Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-05 / 751. szám
1933 augusztus 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ IWW TAGJAI CSAK BÉRMUNKÁSOK LEHETNEK Abban a vásári lármában, melyet az IWW-n kívül álló fogadatlan prókátorok a szervezet összetételét, harcitaktikáját és célját illetőleg csapnak, nagyon nehezményezik, hogy az IWW nem vesz fel so- haiba a bérmunkások osztályán kívül álló ellenieket: Kiskereskedőket, kisvállalkozókat, ügyvédeket stb. A szervezet ezen látszólagos jóakaróit az alábbiakban próbáljuk felvilágosítani e kérdésben. Tárgyunktól eltérnénk, ha a proletár osztály harc célját és kialakulását hosszasabban fejtegetnénk a bevezetésnél. Tárgyalásunk közben ezt úgy se kerülhetjük ki. Azért elégedjünk meg azzal, hogy csupán néhány szóban foglalva megállapítjuk, mi a proletár- osztályharc feladata. A proletárosztályharc feladata: az embernek ember által való kizsákmányolását megszüntetni és azt az anyagi és szellemi kultúrát, melyet az emberiség sok ezer éves küzdelem, testi és szellemi erő, köny és vér árán kifejlesztett, az egész társadalom közkincsévé tenni és tovább fejleszteni. Ezen anyagi és szellemi kultúra áldásait, a társadalom egy- gyes osztályai, gazdasági helyzetük arányában élvezhetik. A társadalmi osztályok egymásközti harcai e javak minél nagyobb mértékben való meghódításáért folynak. Induljunk ki abból a tételből, hogy a termelés és megosztás folyamatában elfoglalt helyzetük szabja meg az emberek csoportjainak, — tehát az osztályoknak — egymáshoz való viszonyát. Az anyagi és szellemi javak meghódításáért folyó tülekedésben osztályérdekeiknek megfelelőleg csoportosulnak. így a társadalomnak uralkodó és alávetett osztályai, külön-külön csoportosulva, vívják a harcot, egyik oldalon a javak minél nagyobb mérvű megszerzéséért és megtartásáért, a másik oldalon azok köztulajdonba vételéért. Tudjuk, hogy az uralkodó osztályok közt is állnak fenn érdekellentétek, de a magán- tulajdon fenntartásában és a munka kizsákmányolásában egységesek. Anyagi létük alapja: a kamat, bérlet járadék, kereskedői haszon, vagy a munka kizsákmányolása. Csupán a bér- unkások osztálya az, melynek bérén kívül nincs más jövedelmi forrása. Amennyiben a munka minden gazdaság forrása, a munkásosztály az egyetlen, mikor a jövedelem elosztásban kedvezőbb helyért küzd, nem zsákmányol ki senkit, mert csak saját munkájának termékét követeli. Hogy e küzdelme minél eredményesebb legyen, a javak termelésében elfoglalt helyzetének megfelelő szervezetbe tömörül. A harcban szemben áll vele a társadalom minden más osztálya, a nagy kapitalistától le, egészen a legküzködőbb anyagi körülmények közt tengődő, szatócsig. Vele szemben, mindegyik társadalmi osztálynak gazdasági érdek ellentétei vannak. Már most hagyjuk ki a nagy kapitalisták osztályát, nézzük meg, mennyire viheti előbre a munkásság ügyét, a kisüzlet- ember, vagy kismunkáltató. A bérmunkások harcának sikere, vagy sikertelensége a munkahelyen, dűl el. Az e helyen nem alkalmazott egyén, — mint kisüzletes, vagy kismunkáltató — a harcban részt, aktive, nem vehet, legfeljebb a munkáltató oldalán, mint sztrájktörő. Tehát, ha a munkások javára, mint aktiv harcosok, nem szerepelhetnek: mi értelme volna, ha ezek szervezetében tagok volnának? Minthogy a kisüzleteseknek és kis- munkáltatóknak más érdekeik vannak, mint a munkásoknak, a szervezet működésében is zavar keletkezne, rányomnák a szervezetre az ő idegen érdekük bélyegét, azt hamis utakra vezetnek, vagy szétzüllesztenek. Az a hamis jelszó, hogy nekik a munkásokkal egyenlő érdekeik vannak, nem soká tarthatná fenn magát. Hisz a munkások saját bőrükön érzik ezt az “egyenlőséget” mihelyt gazdasági vonatkozásba jutnak velük. A kismunkáltató, még a nagynál is jobban kiszipolyozza munkását, mert többnyire mellette van a munkánál. Gyakran előfordul, hogy bérét sem tudja fizetni, mert “short” a pénzzel egy “kicsit.” A kis- üzletember pedig magasabb áron, sokszor hamis mértékkel mért félrothadt holmival tesz bizonyságot az “egyenlő” érdekről. A munkásnak, aki pusztán munkaerejével rendelkezik, a kisüzletemberekkel való “közös érdek” tana a legnagyobb hazugság. Ahol érdekellentétek forognak fenn, ott szó sem lehet a szolidáris közös működés lehetőségéről. A proletároknak a termelésben és jövedelem megosztásban, közös, rokon helyzetük parancsolja, hogy szervezetüktől távol tartsák mindazon elemeket, melyeknek gazdasági érdekeik mások az övéiknél, nem csak azért mert ezek nem lehetnek harcostársaik, hanem szervezetüket is meg kell kímélni attól, hogy a tagok harci szellemét idegen érdekek émelyítő ideológiája le tompítsa. Ha mégis akadna őszinte barátja ezek közül a mozgalomnak, azoknak sokféle mód áll rendelkezésükre az osztályharc támogatására. Érdekes, hogy ezek a kevesek nem is törekednek a mozgalom irányítására befolyni, vagy tagok lenni: megelégszenek az általuk nyújtott anyagi, vagy erkölcsi támogatás megnyugtató érzetével. Azok azonban, kik tagokká akarnak vállni, mielőtt bérmunkásokká lennének, vagy anyagi előnyököt hajhásznak, vagy szereplési viszketegségtől hajtva, a szervezetet elposvá- nyitani és korumpálni akarják, vagy szétzülleszteni. Az IWW tagjai büszkék arra a felismerésre, hogy egyedül a munkásosztály küzdhet őszintén a szabad emberiség ideáljáért, mert a munkásosztály az egyetlen osztály melynek érdeke a társadalmi fejlődés szükségleteivel egybeesik, ezért a célért harcol is. Tudják, hogy a munkásság más elemekkel harmonikus működést nem fejthet ki. Tudják, hogy ez a leglehe- ,tétlenebb utópia. Tudják, hogy az ilyen müHitler Adolf és pártjának hatalomra jutása általános vita tárgyát képezi a munkás- mozgalomban levő munkások között. Az öntudatos munkásság általánosságban véve nem tudja megérteni, hogy egy olyan nagyméretű és látszólagosan erős mozgalom mint a németországi volt, hogyan eshetett áldozatul egy olyan magának is ellentmondó áramlatnak mint a hitlerizmus. A távolból szemlélő nem látja azt, hogy egy ipari és kulturális tekintetben annyira fejlődött állam mint a német birodalom, hogyan hódolhatott be Hitler követőinek és egy anyagi tekintetben páratlanul álló gazdasági szervezet és munkássajtö, hogyan semmisült meg. A mostani írásom célja munkástársaimat a német munkásmozgalommal és annak fokozatos fejlődésével megismertetni. A Hitler mozgalom előzményeit dióhéjban elmondani, valamint annak kilátásáról a következményeket levonva, véleményt alkotni. A német ipari munkásmozgalom a múlt század hatvanas éveiben kezdődött. Lassalle Ferdinand volt az aki a német ipari munkásokat igyekezett egy táborba gyűjteni az általános politikai, és polgárjogok kivívására. A tulajdonképeni ipari és gazdasági mozgalom csak a hetvenes évek végén kezdődött egyidejűleg Németország ipari fejlődésével. Bismarck aki a német egységet a porosz szuronyok segítségével létrehozta nem vetett gátat Lassalle működésének, mivel a szavazati jog megadásában saködés megbénítaná a munkásság következetes harci készülődését, sőt magát a harcot is. Ellenben, ha egyedül marad ereje fejlesztésében, ha nagy áldozatok árán is, de felszabadulása ügyét győzelemre viszi. Már maga az önhittség: hogy felszabadulása, a saját kitartó küzdelmének eredménye, lelkesíti és megacélozza harci elszántságát. Ezek után azt ajánljuk, jóakaróink figyelmébe, hogy inkább a bérmunkásokat buzdítsák az IWW-ba való szervezkedésre és ne tépelődjenek azon, hogy az IWW kerítésén kívül tartja mindazokat, kik nem bérmunkások. ját céljának és utjának egyen- getését látta. Az apróbb német államokat nem lehetett csupán erőszakkal összetartani, erre szükséges volt a birodalom polgárainak politikai jogossága is. Hogy azután a politikai jogokat miképpen értette az uralkodó osztályra nézve ártalmatlanná tenni ez a ravasz junker, majd alább fogjuk látni. Az amerikai Egyesült Államok kivételével egy országnak sem volt oly rohamos az ipari fejlődése mint Németországé volt. Nagyon természetes, hogy a gazdasági harcok a magasabb bérért és a rövidebb munkaidőért az uralkodó osztályt nagy mértékben nyugtalanították. De különösen azért mert ezek szocialista jelszavakkal és célokkal lettek irányítva. Nemcsak gazdasági előnyökért folytak ezek, hanem a magántulajdon megszüntetésének eszméjét vitték be a munkástömegekbe. A munkásmozgalom amely Lassalle szellemében a polgárogok megnyeréséért kezdődött, Marx Károly tanait tette magáévá amelyek a ka- pitalisztikus termelés megszüntetését propagálták. Érthető volt tehát az uralkodó osztály nyugtalansága, hisz itt nem csak a munkásnép emberi módon való létezéséről, hanem magának a tőkés rendszernek a kollektiv és osztályok nélküli társadalommá való átalakításáról volt szó, forradalmi utón. Hogy az ily módon megszervezett és megalapozott forradalmi mozgalom Bismarcknak szálka volt a szemében, nagyon (Folytatás a 8-ik oldalon) S—y. A Hitlerizmus és a német- országi munkás mozgalom IRTA: VLASITS MÁRTON. Vlasits mtárs hosszú esztendőket élt Németország fővárosában Berlinben és mint öntudatos munkás nagy tevékenységet felytett ki szakmája szervezetében. Ismerője a német munkásmozgalomnak és alábbi írása magyarázatul szolgál ahoz, hogy ezt a “hatalmas” gazdasági és politikai tömeg erőt, hogyan lehetett máról-holnapra teljesen megsemmisíteni. Szerk. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük
