Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-07 / 786. szám
1934 április 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal “A fogalmak tisztulása” (Befejező közlemény.) Előzőleg azt mutattam ki, hogy ha a jobb gazdasági viszonyokat tartjuk alkalmasnak az osztályharc sikeres előretörésének feltételéül, akkor a munkás osztály életszínvonalának minél magasabbra való felemelésére kell törekednünk, ha szükséges, még a sztrájk fegyverének igénybevételével is. Egyben azt is kimutattam, hogyha az ellentétes, rossz gazdasági viszonyokat tartjuk arra alkalmasnak, akkor a, jobb életstandard leszorításán kell munkálkodnunk, még sztrájktörés árán is, mert máskép ellentétbe jutunk saját felfogásunkkal. Kimutattam a benne rejlő ellenmondást: hogyha javítunk a rossz állapotokon, akkor a helyzetet alkalmatlanná tesszük az osztályöntudat fejlesztésére, mert ennek e szerint, a nyomor az élesztője, már most, — ha következetesek vagyunk felfogásunkhoz — a nyomort kell még elviselhetetlenebbé tenni. Igen ám! de ezzel ellentétbe jutunk a munkásosztály jobb jövőt építő törekvésével. Mielőtt még ebbeli meggyőződésemet röviden vázolnám, néhány sorban még ki kell térnem a hozzászólások egy-két kitételére. G. Kovács munkástárs, — ki hozzászólásáról ítélve, tisztában van a modern osztályharc elméletével, — úgy szólván teljesen osztja a kérdésben vallott nézetemet. De hozzászólása végén, mégis reméli, hogyha a tömegek munkához jutnak, szenvedéseik emléke szervezkedésre buzditja őket. (Szóval a jobb viszonyok idején.) És nem becsüli le a tömegnyomorból fakadó felszabadulási törekvéseket. Én sem becsülöm le, mert ha ezt akarnám is, nincs mit lebecsülni. Éppen az váltotta ki a kérdés felvetését, hogy a felszabadulási törekvéseknek nyoma sincs a tömegek lelkében. Tudom és betartom, hogy komoly kérdéseknél sem frázisokat hangoztatni, sem alaptalan állításokat tenni nem szabad, mégis Németh munkástárs “gyenge állitás”-nak nevezi és elferdíti a múlt tapasztalatain nyugvó azon megállapításomat, hogy: a tagok jobb anyagi körülmények közt élve, több időt szentelhettek a tanulásra, a tanításra és a szervezet propagálására stb. “Mert azt Írja: hogy több időt birt egy munkánlévő munkástárs a szervezet építéséhez szentelni, mint egy munkanélküli, az gyenge állítás.” Nem tudom, ha ezt állítottam volna, gyenge állítás lenne-e? de én a fentieket Írtam, melyek megcáfolására Németh munkástárs azt állítja, hogy a rossz gazdasági helyzet az IWW-istákat nem csüggesztet- te el, sőt kettőzött tevékenységre ösztönözte. Dicséret nekik érte. (Már a kiket ösztönzött.) De hol írtam én azt, hogy az IWW-istákat a helyzet elcsüggesztette ? Azt írtam, hogy a munkásmozgalom ke- vésbbé kemény tagságát a gazdasági lezüllés kiseperte a szervezetből. Azt mondja Németh munkástárs, hogy tekintsünk szét több általa megnevezett, városba, nem épül-e az IWW. Ha elolvassa Németh munkástárs a vitacikkem utolsó előtti bekezdését, rájön, hogy a fentieket nem kellett volna Írnia. Azonban annyit mégis meg- jegyzek, hogy nevezett városokban való széttekintésem azt eredményezte, hogy azokat a szervezet építéseket, a helyzet pillanatnyi javulásának tudom be. Egy képzett szervezett munkásnak nem szabad olyan nya- katekert kijelentést tenni, hogy: “A munkásosztály gazdasági leromlottsága folytán ingadozik a tőkésrendszer oszlopai, csak idő kérdése, hogy mikor dűl össze.” Ha a tőkés rendszer oszlopainak ingadozása (ha ugyan ingadozik) csupán a munkásosztály gazdasági leromlottságának a következménye volna, azon máról, holnapra segíthetnének annak uralói. Mi sem volna ennél könnyebb számunkra. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: az, hogy a munkásság minden szenvedése a vagyon kevés kezekben való felhalmozódásából fakadó általános anyagi lesze- gényedés kegyetlen következménye. Nem is annyira a rendszer oszlopai inogtak meg, mint inkább a munkásság felszabadulási harcának érődéi, az ipari szervezetek építésének a tempója szállt alább, mert az ipari aktivitás összezsugorodása, magával vonta az ipari harcok csökkenését, ami egy cseppet sem szolgál a szervezetek építésének javára. Agitáció alkalmával talán megengedheti valaki magának, a lelkesítés fokozása céljából, hogy frázisokat és maszlagokkal is operáljon, de komoly vitánál nem szabad ezt tenni. Ilyen frázis az is, hogy a tőkés rendszer oszlopai ingadoznak, csak idő kérdése, mikor dűlnek össze. Idő lehet két hét is és ötszáz év is, sőt több is. Tehát ez nem érv, hanem üres frázis. Az ilyen hangoktól a kapitalizmus falai nem omlanak le, mint a mese szerint Jerikó falai megrepedeztek a hangoktól. Dehogy omlik az olyan kony- nyen le! Még ledöntése is nehéz lenne! Először is ledöntő- jét csapná agyon ha nem kellő felkészültséggel végezné azt. Éppen nekünk illene ezt tudni legjobban, akik az uj társadalom építését tartjuk legfontosabb teendőnknek; akik közül már nem egy fizetett és fog fizetni életével e fal döntögeté- sének nehéz munkájában. Azon legrégibb idő óta, melyre ismereteink visszanyúlnak, azt látjuk, hogy az emberiség gazdasági és társadalmi rendjét csak azoknak az osztályoknak sikerült saját képükre átformálni, melyek a régi rendszer életében már gazdaságilag megerősödtek, lelkileg az uj rendszerhez simultak és leveli I tették a réginek elavult ideológiáját, mielőtt fejlettebb gazdasági rendjüket a társadalommal elfogadtatni tudták volna. Amely osztályok másképp cselekedtek, azok elveszítették történelmi létjogosultságukat, ezzel a társadalom parazitáivá lettek. Ha a fentiek történelmi bizonyítékát kérné valaki, akkor csak a modern polgárságnak mint osztálynak, uj rendszert építő, felszabaduló korszakára utalok. A polgári osztály öntudatosan, gazdaságilag erősödve, távolodva úgy a régi rend orgiás kicsapangó erkölcstelenségeitől, mint a társadalom mindenkori aljában: a csőcselék proletárokban otthonos, minden gátnélküli erkölcstelen állatiasságtól, látott neki történelmi hivatásához: a polgári társadalom felépítéséhez. Tehát azon osztály, melynek társadalom átalakító történelmi hivatása van, úgy felelhet meg e hivatásának, ha osztály öntudatát fejleszti; magát gazdaságilag erősiti; ha erkölcsileg uj rendjéhez simulva, elveti a régi rend minden káros ideológiáját. A munkásosztálynak sok ezer éves életében, most adódik először az alkalom a rendszer közös társadalommá való átformálására, mert csak a kapitalista termelési mód alatt fejlődhettek ki először a szocialista társadalmi berendezkedés anyagi feltételei, az emberiség ismert történetében ez az egyetlen kor, mely szilárd alapot teremtett a szocialista társadalom épülete számára. Amit ezelőtt századokig sem tudott volna a munkásosztály megvalósítani, most játszva megcselekedhetne, ha el nem mulasztotta volna a fejlődés anyagi iramának tempójában magát gazdaságilag és szellemileg erőssé fejleszteni. A jobb viszonyok alatt a munkásosztály ebbeli előretörésének tempója lendületet is vett, mig — bárhogy tagadják is egyesek — a reá zudult háború és az ennek nyomában jelentkező gazdasági nyomor vihara ezt a lendületet nem csak meghiusitotta, hanem meg is akasztotta. Tehát a munkásosztály történelmi hivatásának, betöltésére szolgáló eszközei legyengültek. Pedig a társadalom átformálása egyrészt attól függ, hogy miféle eszközök állanak rendelkezésére az érte küzdő osztálynak, másrészt, hogy milyen az érte küzdő osztály értelmi foka és gazdasági ereje. Kívánatos volna, ha a vitában az ellenvéleményen lévő munkástársak bebizonyítanák, hogy az évekig munkanélküliségbe és nyomorba taszított munkásosztály nagyobb mértékben rendelkezik-e a küzdelem sikerére nélkülözhetetlen gazdasági és szellemi javakkal, mint a jobb munkaviszonyok idején. Úgy szintén kívánatos volna, hogy bebizonyítanák, hogy a munkásosztály felszabadulási küzdelmére nélkülözhetetlen gazdasági és szellemi javak fejlesztése a leromlott gazdasági viszonyok alatt köny- nyebb, mint a jobb viszonyok idején. Mert hozzászólásuk alkalmával sok mindenről írtak, csak a vitás pontról keveset és semmi bizonyítékot, vagy logikus következtetést nem tettek. Hiszi azt valaki, hogy a hosszú munkanélküliség a munkásságra, — melynek nagy hányadát valósággal parazitává tette, — a népkonyhák és segély intézmények ilyen cél irányában való nevelő és öntudat emelő hatással vannak? Hiszi azt valaki, hogy a társadalom parazitáivá süllyesztett tömeg, — mely lealacsonyitását meg- moccanás nélkül tűri — alkalmas anyag a jobb jövő utjának egyengetésére és az érdekében folyó küzdelem kockázatának vállalására ? aki ezt a vita után is hiszi, az élje bele magát abba a nyakatekert logikába, hogy az osztályharc természetes törvényei a maguk ellenkezőjévé válhatnak. Én nem hiszem, annál ke- vésbbé nem, mert e vitában ellenfeleimnek legkevésbbé sem sikerült e meggyőződésemtől eltántorítani. Sőt a vitától megerősödve, vallom tovább abbeli meggyőződésemet, hogy a munkásosztály történeti hivatását csak úgy töltheti be sikeresen, ha a gazdasági és szellemi javak minél nagyobb tömegét igyekszik célja, a szocialista társadalmi rend érdekében való küzdelem szolgálatába állítani és fejleszteni. Erre pedig csak úgy lesz képes, ha szünet nélkül törekszik, nem csak a rossz állapotokon javítani, hanem a jobbat is még jobbá teni, mindaddig, mig célhoz nem ér. Szabady. A BUFFALOI MODERN SZÍNKÖR április hó 8-án, vasárnap nagyszabású szinelőadást rendez a Liberty Hallban. Színre kerül a RÓZSADOMB zenés vigjáték, amelyben a főszerepet a közkedvelt Rácz Jancsi és zenekara játsza. Ha egy élvezets előadást óhajt látni, úgy szerezze be jegyét előre, mert az érdeklődés olyan nagy, hogy április 8-án, az előadás napján a Liberty Hallban kikeli függeszteni a táblát, hogy MINDEN JEGY ELKELT. NEW YORK BRONXI részében IWW gyűlés van a hónap első és harmadik szerda estéjén 8 órakor, a hónap második és negyedik szerdáján open forum. Ambassador Hall, 3877 — 3rd Ave. (közel a Claremont Parkwayhoz.) Ugy a gyűlések, mint az előadások ingyenesek. A Bérmunkás olvasói és barátjaik szerda estéken keresék fel az Ambassador Hallt. CLEVELAND WEST SIDEON minden szerdán este összejövetel a csoport helyiségében 4153 Lorain Ave. (első emelet) Előadások, viták. Minden olvasónkat szívesen látunk.
