Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-09-02 / 755. szám

1933 szeptember 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal NEVELÉS “■ (Folytatás.) A nevelés terén is a burzsoá­zia unpraktikus gondolatát kapják hogy mindenkinek egyenlő alkalma van a meg­gazdagodásra csak kereskedel­met és mesterséget kell foly­tatnia midőn pedig egyáltalán nincs arra alkalma midőn ma­ga az állam is kereskedelem- szerüleg megakadályozza őket az alkalmak gyakorlásában és örökre megállapítja bér szolgai mivoltukat. Ezt cselekszi a bur- zsoá nevelés. Gyakorlati ilusztrációk me­lyeket a száz és száz hasonló hírlapi hirdetésekből választot­tunk ki az állást keresők rova­tából világosan igazolják állí­tásainkat melyek mind tipikus bizonyítékai társadalmunk fél- renevelési rendszerének bizo­nyítékai az egyenlő alkalmak lehetetlenségének és letűnésé­nek, amint a rendek, osztályok elkülönödése osztály pánikot fejlesztenek ki. Szemelvények: Ifjú férfi, egyetemi hallga­tó, kompetet tutor, latin, fran­cia, görög és angol nyelvekben, valamint zenében nyári alkal­mazást válalna családnál. Ki- válló társalgó felnőttek köré­ben. Kitűnő gépkocsi kezelő. Válasz a Nationhoz Box 2368. Mindenes fiatalember felsőbb iskolai éretségizett, családnál utazásra alkalmazást vállalna mint oktató. Autoritás drámá­ban, angolban, franciában és latinban. Jól piánózik, bármi­lyen gépkocsit kezel. Kitűnő felnőtt társalgó, nélkülözhetet­len a kártya osztalnál. Válasz a Nationhoz Box 2369. Harward joghallgató alkal­mazást vállalna nyárra, gyakor­lott soffőr, úszó instruktor, szállodai hivatalnok, pincér és oktató. Bármi megfelelő. Mit ajánlhatok? Box 2887 Nation. Hát nem szomorú és nevet­séges, hogy drámai autoritás, angol, francia, latin nyelvek­ben oktató, jól zongorázik “nélkülözhetetlen” a kártya asztalnál és alkalmazást kíván mint gépkocsi kezelő. Harwardi joghallgató soffőr, életmentő, úszó instruktor, hotel hivatal­nok, pincér, bármilyen alkal­mazást elvállalna. Ilyen a neve­lés a burzsoá társadalomban. A terméketlen egyetemi éret- ségi mely sehová nem vezet és semmire nem visz. A nevelés hivatása pedig az volna, hogy megértesse és a re­alitások tudatára ébressze az ifjút, hogy magát alkalmaz­hassa és előkészítse élethiva­tására, hogy létfentartását át­vergődj e a nehézségeken. A lét realitása és eszközeinek fenn­tartása egészen más dolog a munkás és más dolog a kizsák­mányoló szemében. Az egyik­nek, hogy létét munkájával fen­tartsa, a másiknak, hogy a dol­gozók munkája gyümölcsén munkanélkül élősködjék. Az egyik a keze munkájával és tudásával harcol létéért, a másik azt eldorbézolja. Az egy­ik teremtő erő, a másik prédá­ra leső szörnyeteg. Nekik nem lehetnek közösségeik, még csak közös morális felfogásuk sem lehet. Az, hogy arra nevelik a munkásságot, hogy a jelen társadalmi rendszer beosztása megfelelő és helyes, eszközei kielégitőek a létfentartásra, morálja felette áll az eddig lé­tezett valamennyi morálnak és minden tekintetben igazságosan egyenlő, éppen ez az ellentétje a jelen nevelési szükségleteknek és kárhozatos mert éppen azok tanítják akik pedig minden más helyesebb, hasznosabb ne­velési formát felrúgnak, akik megtagadják a létfentartás szükségleteinek beszerzési le­hetőségét is azoktól akik azt előteremtik és mindezt nevelési hipokrizisükkel érik el. Nem szolgál más célt, minthogy fe­gyelemre szoktassa a társada­lom hasznosan munkálkodó osz­tályát, áldozatává teszi a körül­ményeknek és nemhogy nem készíti elő őket az életigazsá­gok felismerésére, de vakokká teszi a realitásokkal szemben, ami végül pusztulásukat von­ja maga után. A munkásosztály nevelése. A munkás nevelés olyan szükséglet, amely osztály tu­datossá fejleszti őket. Ez abból a körülményekből adódik, hogy a gazdasági keret, amelyben születnek és hiányos nevelésük folytán túl nem élhetik, egy “kiváló” osztály birtokában és ellenőrzésében van — a kapi­talista osztályéban. Ha az igaz­ságokat tanítanák a munkás- osztálynak, bizonyára kideríte­né működésének hivatását, me­lyet e keretben kifejtenek. Vi­lágosan ki mutatnia kell, hogy miként működik e társadalom struktúrájának minden részecs­kéje. Analizálnia kell a gépek könyörtelen munkáját és hatá­rozottan mérlegelni és megál­lapítani kell az előnyöket me­lyek reáj uk származhatnak, mint az egyetlen osztályra amely munkaerejét bocsájtja áruba — egyetlen elkerülhetet­len áruját — és mi jut azok ré­szére akik a termelés eszköze­it birtokolják. Ha ezeket az igazságokat nem deríti fel, ak­kor teljesen eredménytelen mint nevelés. Határozottan fél­renevel és megcsal. Hamis fel­fogásokat táplál a világról és társadalmi kapcsolatokról. Elő­készíti őket tehetetlenségre a kizsákmányolás alapjául és ál­dozatul kihasználja. Azonban ha a társadalmi igazságokat tanítják a munkásságnak, el­kerülhetetlenül osztálytudatos­sá válnak. Az osztály nevelés szüksége tehát teljesen a munkásosztály­CLIFFORD B. ELLIS. ha hárul az iparok révén. Amely az élet felé törtet, az élni akarás, amely minden élő lényben egyaránt megtalálha­tó, szükségessé teszi, hogy a munkásosztályt felvilágosítsuk, neveljük a tényekre, mik azok melyek károsak egészségükre, életükre és korlátozzák létük fenmaradásának lehetőségét. A kapitalista rendszer, vagy bár­mely más rendszer, amelyben egyik osztály a másiknak ja­vain élősködik határozott ki­zsákmányolásával, ellentétje a dolgozók létfentartási lehető­ségeinek. Életüket állandó ret­tegés közt élik, mert a munka viszonyok hullámzó esélyei olyanná teszi. A társadalmi va­gyonból nagyon szerény része­sedés jut, habár munka terme­li, azonban még is a dolgozók­nak jut a legkevesebb belőle. Az élet rettegéseit, még eme­li az ipari tevékeység óriási kockázata a mai gazdasági ke­retek közt, mig a henye ha­szonélvezők kockázat nélkül töltik here életüket. Az élet­biztosítási és egészségügyi sta­tisztikák bizonyítják hogy ez a reális valóság. Az oktatás ilye­tén elhanyagolása teljes félre- neveléssé fajul. A tények elhall­gatása, vagy félremagyarázása bármely társadalmi rendszer­ben, egyet jelent az igazság megfojtásával, Ezért szüksé­ges az osztálytudatos nevelés, melyet jelen korunkban a for­radalmi osztályszervezeten ke­resztül a mi hivatásunk ter­jeszteni. Az osztály rendszerek nem örökké valóak. Azok csupán alkalmi elfajulások az emberi élet történetében. Az osztály tagolódás állandó harcban áll a biológiai erőkkel, mely a fajfenntartásra törek­szik. Az a legfőbb oka hogy minden osztálytársadalmi rend­szert forradalmak változtatták meg. Ebből következik a gaz­dasági struktúra kiszélesedé­se, amely egyébként is a faj­tól teljesen különálló fejlődés azonban mindenkoron az