Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-05-19 / 792. szám

6 oldal_________________________________________BÉRMUNKÁS ________________________ 1934 május 19. A TUDÁS HATALOM A kizsákmányoló uralkodó osztály ereje mellyel a termelő munkásosztályt sakkban tartja és amint tapasztaljuk a jelen korunkban oly megszégyenítő­en lealázva. Az uralkodó osz­tály ezen erejét a munkásosz­tály tudatlanságából nyeri. Ha megfigyeljük könnyen reá jö­vünk az uralkodó osztály közt is meg van a verseny a piac, üzlet, hatalom bírása terén. De amikor az érdekük a profit kockán forog, ha a munkásság magasabb bért követel, akkor a kizsákmányolóink összefog­nak. Felhasználnak mindenféle eszközt, hogy érdekeiket meg­védjék, ez ő nekik közös érde­kük. Hiszen példát vehetnének a munkások összetartás terén a munkaadóiktól. De a munká­sok még mindig nem elég tu­datosak. Ahelyet, hogy bérhar­cok esetén bármely külömbö- zetek is vannak a csoportok kö­zött, minthogy összetartanának sőt azon emésztik fel erejüket, hogy ki vezesse a bérharcot, mintha nem az volna a fő cél hogy kellene a munkás­ság győzelmét biztosítani. Esze­rint a harc legtöbb esetben el­bukik. Tehát ha igaz, hogy a tudás hatalom, igyekezni kell a mun­kásosztály minden egyes tagjá­nak annyi tudást elsajátítani, hogy éppen a legszükségesebb esetekben önön maguk irányít­sák és ne bízzák hivatásos ve­zérekre, sorsuk intézését. Hiszen vegyük az AFofL-t, annak a vezérei nem érzik a nyomort, ők nem nélkülöznek, ugyehogy az ő fizetésüknek meg kell, hogy legyen, de bér­harc esetén, a szabály szerint megállapított segély fizetés, a tagságnak harmadrendű dés, erre már nincs pénz. De igenis a magas beállási dijjak és a duesok bekollektálása ez a fontos a vezéreknek. A többit ők szintén elinté­zik, de mindig a bennük vakon hivp munkások rovására. Ami pedig a politikus bohóckodó forradalmárokat illeti, elég pél­dát szolgáltatott 1789-től 1794- ig tartó francia háború és for­radalom, amikor az elnyomót és agyonsanyargatott osztály annyira összevonta az erejét, hogy a hatalmon levőkre olyan nyomást gyakorolt, hogy az akkori uralkodó 14-ik Károlyt kényszeritette, hogy Írja alá, hogy az összes társadalmi ja­vak a köztulajdonba megy át és kötelező lesz mindenkinek hasznos társadalmi munkát vé­gezni. A népek többsége Írásba foglaltatta és hitelesítette a fentieket, de amikor arra ke­rült a sor, hogy a gyakorlat­ban is érvényesítsék a szük­ségleti javak köztulajdonba bocsátását, mi történt? A nép meghitt vezérei közt féltékeny­ség tört ki, hogy ki legyen a fővezér és a vezérkar a legön­zetlenebb vezéreket árulóknak bélyegezték, a tudatlan rajongó tömeg elhitte és le guilletinoz- ta. A megmaradt vezérek pedig széjjel forgácsolták az egysé­ges erőt, pártokra szaggatták, mely azután lehetővé tette a reakció felül kerülését. A szol­gaság megmaradt csak a forma változott. A politikus forradal­máraink ugyanazon a nyomon haladnak lényegében semmivel sem különböznek. ' A hamisítatlan civilizációt egyedül az Egy Nagy Szerve­zet képviseli, az IWW. A többi szervezetek, pártok spekulativ bűi irata, mai csirá­jában magában hordja ezen rothadt rendszer betegségét. Az IWW pedig csirájában tá­madja, szervezi a bérmunká­sokat a termelés terén mennél rövidebb munkaidő és maga­Most, hogy a szeszes italok forgalombahozatalát és élveze­tét törvényes alapokra helyez­ték, a viták tárgya ismét arra terelődött, hogy vájjon milyen hatással van az alkohol az em­beri testre és szellemre. Dr. Haven Emerson, a Co­lumbia egyetem tanára “Alco­hol, Its Effects on Man” cimü uj könyvében az alkohol hatá­sát 15 pontban foglalja, ame­lyek felett — úgymond — a szakorvosok megegyeznek. Az említett tizenöt pont a követ­kezőket szögezi le: 1. Az alkohol egy narkoti­kum, amely a magasabb ideg­központok elnyomásával a gát­lásokat megszünteti. 2. Az ideg és az emésztési szerveken kívül, a szeszes ital­képen használt alkoholnak csak elenyésző — demonstrál­ható — hatása van. 3. Az alkohol egészen cse­kély mértékben: tápanyag és mint ilyen erőforrás és pro­tein pótlék, elenyésző mérték­ben. 4. Nem valószínű, hogy az al­kohol huzamosabb élvezete folytán az emberi faj elfajult, vagy kárt szenvedett volna, ámbár az egyénre sok esetben romboló hatással van. 5. Gyógyhatás és érték szem- potnjából az alkohol nem jön fontosabb számításba. 6. Idősebb emberek esetében az alkohol jelenthet bizonyos megnyugvást és pszihológiai segítséget. sabb fizetés kivívásáért és végeredményben, a termelő eszközök felett való teljes el­lenőrzés bírásáért. Ez az, amely meg fogja hozni és valóra vált­ja a hamisitattlan civilizációt az Ipari Demokráciát. 7. Nem fokozza, de egyes esetekben csökkenti a szerve­zet ellentálló képességét a be­tegséggel szemben. 8. A gátlások felszabadításá­val, — társaságban — bizo­nyos könnyelműséget, sajátos élvezetet okoz s egyik legna­gyobb veszélye éppen ebben rejlik. 9. Hatását olyképpen tanul­mányozhatjuk legmegfelelőkép, ha a magaviseletben jelentke­ző változásokat figyeljük meg. 10. Az alkohol megnehezíti a gondolkodást, az akaraterőt, az önuralmat, Ítélőképességet, tes­ti képességet és kitartást. 11. Olyan helyzetet teremthet, ami bűnözést és tévelygést eredményez. 12. Gyakran megtámadja az egyén egészségét, a boldogsá­gát és szellemi egyensúlyát. 13. Az alkohol élvezete álta­lában korlátozza a hosszú élet lehetőségét és a halálozási rá­tát emeli. 14. Legtöbben pszihológiai hatása miatt élvezik, ameny- nyiben módot nyújt arra, hogy az egyén a kínos valóság elől meneküljön. 15. A közösség egészségügyi problémáinak egyik fontos ré­szét képezi. részében a B. R. 0. Branch No. 4, 1739 Boston Rd. kö­zel a 174-ik St.-hez minden szerdán este gyülésezik. Minden IWW tagot és azok barátait szívesen látnak. kér- kívülálló Az alkohol hatása Göröngyös utakon Irta: SEBESTYÉN PÁL. (Befejező közlemény) Be Pestre. A szakszervezet helyiségébe. Itt egész nap és este zsongtak az emberek. Munkanélküliek jöttek, mentek. Olvastak. Szórakoztak. Sokan megbámulták magyar- zsinóros, prémes, vidéki divatu kabátját. Este egy kifestett lányokhoz közeli tanyára szállásolták el szaktársai. Majd elhelyezték egy Óriás­utcai mübutor műhelybe, hol egy volt aktiv szervezett mun­kás lett a mestere. Szorgalma­san járt a szakszervezet gyűlé­seire. Beiratkozott a retoriká­ra. A technológiára. Ez utóbbi háládatosnak bizonyult. Szeret­te a rajzot. Mesterségének mű­vészi oldalát. Előadásokat hall­gatott a müipar primitív, kö­zépkori, barock, renezánsz, sze­cessziós, későbben a modern müipar fejlődésének történeté­ről. Mig igy egy bizonyos lelki harmónia alakult ki napi mun­kájával egyetemben, a szerve­zeti gyűlések, retorika, népgyü- lések, a tisztviselők választása körüli marakodás, a párt és szakszervezetek vezetői közötti versengés, sikkasztok felfede­zése a pártkassza körül; egyes kis csoportok, különösen a kül­földről visszajöttek elkeseredett harca a vezetőség megalkuvó, felkinálkozó magaviseleté ellen a kritikus megfigyelőt ébresz­tette fel Jánosban. Felvonult a zajos május el- seji tüntetőkkel, de nem élvez­te. Hallgatta a városligetben a szónokokat. Sok igazságok hangzottak ott el, de a forma, az egyes kormánytagok, vagy polgári ellenzéki vezetők feldi- csérése, a jelesebb szónokok tulfinomsága valahogy a bur- zsoákhoz való simulást éreztet­te. Úgy sejtette János, hogy az elhangzott szavak, a párt és szakszervezeti életben vala­mi hiányosság van. Ilyen nyugtalanító fogalmak­kal bár, de kitartott mellettük, mig a közeledő katonai szolgá­lat, meg a világlátási vágy megérlelte benne a kivándorlás elhatározását. Júniusi este van. A levegő­ben röpködnek az éj bogarai. Jánost az osztrák-magyar ha­tárnál találjuk. Hogy hogyan készült tengeri útjára, volt-e valaki, ki megsiratta, fájt-e a hegyes-völgyes vidék elhagyá­sa, ezekről nem tud króniká­sunk beszámolni, ennek részle­teit a múlt köd takarja jóságos árnyaival. A fegyveres határőr gyanú­san kérdezi jött-e valaki ebbe a fülkébe? “Senki” hangzik az egyöntetű válasz. 1 Az utasok, kik jórészt Ugyan­úgy mint Jánosunk, kilopták magukat a határon, rejtegették társukat. A határőr hivatalos fellépése ellenszenves volt. Jóleső érzéssel látták, hogy ez egyszer túljártak hivatalos eszén. Ezen is túlesve, a pisz­kos, ósdi vasúti kocsiból nézte, mint szelik a mértföldeket Ausztria és Németországon keresztül. Aztán az antwerpeni kikötő­ben, hol feslett lány személyek, várják a vándorokat, kínálva korán fonnyadt testüket. János szemérmesen, lázadó érzéssel kerülte őket. Valaho­gyan nővérét látta minden nő­személyben, kinek nincs joga, nem volna szabad felkínálni magát hitvány csengő pénzért. Aztán a rozoga, viharvert hajó, unott bűzt árasztva a fe­délközi gyülevész népségre. Ne­héz volna leírni egy a hegyal­já» született ábrándozó fiúnak behatásait, melyet a félszeg környezet, meg a tenger sós­vize kiváltott. Jack London, vagy Konrád könyveket tudott volna ezekről megtölteni. Mi azonban sietünk, hogy időnk legyen János későbbi énjének nagybani megrajzolására. Ellis Island, vagy “kaszelgárden,” ahogy az uj jövevények isme­rik, mennykő csapással sújtot­ta. Pokoli zaj. Vonszoló hajók tülkölése. Ismeretlen emberek; ismeretlen nyelvek. Fekete ké­pük. Testi vizsgálat. Jobbra- balra terelgetés. Végre egy végtelennek látszó vasúti kocsi. Hosszú órák napokká nyúló száguldása az ismeretlenbe. Megérkezés. Tizenhat éves öcs- cse, ki pár év előtt vándorolt ki, a vízcső gyárban éjjeli mun­kát végez. Tizenkét órát min­den éjjel. A kemencéből lánco­kon kinyargaló izzó vörös csö­vek mellett fut néhány mért­földet éjjente. A két év előtti piros pozsgás arc helyét meg­nyúlt, viaszsárgáju arc, beülő szemek váltják fel. A munka hevét, vesző energiáját pót­landó büdös pálinkát iszik ő is, társai is. Nyolcán, tizen foglalnak el egy szobát; éjjel-nappal hasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom