Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-08-12 / 752. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 12. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 10 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.iO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Ipari kontrol (P.) Az ipari fejlődés folytán összpontosított termelés, amely automatikusan az állam kapitalizmus létrejövetelének alapját képezi, a tőke megvédésére, de a dolgozó tömegek rová­sára, a technika fejlődése folytán elhatalmasodott kapitalizmus képtelen tovább egymástól függetlenül létezését biztosítani. A piacokért folytatott verseny nagyban hozzá járult a technika fej­lődéséhez, amely a munka meggyorsítását megsokszorozta. A termelő bérmunkások állandóan kevesebb százalékát kap­ják vissza bér fejében, úgy azután az árufelhalmozódás mindig nagyobb és nagyobb lett a termelő munkások vásárló képessége állandóan esett úgy, hogy a tőkés osztály a felhalmozott áruk részére nem talált piacot, amely sok üzem beszüntetését vonta maga után. A kapitalisták tartalék tőkéje lassan felemésztődött, ezért kényszeritette az amerikai tőkét arra, hogy a teljes ösz- szoomlástól egy időre megvédje, hogy hivatalos képviseletük folytán olyan ipari reformokat hozzanak létre, amely bizonyos időre meghosszabbítsa a jelen rendszer fenmaradását. Annyi bi­zonyos és minden épeszű ember láthassa, hogy a társadalom ba­jai nem politikai jelentőségűek, hanem kizárólag csak a termelé­si rendszer rendszabályozásával valamennyire orvosolható, de jelenlegi alapjában egyáltalába nem maradandó. Mert a túltermeléstől nem óvhatja meg a mai rendszert senki ember fia más, mint maga a dolgozók tömege, akik a ter­melésben részt vesznek. Az Egyesült Államok elnöke által előterjesztett ipari tör­vény nem megoldás, sem a túltermelésre, sem a mai rendszer megvédésére. Ha gondolkozunk és megérteni tudjuk a társadalom össze­tételét, akkor tisztán megtudjuk érteni annak hibáit és biztos megoldást tudunk találni a gazdasági bajok orvoslására. Mert addig, amig a termelés profitra van alapítva, amig a munkások bérért dolgoznak és bérükért nem tudják visszavásárolni mind­azon ipari terméket, amit ők magok gyártanak, ugyanazon prob­lémák várnak megoldásra mint eddig. Kormányváltozás nem jelent társadalmi változást, addig amig a munkások munkájokért bért kapnak, addig az egész rendszer a profitra van alapozva még akkor is ha a forradalmat dörgő pártpolitikusok ülnek a politikai hatalom bársony szék- jelben is. Az amerikai munkásosztály történelmi hivatása tisztán és világosan ki kell, hogy domboruljon. Soha alkalmasabb idő nem volt a történelemben, amikor a munkásosztálynak hivatása ma­gaslatára kell, hogy emelkedjen. Ez a betöltendő hivatása a mun­kásosztálynak, nem lehet semmi más, mint az ipari kontrolért való küzdelem. Minden ténykedés azt igazolja, hogy minden po­litikai párt funkciója megszűnt. A politikai kontrolért küzdők a jelenlegi rendszer további fentartásáért küzdenek. Milliók jaj­veszékelése hallatszik mindenfelé, A kiéhezett, lerongyolódott munkások irtóznak a jelentől, de még ha a jövőt jobbnak látják is az csak álom. A termelő bérmunkások vállain nyugszik az egész társadalom. Az iparok képezik a társadalom mozgató erejét, amit senki más mint a dolgozó munkások tartanak mozgásban. Ha a munkásosztály a legfontosabb tényező a társadalom fentartásában és az iparok képezik annak alapját, akkor leg­fontosabb lépés amit a munkásosztálynak tenni kell a végső harc megvívása az ipari kontrolért, hogy a társadalom két legfonto­sabb tényezője harmóniában egymással előállítsák a társadalom szükségletét és kizárjanak a termelésből minden olyan irányza­tot, akik a termelő eszközöket a munkásosztály igénybevételével kamatoztatni akarják, akár az állam, akár pedig egyesek részére, A felháborodott és meggyötört éhezők ne várjanak a jövő­től semmit. Ne ringassák magukat abban, hogy a munkások kál­váriája véget ért. Most kell, hogy a munkásosztály történelmi hivatása ki­domborodjon. Meg kell érteni a munkásoknak, hogy a jövőt csak úgy biztosíthatjuk, ha a múlt nemtörődömségét félretesszük és a gerinctelen alamizsnát kérő vagy akár követelő munkásból ipari harcosok lesznek, sorakoznak a termelők a világot fentartó munkások megszervezett táborába. Azon küzdők táborába, akik nem a bársonyszékekbe akarnak egyeseket ültetni, hanem azon küzdők táborába, akik az ipari kontrolért harcolnak az ipari szervezeteken keresztül. Csak egy ilyen szervezet van, az IWW. Minden munkás csatlakozzon ehez ma, hogy azután holnap már harcolni tudjunk. A munkás osztály kell, hogy legyen saját bajának orvossá. A gyávák, a gerinctelenek, hagy pusztuljanak. Akik munkások és ma is bambán, tétlenül várnak, ahelyett, hogy szervezkedné­nek, nem érdemelnek egyebet mint a gyáva férgei a mai fenálló rendnek, hogy a mai rend tépő karmai között pusztuljanak el, mint a gyámoltalan bárányok a saskeselyük karmai között. A politikai cécók ideje lejárt komolyan osztálytudatos munkások kell, hogy sorakozzanak az ipari kontrolért harcoló forradalmi IWW-hoz, hogy örökre véget vessünk az ipari rab­szolgaságnak. A munkásosztálynak harcolni kell mindaddig, amig a dolgo­zók szervezett ereje oly erős lesz, hogy megszüntesse a bérrend­szert. HÁBORÚ Háború!... Mindnyájunk kárhozatja! Testvérek, barátok gigászi küzdelme, Mely csak bennünket gázol le a porba, Ez a dolgozóknak gyászos temetője. Gyilkos viharoknak gyilkosabb tüze, Tépve öl halomra testvért, fiút, apát. . . Vérző szivü anyák sírva hulló könnye Nem állitja meg a csatáknak viharát. Évezredek átka, igája súlyt minket!... Mért nem állunk talpra? Mért nem ütünk vissza? Hiszen a zsarnok sem kiméi bennünket, Mikor testvéreink vérét a föld issza. Volt egy boldog család: anya és öt fiú, Gondtalan éltek, feledve bánatot. .. De jött egy gyilkos-------véres háború, S az anyára mélységes gyászt hozott. Négyet elpusztított a harcok vihara — Siruk mélységéből hang nem tör elő — Az ötödik rohan, mint üldözött kutya, Kinek a végzete börtön, vagy temető. így fizet tinektek a háború moloch ja!... Halomra gyilkol apát, testvért, fiút! Hiába sirtok keserűn zokogva, Köny nem állitja meg soha a háborút. Pénzszomjas zsarnokok irgalmatlan hada Követeli, hogy szüljetek gyereket... Nem hatja meg anyák fájdalmas sóhaja, Ha a vágóhidra küldenek ezreket. Hozzátok szólok munkásnők és anyák! Ne szüljetek nekik egyetlen gyermeket! De pusztítsátok a siserék hadát, Mert ők sem adnak irgalmat, kegyelmet. Hulljanak a herék, kik megássák sírunkat, Kiket nem szán meg fájdalomnak könnye, Kik lelopják arcunkról az éltető sugarat, S nem adnak balzsamot égető sebünkre. Ti pedig lássátok mit szül a háború, — Mert ti adjátok a legnagyobb bért érte! — A ti szivetek lesz megtört és szomorú, S a poklok kínjait kapjátok cserébe!... Glück Jenő. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom