Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-08 / 747. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 julius 8. A jótékonyság szélhámosai A polgári társadalom nemcsak munka rendszerében mondta fel a szolgálatot, amennyiben képtelen a népek bizonyos százalékát a napi szükségletekkel ellátni, a munkaalkalmak megszűnése által, de az ennek és egyébb esetekből eredő nyomor enyhítésére alakult és adományozott összegek és tárgyak hová fordításában is olyan panamák színhelye, amely még a jóizlésü polgári elemeket is felháborítja és kell, hogy megingassa hitükben, a mai rendszer mindenhatósógóban. Egy ilyen panamás ügyet viszünk az alábbiakban lapunk olvasói elé egyik magyarországi újság nyomán, amely bár maga is a nemzeti elmélet egyik oszlopa, nem zárkózhatot el annak a csalásnak a nyilvánosságra hozása elől, amely a mai rendszerért küzdő hadirokkantak rovására történt. Erről a panamáról a miskolci újság a következőkben ad számot: HUtlen kezelést, sikkasztást*- és okirathamisitást állapított meg a vizsgálat a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetsége miskolci csoportja adminisztrációjánál. A miskolci HONSz-botrány ügyében a napokban újabb fordulat történt. Hodobay Sándor dr. polgármester felterjesztette a belügyminiszterhez azt a hatalmas vizsgálati jelentést, amelyet Halmay Béla dr. helyettes polgármester mint a HONSz elleni panaszok és feljelentések vizsgálóbiztosa készített. — Ezidőszerint még véglegesen és teljesen nincsenek tisztázva a vádak, de a vizsgálóbiztos jelentése súlyos adatokat tartalmaz. Ez a jelentés 160 gépirt oldalon rész- letekremenően tárgyalja a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetsége miskolci csoportjának a dolgait. Száz hadirokkant és özvegy, száz jegyzőkönyvbe foglalt panasza és sérelme a helyettes polgármester jelentése, amelyből éles vonalakban rajzolódik ki a miskolci HONSz gazdálkodása, amelyet — a panaszok szerint a vezetők elkövettek. A vizsgálati anyag számot ad arról, hogy 1929. október 1-től 1932. augusztus 1-ig, 34 hónap alatt a HONSz rendelkezésére állott, tagdijakból, szubvenciókból, gyűjtésekből előállott 16,534 pengőből az alapszabályban lefektetett célra, hadirokkantak »özvegyek és árvák segélyezésére mindössze 3158 pengőt fordított ezzel szemben nagyobbrészt a HONSz helyicsoportjának tisztikara és a benfentesek részére kölcsön- képen 2283 pengőt folyósított a HONSz és ebből az összegből eddig csak 150 pengő térült meg, úgy hogy jelenleg 115 pengő a miskolci HONSz pénztári maradványa, tekintve, hogy 12,778 pengőt, a rendlekezésére bocsájtott összeg 77 százalékát eladminisztrálták. A polgármester elé terjesztett vizsgálati anyag határozottan demonstrálja, hogy a miskolci HONSz gazdálkodásánál hűtlen kezelést, okirathamisitást és sikkasztást követtek el, az ellenőrzés kijátszásával. — A pénztárkönyv tele van kaparásokkal, törlésekkel és javításokkal; például egyesületek, testületek és közhivatalok részéről a HONSz rendelkezésére bocsájtott 800 pengős támogatásnak a pénztár- könyvben nyoma sincs. Díszokleveleket árusítottak a HONSz cégjegyzése mellett, a vezetőség előzetes tudta nélkül. Vásároltak azonfelül egy autót 3000 pengőért a hadirokkantak, özvegyek és árvák pénzéből. — Ezen az autón a HONSz egyik-másik alárendelt alkalmazottja rendszeres luxuskirándulásokat tett és amikor számonkérték tőlük az autó- utakat, azt felelték, hogy az autót kisorsolják és mint főnyeremény-tárgyat mutogatják propagandisztikus célból. Ezt az autót később ki is sorsolta a HONSz. A 3000 pengőért sásárolt HONSz autót Medveczky György nyerte, aki szerencsés véletlen folytán Medveczky János HONSz titkárnak a testvérbátyja. Természetes dolog, hogy ez a szerencsés véletlen folytán előállott körülmény egyeseknek szemet szúrt és magyarázatot kívánt. A magyarázat az volt, hogy Medveczky György egy Rothermere lord részére készített dísztárgy ellenében 300 HONSz sorsjegyet kapott el- lenértékképen és puszta véletlen,. hogy a 300 sorsjegy közül húzták ki az autó főnyereményt. Az autó sorsa ezzel nem teljesedett be. A szerencsés nyerő 700 pengőért eladta egy miskolci soffőrnek, aki azonban az autó átvételét megtagadta, mivel néhány fontos alkatrésze hiányzott. Az autó bekerült a városmajorba, ahol újabb alkatrészei is eltűntek, úgy hogy végül is a HONSz pénzén 3000 pengőért vásárolt autó ócskavasként 50 pengős vételárban cserélt gazdát. Egész csomó, fantasztikus fejezetet tartalmaz még a HONSz elleni vizsgálat anyaga, amelyet Hodobay Sándor polgármester a napokban felterjesztett a belügyminiszterhez, hogy rendelkezzék vagy hatósági biztos kirendelése, vagy a miskolci HONSz autonómiájának felfüggesztése, esetleg a bűnvádi eljárás megindítása ügyében. Ezzel egyidejűleg a polgármester Medveczky Jánost, a HONSz titkárát a minap felmentette állásától. Felfüggesztette a belügyminiszter a HONSz autonómiáját. A polgármester a jelentést napokig tartó munka után áttanulmányozta és azt további elbírálás céljából felterjesztette a belügyminiszterhez. A terjedelmes jelentés magában foglalja a tanúkihallgatásokat, a károsultak, a hadirokkantak panaszait és hü képet ad azokról a visszaélésekről, amelyeket a vezetőség hiszékenységének kijátszásával egyes alkalmazottak részéről történtek. Ezekre rúg az az összeg, amelyet a humánus gondolkozásu közönség a hadirokkantak céljaira adományozott különböző címeken és amelyek nem jutottak el rendeltetési helyükre. A belügyminisztérium feltétlenül felfüggeszti a miskolci HONSz autonómiáját és miniszteri hatósági biztost állít a HONSz élére. Az autonómia felfüggesztésének háromféle módja van, amelyeket a törvény megenged, ezek közül a belügyminisztérium azt a módot választotta, hogy csak a közgyűlés autonómiáját hagyja meg, de az egyes szervek, mint a választmány, tisztikar stb. jogait felfüggeszti és azokat a miniszteri hatósági biztos gyakorolja. A közgyűlésnek is csak azt a jogát hagyják meg, hogy a tisztujitást megejtheti, de ezt is csak a hatósági biztos vezetése mellett. Lapunk olvasói, az amerikai magyarság a fentiekből láthatja, hogy nem a munkás újság rosszakaratú találmánya ennek a rendszernek a romlottságát, bűnösségét a munkásság előtt állandóan ismertetni de mint megállapításunkat igazoló tényt mutatjuk be, hogy a mai rendszer minden intézménye tele van a korrupció kinövésével, mert maga a társadalmunk a legtermékenyebb melegágya annak, amelyet kigyomlálni polgármesteri vizsgálatokkal, belügyminiszteri határozatokkal nem lehet, azt csak elpusztítani kell a rendszerrel együtt a munkások Egy Nagy Szervezete utján. MESE Az emberek a teheneket, amelyeknek tejével éltek és táplálkoztak, behajtották egy kerítéssel elzárt területre. A tehenek, miután' nagyon hamar fölették és részben letaposták a kerítésen belül lévő takarmányt, éhezni kezdtek. Éhségük folyton erősödött és már annyira jutottak, hogy egymás farkát rágták és panaszosan bőgtek. Világosan azért látszottak könyörögni, hogy szabadítsák ki őket elzártságukból és engedjék őket a kerítésen kívül fekvő kövér mezőkre. * Ez a mese Tolsztoj Leó egy kevésbé ismert, “A nagy igazságtalanság” cimü tanulmányának egyik fejezetéből való. Az emberiség bajainak igazi okait kereső és a bajok következményeiképen fellépő igazságtalanságok kiküszöböl- hetésének módjain . elmélkedő tanulmány. De ugyanazok az emberek, akik a tehenek tejével táplálkoztak, a kerítést körülvevő mezőt fodormentával, festékeket szolgáltató növényekkel és dohánnyal ültették tele. Virágokat tenyésztettek rajta és tennisz-, valamint versenypályákat építettek, parkot létesítettek ott. A teheneket tehát nem eresztették ki, nehogy midezeket a költséges és gyönyörű alkotásokat tökretegyék. A tehenek azonban egyre szomorúbban bőgtek és mindjobban lefogytak, mig végre az emberek attól kezdtek félni, hogy a tehenek abbahagyják a tej elést. Ezért az emberek behatóan foglalkozni kezdtek ezzel a kérdéssel és különböző dolgokat találtak ki a tehenek életviszonyainak a megjavítására. Tetőt építettek föléjük, nedves kefékkel dörzsölték le őket, füstaranynyal vonták be a szarvukat és megváltoztatták a fejések idejét. Mélyrehatóan foglalkoztak az elgyöngült és elaggott tehenek szállásügyével, a bánásmód kérdésével, uj és javított fe- jési módozatokat találtak ki. Csodálatos táperejü füvet vetettek be a kerítésen belül, amelyről azt remélték, hogy ki fog kelni és bőven fog teremni. Mindenről és számos más különféle módszerről és teendőről bőven tanácskoztak. Csak egyet nem csináltak és ha csak nem akarták mindazt föladni, amit a kerítésen kívül oly kellemesen létesítettek és rendeztek be magunknak — nem is csinálhattak! Pedig ez az egyszerű dolog lett volna egyedül üdvös mind a maguk, mind a tejet adó tehenek számára: hogy tudniillik lebontsák a kerítést és megadják a teheneknek az ő természetes szabadságukat és lehetőségüket arra, hogy bőségben élhessenek a környező dús és kövér legelőkön. Azoktól az emberektől, akik igy jártak el és igy viselkedtek, ez kétségkívül botorság volt. De eljárásukra mégis van valamelyes látszólagos magyarázat : feltették mindazt a sok szép és kellemes dolgot, amit a kerítésen kívül a maguk számára létesítettek és berendeztek. De minek nevezzük azokat az embereket, akik a kerítésen kívül mást semmit a világon nem létesítettek és mégis ugyanúgy elzárva tartják teheneiket, mint emezek, akik legalább szép és kellemes alkotásaikat féltve, nem eresztették ki szerencsétlen állataikat a mezőre? És ezek az emberek, tetejébe mindennek, még azt is hangoztatják, hogy ők csak a tehenek érdekében járnak igy el! Pontosan ugyanúgy cselekszenek ezek az emberek, mint azok a kormányok, amelyek megadnak — már amelyek teszik ezt! — a népnek (mellesleg: magának a népnek a költségére) mindenféle “szociális” intézményt, csak azt az egyetlen dolgot felejtik el és tagadják meg, amelyre egyedül van a népnek valóban szüksége: tudniillik magának a földgömbnek a fölszabadítását és magára erre a planétára, a földgömbre való egyenlő jognak a megadását és berendezését.
