Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-19 / 792. szám
1934 május 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK A MUNÍCIÓT kivánók folyton füstölgő vulkánja igen jó üzletet biztosit a muníció gyárosoknak. A szocialistából átvedlett McDonald vezetése alatt álló Anglia, Amerika, Francia, Német, végül és talán a legfontosabb Japán üzleti érdek veszekszik most azon, hogy melyik szolgáltassa az öldöklő anyagot. Japán, tanulva az amerikai “Monroe- doktrina” sok profitot biztosító jóvoltáról, Ázsiát hasonló elmélet alapján magának vindikálja. A mi szabad Péternek, mért ne volna szabad Pálnak. A cél, vagyis a kinai kulik szisztematikus leölése vígan folyik; ebben az emlitett országok muníció érdekeltségei szépen megegyeznek. A lázadó elemek megtizedelése épp oly fontos az egyiknek, mint a másiknak. Épp oly fontos a kinai, japán, német, vagy bármelyik ország főrablóinak, hogy elnémítsák a szabad életet vágyók gondolatait; lévén hatalmuk nemzetközi, tudják, hogy egy embercsoport a világ bármelyik sarkán megálljt kiált kínzóiknak, könnyen visszhangra, végzetes visszhangra találhat az egész földgömbön. Ezért a polgári lapok felháborodása a Japán Monroe-doktrina gyakorlatba viteléért elsősorban is a külömböző országok muníció gyárosainak egyéni profitveszélyére vezethető vissza. Hogy McDonaldnál maradjunk, érdemei közé kell sorolnunk a távoli tengeren fekvő Singapor erődjeinek bevehetetlenné tételét. A szocialista iskolából kikerült “államférfiak” Briand, Mussolini, Scheideman, — sok volna őket felsorolni — a kapitalisták csahosává szegődve — túllicitálták az emberkinzásban a burzsoa emlőn nevelkedett zsarnokokat. Ez az utóbbi negyedszázad tanulsága. “MARHÁK.” i Szűkkeblű emberek jelleméhez tartozik, hogy takarékosan bánnak szóval, sóval és aranynyal. A skótoknak ez — a hagyomány szerint — átöröklött betegsége. Nem igy a magyarral. Az bőkezű. Add jó szót. Bort. (ha van) Csipkedésben sem fukar. Pláne, ha kommunista. Ez a clevelandi Általános munkás Dalkör “Trojka” cimü előadásával, vagyis az arról szóló kritikával kapcsolatban jut eszünkbe. Persze előzményei is vannak. Erről csak úgy dióhéjban ennyit: pár hónap előtt az anyagi zavarokkal küzdő “önképző Kör” néhány tagja felkereste a Dalkört egyesülés céljából. Már-már befejezettnek látszott a kezdeményezés, mikor a sarkantyusok müvihart rögtönözve, szétrobbantották a tervet. Ennek utóizeként az “önképző Kör” minden erejét megfeszítve, még a “rettegett” vörösektől is vei- buválva erőket, előadást tartott a “Trojkáival egyidőben. A kommi elvtárs a hangulattól elragadva saját nevevel tisztelte a Dalkör tagjait, pártolóit: “Azok a marhák”-kal. — Hogy ez a hízelgő megjegyzés mennyire szivén talált bennünket, alázatosan jelentjük, hogy ezekkel a “mar- kák”-kal együtt ünnepeltük meg május elsejét munkásokhoz illő programmal és szép közönséggel. — Úgy volt, hogy az SLP magyarjaival összefogva tesz- szük ezt meg, azonban — sajnálatos — az SLP szilárdan lefektetett alapelvei még szilárdabb meggyőződésük, mely szerint az SLP szűk határain kívül esők csak amolyan csángók, nem forradalmárok, e jó szándéknak útját állta. Nem orro- lunk ezért. A világért sem. A kenyérharc, mely elkeseredetten folyik, mely a sztrájkokat egyik a másik után hozza, még összehoz bennünket a gyárakban, a munka mezején. S ott is belátással, megértéssel fogjuk őket kezelni. Elvégre az ut rögös, nem lehet elvárni, hogy valamennyien egyszerre fussunk be. JOHN SCHECK. Ritkán szoktunk gyilkosságról szóló híreket közölni, hacsak a kapitalista tömeggyilkosokat nem emeljük ki. Egyénekről, kiket a társadalom fertője őrült tettekre visz, nem vagy csak kivételesen említünk meg. Hisz annyian vannak, hogy a koporsó gyárakat túlórái termelésre kényszerítik. De mikor az állam öl! Ki- számitóan. A hurkot a nyilvánosság előtt lebegteti. Hetekig, hónapokig minden nap dobra üti “ide figyeljetek gyarló halandók, igy mutatunk példát a bűnözőknek.” A ködös fejű biró, vagy a hülye esküdtszék, minekutána kimondja a halálos Ítéletet, megtörni bendőjét s jót alszik utána. A hóhér, mintha csak egy csirke nyakszegéséről volna szó, mechanikusan végzi a munkáját. Kiyégez egyet, kettőt, ahányat a törvénycsinálók és végrehajtók ölő helyére terelnek. A halálraítélt utolsó gondolatairól érdekes volna tudni. A legtöbbször beléje fojtják. Csak nagy ritkán tudják formába önteni. Scheck, kit Chicagóban akasztottak fel huszonegy éves korában megmondta: “A társadalomnak gondoskodnia kellene az ifjúságról. Mikor iskoláit végezte, munkát kellene neki adni, ha ez igy volna, kevesebb bűnesetek lennének.” A hóhér mosolyogva végezte munkáját. Kint az utcán az egyetemet s más iskolát végzett ifjak csatangolva keresik a bünta- nyát, ha nem is keresik, a reménytelenség szöges korbácsa hajtja őket, a gyöngéket, kik elhitték az iskolák bóditó életteóriáit. Az erősebbek, kik véletlenül gondolkodni is megtanultak, felénk közelednek. Felénk, hol nem alvilági ki- utakról, de gazdasági erőnk megszervezéséről van szó. HarcKerületi értekezletet tartanak az IWW Cleveland és környéke csoportjai május 27-én, vasárnap délelőtti kezdettel a Bérmunkás irodájában, 8622 Buckeye Rd. Cleveland, Ohio. Felszólitjuk Buffalo, N. Y., Toledo, O. Detroit, Mich., Akron, O., csoportokat, rokonszervezeteket és a környék Bérmunkás lapkezelőit és Bérmunkás olvasóit hogy jelenjenek meg ezen az értekezleten. A Kerületi értekezletre ez évben sokkal fontosabb feladat vár mint az előző években, igy fontos, hogy minden város képviselve legyen. ról. Győzelemről. Egy uj világról. A munka szabad világáról. “TEHÉNGANALY.” Hosszú éyekkel ezelőtt történt, hogy a mai magyar IWW- isták elődjei elszakadtak az SLP-től. Előbb függetlenek, majd a komoly meggondolást követők az IWW magyar propaganda csoportjait alakították meg. A Bérmunkás megalapítása is erre az időre esik. Ebben az időben érkezett egy nagy “forradalmár” Magyarországból. Krónikásunk nem örökítette meg emlékébe az idézett üstökös odaáti futásának részleteit. Csak egyre emlékszik, mikor egy new yorki nagygyűlésen hatalmas beszédben terjesztette a tehénga- nalyt s hogy ebbeli igyekezete köztetszést és szinte fölösleges — hozzátenni — általános derültséget keltett. Azóta pályá- lyán sok virág termet. Mindenféle virág. Babérjaitól terhelve a csöndes magányt választotta. Most azonban, a clevelandi Általános Munkás Dalkört megmentendő az elrugaszkodott elveket vallók befolyásától, közelebb hozandó az igazi “forradalmi” célokhoz, tiszteletteljesen jelentkezik. Mintahogy soh’sem proklamálta valódi célját dobbal, igy azt is csak barát jai révén tudtuk meg. A daloló IWW-istáknak ezután kevesebb alkalmuk lesz megszervezni a dalosok sztrájkját. Megint csak a gyárakhoz szorulunk. És ha ennek már igy kell lenni, bele nyugszunk. A “MI” PAPUNK. Amerika Debrecenjében ez is van. Mielőtt tovább mennénk, legyen szabad a szerkesztő mtárs engedelmét kérni a tintáért, mely a toliamra került. Salakos. Mosdatlan dolgokat ad. ígérem, a jövőben tisztábbat veszek. “Nem dalol nekünk a pacsirta. Az uj társadalom előhar- cosai olyanok, mint a lu, csak ihuzzák az igát” stb., stb. Egy hatalmas gyászbeszédnek ezen ragyogó kivonata, valahányszor egy volt SP-ista, vagy az abból kisarjadzott kommunista múl ki, zengzetesen csendül a fülünkbe. Ha lélekemelő erős italfogyasztóról, vagy volt kártyázó pajtásról van szó, szinte könyrefakasztóan, ■ érzésteli melankóliával zug. Kisházigazdák mentője; tíz dolláros heti munkanélküli segély előharcosa; szovietmentő, jubiláló országos szervező, az “Uj Előre” reménye, szabad óráiban szeszes üdítő italok fogyasztója és kínálója, végül pedig a felsorolt tanok és aktivitásokból eredő kommunista életfelfogás dicső apostola ő. Amerikai Debrecenünk közismert kommunista papja, ki az IWW harcosait szemlesütve, hátborzongó érzéssel kerüli. Ilyen nemes személyekkel való megáldottságunk miatt könnyű megérteni más vidéken levő olvasóink sanda pillantásait amerika Debrecenje felé. “Ha moslékba keveredsz, megeszen a disznó.” Ez jut eszünkbe, mikor olvasunk az Uj Deal atyamesterének üdülő tengeri útjáról. Astorral ment. Rossz nyelvek mondják, hogy V. Astor Amerika egyik leggazdagabb embere, mi azt jelenti, hogy a bérrabszolgák sok ezrei izzadnak naponta, termelt munkájuk kis hányadából tengődnek, mikor már erre a hasznot hajtó izzadásra sem képesek, az utca sarkán koldulnak, vagy kihasznált igavonók módjára a szegényházba terelik. De mig izzadnak, vagy izzadtak, Amerika egyik leggazdagabb emberének ölébe hordták az emberi boldogság kellékeit, ki ezt megosztja az állítólagos humánus elnökkel. Szándékosan irtuk “állítólagos.” A pimasz sajtó az ellenkezőjét akarja velünk elhitetni. Tovább szőve a gyerekmesét jelenti az üdülő yachtozás eredményeképp’ Astor a kirándulás utáni napokban bankettre megy, hol a felső százak bájos hölgyei három gyémánt gyűrűvel vakítja, ő felháborodottan jegyzi meg “vagyonokat érő gyémántok, mig a munkások ezrei éheznek. Ejnye, ejnye. . .” A tintakuli leszűri tanulságát: “Astor bol- sevizálódott. Bántja a mások nyomorúsága.” Ha van ebben a mesében valami igazság azt mi igy értelmeznék: Astor elsajátította az álszenteskedés művészetét. A moslék nem tette disznóvá. Green az FofL elnöke és Lewis a bányászok elnökéről egy kapitalista lapban olvassuk, “ez a mostanság sokat emlegetett két egyéniség az amerikai élet szinterén félszeg megvilágításban tűnik fel. Úgy beszélnek és írnak róluk, mint zsenikről, a munka igazának hőseiről, holott ha közelebbről ismerj üük őket, e két faktum feltételeinek hiányában szenvednek, közönséges svihák módra halásznak a zavarosban. Gondolkodásuk kalibere a Camera és Jack Dempseyé. A mi — szerintük is — fedi a valóságot. Mindkettő a fölld mélyében turkáló dolgozók hátán mászott fel. S ma már onan irányítják a csürhék hadát a munkások megmozdulásának leszerelésére. S—n.
