Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-04-14 / 787. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2 10 One Year ..................$2.00 r élévre ...................... I.i0 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ...... 6c Single Copy ............. 6c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Már hivatalból is látják A Nemzeti Újjáépítéssel megbízott Johnson generális meg­válik állásától és valószínű, hogy további szabad idejét a had­sereg ugyan ilyen sikerű fejlesztésére fogja felhasználni. Ha a generálisnak a hadsereg szervezésében is olyan sikerei vannak, mint az újjáépítésben, Amerika vetélytársainak a piacok meg­szerzésében, nem szükséges nagy költekezésekbe menni had­erejük kiépítésében. Nem vitathatjuk el, hogy a generális talpon volt az újjá­építés akarásában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint annak a hatvan testületnek a megszervezése, amelyet a generális az újjáépítés céljából megszervezett. Egyik heti magazin közli ennek a hatvan testületnek a nevét, hogy az újságolvasó kö­zönség tájékozva legyen a sok nevű egyesület neveinek a rövi­dített közlésénél. Éppen a hatvan egyesület igazolja, hogy a kormány segítő akciója sikertelen volt, mert hétről-hétre újabb kísérletek, újabb elnevezés alatt láttak napvilágot. Hogy sikertelenek voltak azok, ezt a munkások önmaguk tapasztalták, mert ha a munkátlanság megszüntetésére alakult intézmények működésbe is kerültek, azok rövidesen megállásra kényszerültek, mert hiányzottak azok­ból a köztulajdont megillető alapok. A magán tulajdont erősen védő és minden esetben és első­sorban azt növelni akaró tőkés csoport csak addig állt a gene­rális tervei mellett, amig abból hasznot látott a maga üzletéhez. A modern bérrabszolgaság idejében nem jön számításba a bérért dolgozók, a kezük munkájából magukat fentartók sorsa, helyzete. Azok pusztulhatnak, a fontos, hogy a haszon kevesebb ne legyen. Lehet, hogy ezt ma már a generális is látja és mivel nincs ereje, hogy ez ellen harcba száljon, otthagyja soknevü intézmé­nyeinek az igazgatását. Az eseményeket tisztán látó munkások az újjáépítési moz­galom kezdetén tudták, hogy ez az akció nem lehet sikeres, mert hiányzik belőlük minden forrás, amely ma a magántulaj­dont szolgálja. Vagyis nem lehet újjáépítés a magán tulajdon rendszerében. A magántulajdont kell először megszüntetni. Ezt pedig a rendszer megváltoztatása nélkül nem lehet megcsinálni. Hogy a magán tulajdon rendszerének a megváltoztatásara Johnson generális, a kormány tagjai és a körülöttük lebzselők nem alkalmasak, azt nem kell bővebben magyaráznunk Ezek mind a mai rendszer emlőin élősködnek, annak neveltjei és ezért, ha részükről történtek is akarások a helyzet megjavítására, az a mai rendszer további fentartásának a tervével volt telítve. Azok a munkások, akik még hittek az újjáépítés lehetősé­gébe és most újból az utcát járják a munkaalkalmak megszün­tetése miatt, kell hogy felismerjék ezeknek a kísérleteknek a tehetetlenségét. A munkanélküliséget, a munkás családok legnagyobb rémét egyedül a bérrendszer megszüntetésével tudjuk megvalósítani, amint azt az IWW hirdeti és tanítja. A bérrendszer megszün­tetése világos, hogy nem lehet a célja a haszonból, a munkások nak kinem fizetett termelt áruk értékéből élőknek, a munka­adóknak. Ez csak a bérért dolgozóknak lehet a célja. Ezért az IWW csak a bérmunkások megszervezését tűzte ki feladatául, hogy a felépítendő Egy Nagy Szervezet utján az érdekeltek, a bérért dolgozók harcoljanak a kizsákmányolásuk ellen, állandóan gyen­gítsék a tőkések táborát, emeljék a maguk életszínvonalát, amig a munkások olyan tömegét vonják be a szervezetbe, amellyel magát a bérrendszert megszüntethetik. Ezzel megszűnik az osztály küjömbség. Mert mindenki, aki élni akar, kényszerülve van munkát végezni a maga és ember­társai fentartására. Ennek a szervezetnek a mielőbbi kiépítésére hívja az IWW Amerika és az egész világ bérért dolgozóit. Minden nap, amellyel halasztjuk a szervezethez való csat­lakozást gyengítsük a magunk erejét, amivel önkénytelenül erő­sítjük a tőkés rendszert Ne késsünk, csatlakozzunk még ma a Világ Ipari Munkásai­nak (IWW) Egy Nagy Szervezetéhez, mert mi csak rabszolga­ságunkat veszíthetjük, de egy szebb, boldogabb világot nyer­hetünk. AWagner törvényjavas­lat és az acél bárók WASHINGTON, D. C. — A Wagner senátor által benyúj­tott törvényjavaslat, mely a kompánia unionok törvénytele- nitését célozza, általános felhá­borodás nyilvánítását váltotta ki az acél bárókból. A javas­lat benyújtása után rögtön a tiltakozások áradatával lepték el Washingtont és legutóbb személyesen jelent meg az acél ipar három fejedelme a szená­tus munkaügyi bizottsága előtt. A három hatalom: Ernest T. Weir a National Steel Corp., Arthur H. Young a U. S. Steel Corp és Charles R. Hook az American Rolling Mill Co. el­nökei. Az acél mágnások azonban nem az egyedüliek, akik tilta­koznak a Wagner törvényja­vaslat ellen. A Manufacturers Association — a gyárosok egy nagy szervezete — minden vá­rosból beküldte tiltakozását. A három fentemlitett feje­delem közül, Weir neve az utóbbi hónapokban gyakran szerepelt a lapok hasábjain, amennyiben ő az, aki már hó­napok óta áll harcban a kor­mány megbizottaival a union elismerését illetőleg. A győz­tes természetesen Mr. Weir, mert a kormány “támadásai” mint falra hányt borsó szemek peregnek le az iparbáró hata­lommal vértezett testéről. A tiltakozásokban nyilvánított ki­jelentések olyannak tüntetik lei a Wagner javaslatott, mint­ha az egyenesen rákényszerí­tené a munkásokra a szerve­zetet, pedig azok a “leghatáro­zottabban tiltakoznak ellene.” Weir a bizottság előtt kijelen- tatte, hogy: “az én véleményem szerint a Wagner javaslatnak az a célja, hogy ráerőszakolja a uniont az ország munkássá­gára, amiért ezen törekvésében vereséget szenvedett a Labor Board utján, pedig a weirtoni munkások a leghatározottabban ellenzik azt.” Részünkről ezen törvényja­vaslat jelentéktelen valami. Ha keresztül megy, vagy elbukik, a munkásság sem nem nyer, sem nem vészit. A munkásság harcos szervezete mindig tör­vénytelen lesz, amig a mun­kásság szervezett erejével nem törvényesíti azt. Ha a Wagner javaslat keresztül megy, talán előnyt jelent a kormány által támogatott AFofL-nek, mert a taglétszámot megszaporitják, de a munkásságnak csak annyit jelent, mint a nesze semmi, fogd meg jól, közmondás. De az általános tiltakozás hallatá­ra a kapitalisták részéről, még­is felvetődik az a kérdés, hogy ha a munkások annyira nem akarják a külső szervezeteket, hanem a kompani unionokat favorizálják, miért nem a mun­kások tiltakoznak ellene ? Mi­ért a kapitalisták? A valóság az, hogy a kapita­listák előnyösebbnek tartják a kompánia unionokat, mert amig a munkások ott vannak telje­sen az ellenőrzésük alatt van­nak. Ott minden lépesüket el­len tudják őrizni és képesek a felvilágosodásnak még az ár­nyékát is távol tartani a mun­kásságtól. És emellett semmi anyagi áldozatot nem kíván a munkáltatók részéről. Az AFofL vezéreit azonban már nem lehet ily könnyű feltételek mellett féken tartani. Azok már nagy összegeket kívánnak azért a szolgálatért, hogy a sápjaik között vergődő munkás­ságot féken tartják. De itt már nincsenek annyira a mun­káltatók ellenőrzése alatt és megeshetik, hogy észre térnek és itt, ott a pokolba küldik a vezéreket és a munkásság sa­ját kezébe veszi sorsa intézé­sét. |, Megtörténhet, hogy a kapi­talisták ily egységes tiltako­zására a Wagner javaslat el­bukik. Ez azonban ne okozzon aggodalmat a munkásságnak. Ha keresztül megy, az osztály­harc alapján álló gazdasági szervezet akkor sem nyer, mert az akkor is törvénytelen szer­vezet marad, mindaddig, amig tagjai elég erőt nem tanúsíta­nak és kimondják, hogy a mun­kásságnak ez az egyetlen szer­vezete. Ez az idő a láthatáron van. A forradalmi ipari szer­vezet eszméje erősen ostromol­ja a bevehetetlennek látszó vá­rait a profit rendszernek és ezen eszmének terjesztéséhez szükségtelen a törvény védel­me. Ehhez a munkásság akti­vitására van szükség. A sztrájkolok nem fogadják el a békél­tető bizottságot CHICAGO, ILL. — A Dry- den Rubber Co. több mint két­ezer munkása, akik az elmúlt szerdán léptek sztrájkba, már nem hisznek abban, hogy békél­tető bizottságok utján intézzék el ügyeiket. Számtalan példa igazolja, hogy a békéltető bi­zottságok csak arra jók, hogy a munkásokat rábeszéljék az eredeti követelések feladására és ezek határozottan visszauta­sították a békéltetők közbej á- í'ását. Ezen határozatot a sztrájk kitörésének harmadik napján hozták, amikor a tár­sulat által felajánlott 5%-ék javítást is visszautasították. Az eredeti követelés 20 % -ék javítás és ezt a békéltető bizott­ság nélkül is betudják nyúj­tani a gyárvezetőségnek. A sztrájkolok elhatározták, hogy minden körülmények között ki­tartanak eredeti követelésük mellett és semmi szükségük a hivatásos békítőkre, akiknek közbenjárására csak a munká­sok veszíthetnek. A Dryden Rubber Co. telepe a S. Kildare Aven van a Roosevelt Roadtól északra van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom