Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-21 / 788. szám
1934 április 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal HETROL-HETRE ÍRJA: V. J. A hivatalos közegek kénytelenek beismerni, hogy dacára a csaknem ötéves kísérletnek és utóbb az NRA erőlködésének, — nem sikerült a munka- nélkülieket munkához jutattni. Jelenleg 30 millió, az ország lakosainak 14,-ed része, közvetve vagy közvetlenül, a jótékony- sági intézmények támogatására van utalva. De azért még mindig sokan vanak, a kik a prosperitást várják. “Talán egy háború véget vetne a munkanélküliségnek,” sokan gondolkoznak igy, természetesen azzal a titkos óhajjal, hogy a másik megy harcolni, mig ő dolgozni és pénzt keresni fog. A hazáért való hősi halált azonban szívesen átengedné másnak. Ezek a munkások még mindig nem tanulták meg, hogy a háborúban mindig a munkásság a vesztes fél, neki kell annak következményeit viselni. A háború továbbá a meglevő javaknak hihetetlen mértékbeni lerombolását jelenti. Például az elmúlt világháború összesen 400.000.000.000 az az négyszázezermilióba került, mig az összes halottak száma közel 30 millió volt. Most nézzük meg, itt lehetett volna ezzel az összeggel tenni, a mit rombolásra fordítottak. 1.) Az Egyesült Államok, Canada, Angolország, Francia- ország, Németország, Oroszország és Belgium összes lakosai részére, egy ötholdas farmon, melynek értéke holdanként száz dollár, egy 2.500 dolláros lakóházat lehetett volna építeni és Vacogó fogakkal állt a boltja előtt. Nem mert belépni. Aztán hirtelen megfordult, összerántotta kabátját és seb- bel-lobbal eliramodott. Az asz- talosmühelyből még utána kiáltott egy inasgyerek, de az öreg órás már nem hallotta. Menekült, szaladt a halál elől. Harminc év óta nem tette ki lábát az utcájából. A betévedt újságok, az egyik emeleti ablakban szóló hangszóró, egy- egy arra járó autó természetesen nagyjából felvilágositották az öreget az élet változásai felől, mégis, mikor most a sarkon túl egyszerre szembetalálta magát a Belváros észvesztő esti forgalmával, hirtelen szédülni kezdett. Pillanatra megállt és nekitámaszkodott a falnak. Kimeredt szemmel, elakadt lélekzettel bámulta a gigantikus utcát. De rémülete nem hagyta megpihenni. Lihegve baktatott tovább. Rohant a sánta, púpos órás és hátamögött a végzetes halál. Hét perce volt, hogy elmeneküljön valahová, messzire az utcájától, a boltjától, a — múltjától. Hét perc, hogy olyan vidékre jusson, ahol mar senki sem ismeri, ahol letagadhatja magát, ahol elbujhatik. ezt 1.000 dollár értékű bútorral berendezni. 2. ) A fenti országok minden húszezer vagy több lakossal rendelkező városának egy öt millió dollár értékű könyvtárt és egy $10.000.000 értékű egyetemet építeni. 3. ) Kamatra lehetne elhelyezni olyan öszegeket, hogy ebből a kamatból évi ezer dollár fizetést lehetne adni 125.000 tanítónőnek és 125.000 ápolónőnek. 4. ) Még ezután is maradna annyi, hogy meg lehetne érte vásárolni Franciaország és Belgiumnak, az összes földeit, gyárait, vasutait, épületeit stb. Csak ennyibe került az elmúlt világháború, ilyen összeg lett rombolásra, tömeg gyilkolásra fordítva. Épeiméjü-e tehát az a munkás, a ki egy újabb háborútól várja helyzetének javulását. A mikor a munkáskezek által épített javakat kell lerombolni. Mi csak egy háborút, egy harcot ismerhetünk, ez pedig az osztályharc, a mely harc azonban szakadatlanul folyik minden országban. Ennek a harcnak győzelmes befejezése megfogja hozni a soha nem tapasztalt prosperitást. Ebben a harcban érdemes és kötelessége részt venni minden munkásnak. Ilyen t harcban, ilyen háborúban mi is hiszünk, mert egy ilyen győzelmes harc, egy szebb, jobb korszak hajnalhasadását jelenti. Hogy a nép által választott képviselők kiknek az érdekét képviselik, élénken bizonyítja az a levél, a mit egy szenátor a Public Utility Co.-hoz irt és Mankója és botja egyre sűrűbben koppant az aszfalton, ép talpa alatt egyre forróbb lett a föld. . . Az egyik sarkon úgy érezte, hogy nem bírja tovább, mert kihagy a szive. Megállt, nekivetette hátát egy hirdetőoszlopnak. Tekintete a túlsó oldalon álló villanyórára esett. A nagymutató abban a pillanatban ugrott el az egyes számról. — Még két perc!. . . — si- koltott fel. És megint sűrűn csattogott a mankó. . . Forgalmas téren vágott keresztül. A sarkon óra állt. A két perc éppen lejárt. Az öreg órás megtorpant a tér közepén. Ebben a pillanatban közvetlen közelből rettenetes erejű hang hördült bele a fülébe. Felkapta fejét, hogy hátranézzen. De már csak azt látta, hogy valami nagy, lihegő, forró árnyék emelkedik föléje. A teherautó soffőrjét felmentették. A boncolás megállapította, hogy a halált nem a borzalmas gázolás, hanem a másodperccel előbb beállott sziv- szélhüdés okozta. a mely levél valahogy napvilágot látott. “Remélem meg vannak önök elégedve az általam végzett munkával, mert minden olyan törvényjavaslatot, a mi az önök ártalmára vált volna, már a bizottsági gyűléseken megsemmisítettük.” Most aztán nagy a felháborodás a honatyák között, nem annyira a levél tartalma miatt, de inkább azért, mert annak tartalma nyilvánosságra került. Hiszen a többi honatyák sem különbbek. Csak néhány éve annak,hogy Pennsylvania államban egy szenátor megválasztására egy tőkéscsoport több mint félmillió dollárt költött. És a jó választó polgárok még mindig hiszik, hogy az általuk megválasztott képviselők, az ő érdeküket fogják képviselni. A tőkés lapok dicshimnuszt zengedeznek Troyanovsky, szo- viet követnek Cincinnatiban tartott beszéde fölött. A nagykövet kijelentése szerint szo- viet Oroszország a demokratikus államforma felé halad és A napokban elfogtak egy Mr. Paul Jonest, aki Indiannapolis- ból lett ide fölhozatva a Muray Body Co. által, mivel részegen hajtotta az automobilját, igy bevitték a dutyiba, elszedtek tőle mindent, igy megtalálták a következő táviratot is a zsebében. PAUL JONES, 115 Calhoun Ave. Indiannapolis, Ind. OK. Bring as many finishers as you can. The Muray Corp. of America. W. N. Bourke. Mikor kérdőre vonták a Muray Corporationt, azt hazudták, hogy mivel itten Detroitban nincsen elég gyakorlott munkás, azért kellett nekik máshonnan hozatni munkásokat. A tény az, hogy minden reggel ezrek mennek a gyár elé munkát kérni, de mivel NEM BÍZNAK a helybeli munkásokban, amellett ezreket a fekete listára helyeztek az utóbbi évben, igy nem adnak nekik munkát, hanem más városból leginkább délről hozatják föl a munkásokat, ilyen részeges sztrájktörő hajcsárokon keresztül' mint a Mr. Paul Jones is. A másik tényező az, hogy a Muray Corp. nagyon is AMERICAN, a munkásait borzasztó kizsákmányolja, mely miatt gyakran abba hagyják a munkát különböző Departmen- tek, melyet az újságokban soha nem közölnek, jelenleg is két Department hagyta ott a munkát. Ez napi esemény majdnem minden automobil telepen Detroit vidékén. Az ilyen Jonesok, nem csak annyi finishert hoznak amennyit bírnak, hanem egyrészben mint kémek is szerepelnek, az üzemekben azért jutt nekik pálinka, melyből aztán bőven beszednek, ezzel nyugtatják meg leikicsinyenként feladja az eddig jónak hirdetett diktátori hatalmat. “Mi nem hiszünk a demokrácia halálában, sőt az ellenkezőjében, vagyis teljesen demokratikus rendszert kell bevezetnünk.” Mellesleg megjegyezve, Oroszországban nincs proletár diktatúra, csak párt diktatúra, a mi lényegesen külömbözik az elsőtől. De mit fognak most tenni a proletár diktatúráért, a munkás és paraszt kormányért kiabáló amerikai pártvezérek? Valószínűleg föltalálnak egy újabb jelszót, a 685-ket. Mert ez a fő, a jelszó. A B. F. Goodrich Co. angolországi gumigyára az 1933. évben, 519.352 dollárt jövedelmezett az 1932. évi 417.432 dollárral szemben. Ugylátszik Án- golországban is javul a helyzet, de csak a részvényesek helyzete. Az általános helyzet nem volt jobb 1933-ban, mint az előtte való évben és mégis több mint százezer dollárral emelkedett a gumi ipar haszna. kiismeretüket ha ugyan még fel-fel emeli a tiltakozó szavát az emberi érzés bennük. Ma mikor hivatalos városi kimutatás szerint, 22 ezer ember még a segélyre van szorulva és legalább még tiz ezer van azon reményben, hogy hamarosan ismét kap munkát és még nem ment segélyért, mivel nagyon nehezen is juthat segélyhez, igy több mint 32 ezer ember van munka nélkül és akkor, az AMERICAN, Muray Corporáció azt meri állítani, hogy itten nincsen elég munkás, azért kellett nekik más vidékről JONESOKAT fölhozatni. Persze az NRA Labor Board, erről nem tehet és a kapitalista lapok is örömmel adnak hitelt és erősitgetik, hogy milyen jól megyen a munka itten mivel más városokból kell az automobil iparban jártas munkásokat hozatni. Igaz, az AFofL tiltakozott ez ellen, de csak üres tiltakozás, mivel az egyezség által megkötötte a munkásoknak a kezét, még időbe kerül amig elég erőt szed össze a munkásság akiket az AFofL-ben beszerveztek amig ezen köteléktől megszabadul. Van remény, hogy nem sokáig tart az erő gyűjtés, amint a lapunk más helyén beszámolunk, nem aludt ki a tüzkat- lan az automobil iparban. NEM LESZ ELÉG JONES AZ EGÉSZ VILÁGON AKIK ELEGENDŐ SZTRÁJKTÖRŐT TUDJANAK TOBOROZNI. _______________________VL CLEVELANDIBAN SZOMBATON ÁPR. 21-ÉN, este 8 órai kezdettel a west sidei csoport TÁRSAS ESTÉLYT rendez 3930 Lorain Ave-i teremben. Részvételi jegy 15c. Hozza el ismerőseit is. Sztrájktörők toborzása