ural­mon levők javára tágult ki és ölelt magához mind több és több áldozatot. A modern tör­ténelem csak nagyon parányi részecskéje a hatalmas bioló­giai kornak. Csak néhány ezer esztendős a biológia átalakulá­sok milliónyi esztendejével szemben, mely idő alatt az em­beri faj kifejődhetett állati for­májából. A primitív kommu­nizmusból emelkedett ki, ahol az egyén supremációja érvé­nyesült. Megkezdte tehát a tár­sadalmi struktúra kiépítését. Elérte exiztenciájának bizton­ságát, egyéni szabadságának feláldozásával. Azonban az aránylagosan rövid idei társa­dalmi struktúra kifejlődésének egész tartama alatt annál ve- hemesebben folyt a biológia erők harca az osztálytagozódá­sok ellen. Forradalom-forrada­lom után egyre tágította a ha­talmi osztály elkülönödésének határvonalait é£ az egyre szapo­RÉSZLET AZ IWW 25 ESZ­TENDŐS TÖRTÉNETE CIMü FÜZETÜNKBŐL. rodó faj bizonyos hányadának adatott csak alkalom a kiemel­kedésre. A rabszolga tartó pat­ríciusok helyt adtak a náluk- nál erősebb és hatalmasabb oszálynak a feudális nobilitás- nak. A feudális rendszert pe­dig a nálánál hatalmasabb és fejlettebb osztály, a burzsoá­zia semmisítette meg, mig napjainkban az egyre erősbö- dő és számban növekedő prole- táriátus hívja ütközésre a ha­talom mai birtoklóit, hogy urává legyen a gazdasági struk­túrának. Tehát az osztály el- különödés határvonalai ismé­telten tágulnak és amidőn már elérték tágulásuk végső hatá­rát a kapitalista rendszert más rendszer, az emberi társadalom osztályok nélküli rendszere váltja fel, melyben a termelő erők összeölelkezve fogják el­lenőrzésükben tartani a ter­melés eszközeit az összembe- riség javára. Ez lesz a társa­dalmi rendszerek változásainak végső megoldása — AZ IPARI DEMOKRÁCIA. Az osztály rendszerek megszű­nése. lehetősége arra a pontra ju­A társadalmi osztályok ki­emelkedésének szükségszerűsé­ge megszűnt. A társadalom gaz­dasági struktúrája úgyszólván befejezett. A javak előállítási tott, hogy már több jutna mint szükséges azok részére akik előállítják. A tömegeket arra fe- gyelmeztették hogy a társadal­mi gépezetet társadalmilag használja zökkenés nélkül. Az egyetlen anarchikus marad­vány, az uralkodó osztály és pa- razitikus életük. Egyébként a termelés szocializált. Tehát hátra van még, hogy az ellen­őrzés is szociálódjék és meg­szűnjön a kiváltságos jogok gyakorlása. A munkás nevelés előkészíti ezeket a lehetőségeket is. Kö­telessége, hogy az ipari igaz­ságok oktatásában részesüljön, a szolgai felfogást plántáló bur­zsoá nevelés helyett. A tech­nikai oktatás arra kell szolgál­jon, hogy kifejlessze a techni­kai együttműködést és nem pedig arra, hogy miként tart­son ki egy kapitalista henyélő osztályt. A helyes oktatás min­den tekintetben a szükséges, az élő és fontos valóságokat deríti fel, amely lehetővé teszi az emberiség fenmaradását az elnyomatással szemben. Arra irányul, hogy kifejlessze a sza­badság utáni vágyódást és a tiszta demokratikus lelkese­dést, mely nélkül el sem kép­zelhető az emberiség fejlődé­se. Az IWW részese az ilyen nevelésnek, mert ez egyik szük­ségszerű minősége a munkás­osztály haladásának. A fáklya lobogtatója a modern demok­ráciában — az Ipari Demokrá­ciában. Olyan mint minden más fejlődő társadalmi erő, el- (Folytatás a 8-ik oldalon) Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom