb tartsák a mozgalomtól, hogy zavartalanul haladhassunk az ipari szabadság felé. A. Hulber. fizikai munkákat. így szükséges, hogy eszünket feltudjuk arra használni, hogy úgy szellemi mint fizikai tápanyagunkat legjobban megtudjuk választani, melynek következtében, úgy fizikai, mint szellemi munkatelj esitményi képességünk legmagasabb fokra képezhető. A fizikai — testi — tápanyag kiválasztásánál nem sok kívánni valót hagy az átlagember, de sokkal hátrább van maradva a szellemi tápanyag kiválasztásában ami leginkább annak tudható be, hogy amig a testi tápanyag kiválasztásában, rér gi állati ösztönünk is segítségre van, addig a szellemi tápanyagunk kiválasztásában nincs ilyen ösztönünk, sőt mesterséges gátakat emelnek, azok helyes megválasztása elé. Akik a mai rendszerből hasznot húznak, azon vannak, hogy az emberek uj gondolatokat, eszméket ne szüljenek, legalább is ne olyanokat mely a rendszer urainak ártana, igy nem csak a testi élelmiszerünket, hanem sokkal fontosabb és sokkal nagyobb mértékben, szellemi tápanyagunkat is meghamisítják. Ez által érik el azt, hogy önálló gondolkozásra nagyon sok munkás képtelen, nem csak uj eszméket, uj fogalmakat szülni, de még azokat elfogadni, megemészteni is képtelenek, ami a mai rendszer urait teljesen kielégíti, igy mesterségesen igyekeznek az embereket az állat világ színvonalához mentői közelebb tartani. Ezért képesek a rendszer urai, mint egy csorda marhánál ostorpattogtatással, egy-egy nyájőrző kutyával, az állatok százait kontrolálni, éppen úgy mint az embereknél helyesebben mondva az embereknek nevezett rabszolgáknál is, egy- egy őrző csahos, száz és száz rabszolgát őriz, hajszol, MERT ESZÜKET NEM HASZNÁLJÁK csak állati ösztönüket. Ezért minden munkásnak kötelessége, hogy szellemi tápanyagot segítsünk, a munkások elé vinni, hogy a szabad gondolatot előbb,-utóbb befogadják, gondolkozásra és későbben bátor cselekvésre képesekké tegyük munkástársainkat, HOGY MEGTUDJUK ŐKET KÜLÖMBÖZTETNI AZ ÁLLATOK VILÁGÁTÓL. Az ember, társadalmi lény, felelős az egész társadalmi berendezkedésért, csak a gyávák bújnak ki ezen felelősség alól, melyben legfontosabb embertársainkat emberi színvonalra emelni, önálló gondolkozásra bírni. Munkástár, te is megteszed a kötelességed, vagy még téged is ébreszteni kell, hogy emberi mivoltod felismerd? Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
